FŐOLDAL  |   ZENESZERZŐK  |   FILMZENEALBUMOK  |   FILMZENÉKRŐL RÖVIDEN  |   FILMEK ALATT HALLOTT ZENÉK  |   INTERJÚK    
  |   HÍREK

    The Mummy  Catch Me If You Can  Dunkirk  Blade Runner  Kingsman: The Golden Circle  War for the Planet of the Apes  Spider-Man: Homecoming  The Autopsy of Jane Doe  Pirates of the Caribbean: Dead Men Tell No Tales  Close Encounters of the Third Kind
EGYÉB ÍRÁSOK  |   MOZISZÉRIÁK ÉS TÉVÉSOROZATOK  |   ÉVES ÖSSZESÍTÉSEINK  |   DÍJAK  |   FÓRUM  |   JÓ TUDNI  |   RÓLUNK  |   KAPCSOLAT



Keresés a Filmzene.neten

  






Beszámolók
  • Hollywood Magyarországon - Hans Zimmer-est Lisa Gerrarddal
  • Brian Tyler londoni koncertje
  • Hans Zimmer Magyarországon
  • Az Antonio Sanchez & Migration magyarországi koncertje

  • Zenék egy témára
  • Conan
  • Robin Hood
  • A három testőr
  • Sherlock Holmes
  • Cápás filmek

  • DVD kiadványok
  • Jerry Goldsmith 80th Birthday Tribute Concert - Fimucité 3
  • A Tribute to Basil Poledouris
  • Fimucité 2: Closing Night Gala 2008
  • "War" - A filmzene készítése
  • Creating the Lord of the Rings Symphony




  • Filmzene.net - Demolition Man (Elliot Goldenthal)    DEMOLITION MAN   (1993)
       A Pusztító


      

       zene: Elliot Goldenthal
       vezényel: Jonathan Sheffer
       kiadás éve: 1993
       kiadó: Varése Sarabande
       játékidő: 29:58




         A jó és a rossz ellentétéből eredő konfliktusok kezdetek óta jelen vannak világunkban. A különféle korabeli leírások, enciklopédiák, történelmi tények jelentős része ezeket taglalja, így mondhatni, ez a világ egyik fő mozgatórugója. A való élet elemeiből kiinduló hollywoodi filmesek is előszeretettel ábrázolják az emiatt kialakuló viszályt. Az ilyen produkciókat nem a mély filozófiai mondanivaló különböztetik meg egymástól, hanem a rendezés, fényképezés, illetve a színészi munka. Ez utóbbi miatt vált egyik kedvencemmé "A Pusztító" című film is, melyben Wesley Snipes remekül formálta meg az antiszociális, elmeháborodott Simon Phoenix karakterét.
         A forgatókönyv szerint 1996-ot írunk. Los Angeles lakossága a már említett, kegyetlenségéről híres bűnözőtől retteg. A rendfenntartó szerv állományába tartozó gátlástalan zsaru, John Spartan (Sylvester Stallone) célja minél előbb rács mögött tudni Phoenixet. Kettejük viaskodása döntetlennel zárul, mikor a bűnözőt rendőrkézre kerítő Spartant - félresikerült akciójának köszönhetően - szintén elítélik. A bíróság döntése szerint mindketten jégbörtönbe zárva várják szabadulásuk napját. A 2032-ben tartott meghallgatás során Phoenix kiszabadul a frigóból, és ott folytatja, ahol évtizedekkel ezelőtt abbahagyta. A világ azonban jelentősen megváltozott: az erőszakot csak tankönyvekből, dokumentumfilmekből ismerő rendőrség emberei tehetetlenek vele szemben. Egyetlen megoldás marad: kiengedni azt, aki elfogta...

         "Igazán szórakoztató mozi, szegényes zenével." Ez azon vélemények egyike, mellyel a kritikusok Elliot Goldenthal munkáját jellemezték. Minthogy a többség ezt az álláspontot képviseli, megint olyan lemezhez készülök védőbeszédet írni, ami nehezen emészthető. Tény, a szerző főként az ilyen, és ehhez hasonló disszonáns, egyedi látásmódú zenékkel vált ismertté, ám az ellenzők táborával szemben mindig akad olyan, aki másképp vélekedik. Nos, én ehhez a szűk, ám lelkes csapathoz tartozom.
         A különféle színdarabok, és az éppen beinduló hollywoodi pályafutása - köztük a "Kedvencek temetőjé"-vel, illetve "A végső megoldás: Halál"-lal - elegendő referenciaanyagot szolgáltattak Marco Brambilla (akkor még elsőfilmes rendező) számára ahhoz, hogy megbízza Goldenthalt ezzel a futurisztikus akciófilmmel. Természetesen a szerzőtől megszokott stílus - mely első hallásra a 2003-as Oscar-ünnepségen készült fotón látható hajviseletével van egálban - ezúttal sem maradt el.

         A "Dias Irae"-ből és a "Fire Fight"-ból álló montázs stílusát hallva hamar ráébredhetünk arra, hogy egy Goldenthal-mű pörög lejátszónkban - annak ellenére, hogy eme kettős még a populáris alkotásokhoz próbál húzódni (igaz, a harci jelenet során már kicsit elmásznak a hangjegyek). A "Guilty as Charged" tulajdonképpen a film főcímzenéje, ami az ítélethirdetés, és a stáblista kiírása közben hallható. A cím egy viszonylag nyugodt, baljósságot sejtető zenekari játékot takar, melyben felbukkannak az "Alien 3" score-ból ismert jellegzetességek is. Ez a James Horner-i átmentéshez hasonló megoldás remekül idomul a jelenetsorhoz.
         Úgy vélem, nagyjából eddig tartott mindaz, amit egy gondosan felépített, dallamos témákkal ellátott zene kedvelője befogadni képes. Az "Action, Guns, Fun"-tól kezdve már az ismert Goldenthal-előadásmóddal egyetemben peregnek a filmkockák. Csapongó, kapkodó zenekari játék, összefüggéstelennek tűnő tematikával - röviden így tudnám jellemezni a hallottakat. Úgy tűnhet, mintha a szerző a hangjegyek írása során beleélte volna magát Simon Phoenix abnormális karakterébe. Ám nyugodtan merem állítani, hogy a többszöri lejátszást követően ezen kakofonikus hangok letisztulnak. Ha valaki csak ízelítőt szeretne az albumból, annak a "Defrosting" meghallgatását javasolnám. Ugyan már ennél is jelentkeznek a komponista "agymenései", ám a kellemes hárfa-, illetve zongoraszólam egyben tartja a tételt, és csak finoman keríti hatalmába azt a disszonancia. Bevallom, hogy azért én sem békültem ki teljesen a kiadvány minden egyes tételével: a "Museum Dis Duel" szkreccseléshez hasonló hangzásával nem nyerte el tetszésemet. Az így létrejött high-teches stílus tulajdonképpen a jövőt hivatott szimbolizálni, amivel nem is lenne gond, ám ez így egyszerűen emészthetetlen.

         A "Subterranean Slugfest" magában hordozza mindazt, amiért előszeretettel emelem le polcomról Goldenthal műveit. Jelen esetben a dinamikus, némileg egyszerű zongoraalap szolgáltatta folyamatosságba kapnak bele a vonós-, illetve a fúvósszekció tagjai. Ha valakinek ez tetszik, és szeretne még ehhez hasonlót hallgatni, akkor megteheti az autósüldözés jelenetei alá íródott "Obligatory Car Chase"-zel, ahol mindezt tovább boncolgatja a szerző. E kettő között pedig a főcímtémához hasonló nyugodtságot sugallnak a számok.
         Sorsszerű, hogy a jó győzedelmeskedjen, s átvitt értelemben elnyerje jutalmát Lennina Huxley (Sandra Bullock) személyében. A zárójelenethez biztosított aláfestő dallamokkal ("Silver Screen Kiss") a szerző megmutatja, hogy tud szép, gondosan szerkesztett dallamokból álló kompozíciót is írni - az viszont más lapra tarozik, hogy többnyire nem ez a célja...

         Nehezen tudnék még egy olyan merész komponistát mondani, mint amilyen Elliot Goldenthal. Lehet őt nem szeretni, művei kapcsán elítélni, ám valamit mégis jól csinál, hiszen jó pár produkciót, színdarabot (pl.: "The Green Bird"), jelölést és díjat kapott - melyek egyikét történetesen a "Demolition Man"-ért tudhatja magáénak. Persze, olykor a díjkiosztókon is tévednek, és ez nem jelent semmit, ám van, mikor egy ilyen score a hagyományos alkotásnál többet ér. Aki ismeri a filmet, az tudja, hogy alatta nagyon jól működik mindaz, amit a Varése kiadványán megtalálunk. Ugyan írt ő ennél sokkal jobbakat, szebbeket, ám ez mindenképpen olyan, amit érdemes megismerni tőle, mert amit itt hallunk, az egy vérbeli Goldenthal-mű, bár tény, hogy nekem zeneileg kicsit elvont az ízlésem, így nem sok Goldenthal-lemezzel lehetne engem kikergetni a világból.
         A Varése Sarabande ismét a lehető legegyszerűbb körítéssel rukkolt elő. A borító elején látható fotó egyes szerkesztőtársaim szerint inkább hasonlít egy tál makaróni közelijére, mint egy robbanásra. Végül is vizualitás kérdése az egész - de legalább a csomagolás silánysága a félórás játékidővel teljesen összhangba került.


    Kulics László
    2006.01.09.




    Tracklista:

      1. Dies Irae (1:51)
      2. Fire Fight (1:35)
      3. Guilty as Charged (3:58)
      4. Action, Guns, Fun (1:26)
      5. Machine Waltz (1:56)
      6. Defrosting (1:43)
      7. Confronting the Chief (:32)
      8. Museum Dis Duel (1:56)
      9. Subterranean Slugfest (1:44)
    10. Meeting Cocteau (1:42)
    11. Tracking Simon Pheonix (3:03)
    12. Obligatory Car Chase (3:06)
    13. Flawless Pearl (1:15)
    14. Final Confrontation (1:55)
    15. Code 187 (:41)
    16. Silver Screen Kiss (1:30)


    TOVÁBBI ÉRTÉKELÉSEINK:

    Bíró Zsolt

    Dobrosi Tamás          nem értékelte

    Emesz Csaba          nem értékelte

    Gregus Péter

    Szabó Csaba          nem értékelte

    Tihanyi Attila




    KAPCSOLÓDÓ ANYAGOK:

    Alien 3

    Below

    Sphere

    További kritikáink
  • Alien: Covenant
  • King Arthur: The Legend of the Sword
  • Atlantis: The Lost Empire
  • Life
  • Colossal
  • Great Expectations
  • Jesse Stone - The Ultimate Collection
  • The Boss Baby
  • In the Heart of the Sea
  • Power Rangers
  • Noah
  • Mighty Morphin Power Rangers: The Movie
  • Crimson Rivers
  • Twister
  • xXx: Return of Xander Cage

  • Filmzenékről röviden
  • The Lego Ninjago Movie
  • The Dark Tower
  • Remember
  • Split
  • The Hollywood Shorties
  • Eddie the Eagle
  • Spotlight
  • Green Room
  • The Boy
  • Ma Ma

  • Filmek alatt hallott zenék
  • Jean-Claude Van Johnson
  • 47 Meters Down (In to Deep)
  • The Shallows
  • Solace
  • Into the Grizzly Maze
  • Enemies Closer
  • D-Tox
  • Rambo III
  • Transformers: Rescue Bots
  • Sex Tape

  • Interjúk
  • Jeff Beal: Apró kincsek
  • Lisa Gerrard: A szív hangja
  • Mark Hinton Stewart: A zene a párbeszédek mögött
  • Wolf Péter: A szerencse kapuja

  • Kollaborációk
  • Oliver Stone filmjeinek zenéi
  • Elmer Bernstein életútja I.
  • Jerry Goldsmith életútja III.
  • Jerry Goldsmith életútja II.
  • Jerry Goldsmith életútja I.

  • A filmzene legendái
  • Angelo Badalamenti
  • Philip Glass
  • Basil Poledouris
  • Lalo Schifrin
  • Dave Grusin

  • Moziszériák,tévésorozatok
  • A hobbit-trilógia zenéi
  • A Rémálom az Elm utcában széria zenéi
  • A Robert Langdon-filmek zenéi
  • A Hellraiser-filmek zenéi
  • A Válaszcsapás zenéje

  • További írásaink
  • Ez volt 2016
  • Oscar előtt és Oscar után 2016
  • 10 éves a Filmzene.net
  • Filmzeneszerzők különböző albumai
  • Filmzenékhez köthető kiadványok
  • Stúdiók
  • Lemezkiadók
  • In Memoriam