FŐOLDAL  |   ZENESZERZŐK  |   FILMZENEALBUMOK  |   FILMZENÉKRŐL RÖVIDEN  |   FILMEK ALATT HALLOTT ZENÉK  |   INTERJÚK    
  |   HÍREK

    The Mummy  Catch Me If You Can  Dunkirk  Blade Runner  Kingsman: The Golden Circle  War for the Planet of the Apes  Spider-Man: Homecoming  The Autopsy of Jane Doe  Pirates of the Caribbean: Dead Men Tell No Tales  Close Encounters of the Third Kind
EGYÉB ÍRÁSOK  |   MOZISZÉRIÁK ÉS TÉVÉSOROZATOK  |   ÉVES ÖSSZESÍTÉSEINK  |   DÍJAK  |   FÓRUM  |   JÓ TUDNI  |   RÓLUNK  |   KAPCSOLAT



Keresés a Filmzene.neten

  






Beszámolók
  • Hollywood Magyarországon - Hans Zimmer-est Lisa Gerrarddal
  • Brian Tyler londoni koncertje
  • Hans Zimmer Magyarországon
  • Az Antonio Sanchez & Migration magyarországi koncertje

  • Zenék egy témára
  • Conan
  • Robin Hood
  • A három testőr
  • Sherlock Holmes
  • Cápás filmek

  • DVD kiadványok
  • Jerry Goldsmith 80th Birthday Tribute Concert - Fimucité 3
  • A Tribute to Basil Poledouris
  • Fimucité 2: Closing Night Gala 2008
  • "War" - A filmzene készítése
  • Creating the Lord of the Rings Symphony




  • Filmzene.net - Grindhouse - Death Proof (Various Artists)    GRINDHOUSE - DEATH PROOF   (2007)
       Grindhouse - Halálbiztos


      

       zene: különféle előadók
       kiadás éve: 2007
       kiadó: Maverick
       játékidő: 38:15





         Sötét kocsi rója a porlepte országutat. Vezetője Kaszkadőr Mike (Kurt Russell), aki egy modern vadász: autója a fegyvere, prédái pedig mindig az éppen útjába kerülő nők közül kerülnek ki. De a nagy számok törvénye alapján a szériának egyszer meg kell szakadnia...
         Bár akit érdekelt valamennyire a téma, az el sem kerülhette a háttérmagyarázatot, a teljesség kedvéért mégis álljon itt egy rövid ismertető. Mivel a film rendezője, Quentin Tarantino pályája számos ponton kapcsolódik jóbarátja, Robert Rodriguez munkásságához, nem ért senkit sem váratlanul, amikor nyilvánosságot kapott, hogy a két fanatikus ezúttal még szorosabb együttműködést tervez, aminek a "Grindhouse" fedőnevet adták. A cím olyan - leginkább a hetvenes évek Amerikájában hódító - alacsony költségvetésű, C-kategóriás filmek jellemezte mozizási formára utal, amely során legalább két, akár különböző műfajba tartozó produkciót vetítettek le egymás után, a néző egy jegy áráért ezáltal dupla élményt kapott.
         Tarantinóék sajátos grindhouse-tisztelgésüket két filmre osztották fel. Rodriguez zombis műve a "Terrorbolygó", társa autós mészárlása a "Halálbiztos" címet kapta, a két rész között pedig olyan, fiktív filmekhez készített álelőzetesek találhatóak, amelyeket a kettejük által felkért rendezők (Eli Roth, Rob Zombie, Edgar Wright, illetve maga Rodriguez) készítettek el. A forgalmazó Weinstein testvérek azonban Európa egyes részein, köztük hazánkban is (arra hivatkozva, hogy errefelé nincs hagyománya a grindhouse-oknak, ennek okán nem bírnánk mit kezdeni e duplázással) a két részt külön-külön engedték útjára. A sántító hivatalos magyarázatnál azonban jóval valószerűbb a "dupla film = dupla bevétel" gondolkozásmód előtérbe tolása. Így először Tarantino epizódját mutatták be a magyar mozik is, Rodriguez zombijai pedig több hónappal (!) később kaptak lehetőséget a látogatásra - az említett előzeteseket meg majd lehet keresgélni a DVD-változaton.

         Noha Tarantino mozijai közül nem mindegyiket mondanám elsőrangú kedvencemnek, leggyengébbre sikerült munkájának éppen a "Halálbiztos"-t tartom. Először is: annyira érzékelhető túlzott magabiztosság lengi körül a vállalkozás első felét, amit ritkán éreztem filmnél - mintha a rendező azt sugallta volna, hogy bármihez is nyúl, az csakis arannyá válhat, a nézővel meg nem is kell foglalkozni. A mélypontnak azt tartom, hogy a számos briliáns filmidézetet és stílusgyakorlatot kitaláló és megvalósító Tarantino már saját magától is idéz, ezt pedig ráadásul meglehetősen stílustalanul teszi. Az egykor sistergő dialógusok most teljesen érdektelenek, akár egy közértben elkapott, az áremelkedésekről folyó párbeszéd is izgalmasabbnak hatna, mint ezek az unalmas, semmibe futó értelmetlen szövegelések. A szereplők közül Kurt Russell (mint a direktor aktuális, "szevasz, épp a színésztemető felé tartok, de te megmenthetnél" sztárja) ugyan hiba nélkül alakítja a kiégett kaszkadőrt, de ahhoz képest, hogy kilenc női társa is akad, Rosario Dawson (és más szempontból a való életben is kaszkadőr, itt önmagát alakító Zoe Bell) kivételével sikerült őket úgy összeválogatni, hogy vonzerejük az ablakkerettel egyenértékű. Ahogy semmi erotikusat nem találtam az egykori New York-i helyszínelő (legalábbis a sorozatban), Vanessa Ferlito táncában, úgy nem sikerült eldöntenem Sidney Poitier lányáról, hogy vajon ennyire beszűkült színészi eszköztárral rendelkezik-e, vagy talán szándékosan hozza ilyen eltúlzott mértékben az afro-sztereotípiákat (gyanítom, előbbi), a többiek meg csak úgy ott voltak. A pozitívum a játékidő második felére maradt, ami tartalmaz egy olyan rendhagyó autós üldözést is, ami mind látványban, mind kivitelezésben, mind kaszkadőrmunkában (az említett Zoe Bell révén) az utóbbi évek egyik kiemelkedő pontja. Ha a film a közepétől indult volna, szavam sem lenne, de jelen esetben talán jobb lett volna, ha a problémás részből inkább csak egy előzetes születik.

         Ahogy a rendezők filmjeinek műfaja, úgy az ezekhez kapcsolódó zenék közt is nagy különbség van. Rodriguez olyan szinten koordinálni szereti mozijait, hogy a forgatókönyvírás, az operatőri munka, a vágás és a rendezés mellett nem ritkán még a score elkészítésébe is belefolyik, így a "Terrorbolygó" aláfestését több más zenész mellett Graeme Revellel dobta össze. Ezzel szemben országos cimborája stílusának egyik közismert jellemzője az, hogy nem külön score-t írat egy komponistával, hanem elsősorban régi, elfeledett, vagy esetleg mindig is árnyékban maradó dalokat sorakoztat fel egymás után.
         Az egykori videotékás zenei ízlését (melyet filmjeiben is igen erőteljesen demonstrál) külön fejezetek taglalják a vele foglalkozó írásokban, ami nem véletlen. Az általa összeszedegetett dalokról általában nem az derül ki, amit számos más esetben érzékelni, hogy valami csak amiatt kerül bele a filmbe, mert aztán a megjelent soundtrackkel lehet egy nagyot kaszálni (cikkem írásakor éppen a "Transformers" és a "Pókember 3." válogatáslemezei a példák erre), hiszen Tarantinónál minden egyes dallamnak megvan a maga helye és szerepe. Ez hol a szövegben nyilvánul meg, hol szövegtől függetlenül, csak lazán kapcsolódik a jelenethez az adott dal, de az instrumentális darabok között is találni számos emlékezeteset. A Tarantino-soundtrackek további ismérve, hogy gyakorlatilag eggyéválnak a filmmel, ami jelen esetben nem azt jelenti, hogy a felvételek önmagukban nem állnak helyt, hanem éppen ellenkezőleg: felcsendülésükkor nem nehéz egyből felidézni a hozzájuk kapcsolódó jeleneteket, bármennyi év is telt el azok megismerése óta. Jelen esetben semmi ilyenről nem beszélhetünk.

         Pedig a sikerhez szükséges hozzávalók ismét a szokásosak. Az albumon megtalálhatóak példának okáért a rövidke, a számokat megtörő párbeszédrészletek - ezúttal három szösszenet, amiből az egyik még talán valamennyire humoros is...volt, még a filmben, nem pedig másodjára; a többire pedig boruljon a feledés homálya. Tarantino talán a "Kill Bill"-nél fedezte fel először, hogy nem csak dalokból áll a filmvilág, így ahogy akkor, most is bevetette Ennio Morriconét egy darabbal (a borzasztó "Paranoia Prima" eredetileg Dario Argento "A kilencfarkú macska" című filmjében hangzott el), egy grindhouse-osan romantikusnak szánt jelenet alá felhasználta Pino Donaggio zongorás "Sally and Jack" témáját a John Travolta főszereplésével készült "Halál a hídon"-ból, és már a főcím is (Jack Nietzsche: "The Last Race") filmzene eredetileg, egy 1965-ös H.G. Wells-megfilmesítésből, az "Óriások falvá"-ból származik, stílusával felidézve a hetvenes évek népszerű The Shadows gitárzenekarát, a filmzeneszerzők közül pedig Roy Buddot.
         A dalok többségére az "átlagos" jelző illik, amiket szükségtelen újrahallgatni. A "Jeepster" arra utal, nem véletlen, hogy a glamrockot játszó T.Rextől csak a "Twentieth Century Boy" lett közkedvelt, a Pacific Gas & Electric "Staggolee"-jéhez hasonló bluesokból ma meg már bőséges a kínálat. A filmbeli frenetikus párbeszédek emlegetik a Dave Dee, Dozy, Beaky, Mick & Tich nevű bandát. Nos, a "Hold Tight"-ból megtudhatjuk, hogy olyan zenét játszottak, amit a The Beatlestől szívesebben ismerünk. A teljes albumról csupán kettő felvételt emelnék ki, ami igen rossz arány egy Tarantino-soundtrack esetében: a Vanessa Ferlito tánca közben hallható lüktető funkys "Down in Mexico" (a The Coasters dala), és a stáblista montázsa közben szóló "Chick Habit" (April March eladásában), ami hiába úgy szól, mintha eredeti felvétel lenne egy hetvenes évekbeli táncdalfesztiválról, valójában egy 1964-es Serge Gainsbourg készítette nóta (az eredeti előadó France Gall) jól sikerült angol nyelvű átirata.

         Amit így a végére írhatnék összefoglalásnak, épp az imént lőttem el a dalokra, de talán nincs jelentősége, mert igazából ugyanez az egész kiadványra áll, hiszen majdnem a teljes (nem éppen impozáns) játékidőre vonatkoztatva szükségtelennek érzem az újrahallgatást, ami eddig nem volt jellemző a rendező válogatásaira. A film közben a dalok egy része mellesleg el is rejtőzik, igyekszik észrevétlen maradni, így a lemez hiába lenne alkalmas ezek újrafelfedezésére, erőteljes impulzus és maradandó hatás sajnos nem nagyon éri hallgatóját. Egy elhangzott és poénnak szánt részlet lemaradt a CD-ről, ami nem más, mint a "Kill Bill" fütyülős Bernard Hermann-témája ("Twisted Nerve"). Nem hiányzik ugyan, de mégis jól jellemzi az egész album értékállóságát, hogy már az is feldobta volna valamivel, ha a motívum ide is felkerül.


    Bíró Zsolt
    2007.07.28.




    Tracklista:

      1. The Last Race - Jack Nitzsche (2:39)
      2. Baby, It's You - Smith (3:22)
      3. Paranoia Prima - Ennio Morricone (3:19)
      4. Planning & Scheming - Eli Roth & Michael Bacall (1:00)
      5. Jeppster - T-Rex (4:09)
      6. Stuntman Mike - Rose McGowan & Kurt Russell (0:18)
      7. Staggolee - Pacific Gas & Electric (3:50)
      8. The Love You Save (May Be Your Own) - Joe Tex (2:56)
      9. Good Love, Bad Love - Eddie Floyd (2:11)
    10. Down in Mexico - The Coasters (3:22)
    11. Hold Tight - Dave Dee, Dozy, Beaky, Mick & Tich (2:47)
    12. Sally and Jack (from Blowout) - Pino Donaggio (1:25)
    13. It's So Easy - Willy DeVille (2:10)
    14. Whatever-However - Tracie Thoms & Zoe Bell (0:36)
    15. Riot in Thunder Alley - Eddit Beram (2:04)
    16. Chick Habit - April March (2:07)


    TOVÁBBI ÉRTÉKELÉSEINK:

    Dobrosi Tamás          nem értékelte

    Emesz Csaba          nem értékelte

    Gregus Péter

    Kulics László          nem értékelte

    Szabó Csaba          nem értékelte

    Tihanyi Attila          nem értékelte




    KAPCSOLÓDÓ ANYAGOK:

    A Clockwork Orange

    Four Rooms

    Hostel

    Zodiac

    További kritikáink
  • Alien: Covenant
  • King Arthur: The Legend of the Sword
  • Atlantis: The Lost Empire
  • Life
  • Colossal
  • Great Expectations
  • Jesse Stone - The Ultimate Collection
  • The Boss Baby
  • In the Heart of the Sea
  • Power Rangers
  • Noah
  • Mighty Morphin Power Rangers: The Movie
  • Crimson Rivers
  • Twister
  • xXx: Return of Xander Cage

  • Filmzenékről röviden
  • The Lego Ninjago Movie
  • The Dark Tower
  • Remember
  • Split
  • The Hollywood Shorties
  • Eddie the Eagle
  • Spotlight
  • Green Room
  • The Boy
  • Ma Ma

  • Filmek alatt hallott zenék
  • Jean-Claude Van Johnson
  • 47 Meters Down (In to Deep)
  • The Shallows
  • Solace
  • Into the Grizzly Maze
  • Enemies Closer
  • D-Tox
  • Rambo III
  • Transformers: Rescue Bots
  • Sex Tape

  • Interjúk
  • Jeff Beal: Apró kincsek
  • Lisa Gerrard: A szív hangja
  • Mark Hinton Stewart: A zene a párbeszédek mögött
  • Wolf Péter: A szerencse kapuja

  • Kollaborációk
  • Oliver Stone filmjeinek zenéi
  • Elmer Bernstein életútja I.
  • Jerry Goldsmith életútja III.
  • Jerry Goldsmith életútja II.
  • Jerry Goldsmith életútja I.

  • A filmzene legendái
  • Angelo Badalamenti
  • Philip Glass
  • Basil Poledouris
  • Lalo Schifrin
  • Dave Grusin

  • Moziszériák,tévésorozatok
  • A hobbit-trilógia zenéi
  • A Rémálom az Elm utcában széria zenéi
  • A Robert Langdon-filmek zenéi
  • A Hellraiser-filmek zenéi
  • A Válaszcsapás zenéje

  • További írásaink
  • Ez volt 2016
  • Oscar előtt és Oscar után 2016
  • 10 éves a Filmzene.net
  • Filmzeneszerzők különböző albumai
  • Filmzenékhez köthető kiadványok
  • Stúdiók
  • Lemezkiadók
  • In Memoriam