FŐOLDAL  |   ZENESZERZŐK  |   FILMZENEALBUMOK  |   FILMZENÉKRŐL RÖVIDEN  |   FILMEK ALATT HALLOTT ZENÉK  |   INTERJÚK    
  |   HÍREK

    The Mummy  Catch Me If You Can  Dunkirk  Blade Runner  Kingsman: The Golden Circle  War for the Planet of the Apes  Spider-Man: Homecoming  The Autopsy of Jane Doe  Pirates of the Caribbean: Dead Men Tell No Tales  Close Encounters of the Third Kind
EGYÉB ÍRÁSOK  |   MOZISZÉRIÁK ÉS TÉVÉSOROZATOK  |   ÉVES ÖSSZESÍTÉSEINK  |   DÍJAK  |   FÓRUM  |   JÓ TUDNI  |   RÓLUNK  |   KAPCSOLAT



Keresés a Filmzene.neten

  






Beszámolók
  • Hollywood Magyarországon - Hans Zimmer-est Lisa Gerrarddal
  • Brian Tyler londoni koncertje
  • Hans Zimmer Magyarországon
  • Az Antonio Sanchez & Migration magyarországi koncertje

  • Zenék egy témára
  • Conan
  • Robin Hood
  • A három testőr
  • Sherlock Holmes
  • Cápás filmek

  • DVD kiadványok
  • Jerry Goldsmith 80th Birthday Tribute Concert - Fimucité 3
  • A Tribute to Basil Poledouris
  • Fimucité 2: Closing Night Gala 2008
  • "War" - A filmzene készítése
  • Creating the Lord of the Rings Symphony




  • Filmzene.net - Die Hard 2: Die Harder (Michael Kamen)    DIE HARD 2: DIE HARDER   (1990)
       Még drágább az életed!


      

       zene: Michael Kamen
       vezényel: Michael Kamen
       kiadás éve: 1990
       kiadó: Varése Sarabande
       játékidő: 40:35




         Az átlagos magyar családoktól eltérően nekem kétféle karácsonyi lemez található a polcomon: a játékos dallamokkal és a Szentestéhez illő énekekkel rendelkező "Home Alone" ("Reszkessetek betörők") John Williamstől, illetve a csengettyűk és akciódallamok ötvözetéből létrejött "Die Hard 2: Die Harder" ("Még drágább az életed!") Michael Kamentől, aki két évvel a "Drágán add az életed!" című mozi után újra elővehette fiókjából a John McClane (Bruce Willis) kalandjához szerzett művének partitúráját. Hősünk, a New York-i zsaru (akit a filmben egyszerűen így jellemeznek: "Maga az alkalmatlan ember, az alkalmatlan helyen és alkalmatlan időben.") ismét sajátosan készül az ünnepekre: míg mások az ajándékok kiválasztásával, megvásárlásával vesződnek, illetve a meghitt ünnepre készülődnek, addig John újfent terroristákat üldöz. A Nakatomi toronyban történt incidenst követően ismét gátakat emelnek neki a rosszfiúk, miközben feleségét, Hollyt várja a reptéren.
         John McTiernan a folytatást is maga szerette volna rendezni, ám mivel nem volt hajlandó lemondani a "Vadászat a Vörös Októberre" című tengeralattjárós filmről, és minthogy e két forgatás időben éppen keresztezte egymást, az alkotók kénytelenek voltak Renny Harlinnal helyettesíteni őt. Harlin szerencsére cseppet sem bizonyult rossz döntésnek: a sorozat epizódjainak végére mindig izzadtságtól bűzlő, hiányos és piszkos ruházattal rendelkező rendőr másodszorra is tarolt.

         A folytatás score-ja sokban hasonlít elődjéhez: a már ismert dallamok majdnem mindegyike visszaköszön, amik az újabb motívumokkal közösen egy kicsivel populárisabb zenét eredményeznek - legalábbis az én meglátásom szerint. Kamen saját szerzeményéhez (éppúgy, mint az első, illetve harmadik rész esetében) egy másik komponista által írt művet is felhasznált: a "Még drágább az életed!"-ben felcsendül az európai jelentőségű finn zenekultúra megalapozójának, és annak legnagyobb mestereként számon tartott Jean Sibelius (1865-1957) egyik leghíresebb műve, a "Finlandia". De ne szaladjunk ennyire előre. Lássuk, milyen lett az új "Die Hard"-zene.

         A terroristák vezére, Stuart ezredes (William Sadler) az első részből ismert "rosszfiúk főtémához" hasonlót kapott, így a nevével fémjelzett "Colonel Stuart"-on keresztül Kamen némileg ismerős dallamokkal fogadja hallgatóit. A trilógia egyik legjellegzetesebb, többnyire húrpattogtatással előadott motívumával kezdődő "Baggage Handling" sem mentes a visszatérő elemektől, bár itt már némi újdonság is fellelhető, mialatt McClane a poggyászok között futószalagokon és kerékpáron hajkurássza a rosszfiúkat. Jómagam először a széria ezen részét láttam, és még nem voltam filmzenerajongó, mikor már felfigyeltem erre a mérsékelten visszafogott, mégis remek akciótételre, akárcsak a "General Esperanzá"-ra. A gonoszok gonosza láncra verve is veszélyes, amit ennél a számnál komor, zord dallammal fejez ki Kamen. A vonósok gyors és rövid hangjait ütősök, és vészjósló fúvósok színesítik, majd előkerülnek a pergődobok és az effektek. Csakúgy, mint a Nakatomi-sztorinál, itt is remek hatást ért el a szerző a nagyzenekari játékba finoman beleszőtt szintihangokkal.
         Míg a "Drágán add az életed!" aláfestése főként egy thriller hangulatának megfelelően íródott, addig a mostani már egy kicsit akciódúsabbra sikeredett; ezért is mertem a bevezetőben jelezni, hogy populárisabb, kiforrottabb zenét hallhatunk. Ám a végeredmény így is összetett maradt: feszült pillanatokról a "The Church", a reménytelenség hangulatáról pedig olyan tételek gondoskodnak, mint például a "The Doll" első fele. Annak érdekében, hogy a terrorcselekmény miatt levegőben ragadt gépeken uralkodó feszültséget szintén átérezzük, felkerült az albumra a nyomasztóan induló "In the Plane" is.
         Az "Icicle"-től kezdve azonban igencsak felpörögnek az események: a Los Angeles Motion Picture All Stars Orchestra zenészei által eddig csak kóstolgatott motívumok felfokozott előadásmódú tételekké állnak össze. A hátralévő valamivel több mint tíz perc során Kamen rendesen meghajtja a zenészeket és bennünket, hallgatókat a fémes kocogtatások, dobok, cintányérok által pergővé varázsolt muzsikákkal a rosszfiúk hajszolására buzdít. Két évvel ezelőtt Hans Gruber emberei hullottak sorra az itteniekkel több hasonlóságot is mutató trackek felcsendülése közepette, ezúttal pedig Esperanza kimenekítői jutnak ugyanolyan sorsra. Az album karácsonyi hangulatát a "Snowmobiles" csengettyűüteme szimbolizálja, ám míg egyes popsztárok ezek kísérete mellett dalolásznak az ünnep meghitt pillanatairól, addig Kamen legyilkolja a vonók húrjait és kifullasztja a fúvósszekció tagjait. "Yipee-ki-yay..." - ujjongana McClane, ha hallaná. A fel-felfutó szólamok és visszaköszönő motívumok okozta katartikus élményt magába foglaló zárótrió a "The Terminal"-lal búcsúzik, melyben ugyan pár szólam erejéig újból szerephez jutnak a reménytelenséget, keserűséget kifejező hangok, a zenekar játéka mégis főként arra van kiélezve, hogy a rosszfiúkat elkapjuk.
         A score jellegzetes momentumai közé tartozik a hosszúra nyújtott fúvóshang, mely egy hirtelen hangváltású, rövid lezárást kapott. S hogy ez honnan került a zenébe? Erre ad választ Sibelius 1899-ben írt "Finlandia" című szimfonikus műve, melyet Wainö Sola operaénekes 1937-ben egy dalszöveg megírásával tett teljessé. Az itt hallható instrumentális verzióval egy morzsányi komolyzenei kultúra is ragad a műfajjal szoros kapcsolatban lévő filmzenék rajongóira.

         A Varése Sarabande nem hazudtolta meg magát: a kiadvány hátsó felének hátterét egy, a hóesésről készült fénykép alkotja, belül pedig a szokásos, füzetecskének még jószándékkal sem nevezhető négyoldalas, fotókkal megtűzdelt belső rész, illetve annak kiegészítője, a kiadó legújabb lemezeit összefoglaló "Top 200 Soundtracks" lista található. De ez akkoriban senkit sem érdekelt igazán, hiszen akik az anno kiadatlannak számító "Drágán add az életed!" score-ját szerették volna mindenáron megszerezni, azok most végre lejátszójukban tudhattak egy "Die Hard"-zenét.
         A trilógia muzsikájának egészében jelen lévő, többször ismétlődő dallamok, témák ellenére sem fullad unalomba Michael Kamen ezen epizódhoz szerzett műve, ugyanis a hangszerelés folyamatos variálásával mindig újabb megközelítésből hallhatjuk ugyanazt. Persze az igazsághoz hozzátartozik, hogy jelen esetben a filmek szeretete elengedhetetlen feltétele a zenék iránti rajongásnak.


    Kulics László
    2006.05.21.




    Tracklista:

      1. Colonel Stuart (1:28)
      2. Baggage Handling (3:45)
      3. General Esparanza (2:11)
      4. The Annexe Skywalk (3:08)
      5. The Church (1:12)
      6. The Doll (3:48)
      7. The Runway (3:55)
      8. In the Plane (1:37)
      9. Icicle (2:53)
    10. Snowmobiles (2:40)
    11. The Terminal (6:08)
    12. Finlandia (7:29) *

    * írta: Jean Sibelius



    TOVÁBBI ÉRTÉKELÉSEINK:

    Bíró Zsolt

    Dobrosi Tamás          nem értékelte

    Emesz Csaba

    Gregus Péter          nem értékelte

    Szabó Csaba

    Tihanyi Attila




    KAPCSOLÓDÓ ANYAGOK:

    Die Hard

    Paparazzi

    Under Siege

    További kritikáink
  • Alien: Covenant
  • King Arthur: The Legend of the Sword
  • Atlantis: The Lost Empire
  • Life
  • Colossal
  • Great Expectations
  • Jesse Stone - The Ultimate Collection
  • The Boss Baby
  • In the Heart of the Sea
  • Power Rangers
  • Noah
  • Mighty Morphin Power Rangers: The Movie
  • Crimson Rivers
  • Twister
  • xXx: Return of Xander Cage

  • Filmzenékről röviden
  • The Lego Ninjago Movie
  • The Dark Tower
  • Remember
  • Split
  • The Hollywood Shorties
  • Eddie the Eagle
  • Spotlight
  • Green Room
  • The Boy
  • Ma Ma

  • Filmek alatt hallott zenék
  • Jean-Claude Van Johnson
  • 47 Meters Down (In to Deep)
  • The Shallows
  • Solace
  • Into the Grizzly Maze
  • Enemies Closer
  • D-Tox
  • Rambo III
  • Transformers: Rescue Bots
  • Sex Tape

  • Interjúk
  • Jeff Beal: Apró kincsek
  • Lisa Gerrard: A szív hangja
  • Mark Hinton Stewart: A zene a párbeszédek mögött
  • Wolf Péter: A szerencse kapuja

  • Kollaborációk
  • Oliver Stone filmjeinek zenéi
  • Elmer Bernstein életútja I.
  • Jerry Goldsmith életútja III.
  • Jerry Goldsmith életútja II.
  • Jerry Goldsmith életútja I.

  • A filmzene legendái
  • Angelo Badalamenti
  • Philip Glass
  • Basil Poledouris
  • Lalo Schifrin
  • Dave Grusin

  • Moziszériák,tévésorozatok
  • A hobbit-trilógia zenéi
  • A Rémálom az Elm utcában széria zenéi
  • A Robert Langdon-filmek zenéi
  • A Hellraiser-filmek zenéi
  • A Válaszcsapás zenéje

  • További írásaink
  • Ez volt 2016
  • Oscar előtt és Oscar után 2016
  • 10 éves a Filmzene.net
  • Filmzeneszerzők különböző albumai
  • Filmzenékhez köthető kiadványok
  • Stúdiók
  • Lemezkiadók
  • In Memoriam