FŐOLDAL  |   ZENESZERZŐK  |   FILMZENEALBUMOK  |   FILMZENÉKRŐL RÖVIDEN  |   FILMEK ALATT HALLOTT ZENÉK  |   INTERJÚK    
  |   HÍREK

    Spider-Man: Homecoming  The Autopsy of Jane Doe  Pirates of the Caribbean: Dead Men Tell No Tales  Close Encounters of the Third Kind  Alien: Covenant  King Arthur: The Legend of the Sword  Atlantis: The Lost Empire  Life  Colossal  Great Expectations
EGYÉB ÍRÁSOK  |   MOZISZÉRIÁK ÉS TÉVÉSOROZATOK  |   ÉVES ÖSSZESÍTÉSEINK  |   DÍJAK  |   FÓRUM  |   JÓ TUDNI  |   RÓLUNK  |   KAPCSOLAT



Keresés a Filmzene.neten

  






Beszámolók
  • Hollywood Magyarországon - Hans Zimmer-est Lisa Gerrarddal
  • Brian Tyler londoni koncertje
  • Hans Zimmer Magyarországon
  • Az Antonio Sanchez & Migration magyarországi koncertje

  • Zenék egy témára
  • Conan
  • Robin Hood
  • A három testőr
  • Sherlock Holmes
  • Cápás filmek

  • DVD kiadványok
  • Jerry Goldsmith 80th Birthday Tribute Concert - Fimucité 3
  • A Tribute to Basil Poledouris
  • Fimucité 2: Closing Night Gala 2008
  • "War" - A filmzene készítése
  • Creating the Lord of the Rings Symphony




  • Filmzene.net - Die Another Day (David Arnold)    DIE ANOTHER DAY   (2002)
       Halj meg máskor!


      

       zene: David Arnold
       vezényel: Nicholas Dodd
       kiadás éve: 2002
       kiadó: Warner Brothers
       játékidő: 55:27




         2002 jubileumi év volt a Bond-történelemben...a sorozat betöltötte a negyvenedik életévét, és éppen elkészült a huszadik film, melyhez - az előző két epizódhoz hasonlóan - David Arnold írta a zenét. A film végül felemás fogadtatásban részesült, és leginkább egy olyan extravagáns születésnapi partihoz hasonlított, ami után négy év takarítás következett. Bár a film rengeteg pénzt hozott a konyhára, előbb a kritika, majd a felocsúdott közönség is negatívan ítélte meg, ami nemcsak behódolt az aktuális trendeknek ("Mátrix"-lassítás, extrém sport bemutató akciók helyett), de a második fele egyszerűen nézhetetlen lett, hála az idétlen láthatatlan autónak, az azóta legendássá vált gleccserszörfözésnek, vagy a legrosszabb számítógépes trükk díjáért versenybe szálló Antonov repülőgépnek. Magam részéről az 1989-es "A magányos ügynök" óta nem láttam értékelhető Bond-filmet, mert az egyre romló tendenciában egyetlen ember volt képes konzisztens teljesítményt nyújtani: a zeneszerző David Arnold. Ezért is zavar, amikor kedvenc közreműködőm állandóan háttérbe kerül, és nem kap elég megbecsülést.
         A történethez hozzátartozik, hogy Arnold eddig mindhárom James Bond-filmjéhez írt főcímdalt, de ezek közül csak egy kerülhetett a megfelelő helyre. A szerző az éppen készülő "Halj meg máskor!"-hoz is írt dalt "I Will Return" címmel, de 2002 tavaszán a piaci viszonyok közbeszóltak, az EON és a Warner Brothers, azaz a gyártók egyezsége értelmében a főcímdalt Madonna fogja énekelni és írni is - a végeredményt Arnold is erősen kritizálta. Nem szívesen használok hiperbolákat, de a dal a legrosszabb dolog, ami valaha Bond-film elejére került, mivel a Bond-dalok minimális korlátait sem képes betartani. A Duran Durantól Shirley Basseyig minden előadó képes volt megtalálni azt az egy apró közös nevezőt, amitől tényleg Bond-dal a Bond-dal, Madonna azonban felrúg mindent: az elektromosan pötyögős trip-hop techno-alapokat az emulált vonósok és fűrész-effektek is torzítják. Az eredmény több mint botrányos, de mivel Arnold teljesen ártatlan ebben, ezért az inzultust nem veszem figyelembe a végső pontozásnál. A "nyitódalt" követő Paul Oakenfold "James Bond Theme" remixe hasonló módon közönségcsalogató szám, mely összehasonlíthatatlanul jobb, és valamennyire jóváteszi az előző atrocitást. Bár a zene sosem lett olyan népszerű, mint Moby hasonló célból készült remixe, és nem is szerepelt a filmben, de legalább nem jogtalanul van a lemezen, hiszen a reklámkampányban és az előzetesekben is sokszor felhasználták.

         Arnold zenéje csak a harmadik számmal kezdődik, az "On the Beach" tartalmazza az írisz-logóhoz írt zenét is. Erről a rövid, húszmásodpercnyi zenéről tudni kell, hogy minden filmben szerepel, és kulcsfontosságú szerepet tölt be a Bond-univerzumban, de az esetek felében általában lespórolják az albumról. Itt szerencsére nem ez történik, kár is lenne lefelejteni Arnold legerősebb írisz-logo zenéjét, ami végre a bombasztikus indítást választja, ellentétben "A holnap markában" és "A világ nem elég" gyengített (úgynevezett Hamlisch-) nyitányával szemben. A zene ebben a tempóban folytatódik, a Koreában játszódó jelenetekhez írt bombasztikus "Hovercraft Chase"-szel és a Roland Emmerich-filmeket idéző hazafias "Some Kind of Hero" sokat lendítenek az albumon. Ezekben a számokban is erőteljesen jelen van az önreferencia, kezdve az "Oroszországból szeretettel" nyitányától a "Halálvágta" "May Day Bombs Out" című számából kölcsönvett mély vonósokig.

         A lemez gyenge pontja a középső, kubai részt aláfestő zenék választéka, melyeket erősen túlreprezentálták a korongon. A "Welcome to Cuba" kellemes, latinos szám, de egyrészt ebben a formában nem is szerepel a filmben, másrészt csúnyán kilóg környezetéből. Az ezt követő két közepes romantikus zene sajnálatos hibája, hogy Halle Berry első jeleneteihez íródtak, ezáltal örökre összekapcsolódtak a film egyik igazi mélypontjával. A holtpont után jönnek az igazi csemegék, ahol körülbelül megegyezik az ízlésem az albumot összeállító gárdáéval. A következő, nem kevesebb mint öt tétel a film valódi erősségére, az erőteljes, technóval megtámogatott akciózenéket helyezi fókuszba. Az "A Touch of Frost" és az "Icarus" lágyabb kompozíciók, tökéletes átmenetet biztosítva az előző romantikus és az adrenalinpumpáló techno-számok között. Az utóbbi egyébként egyike azon kevés alkalmaknak, amikor kórus szerepel Bond-filmben. Ha valaki kíváncsi, ezt éneklik: "allerbmu taht fo ezis eht ta kool".

         Az album vége szinte hagyományt teremtve másolja "A világ nem elég" szerkezetét. Az "Antonov" egy több mint tízpercnyi akciótétel, mely a Bond-széria legrosszabb végéhez szolgál aláfestő zeneként, miközben a hősök egy szétégő CGI-repülőgépben küzdenek egymással. A téma "A világ nem elég" "Submarine" című számához hasonlóan pusztán funkcionális akciózene, de a kettő közül mégis az "Antonov" a sikeresebb, mivel Arnold ügyesen keveri a zenébe a korábbi témákat, többek között az Ikarus-kórust és "A világ nem elég"-ből átmenekített "Pipeline"-motívumot. Az albumot a "Csak kétszer élsz" "Mountains and Sunsets"-én alapuló romantikus szösszenet zárja, ami bár édes, de sajnos harmatgyenge lezárása a lemeznek - ide kellett volna áthelyezni Oakenfold remixét igazi zárásként. Korai Bond-albumok általában a főcímdal ismétlésével zárulnak, de ezt ide természetesen nem kívánnám.

         Az albumon található anyag ötvenöt perc, amiből kereken háromnegyed órát tesz ki az értékelhető zene. A lemezen a maradék helyet a multimédiás tartalom tölti ki. A két képgaléria (lányok és poszterek) csak az újoncoknak mutat újat, Oakenfold videoklipje nem túl eredeti, Madonna videoklipje és a zenei video készítésérol szóló film pedig a DVD-n is megtalálható, ezért itt tényleg kár volt erre vesztegetni a drága helyet. A legjobb, hogy az extrák eléréséhez e-mail címet kell megadni, utána pedig jön a spamáradat.
         A csomagolás elég szerény: míg a lemez nyomata egész ötletes (vörösre színezett írisz-logó), a borító a szerencsétlenül négyzetalakúra tömörített posztert használja. A papírt kihajtva a számok felsorolásával találkozunk, továbbá olvasható egy minimális lista a közreműködőkről. Behajtás után meglepően újra ugyanazt a listát látjuk, ahogy a számok sorrendje az album hátán is megtalálható, időt azonban egyetlen alkalommal sem írtak melléjük. Az igazi termékcsatolás élményről azonban egy piros matrica gondoskodik, amelyik felhívja a figyelmet Madonna új maxijára és albumára. A szépséghiba tokcserével könnyen megoldható.

         Mindezek ellenére Bond-, és Arnold-rajongóknak a lemez kötelező darab, és erősen ajánlott az elektromos akciózenék kedvelőinek is. Bár indult egy online petíció egy teljesebb kiadásért, elvégre lemaradt a CD-ről egy kardpárbaj, egy éjjeli szörfözés és két autós üldözés alatt hallható zene is, erre valószínűleg nem fog sor kerülni, pedig érdemes lenne a Warnernek átgondolni, mert más lemezekkel ellentétben itt akad egy új lemezre való kiadatlan anyag.


    Hubai Gergely
    2006.03.18.




    Tracklista:

      1. Die Another Day (4:38) *
      2. James Bond Theme (4:05) **
      3. On the Beach (2:51)
      4. Hovercraft Chase (3:49)
      5. Some Kind of Hero? (4:32)
      6. Welcome to Cuba (2:07)
      7. Jinx Jordan (1:29)
      8. Jinx and James (2:04)
      9. A Touch of Frost (1:52)
    10. Icarus (1:23)
    11. Laser Fight (4:35)
    12. Whiteout (4:55)
    13. Iced Inc. (3:08)
    14. Antonov (11:52)
    15. Going Down Together (1:34)

    * előadja: Madonna
    ** remix: Paul Oakenfold



    TOVÁBBI ÉRTÉKELÉSEINK:

    Bíró Zsolt

    Dobrosi Tamás          nem értékelte

    Emesz Csaba

    Gregus Péter

    Kulics László

    Szabó Csaba

    Tihanyi Attila          nem értékelte




    KAPCSOLÓDÓ ANYAGOK:

    The Bourne Supremacy

    Four Brothers

    The Interpreter

    Mr. and Mrs. Smith

    További kritikáink
  • Jesse Stone - The Ultimate Collection
  • The Boss Baby
  • In the Heart of the Sea
  • Power Rangers
  • Noah
  • Mighty Morphin Power Rangers: The Movie
  • Crimson Rivers
  • Twister
  • xXx: Return of Xander Cage
  • The Lego Batman Movie
  • Shaft
  • Living in the Age of Airplanes
  • La La Land
  • Immortal Memory
  • Spirit: Stallion of the Cimarron

  • Filmzenékről röviden
  • Remember
  • Split
  • The Hollywood Shorties
  • Eddie the Eagle
  • Spotlight
  • Green Room
  • The Boy
  • Ma Ma
  • Jack Reacher: Never Go Back
  • Gagarin - First in Space

  • Filmek alatt hallott zenék
  • Jean-Claude Van Johnson
  • 47 Meters Down (In to Deep)
  • The Shallows
  • Solace
  • Into the Grizzly Maze
  • Enemies Closer
  • D-Tox
  • Rambo III
  • Transformers: Rescue Bots
  • Sex Tape

  • Interjúk
  • Jeff Beal: Apró kincsek
  • Lisa Gerrard: A szív hangja
  • Mark Hinton Stewart: A zene a párbeszédek mögött
  • Wolf Péter: A szerencse kapuja

  • Kollaborációk
  • Oliver Stone filmjeinek zenéi
  • Elmer Bernstein életútja I.
  • Jerry Goldsmith életútja III.
  • Jerry Goldsmith életútja II.
  • Jerry Goldsmith életútja I.

  • A filmzene legendái
  • Angelo Badalamenti
  • Philip Glass
  • Basil Poledouris
  • Lalo Schifrin
  • Dave Grusin

  • Moziszériák,tévésorozatok
  • A hobbit-trilógia zenéi
  • A Rémálom az Elm utcában széria zenéi
  • A Robert Langdon-filmek zenéi
  • A Hellraiser-filmek zenéi
  • A Válaszcsapás zenéje

  • További írásaink
  • Ez volt 2016
  • Oscar előtt és Oscar után 2016
  • 10 éves a Filmzene.net
  • Filmzeneszerzők különböző albumai
  • Filmzenékhez köthető kiadványok
  • Stúdiók
  • Lemezkiadók
  • In Memoriam