FŐOLDAL  |   ZENESZERZŐK  |   FILMZENEALBUMOK  |   FILMZENÉKRŐL RÖVIDEN  |   FILMEK ALATT HALLOTT ZENÉK  |   INTERJÚK    
  |   HÍREK

    Rogue One: A Star Wars Story  Justice League  Murder on the Orient Express  Moon  Wonder Woman  The Ghost and the Darkness  It  Rebel in the Rye  The Mummy  Catch Me If You Can
EGYÉB ÍRÁSOK  |   MOZISZÉRIÁK ÉS TÉVÉSOROZATOK  |   ÉVES ÖSSZESÍTÉSEINK  |   DÍJAK  |   FÓRUM  |   JÓ TUDNI  |   RÓLUNK  |   KAPCSOLAT



Keresés a Filmzene.neten

  







Beszámolók
  • Hollywood Magyarországon - Hans Zimmer-est Lisa Gerrarddal
  • Brian Tyler londoni koncertje
  • Hans Zimmer Magyarországon
  • Az Antonio Sanchez & Migration magyarországi koncertje

  • Zenék egy témára
  • Conan
  • Robin Hood
  • A három testőr
  • Sherlock Holmes
  • Cápás filmek

  • DVD kiadványok
  • Jerry Goldsmith 80th Birthday Tribute Concert - Fimucité 3
  • A Tribute to Basil Poledouris
  • Fimucité 2: Closing Night Gala 2008
  • "War" - A filmzene készítése
  • Creating the Lord of the Rings Symphony




  • Filmzene.net - Die Another Day (David Arnold)    DIE ANOTHER DAY   (2002)
       Halj meg máskor!


      

       zene: David Arnold
       vezényel: Nicholas Dodd
       kiadás éve: 2002
       kiadó: Warner Brothers
       játékidő: 55:27




         2002 jubileumi év volt a Bond-történelemben...a sorozat betöltötte a negyvenedik életévét, és éppen elkészült a huszadik film, melyhez - az előző két epizódhoz hasonlóan - David Arnold írta a zenét. A film végül felemás fogadtatásban részesült, és leginkább egy olyan extravagáns születésnapi partihoz hasonlított, ami után négy év takarítás következett. Bár a film rengeteg pénzt hozott a konyhára, előbb a kritika, majd a felocsúdott közönség is negatívan ítélte meg, ami nemcsak behódolt az aktuális trendeknek ("Mátrix"-lassítás, extrém sport bemutató akciók helyett), de a második fele egyszerűen nézhetetlen lett, hála az idétlen láthatatlan autónak, az azóta legendássá vált gleccserszörfözésnek, vagy a legrosszabb számítógépes trükk díjáért versenybe szálló Antonov repülőgépnek. Magam részéről az 1989-es "A magányos ügynök" óta nem láttam értékelhető Bond-filmet, mert az egyre romló tendenciában egyetlen ember volt képes konzisztens teljesítményt nyújtani: a zeneszerző David Arnold. Ezért is zavar, amikor kedvenc közreműködőm állandóan háttérbe kerül, és nem kap elég megbecsülést.
         A történethez hozzátartozik, hogy Arnold eddig mindhárom James Bond-filmjéhez írt főcímdalt, de ezek közül csak egy kerülhetett a megfelelő helyre. A szerző az éppen készülő "Halj meg máskor!"-hoz is írt dalt "I Will Return" címmel, de 2002 tavaszán a piaci viszonyok közbeszóltak, az EON és a Warner Brothers, azaz a gyártók egyezsége értelmében a főcímdalt Madonna fogja énekelni és írni is - a végeredményt Arnold is erősen kritizálta. Nem szívesen használok hiperbolákat, de a dal a legrosszabb dolog, ami valaha Bond-film elejére került, mivel a Bond-dalok minimális korlátait sem képes betartani. A Duran Durantól Shirley Basseyig minden előadó képes volt megtalálni azt az egy apró közös nevezőt, amitől tényleg Bond-dal a Bond-dal, Madonna azonban felrúg mindent: az elektromosan pötyögős trip-hop techno-alapokat az emulált vonósok és fűrész-effektek is torzítják. Az eredmény több mint botrányos, de mivel Arnold teljesen ártatlan ebben, ezért az inzultust nem veszem figyelembe a végső pontozásnál. A "nyitódalt" követő Paul Oakenfold "James Bond Theme" remixe hasonló módon közönségcsalogató szám, mely összehasonlíthatatlanul jobb, és valamennyire jóváteszi az előző atrocitást. Bár a zene sosem lett olyan népszerű, mint Moby hasonló célból készült remixe, és nem is szerepelt a filmben, de legalább nem jogtalanul van a lemezen, hiszen a reklámkampányban és az előzetesekben is sokszor felhasználták.

         Arnold zenéje csak a harmadik számmal kezdődik, az "On the Beach" tartalmazza az írisz-logóhoz írt zenét is. Erről a rövid, húszmásodpercnyi zenéről tudni kell, hogy minden filmben szerepel, és kulcsfontosságú szerepet tölt be a Bond-univerzumban, de az esetek felében általában lespórolják az albumról. Itt szerencsére nem ez történik, kár is lenne lefelejteni Arnold legerősebb írisz-logo zenéjét, ami végre a bombasztikus indítást választja, ellentétben "A holnap markában" és "A világ nem elég" gyengített (úgynevezett Hamlisch-) nyitányával szemben. A zene ebben a tempóban folytatódik, a Koreában játszódó jelenetekhez írt bombasztikus "Hovercraft Chase"-szel és a Roland Emmerich-filmeket idéző hazafias "Some Kind of Hero" sokat lendítenek az albumon. Ezekben a számokban is erőteljesen jelen van az önreferencia, kezdve az "Oroszországból szeretettel" nyitányától a "Halálvágta" "May Day Bombs Out" című számából kölcsönvett mély vonósokig.

         A lemez gyenge pontja a középső, kubai részt aláfestő zenék választéka, melyeket erősen túlreprezentálták a korongon. A "Welcome to Cuba" kellemes, latinos szám, de egyrészt ebben a formában nem is szerepel a filmben, másrészt csúnyán kilóg környezetéből. Az ezt követő két közepes romantikus zene sajnálatos hibája, hogy Halle Berry első jeleneteihez íródtak, ezáltal örökre összekapcsolódtak a film egyik igazi mélypontjával. A holtpont után jönnek az igazi csemegék, ahol körülbelül megegyezik az ízlésem az albumot összeállító gárdáéval. A következő, nem kevesebb mint öt tétel a film valódi erősségére, az erőteljes, technóval megtámogatott akciózenéket helyezi fókuszba. Az "A Touch of Frost" és az "Icarus" lágyabb kompozíciók, tökéletes átmenetet biztosítva az előző romantikus és az adrenalinpumpáló techno-számok között. Az utóbbi egyébként egyike azon kevés alkalmaknak, amikor kórus szerepel Bond-filmben. Ha valaki kíváncsi, ezt éneklik: "allerbmu taht fo ezis eht ta kool".

         Az album vége szinte hagyományt teremtve másolja "A világ nem elég" szerkezetét. Az "Antonov" egy több mint tízpercnyi akciótétel, mely a Bond-széria legrosszabb végéhez szolgál aláfestő zeneként, miközben a hősök egy szétégő CGI-repülőgépben küzdenek egymással. A téma "A világ nem elég" "Submarine" című számához hasonlóan pusztán funkcionális akciózene, de a kettő közül mégis az "Antonov" a sikeresebb, mivel Arnold ügyesen keveri a zenébe a korábbi témákat, többek között az Ikarus-kórust és "A világ nem elég"-ből átmenekített "Pipeline"-motívumot. Az albumot a "Csak kétszer élsz" "Mountains and Sunsets"-én alapuló romantikus szösszenet zárja, ami bár édes, de sajnos harmatgyenge lezárása a lemeznek - ide kellett volna áthelyezni Oakenfold remixét igazi zárásként. Korai Bond-albumok általában a főcímdal ismétlésével zárulnak, de ezt ide természetesen nem kívánnám.

         Az albumon található anyag ötvenöt perc, amiből kereken háromnegyed órát tesz ki az értékelhető zene. A lemezen a maradék helyet a multimédiás tartalom tölti ki. A két képgaléria (lányok és poszterek) csak az újoncoknak mutat újat, Oakenfold videoklipje nem túl eredeti, Madonna videoklipje és a zenei video készítésérol szóló film pedig a DVD-n is megtalálható, ezért itt tényleg kár volt erre vesztegetni a drága helyet. A legjobb, hogy az extrák eléréséhez e-mail címet kell megadni, utána pedig jön a spamáradat.
         A csomagolás elég szerény: míg a lemez nyomata egész ötletes (vörösre színezett írisz-logó), a borító a szerencsétlenül négyzetalakúra tömörített posztert használja. A papírt kihajtva a számok felsorolásával találkozunk, továbbá olvasható egy minimális lista a közreműködőkről. Behajtás után meglepően újra ugyanazt a listát látjuk, ahogy a számok sorrendje az album hátán is megtalálható, időt azonban egyetlen alkalommal sem írtak melléjük. Az igazi termékcsatolás élményről azonban egy piros matrica gondoskodik, amelyik felhívja a figyelmet Madonna új maxijára és albumára. A szépséghiba tokcserével könnyen megoldható.

         Mindezek ellenére Bond-, és Arnold-rajongóknak a lemez kötelező darab, és erősen ajánlott az elektromos akciózenék kedvelőinek is. Bár indult egy online petíció egy teljesebb kiadásért, elvégre lemaradt a CD-ről egy kardpárbaj, egy éjjeli szörfözés és két autós üldözés alatt hallható zene is, erre valószínűleg nem fog sor kerülni, pedig érdemes lenne a Warnernek átgondolni, mert más lemezekkel ellentétben itt akad egy új lemezre való kiadatlan anyag.


    Hubai Gergely
    2006.03.18.




    Tracklista:

      1. Die Another Day (4:38) *
      2. James Bond Theme (4:05) **
      3. On the Beach (2:51)
      4. Hovercraft Chase (3:49)
      5. Some Kind of Hero? (4:32)
      6. Welcome to Cuba (2:07)
      7. Jinx Jordan (1:29)
      8. Jinx and James (2:04)
      9. A Touch of Frost (1:52)
    10. Icarus (1:23)
    11. Laser Fight (4:35)
    12. Whiteout (4:55)
    13. Iced Inc. (3:08)
    14. Antonov (11:52)
    15. Going Down Together (1:34)

    * előadja: Madonna
    ** remix: Paul Oakenfold



    TOVÁBBI ÉRTÉKELÉSEINK:

    Bíró Zsolt

    Dobrosi Tamás          nem értékelte

    Emesz Csaba

    Gregus Péter

    Kulics László

    Szabó Csaba

    Tihanyi Attila          nem értékelte




    KAPCSOLÓDÓ ANYAGOK:

    The Bourne Supremacy

    Four Brothers

    The Interpreter

    Mr. and Mrs. Smith

    További kritikáink
  • Dunkirk
  • Blade Runner
  • Kingsman: The Golden Circle
  • War for the Planet of the Apes
  • Spider-Man Homecoming
  • The Autopsy of Jane Doe
  • Pirates of the Caribbean: Dead Men Tell No Tales
  • Close Encounters of the Third Kind
  • Alien: Covenant
  • King Arthur: The Legend of the Sword
  • Atlantis: The Lost Empire
  • Life
  • Colossal
  • Great Expectations
  • Jesse Stone - The Ultimate Collection
  • The Boss Baby

  • Filmzenékről röviden
  • Jigsaw
  • Hail, Caesar!
  • The Lego Ninjago Movie
  • The Dark Tower
  • Remember
  • Split
  • The Hollywood Shorties
  • Eddie the Eagle
  • Spotlight
  • Green Room

  • Filmek alatt hallott zenék
  • Jean-Claude Van Johnson
  • 47 Meters Down (In to Deep)
  • The Shallows
  • Solace
  • Into the Grizzly Maze
  • Enemies Closer
  • D-Tox
  • Rambo III
  • Transformers: Rescue Bots
  • Sex Tape

  • Interjúk
  • Jeff Beal: Apró kincsek
  • Lisa Gerrard: A szív hangja
  • Mark Hinton Stewart: A zene a párbeszédek mögött
  • Wolf Péter: A szerencse kapuja

  • Kollaborációk
  • Oliver Stone filmjeinek zenéi
  • Elmer Bernstein életútja I.
  • Jerry Goldsmith életútja III.
  • Jerry Goldsmith életútja II.
  • Jerry Goldsmith életútja I.

  • A filmzene legendái
  • Angelo Badalamenti
  • Philip Glass
  • Basil Poledouris
  • Lalo Schifrin
  • Dave Grusin

  • Moziszériák,tévésorozatok
  • A hobbit-trilógia zenéi
  • A Rémálom az Elm utcában széria zenéi
  • A Robert Langdon-filmek zenéi
  • A Hellraiser-filmek zenéi
  • A Válaszcsapás zenéje

  • További írásaink
  • Ez volt 2016
  • Oscar előtt és Oscar után 2016
  • 10 éves a Filmzene.net
  • Filmzeneszerzők különböző albumai
  • Filmzenékhez köthető kiadványok
  • Stúdiók
  • Lemezkiadók
  • In Memoriam