FŐOLDAL  |   ZENESZERZŐK  |   FILMZENEALBUMOK  |   FILMZENÉKRŐL RÖVIDEN  |   FILMEK ALATT HALLOTT ZENÉK  |   INTERJÚK    
  |   HÍREK

    Catch Me If You Can  Dunkirk  Blade Runner  Kingsman: The Golden Circle  War for the Planet of the Apes  Spider-Man: Homecoming  The Autopsy of Jane Doe  Pirates of the Caribbean: Dead Men Tell No Tales  Close Encounters of the Third Kind  Alien: Covenant
EGYÉB ÍRÁSOK  |   MOZISZÉRIÁK ÉS TÉVÉSOROZATOK  |   ÉVES ÖSSZESÍTÉSEINK  |   DÍJAK  |   FÓRUM  |   JÓ TUDNI  |   RÓLUNK  |   KAPCSOLAT



Keresés a Filmzene.neten

  






Beszámolók
  • Hollywood Magyarországon - Hans Zimmer-est Lisa Gerrarddal
  • Brian Tyler londoni koncertje
  • Hans Zimmer Magyarországon
  • Az Antonio Sanchez & Migration magyarországi koncertje

  • Zenék egy témára
  • Conan
  • Robin Hood
  • A három testőr
  • Sherlock Holmes
  • Cápás filmek

  • DVD kiadványok
  • Jerry Goldsmith 80th Birthday Tribute Concert - Fimucité 3
  • A Tribute to Basil Poledouris
  • Fimucité 2: Closing Night Gala 2008
  • "War" - A filmzene készítése
  • Creating the Lord of the Rings Symphony




  • Filmzene.net - Dr. No (Monty Norman)    DR. NO   (1962)
       


      

       zene: Monty Norman
       vezényel: Burt Rhodes
       kiadás éve: 2003
       kiadó: EMI Capitol
       játékidő: 39:39




         A filmek és a zenék világában sosem lehet tudni, miből lesz a cserebogár. Talán hasonló gondolatok motiválták a Harry Saltzman és Albert R. 'Cubby' Broccoli producerpárost, amikor 1962-ben Ian Fleming egyik regényéből nekiálltak az első James Bond-film leforgatásának. A sztori viszonylag egyszerű: a 007-es ügynök (Sean Connery) Jamaicára utazik egy társa halála után nyomozva. A szálak a Crab Key szigetén élő rejtélyes tudós, Dr. Julius No (Joseph Wiseman) központjába vezetnek, aki az USA űrprogramját akarja szabotálni. A film még kicsit nyers és kicsit éretlen, de így is tele van klasszikusnak számító jelenetekkel, például a tengerből kilépő Honey Ryder (Ursula Andress) belépője egyben a bikini nagy debütálása is. Ha mégis rá akarunk mutatni a film gyenge pontjára, könnyű a dolgunk - a zene a felelős.
         Ha igazi James Bond-muzsikára gondolunk, elsősorban mindenki John Barry grandiózus melódiáira, csodálatos romantikus témáira és elsöprő akciótémáira asszociál. De ez csak a "jövő" zenéje, mert a "Dr. No" score-ját egy középszerű musicalszerző, Monty Norman szerezte, aki munkássága során egy filmzenét írt, mert élete hátralevő részében ezen emlékezetes kompozíciójának jogdíjaiból élt. Lássuk, hogyan is kell olyan zenét írni, amiből életünk végéig kényelmesen ellehetünk.

         A "Dr. No" zenéje három fázisban íródott. Mivel a film nagyrésze Jamaicán játszódott, a stáb magával vitte Normant is, hogy a Karib-szigeteken kapjon ihleteket a zenéhez. A trópusi napsütésben Monty egy elsötétített szobában zongorán gyakorolta ötleteit, néha pedig a helyiektől kért tanácsot, hogy helyi "szlenggel" dúsítsa dalait. Igen, dalokról volt szó - jó musicalszerzőhöz híven Norman úgy gondolta, hogy a filmhez ír pár dalt, ezek alapján pár instrumentális számot, majd ezeket kombinálja, és pár új témát készít az egyes karakterekhez. Mikor a stáb hazaköltözött, a zeneszerző jamaicai művészeket is vitt magával, hogy dalokat a Byron Lee Banddel vehesse fel. A kész anyagot ezután prezentálta a producereknek, akik két dolgot kifogásoltak. Az egyik, hogy a főhősnek nincs erős főtémája - mivel sorozatra számítottak, vándormotívumot képzeltek el, egy mangófákról szóló dal pedig nem felelt meg ennek. A másik kifogás súlyosabb volt: az egész zene úgy rossz, ahogy van.
         Az első problémát Normannek egyedül kellett megoldania - főtémát kellett írnia a 007-es ügynöknek. A musicalszerző régi emlékei között kutatva talált rá egy apró és emlékezetes motívumra, a "Good Sign, Bad Sign" című dalocskára, amit annak idején az "A House for Mr. Biswas" című darabhoz írt - ez egyike volt számtalan bemutatatlan zenés műveinek. A dallamot azután bemutatta a producereknek, akik erre végül rábólintottak, és sürgették a másik problémás kérdés megoldását, amit még nehezebb volt orvosolni. A karmester Burt Rhodes a hangszerelők kézikönyve alapján további zenéket vett fel a filmhez, amik nélkül a film még rosszabb lenne, ezek között azért van pár emlékezetesebb darab. Ilyen például a tarantula-téma, amikor Bond testén egy mérgespók mászik végig, vagy az úgynevezett "bányaomlás-zene", ami szinte minden '50-es évekbeli brit filmben felbukkan, ahol történik egy kis akció - ebben az esetben Dr. No laboratóriuma lesz a földdel (pontosabban vízzel) egyenlővé. Ezeket külön vették fel; a zene részben Norman témáira is lett építve, de tőle függetlenül rögzítették őket. Végül ezeket a darabokat is beillesztették a filmbe, de valami még mindig hiányzott - egy ütős főcímzene.
         Burt Rhodes ennek érdekében hívta magához John Barryt, aki a saját magáról elnevezett együttesével már ért el kisebb sikereket, és nemrég fejezték be a munkákat a "Beat Girl" című filmen. A karmester ilyen friss hangzást keresett, ezért megkérte barátját, hogy Norman témáját írja át egy kicsit. Az eredmény filmtörténelmet írt - a kollaborációból született a "James Bond Theme", ami azóta minden hivatalos Bond-filmben felbukkant, és a mai napig az egyik leggyakrabban idézett filmzene az egész világon. Ez olyan jól sikerült, hogy a producerek Norman zenéjének felét azonnal eltávolították a filmből, és ezzel a felvétellel helyettesítettek mindent; így a főcím mellett ez szól szinte minden alkalommal, amikor Bond valami izgalmas dologban vesz részt (például autós üldözés a jamaicai hegyekben), vagy éppen semmi különlegeset sem csinál, csak ül egy hotelszobában.
         A mondás szerint közös lónak túrós a háta, és sajnos ebben az esetben is ez történt. Norman és Barry azóta sem tisztázta, kinek a munkája is pontosan a sikeres kompozíció. Ez legutoljára akkor került középpontba, mikor Monty beperelte a Sunday Timest egy cikkért, mely a hivatalos verzió ellenében azt állította, hogy a zenét Barry írta. A per végül Norman győzelmével zárult, aki azóta is Cerberusként őrzi jogait, és természetesen a jogdíjakat is. Zeneszerzőként azonban nem vitatható, ki a sikeresebb.

         Erre a hosszadalmas történeti kitérőre azért volt szükség, mert a hivatalosan megjelent filmzenealbumról semmit sem lehet írni. Az első számot, a "James Bond Theme"-t felesleges dicsérni, hiszen könyvek születtek róla. A többi szám azonban nem is igazi score - azt Burt Rhodes írta, viszont nem került fel az albumra (Nic Raine egy válogatásalbumon kiadta a három legfontosabb tételt). Az albumon Monty Norman nótái, a dalok alapján született instrumentális szerzemények, és olyan témák találhatóak, amiket Saltzman és Broccoli már az első körben kiszórt. Íme a három főbb dal:
         - "Kingston Calypso": egy vidám dal három vak egérről, akik megölnek egy macskát. Ez azért vicces, mert a filmben három vak koldus ugyanezt csinálja egy brit ügynökkel és annak titkárnőjével.
         - "Jump Up": ez a bulizós szám, különféle klubokban hallani a film során.
         - "Underneath the Mungo Tree": a romantikus dal (aminek van is egyfajta naiv bája). Ezt Norman felesége, Diane Coupland énekli; a kis karibi nótát nyugodtan ajánlhatjuk barátainknak (6-os szám). Ellenségeinknek viszont ugyanezt a dalt küldjük a kappanhangú férj előadásában (14-es szám).
         A három dallal tehát nagyjából kész is az album, ezenkívül ne várjunk sok újdonságot, legfeljebb az említettek feldolgozásait. Pár kellemesebb karibi dallam talán elnyeri a tetszésünket, ezeknek azonban csak annyi közük van a filmhez, hogy nem kerültek bele. A ravasz Mr. Norman pedig bosszúból elrejtette az ártatlan jamaicai dallamok között a filmzenetörténelem leghallgathatatlanabb tételét ("Audio Bongo").

         Összességében ez az album kizárólag azoknak ajánlott, akik minden Bond-filmzenealbumot birtokolni akarnak - a mai közönségnek kevés örömet tartogat. Az anyag az elmúlt negyven évben nem bővült, és ez a minőségre is vonatkozik. Az első tétel maximum pontszámot érdemel, a többi valószínűleg legtöbbünk számára felejthető. Aki tényleg szeretné hallani a "James Bond Theme"-t, az inkább vegyen meg egy Best of... albumot, és a karibi töltelék helyett klasszikus dalokat kap körítésnek.


    Hubai Gergely
    2006.06.10.




    Tracklista:

      1. James Bond Theme (1:48)
      2. Kingston Calypso (2:45)
      3. Jamaican Rock (2:05)
      4. Jump Up (2:13)
      5. Audio Bongo (1:33)
      6. Under the Mango Tree (2:25)
      7. Twisting With James (3:12)
      8. Jamaica Jazz (1:08)
      9. Under the Mango Tree (2:46)
    10. Jump Up (1:30)
    11. Dr. No's Fantasy (1:43)
    12. Kingston Calypso (2:31)
    13. The Island Speaks (3:23)
    14. Under the Mango Tree (2:44)
    15. The Boy's Chase (1:34)
    16. Dr. No's Theme (2:02)
    17. James Bond Theme (2:24)
    18. Love at Last (1:53)



    TOVÁBBI ÉRTÉKELÉSEINK:

    Bíró Zsolt

    Dobrosi Tamás          nem értékelte

    Emesz Csaba          nem értékelte

    Gregus Péter          nem értékelte

    Kulics László

    Szabó Csaba

    Tihanyi Attila




    KAPCSOLÓDÓ ANYAGOK:

    Die Another Day

    The Interpreter

    The Man With the Golden Gun

    Moonraker

    További kritikáink
  • King Arthur: The Legend of the Sword
  • Atlantis: The Lost Empire
  • Life
  • Colossal
  • Great Expectations
  • Jesse Stone - The Ultimate Collection
  • The Boss Baby
  • In the Heart of the Sea
  • Power Rangers
  • Noah
  • Mighty Morphin Power Rangers: The Movie
  • Crimson Rivers
  • Twister
  • xXx: Return of Xander Cage
  • The Lego Batman Movie

  • Filmzenékről röviden
  • The Lego Ninjago Movie
  • The Dark Tower
  • Remember
  • Split
  • The Hollywood Shorties
  • Eddie the Eagle
  • Spotlight
  • Green Room
  • The Boy
  • Ma Ma

  • Filmek alatt hallott zenék
  • Jean-Claude Van Johnson
  • 47 Meters Down (In to Deep)
  • The Shallows
  • Solace
  • Into the Grizzly Maze
  • Enemies Closer
  • D-Tox
  • Rambo III
  • Transformers: Rescue Bots
  • Sex Tape

  • Interjúk
  • Jeff Beal: Apró kincsek
  • Lisa Gerrard: A szív hangja
  • Mark Hinton Stewart: A zene a párbeszédek mögött
  • Wolf Péter: A szerencse kapuja

  • Kollaborációk
  • Oliver Stone filmjeinek zenéi
  • Elmer Bernstein életútja I.
  • Jerry Goldsmith életútja III.
  • Jerry Goldsmith életútja II.
  • Jerry Goldsmith életútja I.

  • A filmzene legendái
  • Angelo Badalamenti
  • Philip Glass
  • Basil Poledouris
  • Lalo Schifrin
  • Dave Grusin

  • Moziszériák,tévésorozatok
  • A hobbit-trilógia zenéi
  • A Rémálom az Elm utcában széria zenéi
  • A Robert Langdon-filmek zenéi
  • A Hellraiser-filmek zenéi
  • A Válaszcsapás zenéje

  • További írásaink
  • Ez volt 2016
  • Oscar előtt és Oscar után 2016
  • 10 éves a Filmzene.net
  • Filmzeneszerzők különböző albumai
  • Filmzenékhez köthető kiadványok
  • Stúdiók
  • Lemezkiadók
  • In Memoriam