FŐOLDAL  |   ZENESZERZŐK  |   FILMZENEALBUMOK  |   FILMZENÉKRŐL RÖVIDEN  |   FILMEK ALATT HALLOTT ZENÉK  |   INTERJÚK    
  |   HÍREK

    Rogue One: A Star Wars Story  Justice League  Murder on the Orient Express  Moon  Wonder Woman  The Ghost and the Darkness  It  Rebel in the Rye  The Mummy  Catch Me If You Can
EGYÉB ÍRÁSOK  |   MOZISZÉRIÁK ÉS TÉVÉSOROZATOK  |   ÉVES ÖSSZESÍTÉSEINK  |   DÍJAK  |   FÓRUM  |   JÓ TUDNI  |   RÓLUNK  |   KAPCSOLAT



Keresés a Filmzene.neten

  







Beszámolók
  • Hollywood Magyarországon - Hans Zimmer-est Lisa Gerrarddal
  • Brian Tyler londoni koncertje
  • Hans Zimmer Magyarországon
  • Az Antonio Sanchez & Migration magyarországi koncertje

  • Zenék egy témára
  • Conan
  • Robin Hood
  • A három testőr
  • Sherlock Holmes
  • Cápás filmek

  • DVD kiadványok
  • Jerry Goldsmith 80th Birthday Tribute Concert - Fimucité 3
  • A Tribute to Basil Poledouris
  • Fimucité 2: Closing Night Gala 2008
  • "War" - A filmzene készítése
  • Creating the Lord of the Rings Symphony




  • Filmzene.net - Don't Say A Word (Mark Isham)    DON'T SAY A WORD   (2001)
       Ne szólj száj


      

       zene: Mark Isham
       vezényel: Ken Kugler
       kiadás éve: 2001
       kiadó: Varese Sarabande
       játékidő: 31:38




         Tulajdonképpen a "Don't Say A Word" nem rossz film. Az első percekben látható bankrabláshoz látszólag semmi köze a később felbukkanó neves pszichiáternek (Michael Douglas), aki ahelyett, hogy otthon tápolná a hálaadás napi pulykát csinos feleségével (Famke Janssen) és kislányával, még gyorsan megvizsgál egy krónikus hallgatásban szenvedő lányt. Azonban a lány gyermeke egy, a bankrablást elkövető banda tagjának, aki nemes egyszerűséggel meglép a rablásból származó drágakővel. A kő rejtekhelyét halála előtti perceiben még elárulja lányának, ő pedig jószerével felfogni sem bírja a dolgot, lévén apját a rá következő percekben megölik. A forgalmas metróállomáson közbeavatkozó rendőrök mentik meg a lányt, de a banda vezére (Sean Bean) már arra készül, hogyha egyszer majd a börtönből kiszabadul, megkeresse, és kiszedje belőle az információt. Mivel a lány eztán sokkhatás alá kerül, s igencsak váltakozó kórtörténetet épít fel saját magának, nem csoda, ha felkelti hős pszichiáterünk érdeklődését. Pláne, amikor megtudja, hogy ha tetszik, ha nem, közelebbről is meg kell ismerkednie vele. De ezt már az azóta szabadlábon lévő bandavezér adja tudtára, s nem mellékesen bedobja a legnagyobb ütőkártyáját: különben az addigra elrabolt kislánya meghal. Választási lehetőség tehát nincs, hősünk nekikezd, hogy lehetőség szerint 12 órán belül kiszedje a lányból, amit tud.

         A film bővelkedik az összes modern kori thrillerek kliséivel. A borongós képi világba helyezett túszdráma, középpontban az egyre kétségbeesettebb apa, a személyiségét kutató lány (Brittany Murphy első jelentősebb alakítása), a törött lába miatt ágyhoz ragadt anya (aki nem mellékesen azzal is tisztában van, hogy a szemközti házból minden mozdulatát szorgosan figyelik), rideg elmegyógyintézet, ködös temető, városszéli gyárüzem, stb. Ami mégsem teszi kiemelkedővé a filmet, az egyrészt maga a főszereplő, Michael Douglas teljesen jelentéktelen alakítása (amely szintúgy elmondható a főgonosz Sean Beanről is), és függetlenül attól, hogy mind az ötlet, mind a köré épített történet teljesen rendben van, a kivitelezés kicsit összevisszának tűnik a végére. Így megmarad egy nézhető, de feledhető thrillernek.

         A rendező Gary Fleder korábbi filmjénél, a "Kiss The Girls"-nél ("A gyűjtő") már dolgozott együtt Mark Ishammel, így a "Don't Say A Word"-re is a megbízható jazz-trombitást kérte fel. Isham az igazi másodhegedűs a szakmában, sosem emelkedik ki igazán, de számos filmzenéjével bizonyította már fantasztikus tehetségét és magabiztosságát. A "Don't Say A Word" esetében is egy kellemes, bár nagyon rövid zenei élményt ad minden hallgató számára - kérdés, hogy a Varese jellegzetességének róható-e fel az alig 30 perces anyag, vagy tényleg nem volt érdemes többet szemezni a filmből. A lényeg végül is az a 8 tétel lett, amely magában hordozza mind az akciózenék, mind a misztikusabb hangulatú, atmoszférikus témák, mind a drámai filmzenék minden sajátosságát. Bőven szerepet kapnak az elektronikus hangszerek, főleg a ritmika hangsúlyozásában. Összességében apró pillanatkép-szerű motívumokból épül fel, amelyek túl azon, hogy remekül illeszkednek a filmhez, önmagukban is hangulatos, szórakoztató élményt nyújtanak.

         Az indítótétel ("Heist") alapját basszgitárral kísért vonósakkordok adják meg, ami nem sokkal később átvált pörgős, elektromos gitárral és rockos beütésű dobbal ötvözött akciózenébe. Nem feltétlenül jellemző a stílus Ishamre, ami azért sem meglepő, mert ezt a tételt (számomra ki nem derített oknál fogva) Graeme Revell követte el. Fokozatosan hozzácsapódik az atmoszférikus, sejtelmes háttéreffekt, végül a vonósok kiegészítik az alapot. A tétel vége már teljes egészében szimfonikus, egyszerre drámai és baljóslatú, a feszültséggel teli fúvósokat váltogatja a kellemes harmóniákat játszó hegedű. A második tétel kifejezetten a sötét, borongós kórház hangulatát adja vissza, a zongora és a hegedű finom kontrasztban kíséri egymást, félelmetes, de mégis gyönyörű. A folyamatosan mély, depresszív hangzást később csak külön kiemeli a kórus felcsendülése, hogy aztán az egyre felerősödő zenekar tetőpontra emelje a feszültséget. A "Kidnapped"-ben folytatódik a misztikum. A ritmus erőteljesebb, s előfordulnak hatásvadász elektronikus effektek is, ijesztőbbé téve az amúgy sem vidám hangulatvilágot. Hangsúlyosak a bőgők mély és vészjósló búgásai, amelyhez olykor-olykor háttérben felcsendül az elektromos gitár halk és távoli felsírása. A tétel végére jellemző a mély ritmusalap, felpörgeti és feszült izgalommal telíti a hegedű által folyamatosan kísért zenét.

         Az album minden bizonnyal legszebb darabja, az alig két perces "The Body" Isham abszolút fénykorára jellemző, csodálatos tétel. Az ehhez hasonló, romantikus jellegű harmóniákat csuklóból komponálja már, a legérzékenyebben képes hozzányúlni a csodás hangokhoz. A zongora és hárfa adta alaphoz gyönyörűen párosul a hegedűdallam, s számomra külön öröm, hogy felbukkan a tétel végén a szordínós trombita, melynek hangja bármilyen zenét képes nálam az egekbe emelni - itt sem marad el a hatás. Az ezt követő, "Hart Island" nevű tétel lényegesen mozgalmasabban indul, háborús filmeket idéző, hős katonák harcba indulását kifejező témával, de mivel az egész albumra a pillanatkép-szerűség jellemző, ez sem tart sokáig, egy rövid váltás után sejtelmes zörejekkel körbeölelt, szomorkás zongorajáték következik, kifejezetten hatásos háttérzene egy kékes ködben burkolódzó hajnali kikötőhöz. A "Subway" ismét akció-zene, folytonos elektronikus dobalappal, pörgő ritmikával, s a korábban már felcsendült fúvós akkordmenetekkel. A tétel második részére előtérbe kerül a dráma, a szerencsétlenül járt lány sorsát leginkább kifejező darab, szinte teljes zenekart megszólaltatva, kórussal megsegítve.
         A "Mishka" is a mély, melankolikus tételek közé tartozik, lassú, elnyújtott, kitartott szólamokkal. A záróakkord pedig méltó fináléja a rövidre sikerült kompozíciónak, a fokozatosan előtérbe emelt kórussal kiegészült hegedűskíséret gyönyörűen támogatja a zongorajátékot, s fantasztikus drámai lecsengéssel fejezi be a filmzenét.

         Isham műve remek példája annak, hogy mennyi minden bír megbújni a kevésbé felkapott, rivaldafényből kiszorult szerzők alkotásaiban. Egy első pillantásra rövidnek tűnő album teljesen hallgatható, remek zenei élmény az első perctől egészen az utolsóig. Akár a negyedik, akár az utolsó két tételt illetően az az érzése az embernek, hogy tovább is bírná még hallgatni.


    Tihanyi Attila
    2004.07.20.




    Tracklista:

      1. Heist (6:02)
      2. Elisabeth (4:40)
      3. Kidnapped (4:28)
      4. A Body (1:37)
      5. Hart Island (3:38)
      6. Subway (4:06)
      7. Mishka (3:13)
      8. A Family (3:24)



    TOVÁBBI ÉRTÉKELÉSEINK:

    Bíró Zsolt

    Dobrosi Tamás          nem értékelte

    Emesz Csaba          nem értékelte

    Gregus Péter          nem értékelte

    Kulics László

    Szabó Csaba          nem értékelte




    KAPCSOLÓDÓ ANYAGOK:

    Along Came a Spider

    Cellular

    Hostage

    National Treasure

    További kritikáink
  • Dunkirk
  • Blade Runner
  • Kingsman: The Golden Circle
  • War for the Planet of the Apes
  • Spider-Man Homecoming
  • The Autopsy of Jane Doe
  • Pirates of the Caribbean: Dead Men Tell No Tales
  • Close Encounters of the Third Kind
  • Alien: Covenant
  • King Arthur: The Legend of the Sword
  • Atlantis: The Lost Empire
  • Life
  • Colossal
  • Great Expectations
  • Jesse Stone - The Ultimate Collection
  • The Boss Baby

  • Filmzenékről röviden
  • Jigsaw
  • Hail, Caesar!
  • The Lego Ninjago Movie
  • The Dark Tower
  • Remember
  • Split
  • The Hollywood Shorties
  • Eddie the Eagle
  • Spotlight
  • Green Room

  • Filmek alatt hallott zenék
  • Jean-Claude Van Johnson
  • 47 Meters Down (In to Deep)
  • The Shallows
  • Solace
  • Into the Grizzly Maze
  • Enemies Closer
  • D-Tox
  • Rambo III
  • Transformers: Rescue Bots
  • Sex Tape

  • Interjúk
  • Jeff Beal: Apró kincsek
  • Lisa Gerrard: A szív hangja
  • Mark Hinton Stewart: A zene a párbeszédek mögött
  • Wolf Péter: A szerencse kapuja

  • Kollaborációk
  • Oliver Stone filmjeinek zenéi
  • Elmer Bernstein életútja I.
  • Jerry Goldsmith életútja III.
  • Jerry Goldsmith életútja II.
  • Jerry Goldsmith életútja I.

  • A filmzene legendái
  • Angelo Badalamenti
  • Philip Glass
  • Basil Poledouris
  • Lalo Schifrin
  • Dave Grusin

  • Moziszériák,tévésorozatok
  • A hobbit-trilógia zenéi
  • A Rémálom az Elm utcában széria zenéi
  • A Robert Langdon-filmek zenéi
  • A Hellraiser-filmek zenéi
  • A Válaszcsapás zenéje

  • További írásaink
  • Ez volt 2016
  • Oscar előtt és Oscar után 2016
  • 10 éves a Filmzene.net
  • Filmzeneszerzők különböző albumai
  • Filmzenékhez köthető kiadványok
  • Stúdiók
  • Lemezkiadók
  • In Memoriam