FŐOLDAL  |   ZENESZERZŐK  |   FILMZENEALBUMOK  |   FILMZENÉKRŐL RÖVIDEN  |   FILMEK ALATT HALLOTT ZENÉK  |   INTERJÚK    
  |   HÍREK

    The Mummy  Catch Me If You Can  Dunkirk  Blade Runner  Kingsman: The Golden Circle  War for the Planet of the Apes  Spider-Man: Homecoming  The Autopsy of Jane Doe  Pirates of the Caribbean: Dead Men Tell No Tales  Close Encounters of the Third Kind
EGYÉB ÍRÁSOK  |   MOZISZÉRIÁK ÉS TÉVÉSOROZATOK  |   ÉVES ÖSSZESÍTÉSEINK  |   DÍJAK  |   FÓRUM  |   JÓ TUDNI  |   RÓLUNK  |   KAPCSOLAT



Keresés a Filmzene.neten

  






Beszámolók
  • Hollywood Magyarországon - Hans Zimmer-est Lisa Gerrarddal
  • Brian Tyler londoni koncertje
  • Hans Zimmer Magyarországon
  • Az Antonio Sanchez & Migration magyarországi koncertje

  • Zenék egy témára
  • Conan
  • Robin Hood
  • A három testőr
  • Sherlock Holmes
  • Cápás filmek

  • DVD kiadványok
  • Jerry Goldsmith 80th Birthday Tribute Concert - Fimucité 3
  • A Tribute to Basil Poledouris
  • Fimucité 2: Closing Night Gala 2008
  • "War" - A filmzene készítése
  • Creating the Lord of the Rings Symphony




  • Filmzene.net - Drawing Restraint 9 (Björk, Matthew Barney)    DRAWING RESTRAINT 9   (2005)

     

      

       zene: Björk, Matthew Barney
       kiadás éve: 2005
       kiadó: One Little Indian / Universal
       játékidő: 52:11





         Björkkel, a "Drawing Restraint 9" egyik szerzőjével valahogy úgy van az emberek többsége, hogy nyugodtan játszadozzon csak a saját világában, ám egy adott távolságon belül ne közelítse meg a környezetében lévőket. Nem véletlen, hiszen néhány szerzeményén kívül munkássága tulajdonképpen olyan darabokból áll, amelyek nincsenek tekintettel senkire és semmire sem. A hölgy dalai ezért egy meglehetősen szűk réteg kedvencei, de az nem tagadható le, hogy ő maga elévülhetetlen érdemeket szerzett az abnormalitás zenei megjelenítésében.
         Bő tíz éve, hogy a remekül megkomponált, bizarr látványvilágú videoklipjein keresztül megismerkedtem az izlandi énekesnővel, de már akkor is vitattam épelméjűségét - véleményemmel feltehetően nem voltam / vagyok egyedül. Ha már valaki unja a hagyományos, könnyen befogadható muzsikákat, annak azért érdemes Björk stílusával próbát tennie, mert a sok extremitás közt akad elég értékes kompozíciója ahhoz, hogy biztosítsa számára a stabil helyet a zenevilágban. Azt viszont most szeretném leszögezni: a "Drawing Restraint 9" nem tartozik ezen munkái közé, ahogy az már a fenti lemezképből és a kiadvány - goth-metál bandák lemezének elfuserált borítóját idéző - grafikáiból is sejthető.

         Már maga a film is fura produkciónak ígérkezik - habár csodálkoznék, ha eljutna hozzánk. Matthew Barney, a rendező-társzeneszerző Björk férje, ezért sikerült hát rávennie az énekesnőt arra, hogy az őt testileg-lelkileg megtörő "Táncos a sötétben" bemutatója után tett kijelentései ellenére újból feltűnjön a filmvásznon. A közel háromórás, kísérleti és egyben avantgárd jellegű alkotás főszerepében a hanganyag két megalkotóját láthatjuk. Történetüket a művészfilm műfajából és a meglehetősen kusza leírásokból adódóan letudnám annyival, hogy az egy bálnavadász hajó fedélzetén játszódik, ahol Mr. és Mrs. Björk egy jót merít a japán tradíciók feneketlen kútjából, hogy végezetül ők maguk is átalakuljanak bálnává. Hát igen. Irány a mozi...
         A művésznő annak idején Lars von Trier fent említett rendezésében mutatkozott be színésznőként, de a zenéért is ő felelt. A "SelmaSongs" fedőnevű soundtracken speciálisan ötvözte látásmódját a musicalekre jellemző manírokkal: a szimfonikus hangszerek, ipari zajok, elektromos kisülések és vonatzakatolás kombinációi nagyon jól megfértek egymás mellett a lemezen. Olyannyira, hogy a Radiohead énekesével, Thom Yorke-kal közös (a filmben valójában Peter Stormare-rel előadott) "I've Seen It All"-ból még videoklip is született. A "Drawing Restraint 9" kapcsán viszont nem sikerülhetne olyan tévécsatornát találni, mely akárcsak egy hangot is leadna a belőle esetlegesen készített videóból.

         Rögvest kiemelném a trackek közül az "Ambergis March"-ot, mivel ez az egyetlen olyan a CD-n, amely erre érdemes. Kedves csilingelésekkel indít, amelyekről rögtön Emilie Simon pingvinjei ("The Emperor's Journey") jutottak eszembe, főleg, hogy hasonló ritmikus alap kíséri a csembalóra hajazó hangszer alkalmazását. És akkor most írásomnak ezt a részét jól el is különíteném, mint a lemez egyetlen olyan pontjáról szólót, amit még ki lehet bírni, sőt talán jónak is mondható. A maradék szűk egy órában őrizzük meg emlékét, szükség lesz rá.

         Bevallom, a lemezindító "Gratitude" (a countrymuzsikus Will Oldham énekével) még nem hallgathatatlan, csak a hárfa és a csilingelések hangjai még véletlenül sem fonódnak össze az énekes nyekergésével - magyarán közük nem sok van egymáshoz. A "Pearl"-ben egy Tanya Tagaq névre hallgató lény torokéneke (hivatalos megnevezés!) kap főszerepet. A primitív "nótát" hallgatva rájöhetünk, hogy minden egyes pornófilm női szereplője egyben torokénekesnő is lehet, mivel a vékony, orgonaszerű hangok - melyeket a sho nevű tradicionális ázsiai hangszernek köszönhetünk - hátterében hallható nyögésekről és lihegésekről nem éppen a Grammy-díj átadóünnepsége fog eszünkbe jutni, az biztos. Próbaképp bele lehet hallgatni a nő (hadd mellőzzem az "énekes" előtagot) weboldalán található darabokba: az elmebetegség olyan felsőfoka ez, aminek megfejtésén valószínűleg orvosok sokasága dolgozhatna éveken keresztül, de hasztalan - gyógyírt nem lelne rá.
         A "Bath"-ben csak Björk - nincs jobb szavam rá - vinnyog. Kellemetlen felvétel, de legalább rossz: ritkán hallottam még olyan számot, ami ekkora mértékű dühöt váltott volna ki belőlem. Kéretik értékelni a Tisztelt Olvasó részéről, hogy a hiteles tájékoztatás kedvéért végighallgattam. Persze értelme nem volt sok.

         Reménysugárként bukkan fel a "Hunter Vessel", hogy aztán villámgyorsan lehűtse a kedélyeket: a kezdése alapján a "Dancer in the Dark"-lemezre is ráhelyezhető, színvonalasnak ígérkező track másfél perc múlva rézfúvósok monoton, horrorfilmbe illő közreműködésével válik értelmetlenné (kicsivel később ugyanezt megkapjuk "Vessel Shimenawa" címen is). A szimplán "Shimenawa" elnevezésű dolog nagyjából olyan, mint a "Pearl", csak a torokénekesnő (pfff...) nélkül. Így is rossz. Aztán már csak a Björk énekével, és bosszantó effektekkel megtoldott "Storm"-ot kell túlélni, hogy elérkezzünk a "Holographic Entrypoint"-ig. Ebben bizonyos Hiro Nomura nem ura az indulatainak. A "dal" szövege nagyjából ez: "Hjjjóó-heeeiii-jaaaaaaóóóóóó-hjööööööeeeee-jaaaaóóóóóhiiiiiii-jajjóóóósej-jasijajóóóó-óóóóójjjjj", amit japánul hörögve ad elő, háttérben "vokálozó", farudakat tetszőlegesen csapkodó cimborájával. Két újabb torokénekes indult a világhírnév felé hát? Az eredményből arra lehet következtetni, hogy ennek az izének a felvétele úgy történhetett, hogy az egyik delikvens magától vonyított, a másik meg akkor, midőn rávágott ujjára a hangszerével. Egyebet nem is tartalmaz, ám mindezt úgy tíz percen át lehet élvezni. Amikor ez következett a sorban, családtagom már komplett hülyének nézett (a "Pearl"-nél még csak aggódott mentális állapotomért). Közel járhatok az igazsághoz, ha azt írom, hogy ennél szánalmasabb "zenét" még nem készített senki. Ezen a lemezen nincs több ilyen, igaz, alulmúlni lehetetlen lett volna. A förmedvény után szinte felfrissülés az újból Björk énekével kísért "Cetacea", ami alatt már csak a tenyerembe temettem arcom. A lemez lezárásaként még gyönyörködhetünk a sho továbbra is kellemetlen orgonához hasonló hangjában ("Antarctic Return").
         Megindító volt, köszönjük szépen meg Björkéknek! Végre mehetünk az aszpirinért...

         A bevezetőben igyekeztem egyértelművé tenni, hogy nincsenek (pontosabban nem voltak) hatalmas ellenérzéseim Björkkel szemben, bár amit eme CD meghallgatása után gondoltam, abból nem kevés harag szűrődhetne ki - már ha látnám értelmét kicsillagozott mondatok beírásának. A kiadvány hallgathatatlansága ellenére alternatív művészlelkektől bizonyosan megkapom majd, hogy nem értem meg a mondanivalót, mert a produkció film alatt milyen jól megállja helyét, de ezt a felháborító és hallójáratgyötrő szerzemények ismeretében lehetetlen elhinni. Hiszen ha ezt a valamit a "filmzenelemez" elnevezéssel illetjük, megsértünk rengeteg, a műfajban jeleskedő művészt.
         A "Drawing Restraint 9" eltorzult elmék teremtette edzettségi fokmérő, amelynél nem az a kérdés, hogy miért csak egyesre lett értékelve, hanem az, hogy biztosan eléggé megindokoltam-e, mivel érdemelte ki egyáltalán ezt az egy pontot?


    Bíró Zsolt
    2005.12.22.




    Tracklista:

      1. Gratitude (4:59)
      2. Pearl (3:43)
      3. Ambergris March (3:57)
      4. Bath (5:07)
      5. Hunter Vessel (6:36)
      6. Shimenawa (2:48)
      7. Vessel Shimenawa (1:54)
      8. Storm (5:32)
      9. Holographic Entrypoint (9:57)
    10. Cetacea (3:12)
    11. Antarctic Return (4:18)



    TOVÁBBI ÉRTÉKELÉSEINK:

    Dobrosi Tamás          nem értékelte

    Emesz Csaba          nem értékelte

    Gregus Péter

    Kulics László          nem értékelte

    Szabó Csaba          nem értékelte

    Tihanyi Attila




    KAPCSOLÓDÓ ANYAGOK:

    Boogeyman

    The Cave

    The Emperor's Journey
    [La Marche De L'Empereur]


    További kritikáink
  • Alien: Covenant
  • King Arthur: The Legend of the Sword
  • Atlantis: The Lost Empire
  • Life
  • Colossal
  • Great Expectations
  • Jesse Stone - The Ultimate Collection
  • The Boss Baby
  • In the Heart of the Sea
  • Power Rangers
  • Noah
  • Mighty Morphin Power Rangers: The Movie
  • Crimson Rivers
  • Twister
  • xXx: Return of Xander Cage

  • Filmzenékről röviden
  • The Lego Ninjago Movie
  • The Dark Tower
  • Remember
  • Split
  • The Hollywood Shorties
  • Eddie the Eagle
  • Spotlight
  • Green Room
  • The Boy
  • Ma Ma

  • Filmek alatt hallott zenék
  • Jean-Claude Van Johnson
  • 47 Meters Down (In to Deep)
  • The Shallows
  • Solace
  • Into the Grizzly Maze
  • Enemies Closer
  • D-Tox
  • Rambo III
  • Transformers: Rescue Bots
  • Sex Tape

  • Interjúk
  • Jeff Beal: Apró kincsek
  • Lisa Gerrard: A szív hangja
  • Mark Hinton Stewart: A zene a párbeszédek mögött
  • Wolf Péter: A szerencse kapuja

  • Kollaborációk
  • Oliver Stone filmjeinek zenéi
  • Elmer Bernstein életútja I.
  • Jerry Goldsmith életútja III.
  • Jerry Goldsmith életútja II.
  • Jerry Goldsmith életútja I.

  • A filmzene legendái
  • Angelo Badalamenti
  • Philip Glass
  • Basil Poledouris
  • Lalo Schifrin
  • Dave Grusin

  • Moziszériák,tévésorozatok
  • A hobbit-trilógia zenéi
  • A Rémálom az Elm utcában széria zenéi
  • A Robert Langdon-filmek zenéi
  • A Hellraiser-filmek zenéi
  • A Válaszcsapás zenéje

  • További írásaink
  • Ez volt 2016
  • Oscar előtt és Oscar után 2016
  • 10 éves a Filmzene.net
  • Filmzeneszerzők különböző albumai
  • Filmzenékhez köthető kiadványok
  • Stúdiók
  • Lemezkiadók
  • In Memoriam