FŐOLDAL  |   ZENESZERZŐK  |   FILMZENEALBUMOK  |   FILMZENÉKRŐL RÖVIDEN  |   FILMEK ALATT HALLOTT ZENÉK  |   INTERJÚK    
  |   HÍREK

    Rogue One: A Star Wars Story  Justice League  Murder on the Orient Express  Moon  Wonder Woman  The Ghost and the Darkness  It  Rebel in the Rye  The Mummy  Catch Me If You Can
EGYÉB ÍRÁSOK  |   MOZISZÉRIÁK ÉS TÉVÉSOROZATOK  |   ÉVES ÖSSZESÍTÉSEINK  |   DÍJAK  |   FÓRUM  |   JÓ TUDNI  |   RÓLUNK  |   KAPCSOLAT



Keresés a Filmzene.neten

  







Beszámolók
  • Hollywood Magyarországon - Hans Zimmer-est Lisa Gerrarddal
  • Brian Tyler londoni koncertje
  • Hans Zimmer Magyarországon
  • Az Antonio Sanchez & Migration magyarországi koncertje

  • Zenék egy témára
  • Conan
  • Robin Hood
  • A három testőr
  • Sherlock Holmes
  • Cápás filmek

  • DVD kiadványok
  • Jerry Goldsmith 80th Birthday Tribute Concert - Fimucité 3
  • A Tribute to Basil Poledouris
  • Fimucité 2: Closing Night Gala 2008
  • "War" - A filmzene készítése
  • Creating the Lord of the Rings Symphony




  • Filmzene.net - Disturbia (Geoff Zanelli)    DISTURBIA   (2007)
       


      

       zene: Geoff Zanelli
       vezényel: Bruce Fowler
       kiadás éve: 2007
       kiadó: Lakeshore Records
       játékidő: 46:08




         Manapság egyre többször éri az a vád Hollywoodot, hogy nem képes újjal előállni és csak a régi dolgokat másolja. Ezzel a megállapítással tulajdonképpen nem lehet nem egyetérteni, de akadnak olyan alkotások is, melyek annak ellenére, hogy láttunk már hozzájuk hasonlót, mégis eredetiek és izgalmasak tudnak lenni - a "Disturbia" pedig ezek egyik jeles képviselője. Tehát a film sztorija nem túl eredeti, mivel Alfred Hitchcock a "Hátsó ablak" című mozijában is hasonló alapszituációt vázolt fel. Azonban nem is egy, a szó szoros értelmében vett remake-ről van szó, mivel D.J. Caruso rendező alkotása teljesen más történetbe ágyazza be a szomszédjait távcsővel vizslató, és ezáltal egy gyilkosságot felfedező leskelődő sztoriját. A kíváncsiság az ember egyik legjellemzőbb tulajdonsága, ez igaz filmünk főhősére, a gimis korú Kale-re (Shia LaBeouf) is, akit házi őrizetre ítélnek, és mivel a lakást el nem hagyhatja, illetve az anyja is megtiltott neki minden egyéb élvezetes foglalatosságot (internet, videojátékok), így unaloműzésként a szomszédok életét kezdi el felfedezni egy távcső segítségével. A ház különböző ablakaiból történő leskelődéssel feltárul előtte a kertvárosi utca rejtett világa: a felnőtt adót néző kisgyerekek, a feleségét a takarítónővel csaló férj, a szomszédba költöző család lánytagja, továbbá egy nem túl szimpatikus titokzatos férfi. Kale a megfigyelésbe bevonja egyik barátját is, akivel először csak a szomszéd lányt figyelgetik, majd később, már a lánnyal együtt, hármasban vizslatják a furcsa férfi lakását, és egyre biztosabbak lesznek benne, hogy szomszédjuk nem más, mint egy, a tévében is bemutatott sorozatgyilkos. Azonban a férfi is felfigyel az iránta távcsővel érdeklődő fiatalokra, akik minden erejükkel azon vannak, hogy valami bizonyítékot szerezzenek a feltételezett pszichopata ellen.
         Apróbb hibáival együtt a "Disturbia" egy remekül sikerült, izgalmas film, lényegesen több a szokásos tinihorroroknál és -thrillereknél, ennek oka pedig talán az, hogy megfelelően került vegyítésre benne az izgalom, a humor, a dráma és a rejtély. E négy összetevő kevergetésével a rendező sajátos alkotást hozott létre, az alapötlet mai korba történő megfelelő átültetésével az elmúlt évek egyik legjobb krimijét rakta elénk.

         A zenét jegyző Geoff Zanellinek ez volt az első munkája, mely szélesebb körű terjesztést megélt filmhez készült, bár kisebb alkotásokhoz már írt aláfestést. Így, ha nem is volt elsőfilmes zeneszerző, de igazából önálló alkotói múlttal sem dicsekedhetett. Életművéből a "Disturbia" előtt csak két alkotás érdemel említést, az egyik az "Into the Wild" című minisorozat zenéje, melyhez egy viszonylag jól sikerült score született, illetve a "Titokzatos ablak" aláfestésének elkészítésébe ugrott még be Philip Glass mellé. Hans Zimmer csapatába tartozóként azonban kisegítőként olyan zenék elkészültéhez fűződik a neve, mint a "Pearl Harbor", a "Hannibal" vagy "Az utolsó szamuráj", de "A Karib-tenger kalózai"-trilógiából is alaposan kivette a részét - szóval igen nagy filmek score-jaihoz járult hozzá. A Remote Control csoport legújabb generációjához tartozó szerzőkről elmondható, hogy előbb-utóbb megkapják a kiugrási lehetőséget, ez Zanellinél a "Disturbiá"-val érkezett el.
         A filmhez a szerző több különböző zenei és filmzenei stílust vegyített, így a score néhol rockos, néhol a horrorok és thrillerek zenei világát idézi, de több helyen erőteljesen megjelenik a kortárs romantikus filmek zenéinek hangulata is. Ez a rengeteg egymástól lényegesen eltérő stílus azonban a film alatt maximálisan megállja a helyét, sőt igazából ez is az egyik oka annak, hogy a mozi annyira hatásos tud lenni. A komponista az egyes jelenetek hangulatának leképezésével talán a filmzene-történelem egyik legeklektikusabb zenéjét írta meg, ami azonban CD-n már nem annyira állja meg a helyét, mint a film alatt.

         Az album időrendben is tartalmazza a trackeket, meg nem is. A nyitótétel "Disturbia" hétperces hosszúságával a zordabb, feszültségkeltő részek egyik képviselője, azonban ilyen típusú jelenetek a film elején nincsenek. A tételben szimfonikus zene keveredik elektronikus elemekkel, elég jól kiegészítve egymást, a vonósok hirtelen felharsanó játéka - bár nem szeretem az efféle zenei hatásvadászatot - itt jól megállja a helyét, mint ahogyan az olyan horrorzenei elemek is, mint a különféle nyikorgások vagy a rezesek zajos belépései. A track megfelelő dinamikával rendelkezik, ha akarom, néhány dallamát akár (a többszöri ismétlődés miatt) témának is nevezhetném, de igazából ez a score klasszikus értelemben nem tartalmaz témákat, ehelyett stílusában mindig az adott szituációhoz igazodik, ám dallamilag és hangszerelést tekintve is ugyanez jellemző rá. A következő tételtől ("Fishing") már időrendet követ az album, ez a track tipikus családi filmes zene. Az apa és fiú kapcsolatát bemutatni hivatott részlet lágy fuvolahangokkal, lassú gitárral, játékos hegedűkkel támasztja alá a jelenetet - a trackben egyébként, a történést követve, tökéletesen vált igen drámai tónusra a komponista. Folytatva a változatos hangulatokat, a "Poofoot"-ban az elektromos gitáré lesz a főszerep, blues-rock alapjaira épített rá Zanelli egy pörgős dobos, gitáros részletet. A "Voyeurism" kicsit visszaidézi a második tétel hangulatát, gitárok és lassú vonósok festik alá Kale leskelődéssel való megismerkedését. A feszültséggel teli részek sorába illeszthető az "Every Killer Lives Next Door to Someone" vagy a "Stealth Ronnie", ezek sejtelmességükkel inkább csak előkészítik a mozi második felében kiteljesedő erőszakosabb részeket. Az album legjobb tételei nem a feszültséggel teli jelenetek alatt keresendők, hanem az érzelmes, humoros momentumoknál. Ilyen track az "I Like to Play" mely leginkább valami szoftrockos emós banda zenéjére hasonlít, de ebben az esetben nem negatívumként használom az iménti jelzőt. Szintén a jól sikerült részek sorát gyarapítja a csendes, elmélázós "Walking Ashley Home", mely lágy gitáros játékával egy igazán modern romantikus zene.
         A film történetéből fakadóan igen kis területen játszódik, a bezártság érzését jól képezi le a score is, mint ahogyan azt is, amikor a főhős e kötöttségből kitör. Ezen trackek, vagyis a "Stalking a Killer" és a "The Basement Graveyard" igen hosszúak, különböző stílusok keverednek bennük, de meglepően jól sikerült összetett tételek lettek. Talán egyedüli negatívum a keverésben rejlik, mert a vonósok elég hangsúlyosak, noha érezhetően az átlagosnál jóval szerényebb volt a létszámuk. Illetve az album több pontján előjön, hogy a szimfonikus zenekar által feljátszott részletek, a gitáros és az elektronikus megoldások lényegesen különböző tónusban szólnak. Kissé olyan, mintha az elkészült nagyzenekari score-t utólag dúsították volna fel mindenféle sebtében összerakott tompa vonóseffekttel.
         A film Zanelli aláfestése mellett jelentős mennyiségben tartalmaz jó dalokat is, melyeket egy külön soundtrack albumon hallgathatunk meg - bár erre sajnos a filmben elhangzott legjobb számok közül nem mind került fel, hiányzik például a leghangulatosabb, a stáblista alatt hallható Kings of Leon-szám, a "Taper Jean Girl".

         Ugyan a "Disturbia" nem adott nagy lökést a komponista pályájának, sőt az azóta szerzett zenéi is többségükben a mestere stílusában születtek, de azért én a szerzőt nem temetném, mert ezzel a munkájával bizonyította, hogy képes az érdemi, önálló munkára is. Noha ez a score sem egy óriási egyedi megoldásokat felvonultató mű, de bemutatkozó alkotásként nagyon megállja a helyét, a filmhez jól illik, de önállóan hallgatva azért kissé zavaró a stílus kavalkád.


    Gregus Péter
    2009.05.07.




    Tracklista:

      1. Disturbia (7:02)
      2. Fishing (3:52)
      3. Poofoot (1:15)
      4. Voyeurism (2:35)
      5. Every Killer Lives Next Door to Someone (3:35)
      6. I Like to Play (1:46)
      7. Stealth Ronnie (5:10)
      8. Walking Ashley Home (2:01)
      9. The Club Girl (2:47)
    10. Stalking a Killer (7:15)
    11. The Basement Graveyard (8:50)



    TOVÁBBI ÉRTÉKELÉSEINK:

    Bíró Zsolt

    Dobrosi Tamás          nem értékelte

    Emesz Csaba          nem értékelte

    Kulics László

    Szabó Csaba          nem értékelte

    Tihanyi Attila          nem értékelte




    KAPCSOLÓDÓ ANYAGOK:

    Godsend

    Hitman

    Jumper

    When a Stranger Calls

    További kritikáink
  • Dunkirk
  • Blade Runner
  • Kingsman: The Golden Circle
  • War for the Planet of the Apes
  • Spider-Man Homecoming
  • The Autopsy of Jane Doe
  • Pirates of the Caribbean: Dead Men Tell No Tales
  • Close Encounters of the Third Kind
  • Alien: Covenant
  • King Arthur: The Legend of the Sword
  • Atlantis: The Lost Empire
  • Life
  • Colossal
  • Great Expectations
  • Jesse Stone - The Ultimate Collection
  • The Boss Baby

  • Filmzenékről röviden
  • Jigsaw
  • Hail, Caesar!
  • The Lego Ninjago Movie
  • The Dark Tower
  • Remember
  • Split
  • The Hollywood Shorties
  • Eddie the Eagle
  • Spotlight
  • Green Room

  • Filmek alatt hallott zenék
  • Jean-Claude Van Johnson
  • 47 Meters Down (In to Deep)
  • The Shallows
  • Solace
  • Into the Grizzly Maze
  • Enemies Closer
  • D-Tox
  • Rambo III
  • Transformers: Rescue Bots
  • Sex Tape

  • Interjúk
  • Jeff Beal: Apró kincsek
  • Lisa Gerrard: A szív hangja
  • Mark Hinton Stewart: A zene a párbeszédek mögött
  • Wolf Péter: A szerencse kapuja

  • Kollaborációk
  • Oliver Stone filmjeinek zenéi
  • Elmer Bernstein életútja I.
  • Jerry Goldsmith életútja III.
  • Jerry Goldsmith életútja II.
  • Jerry Goldsmith életútja I.

  • A filmzene legendái
  • Angelo Badalamenti
  • Philip Glass
  • Basil Poledouris
  • Lalo Schifrin
  • Dave Grusin

  • Moziszériák,tévésorozatok
  • A hobbit-trilógia zenéi
  • A Rémálom az Elm utcában széria zenéi
  • A Robert Langdon-filmek zenéi
  • A Hellraiser-filmek zenéi
  • A Válaszcsapás zenéje

  • További írásaink
  • Ez volt 2016
  • Oscar előtt és Oscar után 2016
  • 10 éves a Filmzene.net
  • Filmzeneszerzők különböző albumai
  • Filmzenékhez köthető kiadványok
  • Stúdiók
  • Lemezkiadók
  • In Memoriam