FŐOLDAL  |   ZENESZERZŐK  |   FILMZENEALBUMOK  |   FILMZENÉKRŐL RÖVIDEN  |   FILMEK ALATT HALLOTT ZENÉK  |   INTERJÚK    
  |   HÍREK

    Rogue One: A Star Wars Story  Justice League  Murder on the Orient Express  Moon  Wonder Woman  The Ghost and the Darkness  It  Rebel in the Rye  The Mummy  Catch Me If You Can
EGYÉB ÍRÁSOK  |   MOZISZÉRIÁK ÉS TÉVÉSOROZATOK  |   ÉVES ÖSSZESÍTÉSEINK  |   DÍJAK  |   FÓRUM  |   JÓ TUDNI  |   RÓLUNK  |   KAPCSOLAT



Keresés a Filmzene.neten

  







Beszámolók
  • Hollywood Magyarországon - Hans Zimmer-est Lisa Gerrarddal
  • Brian Tyler londoni koncertje
  • Hans Zimmer Magyarországon
  • Az Antonio Sanchez & Migration magyarországi koncertje

  • Zenék egy témára
  • Conan
  • Robin Hood
  • A három testőr
  • Sherlock Holmes
  • Cápás filmek

  • DVD kiadványok
  • Jerry Goldsmith 80th Birthday Tribute Concert - Fimucité 3
  • A Tribute to Basil Poledouris
  • Fimucité 2: Closing Night Gala 2008
  • "War" - A filmzene készítése
  • Creating the Lord of the Rings Symphony




  • Filmzene.net - The Da Vinci Code (Hans Zimmer, Richard Harvey)    THE DA VINCI CODE   (2006)
       A Da Vinci-kód


      

       zene: Hans Zimmer, Richard Harvey
       vezényel: Richard Harvey, Nick Glennie-Smith
       kiadás éve: 2006
       kiadó: Decca Records
       játékidő: 67:59




         Ron Howard rendező nem volt könnyű helyzetben, amikor elvállalta, hogy napjaink legsikeresebb regényéből, "A Da Vinci-kód"-ból filmet forgat. Rajongók seregének haragját vonta volna magára bárminemű eltéréssel, ugyanakkor arra az egy-két emberre is gondolnia kellett, akiket valamilyen módon nem fertőzött meg a kódfejtő-láz, és csak a félresikerült megfilmesítés után olvasták el a Jézus ma is élő leszármazottjai utáni kutatás történetét. Jómagam utóbbi kategóriába tartozom, így megállapíthatom: nem gondolt. Filmje egy hányaveti, néhol igencsak megmosolyogtató módon összetákolt valami, megalapozatlan fordulatokkal és zavartan tébláboló színészekkel - Tom Hanks, Jean Reno, Audrey Tautou, Paul Bettany és Ian McKellen közül talán csak utóbbi nem került ki vesztesen. A sikerkönyv sokat ígérő megfilmesítéséből egy olyan zanza valósult meg, amelynek történései az alap ismerete nélkül kifejezetten logikátlanul következnek egymás után, ezenkívül úgy tűnik, mintha a cselekmény a könyv néhány tetszőleges helyről kitépett lapjából lett volna összeállítva.

         Az első hírek James Hornert nevezték meg zeneszerzőként, de végül Ron Howardnak arra a Hans Zimmerre esett a választása, akivel a "Lánglovagok" kapcsán már dolgozott együtt. Zimmer napjaink egyik legtehetségesebb és legnépszerűbb komponistája, ez vitathatatlan. Ugyanakkor sajnos egy olyan folyamat aktív részese is, melynek köszönhető az, hogy a filmzene mint műfaj, kezd felhígulni, egyfajta lóversenyre hasonlítani, miszerint azok kapják a legtöbb megbízást, akik a mögöttük álló hatalmas személyi és technikai apparátusuk, és az ebből adódó elsöprő fölényük révén leggyorsabban dolgoznak - ez pedig nem feltétlenül a minőségi munkára garancia. Hosszú évek alatt eljutottunk oda, hogy már senki nem képes pontosan megmondani, hogy az éppen aktuális Zimmer-score-ból mi köszönhető a névadónak, és mi azoknak a társzeneszerzőknek (alias ghostwritereknek), egyben Hans-tanítványoknak, akik néha tucatnyian lehetnek még egy adott produkción belül is! Számukra ez a helyzet tökéletes lehet, hiszen szárnypróbálgatásokhoz juthatnak, mégis azt vallom, hogy egynél több társzeneszerző már kimeríti a kooperáció fogalmát.

         A plakátokon, a stáblisták fő helyén szimplán Zimmer neve szokott szerepelni, ami azon túl, hogy jó reklám, egyfajta garancia is lenne a minőségre. Ám amikor nem tudni már, hogy mi az, amit ő komponált, és mi az, amit Nick Glennie-Smith, Klaus Badelt, Steve Jablonsky, James Dooley, Ramon Djawadi, Heitor Pereira, Rupert Gregson-Williams és még sokan mások, akkor ott már régen nem beszélhetünk szuverén zeneszerzőről, hanem csak egy olyan rutinos mesterről, aki szinte mindent elvállal, majd az aktuális helyzettől, illetőleg az időbeosztásától teszi függővé, hogy hány százalékban folyik bele a munkába, és hány százalékban pótolják szerzeményeit a kiegészítő zeneszerzők. Ez valahol pedig átverése a sok tagot számláló rajongótábornak, mivel azok, akik mondjuk Morricone-, Goldsmith-, Barry-, esetleg Williams-rajongónak mondják magukat, tudják, hogy a score-okat vélhetőleg maga Ennio, Jerry és a két John szerezte teljes egészében, nem pedig azok a segédzeneszerzők, akik éppen ráértek. Ezt az elharapódzó folyamatot pedig jómagam (úgy is, mint régi rajongó, akinek Zimmertől van a legtöbb filmzenei CD-je) meglehetősen nehezményezem.
         Nem lenne viszont tisztességes, ha nem közelítenénk meg a témát kontra is: más szerzőkkel ellentétben Hans Zimmer sosem tagadta, hogy nem kizárólag ő írja a neve alatt futó kompozíciókat, a lemezein szinte mindig szerepel, hogy melyik tételbe ki segített bele, külön is köszönetet mond nekik, és az szintén ismeretes, hogy azóta önállóvá vált egykori tanítványai is mennyit köszönhetnek neki. Tudjuk, hogy nélküle nem mutatkozhattak volna be önállóan olyan fantasztikus tehetségek, mint például John Powell vagy Harry Gregson-Williams, ugyanakkor a Zimmer-zenék esetében nálam keserű szájízt hagy, hogy már szinte egyáltalán nem tudom őket Zimmer-zenéknek nevezni.

         E hosszúra nyúlt és feltehetőleg vitaindító bevezető után azért essen szó tárgyfilmünk zenéjéről is. Feltehetően értetlenséget válthatott ki az olvasóból, hogy egy nyolcpontos szerzeményt miért ilyen prológussal illettem, ha a muzsika cseppet sem gyenge. Nos, a felemás megítélés ellenére, ami mostanában körülveszi Zimmert, tulajdonképpen ez az album kellemes meglepetés lett, sőt a score az idei év egyik legjobbja. A szerző filmválasztásai mostanában nem mindig telitalálatok, ehhez képest "A Da Vinci-kód" zenéje - noha a filmben erősen alárendelt szerepet játszik - némiképp ellentmond a bevezetőben leírtaknak.
         Hivatalosan is megnevezett társszerző most csupán egy van, de Richard Harvey (aki Zimmerrel "A szabadság ösvényein" fantasztikus muzsikáján dolgozott együtt réges-rég) csak egy tételt ("Kyrie for Magdalene") komponált, a többi elvileg Hans-szerzemény. A zeneszerző fő vonalnak azt a pályát lőtte be magának, melyen "A kör" és a "Hannibal" muzsikája is haladt, azaz "A Da Vinci-kód" aláfestése egy főként sötétebb elgondolásokkal teli műnek tekinthető, amely viszont kimagasló hangulattal bír.

         Még a lemez beszerzése előtt néztem meg a mozit. Ahogy azt már rengetegszer tapasztalhattuk a filmekben, a zene ezúttal sem kapta meg a kellően tekintélyes szerepet, és teljesen átlagosnak találtam, talán csak a legutolsó jelenet alatt érte el hatását. CD-n viszont sokkalta komolyabb benyomást kelt. Ennek az említett finálénak a részlete rögtön a nyitótételben ("Dies Mercurii Martius") is szerepel, ahol már jelen van a bő egy óra alatt sokszor társunkul szegődő kórus. Ebben az alapvetően méltóságteljesen szárnyaló himnuszban több téma kibontakozik, plusz egy zavaró törést is tartalmaz, amikor az utolsó harmadban felsikoltanak a hegedűk, kiváltva egy kis ijedséget. Ez mintegy előrevetíti a továbbiakat, miszerint a szimfonikusokat kórus kórus hátán kíséri, és ez így is van jól, szakrális témájú mozihoz (legyen az bármilyen rossz is) nem klisés, hanem elengedhetetlen.
         A trackek egyesével történő további elemzése helyett szemezgessünk a legsikerültebbekből. A szép motívumával a "Hannibal"-ba is beleillő "Malleus Mareficarium", a klasszikus vonásokat is magában hordozó "Daniel's 9th Cipher", az érzékeny hegedűszólamot felvonultató "Ad Arcana", a "Poisened Chalice" operába illő pillanatai mind-mind egy igen összetett, helyenként komolyzenei tulajdonságokat is magában hordozó mű részei. "A Citrine Cross" feszültséget sugalló, vijjogó kórusaival a másik remek pontja a score-nak, a legzseniálisabb track mégis egy latin nyelvű kórusmű, a "Salvete Virgines", amely nem csendül fel a filmben, de mivel az összes többit sem lehet észlelni, így ennek a ténynek nincs is igazán jelentősége.
         Hogy mégsem kapott maximum pontszámot a CD, amit sokak szerint bizonyára megérdemelne, az amiatt lehetséges, mert miután végighallgattam, ugyan elsőre is tetszett, de valahogy nem éreztem, hogy rögtön újra le kéne pörögnie a korongnak, ahogy azt mondjuk "Az utolsó szamuráj" aláfestése szinte követelte Zimmertől. Kerek egésszé összeáll ugyan, ám mégis valahol távolságtartó marad. Ez akár a túl sok témának is betudható, de a kimondottan idegesítő horrormotívummal ellátott "Beneath Alrischa", vagy a "The Paschal Spiral" (és a nyitány) nem túl szimpatikus ijesztgetési kísérlete is részes lehet ebben.

         Aki szerette "A kör", "Az őrület határán", a "Batman: Kezdődik!", de főleg a "Hannibal" aláfestését, az örömmel fogja venni, hogy úgy idéződnek fel ezekből pillanatok, hogy az mégsem titulálható túlzott önismétlésnek. A komponista valóban összetett munkája nem fog a nagy klasszikus filmzenék közt helyet kapni, különösebben szerethető munkának sem tartom, de tény, hogy emlékezeteset alkotott. A magam részéről már csak annyit kívánnék, hogy ténylegesen visszatérjen a régi Hans Zimmer, aki önállóan, mindenféle segéderő nélkül komponálja a neve alatt futó score-okat, hiszen neki sem társszerzők seregére, sem az összes szembejövő projekt minőségtől független elvállalására, majd kisebb-nagyobb részének azonnali bérmunkába adására nincs szüksége.


    Bíró Zsolt
    2006.09.26.




    Tracklista:

      1. Dies Mercurii I Martius (6:03)
      2. L'esprit Des Gabriel (2:48)
      3. The Paschal Spiral (2:49)
      4. Fructus Gravis (2:50)
      5. Quodis Arcana (6:07)
      6. Malleus Maleficarum (2:19)
      7. Salvete Virgines (3:14) *
      8. Daniel's 9th Cipher (9:31)
      9. Poisoned Chalice (6:19)
    10. The Citrine Cross (5:22)
    11. Rose of Arimathea (8:12)
    12. Beneath Alrischa (4:23)
    13. CheValiers De Sangreal (4:07)
    14. Kyrie for the Magdalene (3:55)

    * bónusz szám



    TOVÁBBI ÉRTÉKELÉSEINK:

    Dobrosi Tamás

    Emesz Csaba

    Gregus Péter

    Kulics László

    Szabó Csaba

    Tihanyi Attila




    KAPCSOLÓDÓ ANYAGOK:

    The Passion of the Christ

    Kingdom of Heaven

    The Ring / The Ring Two

    The Thin Red Line

    További kritikáink
  • Dunkirk
  • Blade Runner
  • Kingsman: The Golden Circle
  • War for the Planet of the Apes
  • Spider-Man Homecoming
  • The Autopsy of Jane Doe
  • Pirates of the Caribbean: Dead Men Tell No Tales
  • Close Encounters of the Third Kind
  • Alien: Covenant
  • King Arthur: The Legend of the Sword
  • Atlantis: The Lost Empire
  • Life
  • Colossal
  • Great Expectations
  • Jesse Stone - The Ultimate Collection
  • The Boss Baby

  • Filmzenékről röviden
  • Jigsaw
  • Hail, Caesar!
  • The Lego Ninjago Movie
  • The Dark Tower
  • Remember
  • Split
  • The Hollywood Shorties
  • Eddie the Eagle
  • Spotlight
  • Green Room

  • Filmek alatt hallott zenék
  • Jean-Claude Van Johnson
  • 47 Meters Down (In to Deep)
  • The Shallows
  • Solace
  • Into the Grizzly Maze
  • Enemies Closer
  • D-Tox
  • Rambo III
  • Transformers: Rescue Bots
  • Sex Tape

  • Interjúk
  • Jeff Beal: Apró kincsek
  • Lisa Gerrard: A szív hangja
  • Mark Hinton Stewart: A zene a párbeszédek mögött
  • Wolf Péter: A szerencse kapuja

  • Kollaborációk
  • Oliver Stone filmjeinek zenéi
  • Elmer Bernstein életútja I.
  • Jerry Goldsmith életútja III.
  • Jerry Goldsmith életútja II.
  • Jerry Goldsmith életútja I.

  • A filmzene legendái
  • Angelo Badalamenti
  • Philip Glass
  • Basil Poledouris
  • Lalo Schifrin
  • Dave Grusin

  • Moziszériák,tévésorozatok
  • A hobbit-trilógia zenéi
  • A Rémálom az Elm utcában széria zenéi
  • A Robert Langdon-filmek zenéi
  • A Hellraiser-filmek zenéi
  • A Válaszcsapás zenéje

  • További írásaink
  • Ez volt 2016
  • Oscar előtt és Oscar után 2016
  • 10 éves a Filmzene.net
  • Filmzeneszerzők különböző albumai
  • Filmzenékhez köthető kiadványok
  • Stúdiók
  • Lemezkiadók
  • In Memoriam