FŐOLDAL  |   ZENESZERZŐK  |   FILMZENEALBUMOK  |   FILMZENÉKRŐL RÖVIDEN  |   FILMEK ALATT HALLOTT ZENÉK  |   INTERJÚK    
  |   HÍREK

    It  Rebel in the Rye  The Mummy  Catch Me If You Can  Dunkirk  Blade Runner  Kingsman: The Golden Circle  War for the Planet of the Apes  Spider-Man: Homecoming  The Autopsy of Jane Doe
EGYÉB ÍRÁSOK  |   MOZISZÉRIÁK ÉS TÉVÉSOROZATOK  |   ÉVES ÖSSZESÍTÉSEINK  |   DÍJAK  |   FÓRUM  |   JÓ TUDNI  |   RÓLUNK  |   KAPCSOLAT



Keresés a Filmzene.neten

  






Beszámolók
  • Hollywood Magyarországon - Hans Zimmer-est Lisa Gerrarddal
  • Brian Tyler londoni koncertje
  • Hans Zimmer Magyarországon
  • Az Antonio Sanchez & Migration magyarországi koncertje

  • Zenék egy témára
  • Conan
  • Robin Hood
  • A három testőr
  • Sherlock Holmes
  • Cápás filmek

  • DVD kiadványok
  • Jerry Goldsmith 80th Birthday Tribute Concert - Fimucité 3
  • A Tribute to Basil Poledouris
  • Fimucité 2: Closing Night Gala 2008
  • "War" - A filmzene készítése
  • Creating the Lord of the Rings Symphony




  • Filmzene.net - Dark Water (Angelo Badalamenti)    DARK WATER   (2005)
       Fekete víz


      

       zene: Angelo Badalamenti
       vezényel: Phil Marshall
       kiadás éve: 2005
       kiadó: Hollywood Records
       játékidő: 41:50




         Hollywood rákapott a japán filmek feldolgozásaira. "A kör" és "Az átok" után itt van megint egy remake, mely ismét a szigetország egyik, természetfeletti történéseket középpontba helyező históriáját írta át az Álomgyár követelményei szerint. Ha a film nem is különösebben csavaros, az mindenesetre elég kacifántos adat, hogy a "Fekete víz" eredetijét az a Hideo Nakata készítette, akinek már feldolgozták "Ringu"-trilógiája kétharmadát. Mint ismeretes, ennek amerikai verziója "A kör", aminek folytatását viszont már ő, azaz az eredeti rendezője dobhatta össze. A "Fekete víz" direktora is érdekes személy: ő Walter Salles, aki a díjnyertes "Központi pályaudvar"-t, és a "Che Guevara - A motoros naplójá"-t követően debütált ezzel a mozival a tengerentúlon, nem éppen zajos sikerrel. Ez amiatt történhetett meg, mert a publikumnak talán már elege van az ilyen jellegű borzongásból, pláne, hogy a "Fekete víz" még a horrorok rajongóinak hemoglobin-éhségét sem volt képes kielégíteni.
         Hogy nem különösebben véres, az nem is gond, az már inkább, hogy az előre kitalálható történetet éppen hogy csak meg bírja menteni pár dolog. Ide tartozik a remek mellékszereplő-gárda (élén a kiváló Tim Rothtal), valamint Jennifer Connelly játéka, mely elférne egy Mike Leigh-féle társadalmi drámában is. Az is pozitívum, hogy bár a sztori lezárása a legkevésbé sem eredeti, de legalább váratlan. És persze nem lehet kihagyni a panelsori házakba született városlakók borzongását is simán kiváltó épület, mint tökéletes díszlet megemlítését sem. Ez az a lepusztult hely, melynek egyik lakásába a főszereplő anya (Jennifer Connelly) kislányával beköltözik, és ahol a mennyezetből egy nap megállíthatatlanul elkezd folyni lefelé a zavaros víz - miközben a fenti rezidenciában már rég nem lakik senki. A helyzetet csak nehezíti a kis Ceci felbukkanó képzeletbeli barátja...

         A mozgókép témája és muzsikája miatt sem lehet csak úgy elhanyagolni "Az átok"-kal való összehasonlítást. A főszereplőt tekintve a "Fekete víz"-ben színésznő játssza a főszerepet, és nem felfuttatott tinicsillag, a mellékszereplők pedig nem statiszták, hanem tehetséges karakterszínészek. Zeneileg azonban a kép hosszabb árnyalást igényel.
         Remélhetőleg Angelo Badalamentivel ("Hosszú jegyesség", "Evilenko") sűrűbben lehet majd találkozni az elkövetkezendőkben, mint azt megszoktuk tőle. Hogy ez jó lenne-e, vagy talán pihenhetne egy kicsit, ki-ki eldöntheti ízlése szerint. Akik kedvelik, azok alighanem örülnek, ha nem kell az újabb David Lynch-produkcióra várni, mely alatt (a régi tradíció szerint) úgyis állandó társa, Badalamenti zenélget majd. Ha a maestro nem is pihen, aktuális score-ján mindenesetre lehet pihengetni, de ijedezni szintén.

         A kezdet ("Seattle, 1974") felidézi a méltatlanul alulértékelt "A szomszéd" alá komponáltakat. Azt is Angelo bácsi követte el, a Tomandandy nevű duóval kooperálva. A magyar gyökerekkel is bíró kettős most nincs itt, de a szakma lélekkínzó ágának megbízható mesterembere önállóan is megbirkózik a helyzettel. Sejtelmes nyikorgások, halk neszek, minimálzongora: ezekből áll össze ez a kvázi intro, ami a kettes trackre ("The Tram / Main Title") egy gyönyörűen melankolikus, nagyívűen fel-fellendülő főtémává áll össze.
         Ami utána jön, az olyan, ami a horrormuzsikák ismerőit nem fogja meglepni. Ilyen a hangulat meghatározójaként jelesre vizsgázó, ám önállóan csak maximum a jelenet felidézésére alkalmas "The Drip Stain", vagy a szellemjárásra utaló, effektekben gazdag "Flotsam". Ám a "Mom from Hell"-ben előjövő szétzüllesztett körhintazene-félét én már a "The City of Lost Children"-ben sem bírtam Angelo uraságól.

         Van borzasztóbb rész is a score-ban. Először a "Ceci Wanders"-ben hallható ilyesmi. Ez úgy szól, mintha a - rézfúvósok csörtéje mellett - egy bevadult dobos dühe táplálná. Vagy itt vannak a "Ghost in the Machine" ijesztgetős fúvósai. Kellemetlen élmények. Ahogy ezek egyre többször jönnek elő ("Hello Again Kitty"), úgy lesz egyre erősebb az érzés is, hogy riadtan idézzük fel Christopher Young beteges dallamait "Az átok"-ból (kriccskraccsbangbumm). Szerencsére szerzőnk észbekap, és hol fuvolával ("Deluge in 10F"), hol egyéb eszközökkel fordítja vissza a kormányrudat a végletekig nyomasztó, de legalább nem ijesztgetős irányba. Ez az, amiért jobb, mint az első pillanatra hasonló "The Grudge" score. Kifejezetten fülsértő pillanatok azért akadnak itt is: nem pozitív élmény a történet csúcspontjában, a "The Sacrifice"-ban példának okáért a macska végigfutása a zongorán. Ha az ilyesmit épségben átvészeljük, eljutunk a végére. Mivel a lemez követi a film cselekményét, lezárásnak egy szép, a főtémából építkező szimfonikus előadás mellé társuló akusztikus gitárt is felhasználó nótát kapunk ("Final Elevator"), hogy utána az "End Credits"-szel még egyszer, utoljára újrahallhassuk az eddigieket. A jobbik részét legalábbis.
         A borító esetében a legszembetűnőbb, hogy mennyire eltalálták a címlapot (azaz az eredeti plakátot), kívül s belül meg a többi fotó ad ízelítőt a film érdekes hangulatából. A zenészek (vannak több mint százan, köztük az egyik klarinétos a komponista) név szerint is fel vannak sorolva, és ez mindenféleképpen jó dolog. Nekik legalábbis biztosan, mégha nem is fogják gyermekeiknek legemlékezetesebb munkáik közt megemlíteni ezeknek a szerzeményeknek a feljátszását.

         A "Fekete víz" score-jának egyes témái sötéten hullámzanak, a többi pedig - a homályból hirtelen előnyúló kéz váratlanságával - rémisztgető hanghatásokkal próbálja felhívni magára a hallgató figyelmét. Az olasz szerző munkája sokat nem rakott hozzá a természetfelettivel kacérkodó horrorok / thrillerek szokásos zenei sémáihoz, de legalább ezúttal is nagyzenekart használt fel, és nem a kissé régimódinak ható (ám jellegzetességének számító) szintetizátorát. Így megragadó szimfonikus darabként lenne emlékezetes a halálosan szép főtéma, és a szolidabb zenék is, ha ezeket nem próbálná meg folyamatosan beteríteni a filmfüggő pillanatok sűrű, fekete folyója...


    Bíró Zsolt
    2005.09.24.




    Tracklista:

      1. Seattle, 1974 (1:31)
      2. The Tram (Main Title) (2:13)
      3. Cecil Wanders (2:51)
      4. The Drip Stain (3:23)
      5. Floatsam (1:46)
      6. Deluge In 10F (3:12)
      7. Mom From Hell (2:25)
      8. A Ghost In The Machine (3:58)
      9. New Nightmare (3:40)
    10. Hello Again Kitty (1:47)
    11. The Water Tower (2:37)
    12. The Sacrifice (3:56)
    13. Final Elevator (2:34)
    14. End Credits (5:57)



    TOVÁBBI ÉRTÉKELÉSEINK:

    Dobrosi Tamás          nem értékelte

    Emesz Csaba          nem értékelte

    Gregus Péter

    Kulics László          nem értékelte

    Szabó Csaba          nem értékelte

    Tihanyi Attila




    KAPCSOLÓDÓ ANYAGOK:

    A Very Long Engagement

    Evilenko

    The Grudge

    The Ring / The Ring Two

    További kritikáink
  • Pirates of the Caribbean: Dead Men Tell No Tales
  • Close Encounters of the Third Kind
  • Alien: Covenant
  • King Arthur: The Legend of the Sword
  • Atlantis: The Lost Empire
  • Life
  • Colossal
  • Great Expectations
  • Jesse Stone - The Ultimate Collection
  • The Boss Baby
  • In the Heart of the Sea
  • Power Rangers
  • Noah
  • Mighty Morphin Power Rangers: The Movie
  • Crimson Rivers

  • Filmzenékről röviden
  • Hail, Caesar!
  • The Lego Ninjago Movie
  • The Dark Tower
  • Remember
  • Split
  • The Hollywood Shorties
  • Eddie the Eagle
  • Spotlight
  • Green Room
  • The Boy

  • Filmek alatt hallott zenék
  • Jean-Claude Van Johnson
  • 47 Meters Down (In to Deep)
  • The Shallows
  • Solace
  • Into the Grizzly Maze
  • Enemies Closer
  • D-Tox
  • Rambo III
  • Transformers: Rescue Bots
  • Sex Tape

  • Interjúk
  • Jeff Beal: Apró kincsek
  • Lisa Gerrard: A szív hangja
  • Mark Hinton Stewart: A zene a párbeszédek mögött
  • Wolf Péter: A szerencse kapuja

  • Kollaborációk
  • Oliver Stone filmjeinek zenéi
  • Elmer Bernstein életútja I.
  • Jerry Goldsmith életútja III.
  • Jerry Goldsmith életútja II.
  • Jerry Goldsmith életútja I.

  • A filmzene legendái
  • Angelo Badalamenti
  • Philip Glass
  • Basil Poledouris
  • Lalo Schifrin
  • Dave Grusin

  • Moziszériák,tévésorozatok
  • A hobbit-trilógia zenéi
  • A Rémálom az Elm utcában széria zenéi
  • A Robert Langdon-filmek zenéi
  • A Hellraiser-filmek zenéi
  • A Válaszcsapás zenéje

  • További írásaink
  • Ez volt 2016
  • Oscar előtt és Oscar után 2016
  • 10 éves a Filmzene.net
  • Filmzeneszerzők különböző albumai
  • Filmzenékhez köthető kiadványok
  • Stúdiók
  • Lemezkiadók
  • In Memoriam