FŐOLDAL  |   ZENESZERZŐK  |   FILMZENEALBUMOK  |   FILMZENÉKRŐL RÖVIDEN  |   FILMEK ALATT HALLOTT ZENÉK  |   INTERJÚK    
  |   HÍREK

    Spider-Man: Homecoming  The Autopsy of Jane Doe  Pirates of the Caribbean: Dead Men Tell No Tales  Close Encounters of the Third Kind  Alien: Covenant  King Arthur: The Legend of the Sword  Atlantis: The Lost Empire  Life  Colossal  Great Expectations
EGYÉB ÍRÁSOK  |   MOZISZÉRIÁK ÉS TÉVÉSOROZATOK  |   ÉVES ÖSSZESÍTÉSEINK  |   DÍJAK  |   FÓRUM  |   JÓ TUDNI  |   RÓLUNK  |   KAPCSOLAT



Keresés a Filmzene.neten

  






Beszámolók
  • Hollywood Magyarországon - Hans Zimmer-est Lisa Gerrarddal
  • Brian Tyler londoni koncertje
  • Hans Zimmer Magyarországon
  • Az Antonio Sanchez & Migration magyarországi koncertje

  • Zenék egy témára
  • Conan
  • Robin Hood
  • A három testőr
  • Sherlock Holmes
  • Cápás filmek

  • DVD kiadványok
  • Jerry Goldsmith 80th Birthday Tribute Concert - Fimucité 3
  • A Tribute to Basil Poledouris
  • Fimucité 2: Closing Night Gala 2008
  • "War" - A filmzene készítése
  • Creating the Lord of the Rings Symphony




  • Filmzene.net - Dracula (Wojciech Kilar)    DRACULA   (1992)
       Drakula


      

       zene: Wojciech Kilar
       vezényel: Anton Coppola
       kiadás éve: 1992
       kiadó: Columbia
       játékidő: 54:59




         Francis Ford Coppola a világ legjobb rendezőinek táborában is kétség kívül az élvonalba tartozik. "A Keresztapa"-trilógia direktorának az amerikai filmművészetben betöltött szerepe annak ellenére is példátlannak nevezhető, hogy az 1992-es "Drakula" óta egyetlen említésre érdemes filmet sem rendezett. Minden vámpírok atyjának történetét számtalanszor feldolgozták már, azonban a vérszívó gróf legelső sztoriját megíró Bram Stroker művének sokáig nem szenteltek a filmesek akkora figyelmet, mint amekkorát megérdemelt volna. Ezt orvosolta Coppola, aki az eredeti tizenkilencedik századi regényt vette alapul, és vitte vászonra a lehető legnagyobb alázattal kezelve. Ennek megfelelően nem egy átlagos hollywoodi horrort rendezett, hanem egy művészileg precízen kidolgozott irodalmi adaptációt, melyben erőteljes utalások vannak a régi fekete-fehér rémfilmek világára, az abban alkalmazott vizuális megjelenítésekre. Ezen hatásoktól lett igazából olyan különleges, szokatlan hangulatú a mozi. Bonyolult, de mégis érthető jelképrendszert alkalmazott a rendező, mely szinte átszövi a filmet. A középkori nyitó képsoroktól kezdve az angliai helyszíneken játszódó cselekményeken keresztül, a gróf erdélyi váráig mindenhol fontos szerep jut a montázsokból, a jelmezekből, a díszletekből és a sminkekből kreált másodlagos mondanivalónak - ez különösen emeli a film értékét. Mindezek magas szintű megvalósítását jelzi, hogy a mozi által elnyert díjakat (köztük három Oscar-díj), szinte kivétel nélkül a látványért felelős készítők kapták.
         A kizárólag stúdióban forgatott film profi technikával és jó rendezéssel, valamint minőségi színészi játékkal hozza azt a hangulatot, ami a klasszikus korabeli horrorokra jellemző. Semmi nem tűnik benne valódinak, szándékoltan díszletszagú a film, de mégse jut a néző eszébe, hogy spórolás vezette volna a készítőket az efféle látványhoz, sőt leginkább a profi az a jelző, melyet a "Drakula" látványvilágára használni lehet. Az egyes szereplőket olyan nagyszerű színészek keltik életre, mint Anthony Hopkins, Gary Oldman vagy (az akkoriban nagy reménységnek számító) Winona Ryder, akik igen kimagasló alakítást nyújtanak, azonban a hősszerelmes szerepében Keanu Reeves igen fásult és enervált játékot produkál. Oldman különösen emlékezetes az idős gróf szerepében, akcentusa simán veri Lugosi Béláét, a Van Helsing szerepét játszó Hopkins pedig a tőle megszokott rutinnal alakítja az okkult tudományok doktorát. Az egyetlen negatívum a mozival kapcsolatban, hogy nem igazán működnek benne a szerelmi szálak, pedig több is van belőlük. A gróf és Mina között még igen, de a többit alaposan elnagyolta a rendező, pontosabban napjainkban már nehezen értelmezhető az a fajta távolságtartó szerelem, ami a filmben ábrázolásra került - ebből kifolyólag a romantikus szál sem olyan végzetes, mint amilyen lehetett volna.

         Coppola a filmhez egy kelet-európai zeneszerzőt szeretett volna, akitől egy hiteles és autentikus zenét várt. Wojciech Kilartól először csak önálló zenekari kompozíciókat hallott, és nem is tudott arról, hogy a lengyel művész akkoriban már több mint félszáz filmzenét szerzett. Így igen fura volt, amikor a megkeresés alkalmával azt kérdezték Kilartól, hogy elvállalja-e zenei aláfestés készítését filmhez. Valószínűleg mindkét fél meglepődött: az egyik a kérdésen, a másik pedig a válaszon. Az együttműködés végül is mindkettőjük számára gyümölcsöző lett, hiszen a film egyik legnagyobb erőssége a zene, míg Kilar életművében mára már kiemelkedő jelentőséggel bíró alkotássá nőtte ki magát a "Drakula" muzsikája. Általában ritka az ennyire régimódi, szinte kizárólag komolyzenei alapokon nyugvó score, emiatt sokakat tántoríthat el a meghallgatástól, viszont több ok miatt is érdemes megismerkedni vele. Egyrészt önmagában is csodás hallgatnivaló a zene sötét és drámai pillanatainak váltakozása, illetve Kilar kelet-európai stílusa is igazi csemege a grandiózus filmzenék világában. Másrészt pedig olyan megoldásokat tartalmaz, melyek azóta sok más filmzenének szolgáltak már ihletforrásul.
         Maga a kezdet is bravúrosra sikerült. A "Dracula - The Beginning" szinte barbár kezdő hangjai egyre csak sodorják a hallgatót a tétel közepén megjelenő erős rezes szólamok velőtrázó hangjai felé, melynek pokolbéli voltát sátáni suttogások és fátyolos hangú női vokál erősít meg. De a gonosz nyitányának levezetése tartogat még egy brutális kórusrészt is, melynek hallatán végérvényesen elmerül az ember a vérszívó gróf ördögi világában. Kilar, ahogyan azt várták is tőle, teljesen elvetette a hollywoodi mainstream filmzene eszközeit, szinte végig megtartja az első track végtelenül durva hangszerelésű világát, zenéje kemény és érces, de mindemellett karakteres és élvezetes is. Erre az egyik legjobb példa a "Vampire Hunters", mely a vámpírok elkapására verbuválódó csapat témája, és gyakorlatilag egy indulóféleség. Ez a tétel az egész mű egyik legismertebb részlete - nem véletlenül, hiszen akár egy nagyobb megbecsülésnek örvendő komolyzenei alkotásnak is beillene. A különösen tetszetős kelet-európaias, de nevezhetném magyaros főtéma többször is megjelenik, az egyik legszebb, legteljesebb kifejtése a "The Brides"-ban hallható.
         A muzsika egyik legerősebb pontja a kegyetlenségben felettébb zseniális kórus, mely néha brutális, néha kedveskés, néha pedig igazán sátáni. Egy tétel, a "The Ring of Fire" szinte csak ilyen ördögi hangokból, morgásokból és a film hangeffektjeiből áll össze, némi erős dobolással kiegészülve. Sokszor hallani ilyesmiket filmzenei CD-ken, de általában ezek nem sok értékelhetőt rejtenek magukban - ez a tétel viszont mindennek az ellenkezője, mert csontig hatoló borzongást okozó zenei elegyet sikerült összehozni a fenti összetevőkből. Egy tétel erejéig viszont - igaz a film végén - megjelenik az angyalok kórusa is az igen rövid "Ascension"-ben.

         A nagy sötétségben azért néha gyújt egy kis fényt a szerző, ezen részek főleg a romantikus részletek alatt hallhatók. Viszont a filmnek ezek a pontjai is bizarrak, így a zene ezekben az esetekben sem billen ki a művészi horrorzene stílusából. A "Mina's Photo" egy lágy, csalogató női hang formájában próbálja oldani a feszültséget, míg az eleinte oly kedves "Lucy's Party" halk csengőivel teszi ugyanezt, azonban Kilar koncepciójába nem fér bele a szelídség, így a csengettyűk és a harmonika csakhamar igen kétértelmű hangokat kezdenek kiadni, de mint tudjuk, a gonosz gyengéd is tud lenni - és nincs ez másként ebben a zenében sem. A csengő kis hangocskák vissza-visszatérnek, de egyre inkább a Gonosz érkezését jelzik. A "The Storm" is így indít, aztán a kérlelhetetlen erőszakosság jegyében az album talán legerősebb kórusos trackjévé alakul át. Leginkább az "Omen" ördögi kórusai juthatnak eszünkbe ezt hallgatván. Akad azért kizárólag csendes, visszafogott része is a score-nak, ilyen a szerelmi témát teljes egészében bemutató "Love Remembered", mely régimódiságával igazán jól illik a látványhoz. Azonban csak egyszer engedi meg magának Kilar a kétely nélküli és őszinte gyengédséget, mivel a szerelmi téma második, hangsúlyosabb megszólalása már egyáltalán nem olyan negédes. A "Mina/Dracula" a szeretet egy teljesen más oldalát hivatott aláfesteni: a végzetes szerelem, mely a gróf és a rég elhunyt feleségére hasonlító Mina között kezd fellángolni, sokkal drámaiabbá teszi ezt a témát.
         Az album zárása is igen emlékezetesre sikerült. Először az "End Credits" foglalja össze az eddig hallottakat, majd jön Annie Lennox, aki elénekli nekünk saját szerzeményét, a "Love Song for a Vampire"-t, mely ha nem is valami nagyon egyedi, de ehhez a filmhez szebb mai hangzású dalt el sem lehetett volna képzelni.

         A komponista ugyan nem tudott betörni ezzel a zenével sem a hollywoodi élvonalba, de nemzetközi felkéréseinek száma érezhetően megnőtt. A "Drakula" aláfestése nem lett a helyén kezelve a keletkezése idején, hiszen mindössze egy Saturn-díj jelölést kapott, a nagyobb filmes szervezetek pedig teljesen mellőzték ezt a remek score-t - mentségükre legyen mondva, hogy az 1992-es év filmzenék szempontjából igen erős volt. A vámpír erdélyi gróf történetének legszebb feldolgozása köthető ehhez a mozihoz, melynek markáns zenéje bizony simán felülmúlja a sok esetben túlértékelt, hasonló alapokon nyugvó kortárs komolyzenei művek jelentős hányadát.


    Gregus Péter
    2009.07.24.




    Tracklista:

      1. Dracula - The Beginning (6:41)
      2. Vampire Hunters (3:05)
      3. Mina's Photo (1:25)
      4. Lucy's Party (2:56)
      5. The Brides (4:56)
      6. The Storm (5:04)
      7. Love Remembered (4:10)
      8. The Hunt Builds (3:25)
      9. The Hunters Prelude (1:29)
    10. The Green Mist (0:54)
    11. Mina/Dracula (4:47)
    12. The Ring of Fire (1:51)
    13. Love Eternal (2:23)
    14. Ascension (0:50)
    15. End Credits (6:42)
    16. Love Song for a Vampire - Annie Lennox (4:21)



    TOVÁBBI ÉRTÉKELÉSEINK:

    Bíró Zsolt

    Dobrosi Tamás          nem értékelte

    Emesz Csaba

    Kulics László

    Szabó Csaba          nem értékelte

    Tihanyi Attila




    KAPCSOLÓDÓ ANYAGOK:

    Conan the Barbarian

    The Final Conflict

    The Lord of the Rings:
    The Fellowship of the Ring


    The Omen

    További kritikáink
  • Jesse Stone - The Ultimate Collection
  • The Boss Baby
  • In the Heart of the Sea
  • Power Rangers
  • Noah
  • Mighty Morphin Power Rangers: The Movie
  • Crimson Rivers
  • Twister
  • xXx: Return of Xander Cage
  • The Lego Batman Movie
  • Shaft
  • Living in the Age of Airplanes
  • La La Land
  • Immortal Memory
  • Spirit: Stallion of the Cimarron

  • Filmzenékről röviden
  • Remember
  • Split
  • The Hollywood Shorties
  • Eddie the Eagle
  • Spotlight
  • Green Room
  • The Boy
  • Ma Ma
  • Jack Reacher: Never Go Back
  • Gagarin - First in Space

  • Filmek alatt hallott zenék
  • Jean-Claude Van Johnson
  • 47 Meters Down (In to Deep)
  • The Shallows
  • Solace
  • Into the Grizzly Maze
  • Enemies Closer
  • D-Tox
  • Rambo III
  • Transformers: Rescue Bots
  • Sex Tape

  • Interjúk
  • Jeff Beal: Apró kincsek
  • Lisa Gerrard: A szív hangja
  • Mark Hinton Stewart: A zene a párbeszédek mögött
  • Wolf Péter: A szerencse kapuja

  • Kollaborációk
  • Oliver Stone filmjeinek zenéi
  • Elmer Bernstein életútja I.
  • Jerry Goldsmith életútja III.
  • Jerry Goldsmith életútja II.
  • Jerry Goldsmith életútja I.

  • A filmzene legendái
  • Angelo Badalamenti
  • Philip Glass
  • Basil Poledouris
  • Lalo Schifrin
  • Dave Grusin

  • Moziszériák,tévésorozatok
  • A hobbit-trilógia zenéi
  • A Rémálom az Elm utcában széria zenéi
  • A Robert Langdon-filmek zenéi
  • A Hellraiser-filmek zenéi
  • A Válaszcsapás zenéje

  • További írásaink
  • Ez volt 2016
  • Oscar előtt és Oscar után 2016
  • 10 éves a Filmzene.net
  • Filmzeneszerzők különböző albumai
  • Filmzenékhez köthető kiadványok
  • Stúdiók
  • Lemezkiadók
  • In Memoriam