FŐOLDAL  |   ZENESZERZŐK  |   FILMZENEALBUMOK  |   FILMZENÉKRŐL RÖVIDEN  |   FILMEK ALATT HALLOTT ZENÉK  |   INTERJÚK    
  |   HÍREK

    Rogue One: A Star Wars Story  Justice League  Murder on the Orient Express  Moon  Wonder Woman  The Ghost and the Darkness  It  Rebel in the Rye  The Mummy  Catch Me If You Can
EGYÉB ÍRÁSOK  |   MOZISZÉRIÁK ÉS TÉVÉSOROZATOK  |   ÉVES ÖSSZESÍTÉSEINK  |   DÍJAK  |   FÓRUM  |   JÓ TUDNI  |   RÓLUNK  |   KAPCSOLAT



Keresés a Filmzene.neten

  







Beszámolók
  • Hollywood Magyarországon - Hans Zimmer-est Lisa Gerrarddal
  • Brian Tyler londoni koncertje
  • Hans Zimmer Magyarországon
  • Az Antonio Sanchez & Migration magyarországi koncertje

  • Zenék egy témára
  • Conan
  • Robin Hood
  • A három testőr
  • Sherlock Holmes
  • Cápás filmek

  • DVD kiadványok
  • Jerry Goldsmith 80th Birthday Tribute Concert - Fimucité 3
  • A Tribute to Basil Poledouris
  • Fimucité 2: Closing Night Gala 2008
  • "War" - A filmzene készítése
  • Creating the Lord of the Rings Symphony




  • Filmzene.net - The Darkest Hour (Tyler Bates)    THE DARKEST HOUR   (2011)
       A legsötétebb óra


      

       zene: Tyler Bates
       kiadás éve: 2011
       kiadó: Lakeshore Records
       játékidő: 50:08





         Mivel Amerika legfontosabb városait már sikeresen amortizálták a filmesek idegen lények támadásait elmesélő produkcióikban, az ásítozást elkerülendő, körülnéztek a világban, mely államok úszták meg eddig. Mivel feltehetően a helyi mozinézőkkel is kalkuláltak potenciális bevételként, ezért Monaco például fel sem merülhetett opcióként. Emiatt lett tehát Oroszország, azon belül is Moszkva a helyszín, ahol két amerikai srác akad össze két lány honfitársával, hogy együtt meneküljenek, majd vegyék fel a kesztyűt, amikor jobbára láthatatlan földönkívüliek kezdik elporlasztani a város lakóit.
         A producer az a Timur Bekmambetov lett, aki többek közt az "Éjszakai őrség"-gel szerzett belépőt Hollywoodba, míg a korábban művészeti munkatársként dolgozó Chris Gorak rendező az "Otthon, biztonságban" című kamaradarab-katasztrófafilmjével hívta fel magára a figyelmet. Érdekes összefüggés, hogy abban az alkotásában szinte végig csak egy házban, illetve körülötte játszódott a sztori két szereplővel, és a nagy tömeg ezúttal is zavarhatta, így a statisztáktól rövid úton megszabadult, s - talán takarékossági szempontokból is - pár napot a szereplők közt töltünk egy pincében, akik később már az üres városban parádéznak. Ám bármennyire is lenyűgöző látvány a "28 nappal később" Londonjához hasonlóan kongó utcákkal teli orosz főváros, ironikus módon pont egy idegenes moziban lettek a legidegenebbek számunkra az emberi szereplők. Emile Hirsch és Olivia Thirlby kettősét ugyan az események terelik össze, nem eleve egy pár, de még csak meg sem rezdül köztük semmi sem a levegőben (a másik páros pedig annyira jelentéktelen, hogy egy tinihorrorban ők lennének a mészáros első áldozatai - még mielőtt egyáltalán megtudnánk a nevüket). Hirsch a mama kedvence arcával ráadásul messze nem tűnik annak a laza dumás, csajozós, vagány kategóriának, amilyennek megpróbálják beállítani, mert karakterére az van írva, hogy gyerekkorában az összes környékbeli kortársának ő lehetett a céltáblája. A formabontóan ötletes, elektromos formában megjelenő idegen lények sajnos idővel lehangoló külsőt öltenek: a perpetuum mobilében ücsörgő koponyák már-már trashbe illőek. És még egy hátrány az, amiről nem az alkotók tehetnek: aki látta az előzetest és/vagy úgy tíz jelenetképet, annak ez a nyolcvan perc még kevesebb érdekességet hordoz. Helyszín ide vagy oda, az ásítás tehát megint jelentkezett.

         A soundtracken a ránk váró megpróbáltatást jól jelzi előre a Richard Vission & Static Revenger formáció "I Like That" című, irritálóan affektáló női rappel súlyosbított partizenéje, és aki még ekkor sem gondolkozott el más hallgatnivalón, azt a Marselle "Mockba (Moscow)" című r'n'b-s hip-hopja próbálja megtörni (e darab egyébként nem lenne rossz a maga Will Smith-es stílusában, de tetszési indexe nyilván attól függ, mennyire állunk hadilábon az orosz nyelvű rappeléssel). A további negyven perc már kizárólag Tyler Batesé, aki megpróbálkozik azzal, hogy magára vonja a figyelmet. Mit ne mondjak, ez sikerült.
         A komponista egy nagy rejtély számomra, hiszen szerzett már kiváló akciózenét a "Végítélet"-hez, a "Watchmen - Az őrzők"-höz írtak sem voltak kifejezetten rosszak, nem is beszélve "A vándorút" zenéjéről, amely 2011 egyik legszebb score-ja volt. Viszont a szintén tavalyi "Conan, a barbár" sehová nem tartó hangkavalkádja majdnem bekerült nálam a legrosszabbak közé - a majdnem miatt pont "A legsötétebb óra" társaságából maradva így ki. Szerzőnket néha mintha megszállná valami gonosz lélek, amely gyilkolás helyett a hangjegyek általi pusztítással valósítja meg önmagát, de ez nem is csoda, hiszen mielőtt ismertebbé vált volna, alacsony költségvetésű horroroknál dolgozgatott, s ezek score-ja rendre felbukkant az évértékelések árnyékos oldalán, mint például a Rob Zombie-féle "Halloween"-eké.

         Noha filmünk nem horror, Bates olyasmit dobott össze, aminek több mint fele e stílushoz illene. Az olyan trackek, mint például a "Night Club Attack", a "Metro Shed", a "Man Overboard", a "Train Yard Battle" vagy a "Fighting Back" borzasztóbbnál borzasztóbbak. Jobbára hallgathatatlan kompozíciók ezek, melyeknél dallamosabbat lehetne köszörülni flexszel egy acéllemezen. Nem többek zaklatott káosznál, ahol összevissza sikítoznak a hegedűk, s ezekre még különféle effektek is rátelepednek. Érteni vélem, hogy egy idegen életformát kellett ezekkel szemléltetni, de érdemi filmzeneszerzés helyett a csörgés-zörgés akkor is túl könnyű út.
         Van az albumnak azért egy pár fokkal hallgathatóbb, atmoszférikusabb része, ahol az itt uralkodó ambientes elemek szinte görcsoldó hatással bírnak a zúzda után (ilyen a "Crashed", valamint a "Moscow Streets"), és három kifejezetten jól sikerült track is akad: a misztikus "Here's Our Mission", a szomorkás "Say Goodbye", és a címéből adódóan is optimista kicsengésű "Looking Forward" című záró kompozíció kifejezetten normálisan felépített téma. Ezek ugyan belevesznek a kavalkádba, de azért mégis finoman jelzik, hogy van tehetsége az elkövetőjüknek. Azonban valljuk be, a score hallgatása során sok szó eszünkbe jut ugyan, de a tehetség pont nincs köztük.

         Sokszor igazságtalanok a kritikusok a zeneszerzőkkel, nem tudván, hogy rossznak tűnő szerzeményük megalkotása előtt miféle instrukciókkal látta el őket a rendező, és ne feledjük, hogy a leginkább közutálatnak örvendő aláfestéseket is elfogadták valakik, magyarán ilyenre lehetett szükség. Azonban a színfalak mögé látás képessége nélkül sajnos csakis a végeredményre támaszkodhat az ember, az pedig itt nem lett túl biztató, sem a film alatt, sem önmagában. Én valahol ugyan sajnálom Batest (akinek több filmzenéjét is kedvelem), amiért már aktuális munkájának meghallgatása előtt csőre tölti puskáját majdnem minden kritikus, de ez esetben sem az elfogultság az elsődleges oka a score népszerűtlenségének, hiszen 2011 egyik legkevésbé sikerült darabjáról beszélhetünk.


    Bíró Zsolt
    2012.08.18.




    Tracklista:

      1. I Like That - Richard Vission & Static Revenger (5:08)
      2. Mockba (Moscow) - Marselle (3:22)
      3. Space (2:31)
      4. Northern Lights (2:39)
      5. Night Club Attack (3:01)
      6. The Bridge Is Out (1:47)
      7. Crashed (1:05)
      8. They're Inside (2:42)
      9. Now What? (2:17)
    10. Moscow Streets (1:55)
    11. Holy $h*t! (2:45)
    12. Here's Our Mission (1:42)
    13. Dusted (2:47)
    14. Metro Shred (3:35)
    15. Say Goodbye (2:39)
    16. Man Overboard (2:12)
    17. Train Yard Battle (4:01)
    18. Fighting Back (1:28)
    19. Looking Forward (2:32)




    TOVÁBBI ÉRTÉKELÉSEINK:

    Dobrosi Tamás          nem értékelte

    Emesz Csaba          nem értékelte

    Gregus Péter

    Kulics László          nem értékelte

    Szabó Csaba          nem értékelte

    Tihanyi Attila




    KAPCSOLÓDÓ ANYAGOK:

    Doomsday

    Independence Day

    Sucker Punch

    Slither

    További kritikáink
  • Dunkirk
  • Blade Runner
  • Kingsman: The Golden Circle
  • War for the Planet of the Apes
  • Spider-Man Homecoming
  • The Autopsy of Jane Doe
  • Pirates of the Caribbean: Dead Men Tell No Tales
  • Close Encounters of the Third Kind
  • Alien: Covenant
  • King Arthur: The Legend of the Sword
  • Atlantis: The Lost Empire
  • Life
  • Colossal
  • Great Expectations
  • Jesse Stone - The Ultimate Collection
  • The Boss Baby

  • Filmzenékről röviden
  • Jigsaw
  • Hail, Caesar!
  • The Lego Ninjago Movie
  • The Dark Tower
  • Remember
  • Split
  • The Hollywood Shorties
  • Eddie the Eagle
  • Spotlight
  • Green Room

  • Filmek alatt hallott zenék
  • Jean-Claude Van Johnson
  • 47 Meters Down (In to Deep)
  • The Shallows
  • Solace
  • Into the Grizzly Maze
  • Enemies Closer
  • D-Tox
  • Rambo III
  • Transformers: Rescue Bots
  • Sex Tape

  • Interjúk
  • Jeff Beal: Apró kincsek
  • Lisa Gerrard: A szív hangja
  • Mark Hinton Stewart: A zene a párbeszédek mögött
  • Wolf Péter: A szerencse kapuja

  • Kollaborációk
  • Oliver Stone filmjeinek zenéi
  • Elmer Bernstein életútja I.
  • Jerry Goldsmith életútja III.
  • Jerry Goldsmith életútja II.
  • Jerry Goldsmith életútja I.

  • A filmzene legendái
  • Angelo Badalamenti
  • Philip Glass
  • Basil Poledouris
  • Lalo Schifrin
  • Dave Grusin

  • Moziszériák,tévésorozatok
  • A hobbit-trilógia zenéi
  • A Rémálom az Elm utcában széria zenéi
  • A Robert Langdon-filmek zenéi
  • A Hellraiser-filmek zenéi
  • A Válaszcsapás zenéje

  • További írásaink
  • Ez volt 2016
  • Oscar előtt és Oscar után 2016
  • 10 éves a Filmzene.net
  • Filmzeneszerzők különböző albumai
  • Filmzenékhez köthető kiadványok
  • Stúdiók
  • Lemezkiadók
  • In Memoriam