FŐOLDAL  |   ZENESZERZŐK  |   FILMZENEALBUMOK  |   FILMZENÉKRŐL RÖVIDEN  |   FILMEK ALATT HALLOTT ZENÉK  |   INTERJÚK    
  |   HÍREK

    Oscar  Captain Power and the Soldiers of the Future  Mary Shelley  Battlefield Earth  Krypton  Captain Marvel  Bless the Child  Cold Pursuit  Joe Versus the VolcanoSix Days Seven Nights  
EGYÉB ÍRÁSOK  |   MOZISZÉRIÁK ÉS TÉVÉSOROZATOK  |   ÉVES ÖSSZESÍTÉSEINK  |   DÍJAK  |   FÓRUM  |   JÓ TUDNI  |   RÓLUNK  |   KAPCSOLAT



Keresés a Filmzene.neten

  







Beszámolók
  • Ólafur Arnalds a Müpában
  • Hollywood Magyarországon - Hans Zimmer-est Lisa Gerrarddal
  • Brian Tyler londoni koncertje
  • Hans Zimmer Magyarországon

  • Zenék egy témára
  • Conan
  • Robin Hood
  • A három testőr
  • Sherlock Holmes
  • Cápás filmek

  • DVD kiadványok
  • Jerry Goldsmith 80th Birthday Tribute Concert - Fimucité 3
  • A Tribute to Basil Poledouris
  • Fimucité 2: Closing Night Gala 2008
  • "War" - A filmzene készítése
  • Creating the Lord of the Rings Symphony




  • Filmzene.net - Demolition Man (Elliot Goldenthal)    DEMOLITION MAN   (1993)
       A Pusztító


      

       zene: Elliot Goldenthal
       vezényel: Jonathan Sheffer
       kiadás éve: 1993
       kiadó: Varése Sarabande
       játékidő: 29:58




         A jó és a rossz ellentétéből eredő konfliktusok kezdetek óta jelen vannak világunkban. A különféle korabeli leírások, enciklopédiák, történelmi tények jelentős része ezeket taglalja, így mondhatni, ez a világ egyik fő mozgatórugója. A való élet elemeiből kiinduló hollywoodi filmesek is előszeretettel ábrázolják az emiatt kialakuló viszályt. Az ilyen produkciókat nem a mély filozófiai mondanivaló különböztetik meg egymástól, hanem a rendezés, fényképezés, illetve a színészi munka. Ez utóbbi miatt vált egyik kedvencemmé "A Pusztító" című film is, melyben Wesley Snipes remekül formálta meg az antiszociális, elmeháborodott Simon Phoenix karakterét.
         A forgatókönyv szerint 1996-ot írunk. Los Angeles lakossága a már említett, kegyetlenségéről híres bűnözőtől retteg. A rendfenntartó szerv állományába tartozó gátlástalan zsaru, John Spartan (Sylvester Stallone) célja minél előbb rács mögött tudni Phoenixet. Kettejük viaskodása döntetlennel zárul, mikor a bűnözőt rendőrkézre kerítő Spartant - félresikerült akciójának köszönhetően - szintén elítélik. A bíróság döntése szerint mindketten jégbörtönbe zárva várják szabadulásuk napját. A 2032-ben tartott meghallgatás során Phoenix kiszabadul a frigóból, és ott folytatja, ahol évtizedekkel ezelőtt abbahagyta. A világ azonban jelentősen megváltozott: az erőszakot csak tankönyvekből, dokumentumfilmekből ismerő rendőrség emberei tehetetlenek vele szemben. Egyetlen megoldás marad: kiengedni azt, aki elfogta...

         "Igazán szórakoztató mozi, szegényes zenével." Ez azon vélemények egyike, mellyel a kritikusok Elliot Goldenthal munkáját jellemezték. Minthogy a többség ezt az álláspontot képviseli, megint olyan lemezhez készülök védőbeszédet írni, ami nehezen emészthető. Tény, a szerző főként az ilyen, és ehhez hasonló disszonáns, egyedi látásmódú zenékkel vált ismertté, ám az ellenzők táborával szemben mindig akad olyan, aki másképp vélekedik. Nos, én ehhez a szűk, ám lelkes csapathoz tartozom.
         A különféle színdarabok, és az éppen beinduló hollywoodi pályafutása - köztük a "Kedvencek temetőjé"-vel, illetve "A végső megoldás: Halál"-lal - elegendő referenciaanyagot szolgáltattak Marco Brambilla (akkor még elsőfilmes rendező) számára ahhoz, hogy megbízza Goldenthalt ezzel a futurisztikus akciófilmmel. Természetesen a szerzőtől megszokott stílus - mely első hallásra a 2003-as Oscar-ünnepségen készült fotón látható hajviseletével van egálban - ezúttal sem maradt el.

         A "Dias Irae"-ből és a "Fire Fight"-ból álló montázs stílusát hallva hamar ráébredhetünk arra, hogy egy Goldenthal-mű pörög lejátszónkban - annak ellenére, hogy eme kettős még a populáris alkotásokhoz próbál húzódni (igaz, a harci jelenet során már kicsit elmásznak a hangjegyek). A "Guilty as Charged" tulajdonképpen a film főcímzenéje, ami az ítélethirdetés, és a stáblista kiírása közben hallható. A cím egy viszonylag nyugodt, baljósságot sejtető zenekari játékot takar, melyben felbukkannak az "Alien 3" score-ból ismert jellegzetességek is. Ez a James Horner-i átmentéshez hasonló megoldás remekül idomul a jelenetsorhoz.
         Úgy vélem, nagyjából eddig tartott mindaz, amit egy gondosan felépített, dallamos témákkal ellátott zene kedvelője befogadni képes. Az "Action, Guns, Fun"-tól kezdve már az ismert Goldenthal-előadásmóddal egyetemben peregnek a filmkockák. Csapongó, kapkodó zenekari játék, összefüggéstelennek tűnő tematikával - röviden így tudnám jellemezni a hallottakat. Úgy tűnhet, mintha a szerző a hangjegyek írása során beleélte volna magát Simon Phoenix abnormális karakterébe. Ám nyugodtan merem állítani, hogy a többszöri lejátszást követően ezen kakofonikus hangok letisztulnak. Ha valaki csak ízelítőt szeretne az albumból, annak a "Defrosting" meghallgatását javasolnám. Ugyan már ennél is jelentkeznek a komponista "agymenései", ám a kellemes hárfa-, illetve zongoraszólam egyben tartja a tételt, és csak finoman keríti hatalmába azt a disszonancia. Bevallom, hogy azért én sem békültem ki teljesen a kiadvány minden egyes tételével: a "Museum Dis Duel" szkreccseléshez hasonló hangzásával nem nyerte el tetszésemet. Az így létrejött high-teches stílus tulajdonképpen a jövőt hivatott szimbolizálni, amivel nem is lenne gond, ám ez így egyszerűen emészthetetlen.

         A "Subterranean Slugfest" magában hordozza mindazt, amiért előszeretettel emelem le polcomról Goldenthal műveit. Jelen esetben a dinamikus, némileg egyszerű zongoraalap szolgáltatta folyamatosságba kapnak bele a vonós-, illetve a fúvósszekció tagjai. Ha valakinek ez tetszik, és szeretne még ehhez hasonlót hallgatni, akkor megteheti az autósüldözés jelenetei alá íródott "Obligatory Car Chase"-zel, ahol mindezt tovább boncolgatja a szerző. E kettő között pedig a főcímtémához hasonló nyugodtságot sugallnak a számok.
         Sorsszerű, hogy a jó győzedelmeskedjen, s átvitt értelemben elnyerje jutalmát Lennina Huxley (Sandra Bullock) személyében. A zárójelenethez biztosított aláfestő dallamokkal ("Silver Screen Kiss") a szerző megmutatja, hogy tud szép, gondosan szerkesztett dallamokból álló kompozíciót is írni - az viszont más lapra tarozik, hogy többnyire nem ez a célja...

         Nehezen tudnék még egy olyan merész komponistát mondani, mint amilyen Elliot Goldenthal. Lehet őt nem szeretni, művei kapcsán elítélni, ám valamit mégis jól csinál, hiszen jó pár produkciót, színdarabot (pl.: "The Green Bird"), jelölést és díjat kapott - melyek egyikét történetesen a "Demolition Man"-ért tudhatja magáénak. Persze, olykor a díjkiosztókon is tévednek, és ez nem jelent semmit, ám van, mikor egy ilyen score a hagyományos alkotásnál többet ér. Aki ismeri a filmet, az tudja, hogy alatta nagyon jól működik mindaz, amit a Varése kiadványán megtalálunk. Ugyan írt ő ennél sokkal jobbakat, szebbeket, ám ez mindenképpen olyan, amit érdemes megismerni tőle, mert amit itt hallunk, az egy vérbeli Goldenthal-mű, bár tény, hogy nekem zeneileg kicsit elvont az ízlésem, így nem sok Goldenthal-lemezzel lehetne engem kikergetni a világból.
         A Varése Sarabande ismét a lehető legegyszerűbb körítéssel rukkolt elő. A borító elején látható fotó egyes szerkesztőtársaim szerint inkább hasonlít egy tál makaróni közelijére, mint egy robbanásra. Végül is vizualitás kérdése az egész - de legalább a csomagolás silánysága a félórás játékidővel teljesen összhangba került.


    Kulics László
    2006.01.09.




    Tracklista:

      1. Dies Irae (1:51)
      2. Fire Fight (1:35)
      3. Guilty as Charged (3:58)
      4. Action, Guns, Fun (1:26)
      5. Machine Waltz (1:56)
      6. Defrosting (1:43)
      7. Confronting the Chief (:32)
      8. Museum Dis Duel (1:56)
      9. Subterranean Slugfest (1:44)
    10. Meeting Cocteau (1:42)
    11. Tracking Simon Pheonix (3:03)
    12. Obligatory Car Chase (3:06)
    13. Flawless Pearl (1:15)
    14. Final Confrontation (1:55)
    15. Code 187 (:41)
    16. Silver Screen Kiss (1:30)


    TOVÁBBI ÉRTÉKELÉSEINK:

    Bíró Zsolt

    Dobrosi Tamás          nem értékelte

    Emesz Csaba          nem értékelte

    Gregus Péter

    Szabó Csaba          nem értékelte

    Tihanyi Attila




    KAPCSOLÓDÓ ANYAGOK:

    Alien 3

    Below

    Sphere

    További kritikáink
  • Bird Box
  • Dark City
  • Species
  • Venom
  • Die Hard: With A Vengeance
  • Die Hard 2: Die Harder
  • Die Hard
  • The Grinch
  • Anaconda
  • Evolution
  • Himalaya - The Rearing of A Chief
  • Bohemian Rhapsody
  • Deep Blue Sea
  • On Deadly Ground

  • Filmzenékről röviden
  • Bodyguard
  • Searching
  • How the Grinch Stole Christmas!
  • Isle of Dogs
  • The Ritual
  • A Wrinkle in Time
  • Geostorm
  • Death Wish
  • Fifty Shades Freed
  • Darkest Hour

  • Filmek alatt hallott zenék
  • Dark
  • Bright
  • Jean-Claude Van Johnson
  • 47 Meters Down (In to Deep)
  • The Shallows
  • Solace
  • Into the Grizzly Maze
  • Enemies Closer
  • D-Tox
  • Rambo III

  • Interjúk
  • Hrutka Róbert: Szívvel-lélekkel
  • Jeff Beal: Apró kincsek
  • Lisa Gerrard: A szív hangja
  • Mark Hinton Stewart: A zene a párbeszédek mögött

  • Kollaborációk
  • Oliver Stone filmjeinek zenéi
  • Elmer Bernstein életútja I.
  • Jerry Goldsmith életútja III.
  • Jerry Goldsmith életútja II.
  • Jerry Goldsmith életútja I.

  • A filmzene legendái
  • Angelo Badalamenti
  • Philip Glass
  • Basil Poledouris
  • Lalo Schifrin
  • Dave Grusin

  • Moziszériák,tévésorozatok
  • A The Man in the High Caslte zenéje
  • A Terminátor-filmek zenéje
  • A hobbit-trilógia zenéi
  • A Rémálom az Elm utcában széria zenéi
  • A Robert Langdon-filmek zenéi

  • További írásaink
  • A Filmzene.net jövőjéről...
  • Ez volt 2016
  • Oscar előtt és Oscar után 2016
  • 10 éves a Filmzene.net
  • Filmzeneszerzők különböző albumai
  • Filmzenékhez köthető kiadványok
  • Stúdiók
  • Lemezkiadók
  • In Memoriam