FŐOLDAL  |   ZENESZERZŐK  |   FILMZENEALBUMOK  |   FILMZENÉKRŐL RÖVIDEN  |   FILMEK ALATT HALLOTT ZENÉK  |   INTERJÚK    
  |   HÍREK

    Rogue One: A Star Wars Story  Justice League  Murder on the Orient Express  Moon  Wonder Woman  The Ghost and the Darkness  It  Rebel in the Rye  The Mummy  Catch Me If You Can
EGYÉB ÍRÁSOK  |   MOZISZÉRIÁK ÉS TÉVÉSOROZATOK  |   ÉVES ÖSSZESÍTÉSEINK  |   DÍJAK  |   FÓRUM  |   JÓ TUDNI  |   RÓLUNK  |   KAPCSOLAT



Keresés a Filmzene.neten

  







Beszámolók
  • Hollywood Magyarországon - Hans Zimmer-est Lisa Gerrarddal
  • Brian Tyler londoni koncertje
  • Hans Zimmer Magyarországon
  • Az Antonio Sanchez & Migration magyarországi koncertje

  • Zenék egy témára
  • Conan
  • Robin Hood
  • A három testőr
  • Sherlock Holmes
  • Cápás filmek

  • DVD kiadványok
  • Jerry Goldsmith 80th Birthday Tribute Concert - Fimucité 3
  • A Tribute to Basil Poledouris
  • Fimucité 2: Closing Night Gala 2008
  • "War" - A filmzene készítése
  • Creating the Lord of the Rings Symphony




  • Filmzene.net - Dragonfly (John Debney)    DRAGONFLY   (2002)
       Szitakötő


      

       zene: John Debney
       vezényel: John Debney
       kiadás éve: 2002
       kiadó: Varése Sarabande
       játékidő: 31:14




         "Ace Ventura", "Hanta Boy", "Bölcsek kövére 1-2", "Patch Adams", "Minden6ó", "Szitakötő" - tessék kitalálni, melyik film a kakukktojás. Meg sem lepődnék, ha nem a felsorolás legutolsó tétele kapná toronymagasan a legtöbb szavazatot, és azon sem, ha épp azért, mert senki sem látta, vagy már nem emlékszik rá. Mégis van bennük valami közös, az pedig Tom Shadyac rendező neve, aki egy-két igen jól sikerült vígjáték után át kívánt evezni a manapság oly divatos "halott embereket látok"-világba, hogy egy természetfeletti ijesztgetéssel próbálkozzon. Szegénynek nagyon nem jött be, és most hagyjuk az abszolút rosszmájúságot, hogy eleve hiba volt Kevin Costnert, Hollywood legeslegnagyobb lúzerét szerződtetni a főszerepre - mert kivételesen ebben a filmben (leszámítva John Debney zenéjét) ő viszi a prímet, néhol kicsit túlreagált, de alapvetően meggyőző alakításával. Itt a probléma többek között a "Hatodik érzék"-kel való állandó párhuzamból, és az alapvetően rossz marketingből adódik (már megint összekeverjük, kérem szépen, hogy mi a horror és mi a dráma, lásd Shyamalan legutóbbi zseniális filmjét, "A falu"-t). Illetve az olyan egyszerű kérdésekből a dramaturgok felé, hogy ha egy "halott" nő képes összefüggő, értelmes mondatokat fogalmazni, akkor mi szükség az azt megelőző másfél órás kínszenvedésre, a közvetett kommunikációs források felhasználására (rákos gyerekek, halálközeli élményt megélt betegek, kipakolt ruhásszekrény, szitakötős papírnehezék önálló mozdulatsora)? Teljesen mindegy, ez a film a nyári uborkaszezonra készült, ha épp a kánikulából a moziba bemenekült embernek nem elég a légkondícionáló adta hűvős levegő a borzongáshoz. Ennél fogva szépen el is lehet felejteni, Shadyac is visszatért Jim Carrey-hez ("Minden6ó"), nekünk pedig maximum azon lehet eltűnődni, hogy Costner mikor játszik majd újra "filmben", és Debney mikor ír újra "filmhez" zenét.

         Erről persze nem ő tehet, pláne, ha tudjuk, hogy a "Hanta Boy" és a "Bruce Almighty" kísérőzenéjét is ő komponálta, alapvetően tehát szeret Shadyac-kel dolgozni, mégis ez a kis stílusbeli kitérő leginkább neki kedvezett, ugyanis végre félredobhatta a vígjáték-sztereotípiáit, és egy kicsit kipróbálhatta magát a borzongás és szívbemarkoló dráma világában. Sokak szerint az 1995-ös "Cutthroat Island" után ez lett Debney legmarkánsabb, és legjobban megkomponált műve, még akkor is, ha két egészen különböző stílusról van szó. A "Dragonfly" akár tekinthető a "The Passion Of The Christ" egy parányi előhangjának, már ha a kórus jelenlétét, a sejtelmes zongorajátékot, misztikus suttogásokat, csendes hárfajátékot és suttogó vonósokat vesszük figyelembe. Tekintve, hogy a film születésekor a szórakoztatóipar épp M. Night Shyamalan némiképp állóvizet felkavaró alkotásaival volt elfoglalva, igen nehéz zenében is elvonatkoztatni James Newton Howard "The Sixth Sense" vagy "Unbreakable" című műveitől, ezt a hallgató rögtön a második "Joe And Emily Flashback" tételben érezni is fogja. A klasszikussá vált csendes melankólia, könnyen emészthető szép harmóniák az imént felsorolt elemek felhasználásával mind azt mutatják, amiért a filmzenerajongók állandóan jártatják a szájukat John Debney-vel kapcsolatban: mindent tud ez az ember a zenéről, csak épp nagyon ritkán mutatja meg. Hogy maradjunk az időrendiségnél, rögtön az indító "Main Title"-ben megnyilvánul ez a tehetség: a halk dobokkal végigkísért főtéma csodálatos és dinamikus kezdése a filmnek (bár a dobokra megmondom őszíntén, nem emlékszem filmből, lehetséges, hogy ez Debney ajándéka számunkra, de mindenképpen jót tesz a nyitánynak). Szép apránként építkezik, sorban kapcsolódik be a kórus és a kürtök, egyre több vonós emeli a feszültséget, s a tetőponton egy hatalmas merülésbe torkollik, mintha egy félelmetes zuhanás után vágódnánk a sötét, mély vízbe.

         Ebben a sötét és átláthatatlan vízben maradunk egészen az alig fél órácska végéig, mert sajnos az első két percben hallható páratlan lendület nem köszön vissza később. Marad a feleség elvesztése nyomán kialakult depresszió, a jövőbe vetett hit szertefoszlása, a fájdalmas dráma. No meg az apró ijesztegetések, hiszen a horror műfajában Debney már bizonyított korábban ("I Know What You Did Last Summer", "The Relic"), és a film is megkívánja az olykor székből kipattintó, ébresztő jellegű megoldásokat. Ezért sem lehet az albumot tulajdonképpen nyugodtan végigaludni, hiszen a harmadik "Donor Body Awakens" tételben kicsit odapörköl az önsajnáló állapotnak. Szűk egyperces mély tónusú bevezető után, mely alatt a fuvola sajátos játékának köszönhetően még a szitakötő mozgása is felsejlik szemünk előtt, beindul a borzongás. A disszonáns és egyre erősödő vonós harmónia mellett szordínós trombita ijesztget, a szokásos élesen sivító hegedű és a hirtelen berobbanó zenekari csattanások pedig fülnek nem feltétlenül kellemes élményt adnak. A leginkább feszültséggel teli tétel végét a csendes zongora zárja, s visszatér a drámai hangulat. A sötétebb, félelemmel teli pillanatok Alan Silvestri korábbi zenéinek feszült megoldásaira emlékeztet, a melankolikus dallamok (mint például a negyedk "Meeting Sister Madeleine") pedig Danny Elfman kevés drámai munkáira ("Dolores Claiborne", "Sommersby"). Az ötödik "The Plane Ride" azonban egyértelműen a "The Sixth Sense"-re enged asszociálni, a hullámzóan ismétlődő mély vonósok és a magas zongora adta párosítás leginkább arra a zenére jellemző.

         Nagyjából a nyitány során megismert motívumok váltogatják egymást az album során, egyedül a záró "Emily's Message Revealed" utolsó két perce lóg ki, ahol a régóta várt beteljesülés igazán nagyerejű ünnepélyes formában jelenik meg, csak úgy dübörögnek a hangfalak, ahogy a teljes zenekar kórussal karöltve eljátssza a klasszikus finálét. Ez az igazi felszínre kerülése rövidke merülésünknek, mely rövidség csak a kiadónak róható fel. Az ugyanis egészen bizonyos, hogy a film lényegesen több rémisztő pillanattal rendelkezik, mint amivel e csekély fél óra során találkozunk, bár ez kevésbé hiányzik annyira, mint a valóban fajsúlyos kórustételek, melyek leginkább a film második felében, a rejtélyek fokozatos megfejtései során csendülnek fel. Az összeválogatott hét track csendesebb, szomorkásabb, drámai - épp, ahogy az írás elején aposztrofáltam a filmet. Ilyen szempontból rendben is van, a film azonban olykor igazán lendületes jeleneteket is tartalmaz, melyek alá Debney valóban dinamikus és erőtől duzzadó aláfestést komponált, ebből azonban semmit sem kapunk vissza a hivatalos kiadáson. A távolban felsejlő reménysugár mindösszesen egy 74 perc körüli, 25 trackből álló promo-anyag a Dragonfly zenéjéből, melyet nem hivatalosan maga a szerző hozott létre, és vélhetően szűk körben terjesztette csupán, mert a beszerzése szinte lehetetlen. Mindenesetre létezik, tehát érdemes rá vadászni, hátha sikerül egy példányhoz hozzájutni, mert igen jól sikerült és tartalmas műről van szó, ahol a dráma, a misztikum, a félelem és a kaland számos zenei kifejezése megtalálható. Nekünk, egyszerű felhasználóknak addig is itt a hivatalos fél óra, és ha a "The Sixth Sense" már megvan, érdemes a "Dragonfly"-t is mellérakni a polcra.


    Tihanyi Attila
    2005.06.28.




    Tracklista:

      1. Main Titles (4:13)
      2. Joe And Emily Flashback (3:43)
      3. Donor Body Awakens (4:48)
      4. Meeting Sister Madeline (5:35)
      5. The Plane Ride (2:32)
      6. Emily's Grave (3:14)
      7. Emily's Message Revealed (7:11)



    TOVÁBBI ÉRTÉKELÉSEINK:

    Bíró Zsolt

    Dobrosi Tamás

    Emesz Csaba

    Gregus Péter          nem értékelte

    Kulics László

    Szabó Csaba




    KAPCSOLÓDÓ ANYAGOK:

    Dolores Claiborne

    The Forgotten

    The Passion of the Christ

    Unbreakable

    További kritikáink
  • Dunkirk
  • Blade Runner
  • Kingsman: The Golden Circle
  • War for the Planet of the Apes
  • Spider-Man Homecoming
  • The Autopsy of Jane Doe
  • Pirates of the Caribbean: Dead Men Tell No Tales
  • Close Encounters of the Third Kind
  • Alien: Covenant
  • King Arthur: The Legend of the Sword
  • Atlantis: The Lost Empire
  • Life
  • Colossal
  • Great Expectations
  • Jesse Stone - The Ultimate Collection
  • The Boss Baby

  • Filmzenékről röviden
  • Jigsaw
  • Hail, Caesar!
  • The Lego Ninjago Movie
  • The Dark Tower
  • Remember
  • Split
  • The Hollywood Shorties
  • Eddie the Eagle
  • Spotlight
  • Green Room

  • Filmek alatt hallott zenék
  • Jean-Claude Van Johnson
  • 47 Meters Down (In to Deep)
  • The Shallows
  • Solace
  • Into the Grizzly Maze
  • Enemies Closer
  • D-Tox
  • Rambo III
  • Transformers: Rescue Bots
  • Sex Tape

  • Interjúk
  • Jeff Beal: Apró kincsek
  • Lisa Gerrard: A szív hangja
  • Mark Hinton Stewart: A zene a párbeszédek mögött
  • Wolf Péter: A szerencse kapuja

  • Kollaborációk
  • Oliver Stone filmjeinek zenéi
  • Elmer Bernstein életútja I.
  • Jerry Goldsmith életútja III.
  • Jerry Goldsmith életútja II.
  • Jerry Goldsmith életútja I.

  • A filmzene legendái
  • Angelo Badalamenti
  • Philip Glass
  • Basil Poledouris
  • Lalo Schifrin
  • Dave Grusin

  • Moziszériák,tévésorozatok
  • A hobbit-trilógia zenéi
  • A Rémálom az Elm utcában széria zenéi
  • A Robert Langdon-filmek zenéi
  • A Hellraiser-filmek zenéi
  • A Válaszcsapás zenéje

  • További írásaink
  • Ez volt 2016
  • Oscar előtt és Oscar után 2016
  • 10 éves a Filmzene.net
  • Filmzeneszerzők különböző albumai
  • Filmzenékhez köthető kiadványok
  • Stúdiók
  • Lemezkiadók
  • In Memoriam