FŐOLDAL  |   ZENESZERZŐK  |   FILMZENEALBUMOK  |   FILMZENÉKRŐL RÖVIDEN  |   FILMEK ALATT HALLOTT ZENÉK  |   INTERJÚK    
  |   HÍREK

    Rogue One: A Star Wars Story  Justice League  Murder on the Orient Express  Moon  Wonder Woman  The Ghost and the Darkness  It  Rebel in the Rye  The Mummy  Catch Me If You Can
EGYÉB ÍRÁSOK  |   MOZISZÉRIÁK ÉS TÉVÉSOROZATOK  |   ÉVES ÖSSZESÍTÉSEINK  |   DÍJAK  |   FÓRUM  |   JÓ TUDNI  |   RÓLUNK  |   KAPCSOLAT



Keresés a Filmzene.neten

  







Beszámolók
  • Hollywood Magyarországon - Hans Zimmer-est Lisa Gerrarddal
  • Brian Tyler londoni koncertje
  • Hans Zimmer Magyarországon
  • Az Antonio Sanchez & Migration magyarországi koncertje

  • Zenék egy témára
  • Conan
  • Robin Hood
  • A három testőr
  • Sherlock Holmes
  • Cápás filmek

  • DVD kiadványok
  • Jerry Goldsmith 80th Birthday Tribute Concert - Fimucité 3
  • A Tribute to Basil Poledouris
  • Fimucité 2: Closing Night Gala 2008
  • "War" - A filmzene készítése
  • Creating the Lord of the Rings Symphony




  • Filmzene.net - The Dark Knight Rises (Hans Zimmer)    THE DARK KNIGHT RISES   (2012)
       A sötét lovag: Felemelkedés


      

       zene: Hans Zimmer
       vezényel: Gavin Greenaway, Matt Dunkley
       kiadás éve: 2012
       kiadó: WaterTower Music
       játékidő: 51:18




         Egy olyan, minden szempontból szinte hibátlan elődöt követően, mint "A sötét lovag", annyira gigantikus mértékű elvárások övezték Christopher Nolan trilógiájának lezárását (amely történetének részletezésébe nem is mennék bele, hiszen talán még a kismamablogok is aprólékosan kivesézték), hogy azoknak szinte egy rendező sem lett volna képes megfelelni. Az eredmény ezért sokaknak csalódást okozott, ám számomra egyáltalán nem volt az. Persze a középső epizód Jokerénél összetettebb figurát főellenségként lehetetlen lett volna kitalálni, ezért a Batmant lelkileg összetörő után csakis egy testileg szétzúzó gonosztevő következhetett a sorban. Az elképesztően játszó Heath Ledger Jokerje okosabb és ebből adódóan veszélyesebbnek tűnő karakter volt, mint Tom Hardy Bane-je, akivel viszont nem kiszámíthatatlansága, hanem inkább brutális fizikuma miatt nem szeretnénk összefutni. Tény, hogy utóbbi színésznek az arca nagy részét takaró maszk miatt nehéz dolga volt, de ennek ellenére mégsem mondhatni, hogy kudarcot vallott volna.
         Ami a történetet illeti, nem állítom, hogy nem észleltem azokat a hibákat, melyekkel tele vannak a filmes oldalak, azonban annak ellenére, hogy nem egy, hanem több felvetéssel is egyetértek (főként Batman hirtelen feltűnései zavartak, amit pedig könnyen meg lehetett volna érthetően magyarázni), ezek nem foglalkoztattak eléggé ahhoz, hogy a moziról kialakult véleményemre negatív hatással bírjanak. Nolan alkotásának pechje, hogy a legutolsó képkockája is kitárgyalásra került, ami ritkán történik meg ilyen mértékben (a "Prometheus" a másik példa), ezért hát könnyebben felmerültek a valós vagy vélt problémák is. Engem nagyon megfogott a filmben az első perctől a legvégéig tartó folyamatos fenyegetettség érzésének fenntartása, a csapásoktól sújtott Batman (Christian Bale) jelenetei, illetve Michael Caine és Bale egyik fontos, érzelmes beszélgetése. Az eddig említett színészeken túl, nem érhette szó természetesen Joseph Gordon-Levitt, Gary Oldman, Morgan Freeman és Marion Cotillard játékát sem, s Anne Hathaway is feledtette kezdeti fenntartásaimat. A sokak által panaszolt túlzsúfoltságot nem éreztem zavarónak, hiszen már az előző részekben is egymást taposták a karakterek, akkor mégsem volt ezzel senkinek sem gondja. Persze, hogy az év egyik legkiválóbb mozis élményéről beszélhessek, ahhoz az is kellett, hogy - mint az a már említett "Prometheus" esetében is történt - "csupán" egy erős filmben bízva üljek be a terembe, és ne a filmtörténelem legnagyobb durranására számítva, aminek persze a trilógia teljesen korrekt lezárása nem is tudott volna eleget tenni.

         A korábbi részek score-jáért Hans Zimmer és James Newton Howard felelt, s ahogy ők megfogalmazták: előbbi a sötétségért, társa az eleganciáért. Mint azt már "A sötét lovag" zenéjét elemző írásunkban is megemlítettük, mindkét szerző örömmel állt anno a harmadik közös munkához, meglepő módon végül Howard mégis kiesett. Ennek hivatalos magyarázatára nem leltem sehol, és mivel nem rendszeresen együtt dolgozó művészekről van szó, az összeveszést kizárhatjuk, ezért sokan Howard túlzsúfolt naptárában keressük az okot. Hiszen 2012-ben három olyan blockbusterhez (cím szerint: "Az éhezők viadala", "Hófehér és a vadász", "A Bourne-örökség") is felkérték, melyek nem összecsapott rutinmunkát igényeltek, hanem pontosan kidolgozott szerzeményeket, Howard mögött pedig nem állnak nagy számban segédzeneszerzők, akik tehermentesítenék őt.
         És hát akkor el is érkeztünk ahhoz a ponthoz, amit - legyen bármilyen dögunalmas is, hiszen én magam is unom - Zimmer esetében az egyedül dolgozó és emiatt hátrányba kerülő szerzők melletti kiállás kedvéért ugyanúgy meg kell említeni, mint James Horner esetében az önismétlést; persze csak röviden, épp elégszer kiveséztem már. Szerzőnk ugyan egyedül maradt, nála ezt azonban ezúttal is jókora idézőjelbe kell tenni, mert hat(!) további komponista működött közre abban, hogy a szélesebb közvélemény szemében ismét Zimmer söpörhesse be mások ötleteiért is az elismeréseket. Ez gyakorlatilag pályája minden egyes állomásán így történt (már az 1994-es "Reneszánszember" score-ját is három kollégája segítségével írta, sőt Oscar-díját is több ghostwriternek köszönheti), és napjaink egyik legnagyobbnak tartott zeneszerzője esetében elég szomorú, hogy tulajdonképpen még sosem hallottuk, önállóan mennyire tehetséges, elvégre tingli-tangli vígjátékzenéknek is csak egy kisebb sereggel mer/tud/képes nekivágni. Természetesen még véletlenül sem állítom, hogy a király meztelen, mégis engem mindig is zavarni fog, hogy évtizedek óta alulöltözve rohangál, amivel túl kevesen vannak tisztában. Azonban, sajnos vagy sem, az eredmény láttán-hallatán vénemberes zsörtölődésem teljesen okafogyottá válik, immáron sokadjára, mert a falkában történő komponálásnak ezúttal is kiváló eredményt köszönhetünk. Zimmer ugyan a folytatásokkal nem mindig talál a kör közepébe, akár a negyedik Karib-kaland, akár a harmadik "Madagaszkár" score-ját idézzük fel, de Amerika egyik legnagyobb formátumú rendezője, valamint egyik legközkedveltebb szuperhősének ideiglenes búcsúja kedvéért nem hibázott.

         2005-ben a "Batman: Kezdődik!" muzsikája sokak éves listáján végzett az első helyen, ahogy nálam is. A második résznél már nem éreztem, hogy akkorát ütött, mert a nyitánnyal ellentétben nem találtam benne olyan pluszt, ami miatt önmagában is kedvelt hallgatnivalómmá vált volna, még a jéghideg, indusztriális Joker-téma sem túl élvezetes darab hosszabb távon. A harmadik rész esetében az a legnagyobb kérdés, hogy milyen mértékig lehet egy széria korábbi zenei témáira építeni, úgy visszanyúlni azokhoz, hogy ne érje a fantáziátlanság vádja a szerzőt. És a csalódott rajongók véleményét, illetve a külföldi filmzenei honlapok átlagosan elégséges értékelését látva az derül ki számomra, hogy eléggé másképp érezzük a dolgokat - annak ellenére, hogy amit most itt méltatok, az John Powell harmadik Bourne-zenéjénél például zavart. Honlaptársaink esetében az tűnik fel, hogy némelyikük a zenét teljesen önmagában kezeli, mintha nem is egy filmhez készült volna, ez pedig nagy hiba, hiszen teljesen függetleníteni nem szabadna egymástól a kettőt, mi is már sok-sok éve kerüljük lehetőség szerint azt, hogy a mozgókép ismerete nélkül elemezzünk egy-egy soundtracket. "A sötét lovag: Felemelkedés" aláfestése a jelenetek alatt nagyszerűen teljesít, így bár a fenti kilenc pont a film megtekintéséig hét-nyolc körül állt, végül minden a helyére került.

         A kihagyhatatlan és jellegzetes denevérszárny-csapkodós effekt (vélhetően manipulált ütőshangok) vezeti fel az első két tracket ("A Storm Is Coming", "On Thin Ice"), hogy aztán a lenyűgözően sötét atmoszférájú "Gotham's Reckoning"-ben rögtön felbukkanjon az új témák közül a Bane-hez köthető. A pulzáló dobütemek hátterében hallható, arab nyelvű "deshi bashara" kántálás szövegkörnyezettől függően a "fel", "felemelkedés", "[ő] felemelkedik" szavakat jelenti, az ezt süvöltő kórus pedig tulajdonképpen egy virtuálisan egyberántott tömeg. Zimmer ugyanis a létrehozásához bevonta a rajongókat, akik az ominózus szöveget egy honlapra mondhatták fel a zene komponálásának idején, a szerző pedig ennek beillesztésével hozta létre a fontos motívumot. Ez végigvonul a szerzeményeken, hol ebben a formában, hol csak ütemek által felidézve, az egyik szcénában pedig egyenesen a jelenet résztvevői skandálják, és pontosan ekkor nyer magyarázatot szerepe.
         A másik fontos pont a nevén nem nevezett Macskanő, Selina Kyle témája, amely rendkívül jól érzékelteti a nyitány révén megpendített közelgő vihar érzését, elsőként a "Mind If I Cut in?"-ben, majd a "Nothing Out There"-ben. Az akár egy thrillerben is sikerrel bevethető motívum magányos zongorája és csörgődobszerű hangjai révén lett igen feszült. Zaklatott az ezt követő "Underground Army" is, aminek hibája, hogy digitális kiegészítései okán akár Steve Jablonsky a "Transformers"-ek alá összeeszkábált score-jainak része is lehetne. A szelíd és szépséges "Born in Darkness"-ben halljuk először óvatosan felbukkanni a Batman-témát, aminek kiteljesedésére ekkor még várni kell. A közepe táján némileg Vangelist idéző alapú "The Fire Rises"-szal újra a lovak közé csaphatunk, ekkor van legjobban demonstrálva az, hogy mennyire hatásosan össze lettek dolgozva a szintetizátor és az ütősök hangjai a vonósok játékával.
         Az első részben felépített Batman-motívumok ismerős dallamai érzésem szerint - és a negatív felhangokkal ellentétben - nem lettek túlzó mértékben alkalmazva, mert a score-t önmagában hallgatva sem válnak unalmas önismétléssé. Épp ez az arány szükséges ahhoz, hogy felbukkanásuk jelentőségteljes legyen, erre pedig olyan remek trackekben hallhatunk példát, mint a "Despair" vagy a fokozatosan erőre kapó "Why Do We Fall?", illetve a "Fear Will Find You", ahol ragyogóan kavarodnak össze a Bane-téma kántálásával. A szerzemények megkoronázása két akciótétel lett: az elképesztő "Imagine the Fire" a CD egyik leghosszabbja, egy lendületes akciómuzsika (természetesen a "deshi bashara" itt is felcsendül), míg az elégikus "Rise"-szal vehetünk rendkívül érzelmes búcsút Batmantől, hogy e tétel lezárásának dübörgő ütemei tegyék le határozottan a trilógia végére a pontot.

         Szokatlan módon a score-ral (ami ezúttal bakelit formájában is napvilágot látott) bárki teljes egészében, legális módon megismerkedhetett már a bemutató előtt. Azonban a CD-t megvásárlók ismét hátrányba kerültek az online változatért kevesebbet fizetőkhöz képest, mert a lemezről több, más formában elérhető track is lemaradt, holott nyilván a drágább változatért járna a plusz. Noha a kiadványban található egy kártya, ami elviszi vásárlóját egy honlapra, ahonnan még két track letölthető plusz Junkie XL remixe (a dubstepes próbálkozásba forduló "Bombers Over Ibiza" persze kilóg a képből, de legalább egy fokkal jobb darab azoknál a remixeknél, amilyenekkel Zimmer albumainak legvége mostanság gyakran össze van rondítva), mindenesetre néhány hiányzó tétel ráfért volna a kézzelfogható albumra is. A kihagyott Zimmer-felvételek közt szerencsére csak egyetlenegy akad, ami hiányérzetet generálhat a lemezt lepörgetve, a "The End" című, mely azonban nem szerepel az előbb említett honlapos darabok sorában, ezt csak az iTunes-verzió tartalmazza, aminek vége viszont másképp is eltérést mutat a CD letölthető bónusz tartalmával összevetve - és mostanra talán mindannyian bele is fulladtunk a "hol mi van?" téma magasra csapó hullámaiba. Ezt a káoszt pedig tovább fokozhatom azzal, ha megemlítem, hogy létezik még egy kiadott tétel, amit azonban sem a CD-n, sem az iTuneson ne keressünk, hiszen egy amerikai mozis weboldal exkluzív trackje.
         Ahogy fent már említettem, Hans Zimmer zenéje alaposan megosztja a film és a művész rajongóit, nagy lelkendezés pedig nem igazán tapasztalható részükről. Azonban úgy gondolom, hogy a korábbról ismerős témák remekül tovább lettek fejlesztve, kiegészítve, és az újakkal történő összeeresztésük is nagyszerűen sikerült. Azoknak lehet tehát élvezetes e soundtrack, akik nem fantáziátlanságnak, hanem továbbgondolásnak tartják a szerzeményeket, emellett pedig a filmet is látták (netán szerették is), mert ezzel plusz élményt is kapnak. Elképzelhető, hogy csak az újdonság varázsa teszi, de mivel az első rész legjobb pontjai itt is feltűnnek, ezt a score-t én ugyanolyan erősnek tartom, mint a nyitányt.

         Mint az ismeretes, Coloradóban egy elmebeteg lövöldöző "A sötét lovag: Felemelkedés" első vetítéseinek egyikén lerakta névjegyét, ami a mozi tucatnyi látogatója életének végét jelentette. Az áldozatokra emlékezve és előttük tisztelegve, mintegy rekviemként komponálta meg Hans Zimmer "Aurora" című kórusművét, az ennek kapcsán érkező adományokat pedig az áldozatok családja és a túlélők számára ajánlotta fel nemes gesztusként. A film, a zene és a valóság tehát ezen szomorú módon kapcsolódik mindörökre szorosan össze...


    Bíró Zsolt
    2012.08.12.




    Tracklista:

      1. A Storm Is Coming (0:37)
      2. On Thin Ice (2:55)
      3. Gotham's Reckoning (4:08)
      4. Mind If I Cut in? (3:27)
      5. Underground Army (3:12)
      6. Born in Darkness (1:57)
      7. The Fire Rises (5:33)
      8. Nothing Out There (2:51)
      9. Despair (3:14)
    10. Fear Will Find You (3:08)
    11. Why Do We Fall? (2:03)
    12. Death By Exile (0:23)
    13. Imagine the Fire (7:25)
    14. Necessary Evil (3:16)
    15. Rise (7:11)

    Bónusz trackek:

    16. Bombers Over Ibiza (Junkie XL Remix) (5:51)
    17. No Stone Unturned (7:29)
    18. Risen from Darkness (4:27)




    TOVÁBBI ÉRTÉKELÉSEINK:

    Dobrosi Tamás          nem értékelte

    Emesz Csaba          nem értékelte

    Gregus Péter

    Kulics László

    Szabó Csaba          nem értékelte

    Tihanyi Attila          nem értékelte




    KAPCSOLÓDÓ ANYAGOK:

    Batman Begins

    The Dark Knight

    Madagascar - Escape 2 Africa

    Pirates of the Caribbean: On Stranger Tides

    További kritikáink
  • Dunkirk
  • Blade Runner
  • Kingsman: The Golden Circle
  • War for the Planet of the Apes
  • Spider-Man Homecoming
  • The Autopsy of Jane Doe
  • Pirates of the Caribbean: Dead Men Tell No Tales
  • Close Encounters of the Third Kind
  • Alien: Covenant
  • King Arthur: The Legend of the Sword
  • Atlantis: The Lost Empire
  • Life
  • Colossal
  • Great Expectations
  • Jesse Stone - The Ultimate Collection
  • The Boss Baby

  • Filmzenékről röviden
  • Jigsaw
  • Hail, Caesar!
  • The Lego Ninjago Movie
  • The Dark Tower
  • Remember
  • Split
  • The Hollywood Shorties
  • Eddie the Eagle
  • Spotlight
  • Green Room

  • Filmek alatt hallott zenék
  • Jean-Claude Van Johnson
  • 47 Meters Down (In to Deep)
  • The Shallows
  • Solace
  • Into the Grizzly Maze
  • Enemies Closer
  • D-Tox
  • Rambo III
  • Transformers: Rescue Bots
  • Sex Tape

  • Interjúk
  • Jeff Beal: Apró kincsek
  • Lisa Gerrard: A szív hangja
  • Mark Hinton Stewart: A zene a párbeszédek mögött
  • Wolf Péter: A szerencse kapuja

  • Kollaborációk
  • Oliver Stone filmjeinek zenéi
  • Elmer Bernstein életútja I.
  • Jerry Goldsmith életútja III.
  • Jerry Goldsmith életútja II.
  • Jerry Goldsmith életútja I.

  • A filmzene legendái
  • Angelo Badalamenti
  • Philip Glass
  • Basil Poledouris
  • Lalo Schifrin
  • Dave Grusin

  • Moziszériák,tévésorozatok
  • A hobbit-trilógia zenéi
  • A Rémálom az Elm utcában széria zenéi
  • A Robert Langdon-filmek zenéi
  • A Hellraiser-filmek zenéi
  • A Válaszcsapás zenéje

  • További írásaink
  • Ez volt 2016
  • Oscar előtt és Oscar után 2016
  • 10 éves a Filmzene.net
  • Filmzeneszerzők különböző albumai
  • Filmzenékhez köthető kiadványok
  • Stúdiók
  • Lemezkiadók
  • In Memoriam