FŐOLDAL  |   ZENESZERZŐK  |   FILMZENEALBUMOK  |   FILMZENÉKRŐL RÖVIDEN  |   FILMEK ALATT HALLOTT ZENÉK  |   INTERJÚK    
  |   HÍREK

    The Autopsy of Jane Doe  Pirates of the Caribbean: Dead Men Tell No Tales  Close Encounters of the Third Kind  Alien: Covenant  King Arthur: The Legend of the Sword  Atlantis: The Lost Empire  Life  Colossal  Great Expectations  Jesse Stone - The Ultimate Collection
EGYÉB ÍRÁSOK  |   MOZISZÉRIÁK ÉS TÉVÉSOROZATOK  |   ÉVES ÖSSZESÍTÉSEINK  |   DÍJAK  |   FÓRUM  |   JÓ TUDNI  |   RÓLUNK  |   KAPCSOLAT



Keresés a Filmzene.neten

  






Beszámolók
  • Hollywood Magyarországon - Hans Zimmer-est Lisa Gerrarddal
  • Brian Tyler londoni koncertje
  • Hans Zimmer Magyarországon
  • Az Antonio Sanchez & Migration magyarországi koncertje

  • Zenék egy témára
  • Conan
  • Robin Hood
  • A három testőr
  • Sherlock Holmes
  • Cápás filmek

  • DVD kiadványok
  • Jerry Goldsmith 80th Birthday Tribute Concert - Fimucité 3
  • A Tribute to Basil Poledouris
  • Fimucité 2: Closing Night Gala 2008
  • "War" - A filmzene készítése
  • Creating the Lord of the Rings Symphony




  • Filmzene.net - Dirk Gently (Daniel Pemberton)    DIRK GENTLY   (2012)
       


      

       zene: Daniel Pemberton
       vezényel: Daniel Pemberton
       kiadás éve: 2012
       kiadó: MovieScore Media
       Játékidő: 54:29




         Kétség sem fér hozzá, hogy a siker receptje soha sem garantált, és ami az egyiknek bejön, az a másiknak nem feltétlenül. Ez nemcsak a filmek, hanem a sorozatok világában is ugyanúgy érvényes, hiszen a megszámlálhatatlanul sok krimiszéria közül a nagy számok törvénye szerint egyiknek-másiknak előbb-utóbb el kell buknia. Ráadásul az angolszász sorozatok gyakran élnek azzal az eszközzel, hogy kibékíthetetlen ellentétektől vezérelt, különböző habitusú, korú, nemű, fajú párosokat állítanak a középpontba, és az ő különbözőségük segíti az adott ügy megoldását, elég ha csak A mentalistára, a Castle-re, vagy brit földről a Doctor Who-ra és Sherlock Holmes különböző inkarnációira gondolunk.
         A Dirk Gently esetében az utóbbi kettő különösen fontos tényező, és nem csupán brit mivoltából fakadóan. A figura még a Galaxis útikalauz stopposoknak alkotója, Douglas Adams fejéből pattant ki egy befejezetlen és adásba sohasem került Doctor Who-epizód kapcsán, amelyen még 1979-ben dolgozott, majd a fel nem használt ötleteit írta bele később a Dirk Gently holisztikus nyomozóirodája című regényébe, amely 1987-ben jelent meg az Egyesült Királyságban (nálunk 1992-ben), ezt pedig még számos folytatás követette. Maga a karakter és annak kalandjai megfeleltethetők Holmes egy sajátos, alternatív verziójának, azonban Gently - ellentétben Holmes kifinomultságával - inkább emlékeztet viselkedésében egy pitiáner bűnözőre, akinek az az elmélete, hogy minden mindennel összefügg, legyen az akármilyen képtelenség. És képtelenségek gyakran előfordulnak, hiszen ahogy arra a sorozat is rávilágít, az egyszerűnek látszó ügyek, mint az ilyen esetekben szokásosnak mondható eltűnések vagy gyilkosságok gyakran fordulnak át időutazásba, esetleg a mesterséges intelligenciát firtató kérdésekbe.
         Adams karaktereiben a Misfits - A kívülállókért is felelős Howerd Overman látta meg a lehetőséget, akinek nem az volt a célja, hogy az író műveit szó szerint adaptálja, hanem hogy azokat a kor igényeihez igazítsa, itt-ott kicsit csavarva az eredetiken. A BBC Four 2010 decemberében adta le a pilot epizódot, egy decensnek mondható 1,1 milliós nézettséggel, a címszerepben pedig Stephen Mangan volt látható, míg a kisstílű nyomozó hűséges társát, Richard MacDuffot Darren Boyd alakította. A kritikák viszonylag kedvezőek voltak, és az első évadot be is rendelték, de az egyenként 60 perces, háromrészes első évad csak 2012 márciusában került adásba, és a viszonylagos érdektelenség után a csatorna törölte is az első saját gyártású sorozatát. A bukásban nagy valószínűséggel közrejátszhatott a Sherlock és a Doctor Who kimagasló sikeressége is, a Dirk Gentlyben pedig ötvöződött előbbi titokzatossága és hasonlóan civakodó főhősei, valamint utóbbi abszurditása és olcsósága, hiába brillírozott a főszerepben már a ripacssággal határos módon Mangan.

         A zeneszerzői feladattal az a Daniel Pemberton lett megbízva, akinek a csillaga az utóbbi időben kezdett el szárnyalni olyan alkotásokhoz szerzett munkáival, mint Ridley Scott A jogásza, Guy Ritchie Az U.N.C.L.E. embere című mozija, vagy Danny Boyle Steve Jobsa. Akkoriban is éppen kitörni látszott a dokumentumfilmek, tévés realityk (mint a Gordon Ramsay nevével fémjelzett A pokol konyhája) világából, és karrierjének hatalmas lökést adott az angol körökben rangosnak számító Ivor Novello-díj elnyerése a BBC minisorozatáért, a Desperate Romanticsért 2009-ben. A Dirk Gently zeneszerzői posztját viszont igen mulatságos körülmények között kapta meg. A komponista saját elmondása szerint nem éppen egy pedáns ember, és amikor rendre arról kérdezték, hogy mikor kíván felvenni végre egy takarítót a stúdiójába - amely egyben a lakása is -, akkor erre azt válaszolta, hogy soha, mert csak zavarná munka közben, arról nem is beszélve, hogy a hely igazi kis tévétörténeti múzeumnak számít a sok relikvia miatt. A show producere és a pilot rendezője azonban felugrottak hozzá, hogy meginterjúvolják, biztos ő lenne-e a legjobb választás a zeneszerzői feladatra, aztán elhangzott az a bizonyos kérdés a takarítószemélyzet szükségszerű alkalmazásáról, Pemberton pedig azzal védekezett, hogy túlságosan elfoglalt ahhoz, hogy keressen valakit, és egyébként is inkább az kösse le az energiáit, hogy a zenéjét jobbá tegye, mint hogy port törölgessen. A producert annyira meggyőzte ez a kissé kéretlen válasz, hogy elmondása szerint "erre a helyre még Mr. Gently is büszke lenne", és hogy "Dirk irodájának pontosan így kell kinéznie." Készítettek is pár fotót, amelyeket azonnal el is küldtek a művészeti részlegnek tanulmányozni, a szerző pedig megkapta a munkát.

         Pemberton score-ja igazi retro muzsika, amelyet nemcsak Az U.N.C.L.E. embere zenéje tökéletes előfutárának, hanem egyben édestestvérének is tekinthetünk. Akkoriban mind a Robert Downey Jr. féle Sherlock Holmesok, mind a Benedict Cumberbatch nevével fémjelzett Sherlock meghatározó hangszere volt a cimbalom, ennél fogva ezek komponistái, Hans Zimmer, valamint David Arnold és Michael Pryce munkáit erős rokoni szálak fűzik egymáshoz a főszereplőkön túl is. Mivel Dirk Gently inkább egyfajta távoli leszármazottja a híres nyomozónak, így Pemberton a score vezető hangszerének az 1927 és 1972 között, Amerikában gyártott marxophone-t tette meg, amely olyan, mintha a cimbalmot keresztezték volna egy szitárral és egy zongorával. Emellett kiemelt szerep jutott még a csembalónak, a dobnak, a basszusgitárnak és a szintetizátornak is.
         Már a nyitótrack, a "Dirk Gently - Opening" alig több mint félperces hossza alatt is tökéletesen érzékelteti a szerző elképzeléseit. Az egyszerű főtéma egyszerre bolondos és duzzad az energiától, azonnal bekúszik a hallójáratainkba a szintetizátor erőteljes játékának hála. Persze Pemberton nem rest annyiszor felhasználni a motívumot, amennyiszer csak lehet, ezzel hamar megszerettetve a hallgatóval. Többek között visszaköszön a tempós "Rooftop Chase"-ben, az "It’s All Connected"-ben, a marxophone képességeit maximálisan kihasználó "The Chase"-ben, vagy az albumot záró, a főtémát teljes egészében bemutató "Dirk Gently - Will Return"-ben. Emellett ott vannak a dobokat és egyéb, sokszor nem szokványos ütőhangszereket, például olajoshordókat előnyben részesítő, kifejezetten intenzív trackek is, mint például a "33a Peckender St, N1" vagy a laza "The Penny Drops".
         Azonban Pemberton nemcsak a komikus, könnyed, hanem a krimisorozatokhoz mérten feszült, sejtelmes, valamint érzelmes tételekben is meglepően otthonosan mozog. Előbbire kiváló példák az óraketyegésre épülő "I Want to Invade Switzerland" katonás taktusai, vagy a "Being Followed" zord dallamai, míg utóbbira a "Through the Prism of Love" az éteri vokáljával (melyért a szerző húga felel), vagy a szintetizátoron alapuló "Birth of a New Intelligence", amely az album egyik csúcspontja.

         A közel 55 perces játékidő tökéletesen felvázolja Pemberton elképzeléseit, amelyekkel olyan nagynevű elődök előtt tisztelgett elsősorban, mint Vladimir Cosma, Henry Mancini vagy John Barry. Hangzásban abszolút passzol az ő hatvanas-hetvenes évekből ismert munkásságukhoz, mint a Magas szőke férfi felemás cipőben, vagy a Rózsaszín Párduc- és az akkor virágkorukat élő Bond-filmek, mégis a score kellően friss és üde színfoltja a mai filmzenei felhozatalnak. Az album CD-n mindössze ezer példányban látott napvilágot, de nem lehetetlen beszerezni belőle egy-egy darabot valamelyik aukciós oldalról (amennyiben nem elégszünk meg a digitális formátummal), és nyugodtan feltehetjük a polcra Az U.N.C.L.E. embere zenéje, vagy a fent említett híres elődök hasonló művei mellé, garantáltan tökéletes időutazásban lesz részünk.


    Pavlics Tamás
    2016.03.24.




    Tracklista:

      1. Dirk Gently - Opening (0:37)
      2. 33a Peckender St, N1 (2:26)
      3. The Box, the Card and the Princess (2:19)
      4. Rooftop Chase (2:25)
      5. Through the Prism of Love (4:04)
      6. The Holistic Detective Agency (2:28)
      7. I Want to Invade Switzerland (2:17)
      8. Being Followed (2:36)
      9. A Little Rewiring (3:11)
    10. Robbie the Killer (2:31)
    11. On the Case (2:02)
    12. It's All Connected (1:37)
    13. The Murderer Awaits (2:37)
    14. St. Cedd's Break in (1:47)
    15. Birth of a New Intelligence (2:40)
    16. The Penny Drops (2:09)
    17. Schrödinger's Cat (1:49)
    18. Rejected Videogame Love (2:56)
    19. The Therapist (1:36)
    20. Goodbye Max (2:04)
    21. The Chase (2:01)
    22. Reposession (2:40)
    23. The Wrap Up (1:25)
    24. Dirk Gently - Will Return (2:12)






    TOVÁBBI ÉRTÉKELÉSEINK:

    Bíró Zsolt

    Dobrosi Tamás          nem értékelte

    Emesz Csaba          nem értékelte

    Gregus Péter

    Kulics László          nem értékelte

    Szabó Csaba          nem értékelte

    Tihanyi Attila          nem értékelte




    KAPCSOLÓDÓ ANYAGOK:

    Goldfinger

    The Grand Budapest Hotel

    The Pink Panther Strikes Again

    Without a Clue

    További kritikáink
  • The Boss Baby
  • In the Heart of the Sea
  • Power Rangers
  • Noah
  • Mighty Morphin Power Rangers: The Movie
  • Crimson Rivers
  • Twister
  • xXx: Return of Xander Cage
  • The Lego Batman Movie
  • Shaft
  • Living in the Age of Airplanes
  • La La Land
  • Immortal Memory
  • Spirit: Stallion of the Cimarron
  • Scream: The TV Series

  • Filmzenékről röviden
  • Remember
  • Split
  • The Hollywood Shorties
  • Eddie the Eagle
  • Spotlight
  • Green Room
  • The Boy
  • Ma Ma
  • Jack Reacher: Never Go Back
  • Gagarin - First in Space

  • Filmek alatt hallott zenék
  • Jean-Claude Van Johnson
  • 47 Meters Down (In to Deep)
  • The Shallows
  • Solace
  • Into the Grizzly Maze
  • Enemies Closer
  • D-Tox
  • Rambo III
  • Transformers: Rescue Bots
  • Sex Tape

  • Interjúk
  • Jeff Beal: Apró kincsek
  • Lisa Gerrard: A szív hangja
  • Mark Hinton Stewart: A zene a párbeszédek mögött
  • Wolf Péter: A szerencse kapuja

  • Kollaborációk
  • Oliver Stone filmjeinek zenéi
  • Elmer Bernstein életútja I.
  • Jerry Goldsmith életútja III.
  • Jerry Goldsmith életútja II.
  • Jerry Goldsmith életútja I.

  • A filmzene legendái
  • Angelo Badalamenti
  • Philip Glass
  • Basil Poledouris
  • Lalo Schifrin
  • Dave Grusin

  • Moziszériák,tévésorozatok
  • A hobbit-trilógia zenéi
  • A Rémálom az Elm utcában széria zenéi
  • A Robert Langdon-filmek zenéi
  • A Hellraiser-filmek zenéi
  • A Válaszcsapás zenéje

  • További írásaink
  • Ez volt 2016
  • Oscar előtt és Oscar után 2016
  • 10 éves a Filmzene.net
  • Filmzeneszerzők különböző albumai
  • Filmzenékhez köthető kiadványok
  • Stúdiók
  • Lemezkiadók
  • In Memoriam