FŐOLDAL  |   ZENESZERZŐK  |   FILMZENEALBUMOK  |   FILMZENÉKRŐL RÖVIDEN  |   FILMEK ALATT HALLOTT ZENÉK  |   INTERJÚK    
  |   HÍREK

    Catch Me If You Can  Dunkirk  Blade Runner  Kingsman: The Golden Circle  War for the Planet of the Apes  Spider-Man: Homecoming  The Autopsy of Jane Doe  Pirates of the Caribbean: Dead Men Tell No Tales  Close Encounters of the Third Kind  Alien: Covenant
EGYÉB ÍRÁSOK  |   MOZISZÉRIÁK ÉS TÉVÉSOROZATOK  |   ÉVES ÖSSZESÍTÉSEINK  |   DÍJAK  |   FÓRUM  |   JÓ TUDNI  |   RÓLUNK  |   KAPCSOLAT



Keresés a Filmzene.neten

  






Beszámolók
  • Hollywood Magyarországon - Hans Zimmer-est Lisa Gerrarddal
  • Brian Tyler londoni koncertje
  • Hans Zimmer Magyarországon
  • Az Antonio Sanchez & Migration magyarországi koncertje

  • Zenék egy témára
  • Conan
  • Robin Hood
  • A három testőr
  • Sherlock Holmes
  • Cápás filmek

  • DVD kiadványok
  • Jerry Goldsmith 80th Birthday Tribute Concert - Fimucité 3
  • A Tribute to Basil Poledouris
  • Fimucité 2: Closing Night Gala 2008
  • "War" - A filmzene készítése
  • Creating the Lord of the Rings Symphony




  • Filmzene.net - Dragonfly (John Debney)    DRAGONFLY   (2002)
       Szitakötő


      

       zene: John Debney
       vezényel: John Debney
       kiadás éve: 2002
       kiadó: Varése Sarabande
       játékidő: 31:14




         "Ace Ventura", "Hanta Boy", "Bölcsek kövére 1-2", "Patch Adams", "Minden6ó", "Szitakötő" - tessék kitalálni, melyik film a kakukktojás. Meg sem lepődnék, ha nem a felsorolás legutolsó tétele kapná toronymagasan a legtöbb szavazatot, és azon sem, ha épp azért, mert senki sem látta, vagy már nem emlékszik rá. Mégis van bennük valami közös, az pedig Tom Shadyac rendező neve, aki egy-két igen jól sikerült vígjáték után át kívánt evezni a manapság oly divatos "halott embereket látok"-világba, hogy egy természetfeletti ijesztgetéssel próbálkozzon. Szegénynek nagyon nem jött be, és most hagyjuk az abszolút rosszmájúságot, hogy eleve hiba volt Kevin Costnert, Hollywood legeslegnagyobb lúzerét szerződtetni a főszerepre - mert kivételesen ebben a filmben (leszámítva John Debney zenéjét) ő viszi a prímet, néhol kicsit túlreagált, de alapvetően meggyőző alakításával. Itt a probléma többek között a "Hatodik érzék"-kel való állandó párhuzamból, és az alapvetően rossz marketingből adódik (már megint összekeverjük, kérem szépen, hogy mi a horror és mi a dráma, lásd Shyamalan legutóbbi zseniális filmjét, "A falu"-t). Illetve az olyan egyszerű kérdésekből a dramaturgok felé, hogy ha egy "halott" nő képes összefüggő, értelmes mondatokat fogalmazni, akkor mi szükség az azt megelőző másfél órás kínszenvedésre, a közvetett kommunikációs források felhasználására (rákos gyerekek, halálközeli élményt megélt betegek, kipakolt ruhásszekrény, szitakötős papírnehezék önálló mozdulatsora)? Teljesen mindegy, ez a film a nyári uborkaszezonra készült, ha épp a kánikulából a moziba bemenekült embernek nem elég a légkondícionáló adta hűvős levegő a borzongáshoz. Ennél fogva szépen el is lehet felejteni, Shadyac is visszatért Jim Carrey-hez ("Minden6ó"), nekünk pedig maximum azon lehet eltűnődni, hogy Costner mikor játszik majd újra "filmben", és Debney mikor ír újra "filmhez" zenét.

         Erről persze nem ő tehet, pláne, ha tudjuk, hogy a "Hanta Boy" és a "Bruce Almighty" kísérőzenéjét is ő komponálta, alapvetően tehát szeret Shadyac-kel dolgozni, mégis ez a kis stílusbeli kitérő leginkább neki kedvezett, ugyanis végre félredobhatta a vígjáték-sztereotípiáit, és egy kicsit kipróbálhatta magát a borzongás és szívbemarkoló dráma világában. Sokak szerint az 1995-ös "Cutthroat Island" után ez lett Debney legmarkánsabb, és legjobban megkomponált műve, még akkor is, ha két egészen különböző stílusról van szó. A "Dragonfly" akár tekinthető a "The Passion Of The Christ" egy parányi előhangjának, már ha a kórus jelenlétét, a sejtelmes zongorajátékot, misztikus suttogásokat, csendes hárfajátékot és suttogó vonósokat vesszük figyelembe. Tekintve, hogy a film születésekor a szórakoztatóipar épp M. Night Shyamalan némiképp állóvizet felkavaró alkotásaival volt elfoglalva, igen nehéz zenében is elvonatkoztatni James Newton Howard "The Sixth Sense" vagy "Unbreakable" című műveitől, ezt a hallgató rögtön a második "Joe And Emily Flashback" tételben érezni is fogja. A klasszikussá vált csendes melankólia, könnyen emészthető szép harmóniák az imént felsorolt elemek felhasználásával mind azt mutatják, amiért a filmzenerajongók állandóan jártatják a szájukat John Debney-vel kapcsolatban: mindent tud ez az ember a zenéről, csak épp nagyon ritkán mutatja meg. Hogy maradjunk az időrendiségnél, rögtön az indító "Main Title"-ben megnyilvánul ez a tehetség: a halk dobokkal végigkísért főtéma csodálatos és dinamikus kezdése a filmnek (bár a dobokra megmondom őszíntén, nem emlékszem filmből, lehetséges, hogy ez Debney ajándéka számunkra, de mindenképpen jót tesz a nyitánynak). Szép apránként építkezik, sorban kapcsolódik be a kórus és a kürtök, egyre több vonós emeli a feszültséget, s a tetőponton egy hatalmas merülésbe torkollik, mintha egy félelmetes zuhanás után vágódnánk a sötét, mély vízbe.

         Ebben a sötét és átláthatatlan vízben maradunk egészen az alig fél órácska végéig, mert sajnos az első két percben hallható páratlan lendület nem köszön vissza később. Marad a feleség elvesztése nyomán kialakult depresszió, a jövőbe vetett hit szertefoszlása, a fájdalmas dráma. No meg az apró ijesztegetések, hiszen a horror műfajában Debney már bizonyított korábban ("I Know What You Did Last Summer", "The Relic"), és a film is megkívánja az olykor székből kipattintó, ébresztő jellegű megoldásokat. Ezért sem lehet az albumot tulajdonképpen nyugodtan végigaludni, hiszen a harmadik "Donor Body Awakens" tételben kicsit odapörköl az önsajnáló állapotnak. Szűk egyperces mély tónusú bevezető után, mely alatt a fuvola sajátos játékának köszönhetően még a szitakötő mozgása is felsejlik szemünk előtt, beindul a borzongás. A disszonáns és egyre erősödő vonós harmónia mellett szordínós trombita ijesztget, a szokásos élesen sivító hegedű és a hirtelen berobbanó zenekari csattanások pedig fülnek nem feltétlenül kellemes élményt adnak. A leginkább feszültséggel teli tétel végét a csendes zongora zárja, s visszatér a drámai hangulat. A sötétebb, félelemmel teli pillanatok Alan Silvestri korábbi zenéinek feszült megoldásaira emlékeztet, a melankolikus dallamok (mint például a negyedk "Meeting Sister Madeleine") pedig Danny Elfman kevés drámai munkáira ("Dolores Claiborne", "Sommersby"). Az ötödik "The Plane Ride" azonban egyértelműen a "The Sixth Sense"-re enged asszociálni, a hullámzóan ismétlődő mély vonósok és a magas zongora adta párosítás leginkább arra a zenére jellemző.

         Nagyjából a nyitány során megismert motívumok váltogatják egymást az album során, egyedül a záró "Emily's Message Revealed" utolsó két perce lóg ki, ahol a régóta várt beteljesülés igazán nagyerejű ünnepélyes formában jelenik meg, csak úgy dübörögnek a hangfalak, ahogy a teljes zenekar kórussal karöltve eljátssza a klasszikus finálét. Ez az igazi felszínre kerülése rövidke merülésünknek, mely rövidség csak a kiadónak róható fel. Az ugyanis egészen bizonyos, hogy a film lényegesen több rémisztő pillanattal rendelkezik, mint amivel e csekély fél óra során találkozunk, bár ez kevésbé hiányzik annyira, mint a valóban fajsúlyos kórustételek, melyek leginkább a film második felében, a rejtélyek fokozatos megfejtései során csendülnek fel. Az összeválogatott hét track csendesebb, szomorkásabb, drámai - épp, ahogy az írás elején aposztrofáltam a filmet. Ilyen szempontból rendben is van, a film azonban olykor igazán lendületes jeleneteket is tartalmaz, melyek alá Debney valóban dinamikus és erőtől duzzadó aláfestést komponált, ebből azonban semmit sem kapunk vissza a hivatalos kiadáson. A távolban felsejlő reménysugár mindösszesen egy 74 perc körüli, 25 trackből álló promo-anyag a Dragonfly zenéjéből, melyet nem hivatalosan maga a szerző hozott létre, és vélhetően szűk körben terjesztette csupán, mert a beszerzése szinte lehetetlen. Mindenesetre létezik, tehát érdemes rá vadászni, hátha sikerül egy példányhoz hozzájutni, mert igen jól sikerült és tartalmas műről van szó, ahol a dráma, a misztikum, a félelem és a kaland számos zenei kifejezése megtalálható. Nekünk, egyszerű felhasználóknak addig is itt a hivatalos fél óra, és ha a "The Sixth Sense" már megvan, érdemes a "Dragonfly"-t is mellérakni a polcra.


    Tihanyi Attila
    2005.06.28.




    Tracklista:

      1. Main Titles (4:13)
      2. Joe And Emily Flashback (3:43)
      3. Donor Body Awakens (4:48)
      4. Meeting Sister Madeline (5:35)
      5. The Plane Ride (2:32)
      6. Emily's Grave (3:14)
      7. Emily's Message Revealed (7:11)



    TOVÁBBI ÉRTÉKELÉSEINK:

    Bíró Zsolt

    Dobrosi Tamás

    Emesz Csaba

    Gregus Péter          nem értékelte

    Kulics László

    Szabó Csaba




    KAPCSOLÓDÓ ANYAGOK:

    Dolores Claiborne

    The Forgotten

    The Passion of the Christ

    Unbreakable

    További kritikáink
  • King Arthur: The Legend of the Sword
  • Atlantis: The Lost Empire
  • Life
  • Colossal
  • Great Expectations
  • Jesse Stone - The Ultimate Collection
  • The Boss Baby
  • In the Heart of the Sea
  • Power Rangers
  • Noah
  • Mighty Morphin Power Rangers: The Movie
  • Crimson Rivers
  • Twister
  • xXx: Return of Xander Cage
  • The Lego Batman Movie

  • Filmzenékről röviden
  • The Lego Ninjago Movie
  • The Dark Tower
  • Remember
  • Split
  • The Hollywood Shorties
  • Eddie the Eagle
  • Spotlight
  • Green Room
  • The Boy
  • Ma Ma

  • Filmek alatt hallott zenék
  • Jean-Claude Van Johnson
  • 47 Meters Down (In to Deep)
  • The Shallows
  • Solace
  • Into the Grizzly Maze
  • Enemies Closer
  • D-Tox
  • Rambo III
  • Transformers: Rescue Bots
  • Sex Tape

  • Interjúk
  • Jeff Beal: Apró kincsek
  • Lisa Gerrard: A szív hangja
  • Mark Hinton Stewart: A zene a párbeszédek mögött
  • Wolf Péter: A szerencse kapuja

  • Kollaborációk
  • Oliver Stone filmjeinek zenéi
  • Elmer Bernstein életútja I.
  • Jerry Goldsmith életútja III.
  • Jerry Goldsmith életútja II.
  • Jerry Goldsmith életútja I.

  • A filmzene legendái
  • Angelo Badalamenti
  • Philip Glass
  • Basil Poledouris
  • Lalo Schifrin
  • Dave Grusin

  • Moziszériák,tévésorozatok
  • A hobbit-trilógia zenéi
  • A Rémálom az Elm utcában széria zenéi
  • A Robert Langdon-filmek zenéi
  • A Hellraiser-filmek zenéi
  • A Válaszcsapás zenéje

  • További írásaink
  • Ez volt 2016
  • Oscar előtt és Oscar után 2016
  • 10 éves a Filmzene.net
  • Filmzeneszerzők különböző albumai
  • Filmzenékhez köthető kiadványok
  • Stúdiók
  • Lemezkiadók
  • In Memoriam