FŐOLDAL  |   ZENESZERZŐK  |   FILMZENEALBUMOK  |   FILMZENÉKRŐL RÖVIDEN  |   FILMEK ALATT HALLOTT ZENÉK  |   INTERJÚK    
  |   HÍREK

    Oscar  Captain Power and the Soldiers of the Future  Mary Shelley  Battlefield Earth  Krypton  Captain Marvel  Bless the Child  Cold Pursuit  Joe Versus the VolcanoSix Days Seven Nights  
EGYÉB ÍRÁSOK  |   MOZISZÉRIÁK ÉS TÉVÉSOROZATOK  |   ÉVES ÖSSZESÍTÉSEINK  |   DÍJAK  |   FÓRUM  |   JÓ TUDNI  |   RÓLUNK  |   KAPCSOLAT



Keresés a Filmzene.neten

  







Beszámolók
  • Ólafur Arnalds a Müpában
  • Hollywood Magyarországon - Hans Zimmer-est Lisa Gerrarddal
  • Brian Tyler londoni koncertje
  • Hans Zimmer Magyarországon

  • Zenék egy témára
  • Conan
  • Robin Hood
  • A három testőr
  • Sherlock Holmes
  • Cápás filmek

  • DVD kiadványok
  • Jerry Goldsmith 80th Birthday Tribute Concert - Fimucité 3
  • A Tribute to Basil Poledouris
  • Fimucité 2: Closing Night Gala 2008
  • "War" - A filmzene készítése
  • Creating the Lord of the Rings Symphony




  • Filmzene.net - Dirk Gently (Daniel Pemberton)    DIRK GENTLY   (2012)
       


      

       zene: Daniel Pemberton
       vezényel: Daniel Pemberton
       kiadás éve: 2012
       kiadó: MovieScore Media
       Játékidő: 54:29




         Kétség sem fér hozzá, hogy a siker receptje soha sem garantált, és ami az egyiknek bejön, az a másiknak nem feltétlenül. Ez nemcsak a filmek, hanem a sorozatok világában is ugyanúgy érvényes, hiszen a megszámlálhatatlanul sok krimiszéria közül a nagy számok törvénye szerint egyiknek-másiknak előbb-utóbb el kell buknia. Ráadásul az angolszász sorozatok gyakran élnek azzal az eszközzel, hogy kibékíthetetlen ellentétektől vezérelt, különböző habitusú, korú, nemű, fajú párosokat állítanak a középpontba, és az ő különbözőségük segíti az adott ügy megoldását, elég ha csak A mentalistára, a Castle-re, vagy brit földről a Doctor Who-ra és Sherlock Holmes különböző inkarnációira gondolunk.
         A Dirk Gently esetében az utóbbi kettő különösen fontos tényező, és nem csupán brit mivoltából fakadóan. A figura még a Galaxis útikalauz stopposoknak alkotója, Douglas Adams fejéből pattant ki egy befejezetlen és adásba sohasem került Doctor Who-epizód kapcsán, amelyen még 1979-ben dolgozott, majd a fel nem használt ötleteit írta bele később a Dirk Gently holisztikus nyomozóirodája című regényébe, amely 1987-ben jelent meg az Egyesült Királyságban (nálunk 1992-ben), ezt pedig még számos folytatás követette. Maga a karakter és annak kalandjai megfeleltethetők Holmes egy sajátos, alternatív verziójának, azonban Gently - ellentétben Holmes kifinomultságával - inkább emlékeztet viselkedésében egy pitiáner bűnözőre, akinek az az elmélete, hogy minden mindennel összefügg, legyen az akármilyen képtelenség. És képtelenségek gyakran előfordulnak, hiszen ahogy arra a sorozat is rávilágít, az egyszerűnek látszó ügyek, mint az ilyen esetekben szokásosnak mondható eltűnések vagy gyilkosságok gyakran fordulnak át időutazásba, esetleg a mesterséges intelligenciát firtató kérdésekbe.
         Adams karaktereiben a Misfits - A kívülállókért is felelős Howerd Overman látta meg a lehetőséget, akinek nem az volt a célja, hogy az író műveit szó szerint adaptálja, hanem hogy azokat a kor igényeihez igazítsa, itt-ott kicsit csavarva az eredetiken. A BBC Four 2010 decemberében adta le a pilot epizódot, egy decensnek mondható 1,1 milliós nézettséggel, a címszerepben pedig Stephen Mangan volt látható, míg a kisstílű nyomozó hűséges társát, Richard MacDuffot Darren Boyd alakította. A kritikák viszonylag kedvezőek voltak, és az első évadot be is rendelték, de az egyenként 60 perces, háromrészes első évad csak 2012 márciusában került adásba, és a viszonylagos érdektelenség után a csatorna törölte is az első saját gyártású sorozatát. A bukásban nagy valószínűséggel közrejátszhatott a Sherlock és a Doctor Who kimagasló sikeressége is, a Dirk Gentlyben pedig ötvöződött előbbi titokzatossága és hasonlóan civakodó főhősei, valamint utóbbi abszurditása és olcsósága, hiába brillírozott a főszerepben már a ripacssággal határos módon Mangan.

         A zeneszerzői feladattal az a Daniel Pemberton lett megbízva, akinek a csillaga az utóbbi időben kezdett el szárnyalni olyan alkotásokhoz szerzett munkáival, mint Ridley Scott A jogásza, Guy Ritchie Az U.N.C.L.E. embere című mozija, vagy Danny Boyle Steve Jobsa. Akkoriban is éppen kitörni látszott a dokumentumfilmek, tévés realityk (mint a Gordon Ramsay nevével fémjelzett A pokol konyhája) világából, és karrierjének hatalmas lökést adott az angol körökben rangosnak számító Ivor Novello-díj elnyerése a BBC minisorozatáért, a Desperate Romanticsért 2009-ben. A Dirk Gently zeneszerzői posztját viszont igen mulatságos körülmények között kapta meg. A komponista saját elmondása szerint nem éppen egy pedáns ember, és amikor rendre arról kérdezték, hogy mikor kíván felvenni végre egy takarítót a stúdiójába - amely egyben a lakása is -, akkor erre azt válaszolta, hogy soha, mert csak zavarná munka közben, arról nem is beszélve, hogy a hely igazi kis tévétörténeti múzeumnak számít a sok relikvia miatt. A show producere és a pilot rendezője azonban felugrottak hozzá, hogy meginterjúvolják, biztos ő lenne-e a legjobb választás a zeneszerzői feladatra, aztán elhangzott az a bizonyos kérdés a takarítószemélyzet szükségszerű alkalmazásáról, Pemberton pedig azzal védekezett, hogy túlságosan elfoglalt ahhoz, hogy keressen valakit, és egyébként is inkább az kösse le az energiáit, hogy a zenéjét jobbá tegye, mint hogy port törölgessen. A producert annyira meggyőzte ez a kissé kéretlen válasz, hogy elmondása szerint "erre a helyre még Mr. Gently is büszke lenne", és hogy "Dirk irodájának pontosan így kell kinéznie." Készítettek is pár fotót, amelyeket azonnal el is küldtek a művészeti részlegnek tanulmányozni, a szerző pedig megkapta a munkát.

         Pemberton score-ja igazi retro muzsika, amelyet nemcsak Az U.N.C.L.E. embere zenéje tökéletes előfutárának, hanem egyben édestestvérének is tekinthetünk. Akkoriban mind a Robert Downey Jr. féle Sherlock Holmesok, mind a Benedict Cumberbatch nevével fémjelzett Sherlock meghatározó hangszere volt a cimbalom, ennél fogva ezek komponistái, Hans Zimmer, valamint David Arnold és Michael Pryce munkáit erős rokoni szálak fűzik egymáshoz a főszereplőkön túl is. Mivel Dirk Gently inkább egyfajta távoli leszármazottja a híres nyomozónak, így Pemberton a score vezető hangszerének az 1927 és 1972 között, Amerikában gyártott marxophone-t tette meg, amely olyan, mintha a cimbalmot keresztezték volna egy szitárral és egy zongorával. Emellett kiemelt szerep jutott még a csembalónak, a dobnak, a basszusgitárnak és a szintetizátornak is.
         Már a nyitótrack, a "Dirk Gently - Opening" alig több mint félperces hossza alatt is tökéletesen érzékelteti a szerző elképzeléseit. Az egyszerű főtéma egyszerre bolondos és duzzad az energiától, azonnal bekúszik a hallójáratainkba a szintetizátor erőteljes játékának hála. Persze Pemberton nem rest annyiszor felhasználni a motívumot, amennyiszer csak lehet, ezzel hamar megszerettetve a hallgatóval. Többek között visszaköszön a tempós "Rooftop Chase"-ben, az "It’s All Connected"-ben, a marxophone képességeit maximálisan kihasználó "The Chase"-ben, vagy az albumot záró, a főtémát teljes egészében bemutató "Dirk Gently - Will Return"-ben. Emellett ott vannak a dobokat és egyéb, sokszor nem szokványos ütőhangszereket, például olajoshordókat előnyben részesítő, kifejezetten intenzív trackek is, mint például a "33a Peckender St, N1" vagy a laza "The Penny Drops".
         Azonban Pemberton nemcsak a komikus, könnyed, hanem a krimisorozatokhoz mérten feszült, sejtelmes, valamint érzelmes tételekben is meglepően otthonosan mozog. Előbbire kiváló példák az óraketyegésre épülő "I Want to Invade Switzerland" katonás taktusai, vagy a "Being Followed" zord dallamai, míg utóbbira a "Through the Prism of Love" az éteri vokáljával (melyért a szerző húga felel), vagy a szintetizátoron alapuló "Birth of a New Intelligence", amely az album egyik csúcspontja.

         A közel 55 perces játékidő tökéletesen felvázolja Pemberton elképzeléseit, amelyekkel olyan nagynevű elődök előtt tisztelgett elsősorban, mint Vladimir Cosma, Henry Mancini vagy John Barry. Hangzásban abszolút passzol az ő hatvanas-hetvenes évekből ismert munkásságukhoz, mint a Magas szőke férfi felemás cipőben, vagy a Rózsaszín Párduc- és az akkor virágkorukat élő Bond-filmek, mégis a score kellően friss és üde színfoltja a mai filmzenei felhozatalnak. Az album CD-n mindössze ezer példányban látott napvilágot, de nem lehetetlen beszerezni belőle egy-egy darabot valamelyik aukciós oldalról (amennyiben nem elégszünk meg a digitális formátummal), és nyugodtan feltehetjük a polcra Az U.N.C.L.E. embere zenéje, vagy a fent említett híres elődök hasonló művei mellé, garantáltan tökéletes időutazásban lesz részünk.


    Pavlics Tamás
    2016.03.24.




    Tracklista:

      1. Dirk Gently - Opening (0:37)
      2. 33a Peckender St, N1 (2:26)
      3. The Box, the Card and the Princess (2:19)
      4. Rooftop Chase (2:25)
      5. Through the Prism of Love (4:04)
      6. The Holistic Detective Agency (2:28)
      7. I Want to Invade Switzerland (2:17)
      8. Being Followed (2:36)
      9. A Little Rewiring (3:11)
    10. Robbie the Killer (2:31)
    11. On the Case (2:02)
    12. It's All Connected (1:37)
    13. The Murderer Awaits (2:37)
    14. St. Cedd's Break in (1:47)
    15. Birth of a New Intelligence (2:40)
    16. The Penny Drops (2:09)
    17. Schrödinger's Cat (1:49)
    18. Rejected Videogame Love (2:56)
    19. The Therapist (1:36)
    20. Goodbye Max (2:04)
    21. The Chase (2:01)
    22. Reposession (2:40)
    23. The Wrap Up (1:25)
    24. Dirk Gently - Will Return (2:12)






    TOVÁBBI ÉRTÉKELÉSEINK:

    Bíró Zsolt

    Dobrosi Tamás          nem értékelte

    Emesz Csaba          nem értékelte

    Gregus Péter

    Kulics László          nem értékelte

    Szabó Csaba          nem értékelte

    Tihanyi Attila          nem értékelte




    KAPCSOLÓDÓ ANYAGOK:

    Goldfinger

    The Grand Budapest Hotel

    The Pink Panther Strikes Again

    Without a Clue

    További kritikáink
  • Bird Box
  • Dark City
  • Species
  • Venom
  • Die Hard: With A Vengeance
  • Die Hard 2: Die Harder
  • Die Hard
  • The Grinch
  • Anaconda
  • Evolution
  • Himalaya - The Rearing of A Chief
  • Bohemian Rhapsody
  • Deep Blue Sea
  • On Deadly Ground

  • Filmzenékről röviden
  • Bodyguard
  • Searching
  • How the Grinch Stole Christmas!
  • Isle of Dogs
  • The Ritual
  • A Wrinkle in Time
  • Geostorm
  • Death Wish
  • Fifty Shades Freed
  • Darkest Hour

  • Filmek alatt hallott zenék
  • Dark
  • Bright
  • Jean-Claude Van Johnson
  • 47 Meters Down (In to Deep)
  • The Shallows
  • Solace
  • Into the Grizzly Maze
  • Enemies Closer
  • D-Tox
  • Rambo III

  • Interjúk
  • Hrutka Róbert: Szívvel-lélekkel
  • Jeff Beal: Apró kincsek
  • Lisa Gerrard: A szív hangja
  • Mark Hinton Stewart: A zene a párbeszédek mögött

  • Kollaborációk
  • Oliver Stone filmjeinek zenéi
  • Elmer Bernstein életútja I.
  • Jerry Goldsmith életútja III.
  • Jerry Goldsmith életútja II.
  • Jerry Goldsmith életútja I.

  • A filmzene legendái
  • Angelo Badalamenti
  • Philip Glass
  • Basil Poledouris
  • Lalo Schifrin
  • Dave Grusin

  • Moziszériák,tévésorozatok
  • A The Man in the High Caslte zenéje
  • A Terminátor-filmek zenéje
  • A hobbit-trilógia zenéi
  • A Rémálom az Elm utcában széria zenéi
  • A Robert Langdon-filmek zenéi

  • További írásaink
  • A Filmzene.net jövőjéről...
  • Ez volt 2016
  • Oscar előtt és Oscar után 2016
  • 10 éves a Filmzene.net
  • Filmzeneszerzők különböző albumai
  • Filmzenékhez köthető kiadványok
  • Stúdiók
  • Lemezkiadók
  • In Memoriam