FŐOLDAL  |   ZENESZERZŐK  |   FILMZENEALBUMOK  |   FILMZENÉKRŐL RÖVIDEN  |   FILMEK ALATT HALLOTT ZENÉK  |   INTERJÚK    
  |   HÍREK

    Oscar  Captain Power and the Soldiers of the Future  Mary Shelley  Battlefield Earth  Krypton  Captain Marvel  Bless the Child  Cold Pursuit  Joe Versus the VolcanoSix Days Seven Nights  
EGYÉB ÍRÁSOK  |   MOZISZÉRIÁK ÉS TÉVÉSOROZATOK  |   ÉVES ÖSSZESÍTÉSEINK  |   DÍJAK  |   FÓRUM  |   JÓ TUDNI  |   RÓLUNK  |   KAPCSOLAT



Keresés a Filmzene.neten

  







Beszámolók
  • Ólafur Arnalds a Müpában
  • Hollywood Magyarországon - Hans Zimmer-est Lisa Gerrarddal
  • Brian Tyler londoni koncertje
  • Hans Zimmer Magyarországon

  • Zenék egy témára
  • Conan
  • Robin Hood
  • A három testőr
  • Sherlock Holmes
  • Cápás filmek

  • DVD kiadványok
  • Jerry Goldsmith 80th Birthday Tribute Concert - Fimucité 3
  • A Tribute to Basil Poledouris
  • Fimucité 2: Closing Night Gala 2008
  • "War" - A filmzene készítése
  • Creating the Lord of the Rings Symphony




  • Filmzene.net - Die Hard: With A Vengeance (Michael Kamen)    DIE HARD: WITH A VENGEANCE  (1995)
       Die Hard - Az élet mindig drága


      

       zene: Michael Kamen
       vezényel: Michael Kamen
       kiadás éve: 2012
       kiadó: La-La Land Records
       játékidő: 154:01




         Hogy mik az első három Die Hard-mozi közös pontjai? A főszereplő, a zeneszerző, illetőleg az, hogy a forgatókönyv minden esetben egy, a szériától független sztori feldolgozásaként látott napvilágot. Míg az első két alkalommal könyvek szolgáltatták az alapokat, addig harmadjára már a kortárs szórakoztató irodalom halmazát a meg nem valósított forgatókönyvek tárháza váltotta fel. A producereknek és a franchise-hoz visszatérő direktornak, John McTiernannek abból a szempontból nehéz dolguk volt, hogy olyan anyaggal kellett előrukkolniuk, mely Bruce Willis tetszését is elnyeri, s ez bizony kezdetben nehezen kivitelezhető feladatnak tűnt. Először a James Haggin tollából származó Troubleshooter került terítékre, amely végül a nagy bukást megélt Féktelenül 2.: Teljes gőzzel alapja lett. Ezt követően John Milius (Conan, a barbár) éppúgy dolgozni kezdett egy szkripten, ahogyan John Fasano (Megint 48 óra) és a második rész társírója, Doug Richardson is, de a színész mindegyikük ötletét lesöpörte az asztalról. Az áttörést Jonathan Hensleigh Simon Sayse jelentette, amelyből eredetileg egy Brandon Lee-s buddy movie készült volna, ugyanakkor annak a lehetősége is felmerült, hogy a Halálos fegyver negyedik epizódjának alapjaként szolgál majd. Miután a stúdió nem ezek, hanem a Die Hard - Az élet mindig drága javára bírálta el az anyagot, számtalan módosítást eszközöltek rajta, egyik legfontosabb elemén, a zsarupáros-szerkezeten azonban csak részben változtattak, ezért John McClane itt nem egyedül, hanem az események közben mellé csapódó civil, a Samuel L. Jackson alakította Zeus közreműködésével igyekszik megmenteni New Yorkot.

        Kamen munkájából elsőként az RCA Victor lemeze révén kaphattunk ízelítőt. A többek között a nyitójelenetet kísérő The Lovin' Spoonful-dalt, a "Summer in the City"-t (melyet közel harminc évvel később Joe Cocker tett világsikerré), a Fu-Schnickens hip-hop trió által előadott "Got It Covered"-et és egyéb szerzeményeket is magában foglaló album viszont csupán a score egy szeletét tartalmazta, ráadásul nem is teljesen úgy, ahogyan a filmben hallható. Az eltérésnek két fő oka volt, melyek közül az egyik, hogy a komponistának az aláfestés félkész állapota ellenére kellett leadnia néhány tételt a korong legyártása érdekében: "Két hétre van még szükségem ahhoz, hogy elkészüljek a zenémmel, s noha a film három és fél hét múlva kerül a mozikba, az albummal már készen vagyunk. A lemez tehát azon részek gyűjteménye, amelyeket legelőször rögzítettünk" - nyilatkozta a szerző az utómunkálatok közepette. Az eltérés másik oka McTiernan nem épp áldásos ténykedése volt. Az első rész megpróbáltatásaihoz képest a Még drágább az életed zenéjével kapcsolatos folyamatok annak ellenére számítottak zökkenőmentesnek, hogy ott is akadt néhány módosítás, a harmadik felvonás esetében azonban Kamen újfent megtapasztalhatta, milyen szinten képes belenyúlni McTiernan a késznek vélt anyagba - a vágásért felelős John Wright egy interjú alkalmával azt mesélte, hogy a folyamatos variálások következtében társaival McModifynak kezdték szólítani a rendezőt.

        "Úgy képzelte el, hogy az elején még kicsit visszafogottabban lesz jelen a zene, a végére azonban folyamatossá, szüntelenné válik a jelenléte" - mesélte a direktor koncepciójával kapcsolatban a szerző, aki hozzátette, hogy mivel New Yorkot a folyamatos nyüzsgés jellemzi, a lehető legtöbb muzsikát kellett tartalmaznia a mozinak. Ennek fényében Kamen a Die Hard - Az élet mindig drága játékidejéhez képest mindössze tíz perccel rövidebb score-t készített, eredeti elképzelése azonban jelentős mértékben módosult. McTiernan a hét évvel korábban történtekhez hasonlóan nem kész műként, hanem tetszés szerint variálható anyagként tekintett a cue-kra: belátása szerint dobott ki belőlük részeket, vágott, toldott, cserélgette a tételek helyét vagy éppen dalokkal váltotta fel őket, mely utóbbiak egy része egyébként a napjainkban már out of printnek számító soundtracken is helyet kapott. A komponista ezek elkerülése érdekében igyekezett néhány jelenethez új zenét írni, illetve utólagos felvételi lehetőségeket is tető alá hozott a Seattle Symphony zenekarral, ezáltal viszont a scoring session szokatlanul hosszúra, tizenhárom napra nyúlt el. Munkája végül csak a 2012 decemberében megjelent, kétlemezes albumnak köszönhetően maradt fent teljes valójában.

        A Die Hard - Az élet mindig drága kísérete nemcsak a McClane-témák és akciómotívumok révén mutat hasonlóságot az első részével, hanem abban is, hogy visszatért a thrilleresebb megközelítés, s az ellenség újfent egy közismert zenemű adaptációja révén került szimbolizálásra. Amellett, hogy a reptéri kalandhoz szállított gonosztémák jól sikerültek, Kamen ezúttal is olyan feladat elé lett állítva, hogy a Jeremy Irons által megformált Simon Gruber ne önálló, új téma, hanem egy jól ismert dallam kíséretében tűnjön fel. Természetesen a rendező ezzel kapcsolatban is konkrét utasítást adott: választása az 1860-as évekből származó, közismert katonai indulóra, a "When Johnny Comes Marching Home"-ra esett, amely számtalan filmben felbukkan, ilyen szintű feldolgozásra azonban emellett csak a Jerry Goldsmith jegyezte Chipkatonák esetében került sor. A Hans Gruber fivérét megszemélyesítő Irons az első háromnegyed órában a "Simon mondja" kezdetű játékot űző telefonálóként van jelen, a metróállomásos robbantást követően azonban már a vásznon is feltűnik. A komponista ennek megfelelően csak színrelépését követően nyúlt a dallamhoz, amely az "Infiltration"-ben éppúgy felbukkan, mint a "Bank Invasion"-ben, a "The Federal Reserve"-ben, a "Bank Elevator"-ben, a "Yankee Stadium / School and Tunnel"-ben, a "Bomb Goes Into Hold"-ban és a "Holly / Celebration"-ben. Alan Rickman karaktere pedig nemcsak egy jelenet, valamint párbeszédek révén tér vissza, hanem Kamen "Feds" és "Rings a Bell" című trackjeiben is, melyekből néhány másodperc erejéig az "Örömóda" dallamai köszönnek vissza - ráadásul a "Rings a Bell" a folytatáshoz használt Sibelius-részlettel vezetődik fel. S ha már komolyzenei vonal: Beethoven műve mellett Alexander Mosolov "The Iron Foundry"-ja szintén felcsendül, ám míg ez a dalokkal tarkított kiadványon önálló tételként található meg, addig a filmben, valamint a La-La Land albumán a "Bunny and Fire Drill" részeként bukkan fel.

        "A legjobb dolog ennél a projektnél az volt, hogy a mozi nagy része azokon az utcákon játszódik, ahol én is éltem. Ott van például a Gray's Papaya, ahová én is sokat jártam hot dogért és papajadzsúzért, s mely közvetlenül a 72. utcai metrómegálló mellett található. Amikor a parkokban vagy az utcákon sétálsz, folyamatosan bongósokat hallasz, illetve állandóan jönnek-mennek az emberek. Mindezek érzékeltetése céljából vontam be zenémbe a különféle ütősszólamokat" - emlékezett vissza Kamen. Az említettek zömében a zenekar játékával kerülnek kombinálásra, nagyobb hangsúly mindössze a moziban megkurtítva jelen lévő "Taxi Chase"-ben hárul rájuk. A telefonos feladványok, valamint az ellenfél háttérben maradása okán a muzsika első felének tételei nemegyszer olyan thrillerszerű megközelítésben részesültek, mellyel a McClane-motívumok vagy a korábbról ismerős egyéb zenei fordulatok ellenére is az underscore - azaz a nem önállóan hallgatva, hanem igazán csak a film alatt érvényesülő szerzemények - fogalmának remek példáiként említhetőek. A "Goodbye Bonwits"-re ez éppúgy érvényes, mint a "John and Zeus"-ra, a "Papaya King"-re és a "72nd Street Phone"-ra. A muzsika első húsz perce ezért kissé lapos, a "The Subway (Part 1)" - "The Subway (Part 2)" - "Take A-nother Train" trióval azonban beindul, a "Bank Invasion"-nel pedig rögtön a csúcsra is ér.
        Az utóbb kiemelt trackektől kezdve élvezem jobban a kétlemezes változatot, és bár némiképp árnyalja a képet, hogy például a "The Federal Reserve" döntően a második részből ismert Esperanza tábornok ihlette témán alapul, továbbá az "Aqueduct", a "Surfing in the Aqueduct" és az "Oh, Canada!" is szinte teljes egészében a második fejezet aláfestését hozzák vissza, időnként jólesik újrahallgatni ezt a score-t. A múltidéző megoldások közül annak is örülök, hogy McClane házasságának zenei témája az első rész után újból előtérbe kerül, igaz, a korábban a "Seeing Holly"-ból és az "Aftermath / Powell’s Comeback"-ből megismert dallamsor csak az albumon hallható, az ezt magában foglaló "Holly / Celebration"-t ugyanis McTiernan úgy vágta meg, hogy az a filmből kimaradjon.

        A Die Hard - Az élet mindig drága score-ja esetében vitathatatlan tény, hogy a "When Johnny Comes Marching Home" remekül sikerült átiratainak köszönhetően hívja fel magára a figyelmet. Ezen felülkerekedve az mondható el a műről, hogy szerzője úgy lépett önnön nyomdokaiba, hogy elsősorban a korábbi részek legjobb pillanataival operálva hozta tető alá a hamisítatlan Die Hard-hangulatot. John McTiernan és Michael Kamen a Drágán add az életed!-et, valamint az Arnold Schwarzenegger főszereplésével készült Az utolsó akcióhőst követően ezzel a mozival zárták le, koronázták meg zökkenőktől enyhén szólva sem mentes együttműködésüket.


    Kulics László
    2019.01.06.




    Tracklista:

    CD 1
      1. Summer in the City - The Lovin' Spoonful (2:44)
      2. Main Title (0:19)
      3. Goodbye Bonwits (6:28)
      4. John and Zeus (3:20)
      5. Taxi (1:51)
      6. Neat Bomb (2:11)
      7. Papaya King (5:19)
      8. 72nd Street Phone (3:18)
      9. Taxi Chase (5:08)
    10. The Subway (Part 1) (4:24)
    11. The Subway (Part 2) (2:15)
    12. Take A-nother Train (2:54)
    13. Feds (4:42)
    14. Rings a Bell (8:28)
    15. Infiltration (5:33)
    16. Bank Invasion (4:15)
    17. Back to Wall Street (2:55)
    18. Fake Cops (1:42)
    19. The Federal Reserve (2:18)
    20. Bank Elevator (2:54)
    21. Gold Room Aftermath (1:36)
    22. Panic (2:04)

    CD 2
      1. Aqueduct (2:12)
      2. Santa Claus (2:36)
      3. Yankee Stadium / School and Tunnel (3:42)
      4. Refrigerator Bomb (0:40)
      5. Surfing in the Aqueduct (2:29)
      6. Ticking Refrigerator (0:50)
      7. Mercedes Chase / School Assembly (3:14)
      8. Aftermath / Waiting and Falling (2:00)
      9. Hooking the Boat (5:45)
    10. Bunny and Fire Drill (2:39)
    11. Running in the Halls (1:42)
    12. Bomb Goes Into Hold (5:24)
    13. John Makes it Mad (1:39)
    14. Holly / Celebration (3:17)
    15. Oh, Canada! (3:23)
    16. Johnny Comes Marching Home (1:39)
    17. Regret (1:57)
    18. Hooking the Boat (alternate) (4:23)
    19. On the Freighter / John Makes It Mad (3:30)
    20. Wall Street Station (1:29)
    21. The Subway (Part 1) (alt. segment) (1:31)
    22. The Subway (Part 2) (alt. segment) (0:47)
    23. Ode to Johnny (3:12)
    24. No Rush (1:20)
    25. Escape (2:05)
    26. The Foundry (3:08)
    27. Waltz of the Bankers (album track) (4:15)
    28. Gold Vault (album track) (3:50)
    29. Somebody Had Fun (wild snare) (1:16)
    30. Johnny Comes Marching Home (wild vamps) (1:29)





    TOVÁBBI ÉRTÉKELÉSEINK:

    Bíró Zsolt

    Dobrosi Tamás          nem értékelte

    Emesz Csaba          nem értékelte

    Gregus Péter          nem értékelte

    Szabó Csaba          nem értékelte

    Tihanyi Attila          nem értékelte




    KAPCSOLÓDÓ ANYAGOK:

    A "Die Hard"-filmek zenéje

    A "Halálos fegyver"-filmek zenéje

    Death Wish

    Peppermint

    További kritikáink
  • Bird Box
  • Dark City
  • Species
  • Venom
  • Die Hard: With A Vengeance
  • Die Hard 2: Die Harder
  • Die Hard
  • The Grinch
  • Anaconda
  • Evolution
  • Himalaya - The Rearing of A Chief
  • Bohemian Rhapsody
  • Deep Blue Sea
  • On Deadly Ground

  • Filmzenékről röviden
  • Bodyguard
  • Searching
  • How the Grinch Stole Christmas!
  • Isle of Dogs
  • The Ritual
  • A Wrinkle in Time
  • Geostorm
  • Death Wish
  • Fifty Shades Freed
  • Darkest Hour

  • Filmek alatt hallott zenék
  • Dark
  • Bright
  • Jean-Claude Van Johnson
  • 47 Meters Down (In to Deep)
  • The Shallows
  • Solace
  • Into the Grizzly Maze
  • Enemies Closer
  • D-Tox
  • Rambo III

  • Interjúk
  • Hrutka Róbert: Szívvel-lélekkel
  • Jeff Beal: Apró kincsek
  • Lisa Gerrard: A szív hangja
  • Mark Hinton Stewart: A zene a párbeszédek mögött

  • Kollaborációk
  • Oliver Stone filmjeinek zenéi
  • Elmer Bernstein életútja I.
  • Jerry Goldsmith életútja III.
  • Jerry Goldsmith életútja II.
  • Jerry Goldsmith életútja I.

  • A filmzene legendái
  • Angelo Badalamenti
  • Philip Glass
  • Basil Poledouris
  • Lalo Schifrin
  • Dave Grusin

  • Moziszériák,tévésorozatok
  • A The Man in the High Caslte zenéje
  • A Terminátor-filmek zenéje
  • A hobbit-trilógia zenéi
  • A Rémálom az Elm utcában széria zenéi
  • A Robert Langdon-filmek zenéi

  • További írásaink
  • A Filmzene.net jövőjéről...
  • Ez volt 2016
  • Oscar előtt és Oscar után 2016
  • 10 éves a Filmzene.net
  • Filmzeneszerzők különböző albumai
  • Filmzenékhez köthető kiadványok
  • Stúdiók
  • Lemezkiadók
  • In Memoriam