FŐOLDAL  |   ZENESZERZŐK  |   FILMZENEALBUMOK  |   FILMZENÉKRŐL RÖVIDEN  |   FILMEK ALATT HALLOTT ZENÉK  |   INTERJÚK    
  |   HÍREK

    The Autopsy of Jane Doe  Pirates of the Caribbean: Dead Men Tell No Tales  Close Encounters of the Third Kind  Alien: Covenant  King Arthur: The Legend of the Sword  Atlantis: The Lost Empire  Life  Colossal  Great Expectations  Jesse Stone - The Ultimate Collection
EGYÉB ÍRÁSOK  |   MOZISZÉRIÁK ÉS TÉVÉSOROZATOK  |   ÉVES ÖSSZESÍTÉSEINK  |   DÍJAK  |   FÓRUM  |   JÓ TUDNI  |   RÓLUNK  |   KAPCSOLAT



Keresés a Filmzene.neten

  






Beszámolók
  • Hollywood Magyarországon - Hans Zimmer-est Lisa Gerrarddal
  • Brian Tyler londoni koncertje
  • Hans Zimmer Magyarországon
  • Az Antonio Sanchez & Migration magyarországi koncertje

  • Zenék egy témára
  • Conan
  • Robin Hood
  • A három testőr
  • Sherlock Holmes
  • Cápás filmek

  • DVD kiadványok
  • Jerry Goldsmith 80th Birthday Tribute Concert - Fimucité 3
  • A Tribute to Basil Poledouris
  • Fimucité 2: Closing Night Gala 2008
  • "War" - A filmzene készítése
  • Creating the Lord of the Rings Symphony




  • Filmzene.net - Crimson Tide (Hans Zimmer)    CRIMSON TIDE   (1995)
       Az utolsó esély


      

       zene: Hans Zimmer
       vezényel: Nick Glennie-Smith
       kiadás éve: 1995
       kiadó: Hollywood Records
       játékidő: 60:17




         Bármilyen furcsának is hangozhat, a "Crimson Tide" forradalmi újítás az akciófilmzenék történetében. A '90-es évek második felére garmadájával születtek az ehhez hasonló jellegű zenék (többségük a Hans Zimmer által vezetett Media Ventures otthonából). Az elektronikus zene kiválóan ötvöződik a szimfonikus zenekarral, s e kettő hatásos egyvelege mindenki számára könnyen fogyasztható eredményt hoz. A Crimson Tide esetében nemcsak a zenei kivitelezés lényeges, nem árt leszögezni, hogy hasonló jellegű akciófilmekhez korábban ilyen volumenű produkció szinte egyáltalán nem készült. Zimmer tehát mutatott valami újat, ami aztán annyira bevált, hogy jó darabig képtelen is volt elszakadni tőle ("Broken Arrow", "The Rock", "The Fan", "The Peacemaker").

         A hidegháború befejeztével az emberek továbbra sem bírtak szabadulni a nukleáris fegyverek adta veszélyeztetettség érzésétől. Erre a helyzetre alapul a film története is: a volt szovjet hadsereg katonáiból álló csoport átveszi a hatalmat egy nukleáris rakétabázis felett, s kész azt használni is. Teljesen véletlenül az amerikaik épp orosz vizeken cirkálnak Alabama nevű tengeralattjárójukon, ráadásul kellőképpen fel vannak szerelve rakétákkal ahhoz, hogy szerves részét képezzék a harmadik világháború kirobbantásának. A helyzetet súlyosbítja, hogy az Alabama meg is kapja a parancsot nukleáris rakétái kilövésére. A tengeralattjáró parancsnoka, Ramsey kapitány (Gene Hackman) öreg, mindenre elszánt hazafi, aki kész is követni az utasításokat. Pechjére a másodtiszt (Denzel Washington) korántsem így vélekedik, s elszántan küzd a tengeralattjáró feletti ellenőrzésért. Nem elég a feszült hadiállapot, ráadásul a legénységnek még azt is el kell döntenie, ki mellé álljon.

         Mindezt a duplán felfokozott helyzetet sikerül Zimmernek maradéktalanul kifejeznie a 60 percnyi anyag során. A CD öt tétel csupán, de a filmzene-történelem egyik leghosszabb tételére nyugodtan pályázhat a második "Alabama", a maga szűk 24 percével. Ezt is nyugodtan apróbb szeletekre lehetett volna vagdosni, de csak annyit értek volna el vele, hogy többet számol a CD-játszó. A Crimson Tide az a CD, amit az ember végig is hallgat, és nem foglalkozik azzal, hány tételes. Érdekes egyébként figyelni az albumon, hogy rengeteg motívumbeli hasonlóságot mutat a később Oscar-díjra jelölt "Gladiator"-ral.

         A mély, csendes indítás egyik főszereplőjévé a katonai légkört tökéletesen idéző szólótrombita játéka válik. Malcolm McNab nem először hallatja magát hollywoodi produkcióban, az egyik legkeresettebb szólista a zenekarok körében, közreműködött többek között a "Farkasokkal táncoló", a Twister, "A Függetlenség napja", a "Con Air-A fegyencjárat", vagy a "Szigorúan bizalmas" zenéiben is. A tétel aztán egy rövid ideig megmutatja az egész zene foga fehérjét, de csak ráhangoló jelleggel, ezt egy vonósokkal és háttérben mélyen zümmögő férfikórussal alásegített gitárjáték követi. Nagy szerepet kap az album későbbi részeiben is a kórus. Itt még jobbára igazi férfikórus énekel, később ennek elektronizált változata szinte minden Media Ventures-produkció alappillére lett.

         Az igazi harci helyzetet előidéző, menetelő jellegű akciózene a tétel második részében jelenik meg, az elektronikus szólamokat élő hangszerek váltakozva követik, a Zimmer által korábban is előszeretettel használt szintetizátoros főszólam játéka itt egy lényegesen monumentálisabb zenekari háttérrel ugyan, de változatlanul jelen van. A "Mutiny"-t egy lassabb, merengősebb rész zárja, ahol helyenként Morricone spagetti-western zenéinek utóérzése tör ránk (maga Morricone egyébként szívből gyűlöli a spagetti-western kifejezést).

         A 24 perces "Alabama" rövid felütés után visszahozza az első tétel első felét, szinte hangról hangra meg is egyezik, a trombitaszóló ismét előtérbe kerül, de ezúttal egy jóval markánsabb zenekar válaszol rá. Kihangsúlyozódnak az elektronikus hangszínek, a kialakuló háborús helyzet előszelét érzékelteti a zene. A rövid feszültségoldást a háttérből előrehozott kórus motívuma követi, keverve az élőhangszínt a szintetizátoros kórus hangjával. A legalább kilenc részre osztható tételben folyamatosan váltakozik a halk téma, a kórus éneke, illetve a pörgősebb akció. Zimmer állandó szintetizátoros játéka egy pillanatig sem hagyja a figyelmet lankadni. Az általában magabiztos vonósok olykor elcsendesednek, melankolikusabbra veszik a figurát, de az akció ezt csak igen rövid ideig engedi. A tétel a lassabb hegedűharmóniákkal zár, melyet a szüntelen kórus, valamint trombita kísér.

         A harmadik tétel egy az egyben kórusmű, a két és fél perces "Little Ducks" a halhatatlan tengerészek himnuszát, az "Eternal Father Strong to Save"-et adja elő. Az igazán felértékelt, epikus, emelkedett hangvétel itt, az album közepén tetőzik.

         A másik leghosszabb, 18 perces "1SQ" címet viselő tétel szintetizált zenekari felütéssel indul, az az igazi, vérpezsdítő "PABAM-PABAM", amit ritkán hallok, de annál jobban szeretem. Felcsendül a Zimmer-zenék állandó résztvevője, a "Dies Irae" dallama (alapvető zenei klisé, hogy a komolyzenei művek mind magukban hordozzák ezt a motívumot). Az akciótéma után egy csendes részbe vált, de háttérben folyamatosan, nyomasztóan zümmögő effekt szinte mélyen a víz alá visz, olyan érzés, mintha magam is tengeralattjáróban ülnék. A tétel során, csakúgy, mint az "Alabamá"-ban, folyamatosan váltják egymást a lassabb és gyorsabb tételek, nagyjából pont azokban az időszakokban, amikor már épp vágynánk valami új hangzásra. Hol a kórus, hol a trombita, hol a szintetizátor kap kiemelkedő szerepet, az összes motívum már az album korábbi részeiből ismert, de vagy ritmusban, vagy harmóniában némiképp módosítva jelenik meg.

         Az album a "Roll Tide"-al zárul, de nyugodtan nevezhetnénk "Crimson Tide Theme"-nek is. A hét percbe belesűrűsödik minden, ami eddig elhangzott, csak talán könnyebb, felszabadultabb jelleggel. A kevesebb háttérben felcsendülő effekt nem okoz akkora feszültséget, inkább ünnepi jellege van a zenének. Az akciótémát a kórus éneke követi, végül visszatér a "Mutiny" első része, s az egész mű a tengerészhimnusszal fejeződik be.

         Tény és való, sokan ellenszenvvel nézik Zimmer és az egész Media Ventures munkáját. Nem nagyon értékelik a szintetizált zenekart, hidegrázást kapnak a regény hosszúságú tételektől, sokaknak maga a zenekomplexum böki a csőrét. Összességében azonban Zimmer vitathatatlan érdemeket szerzett az akciózenék létrehozásában, kiváló érzékkel ismert rá a monumentális jellegű témákra, a himnusz-szerű, már-már szimfóniába hajló muzsikákra. Aki még életében nem hallott Zimmer-féle akciózenét (általában "A Szikla" zenéje minden filmzenével ismerkedő ember számára az első háromban szerepel, s a "The Rock" a "Crimson Tide" egyenes folytatása), az is nyugodtan belevághat, nagyszerű zenei élményt biztosít mind a drámaibb, mind az akciózenék kedvelői számára.


    Tihanyi Attila
    2004.01.29.




    Tracklista:

      1. Mutiny (8:57)
      2. Alabama (23:50)
      3. Little Ducks (2:03)
      4. 1SQ (18:03)
      5. Roll Tide (includes hymn "Eternal Father
          Strong To Save") (7:33)



    TOVÁBBI ÉRTÉKELÉSEINK:

    Bíró Zsolt

    Dobrosi Tamás

    Emesz Csaba

    Gregus Péter

    Kulics László

    Szabó Csaba




    KAPCSOLÓDÓ ANYAGOK:

    2009: Lost Memories

    Attila

    Conan the Barbarian

    The Rock

    További kritikáink
  • The Boss Baby
  • In the Heart of the Sea
  • Power Rangers
  • Noah
  • Mighty Morphin Power Rangers: The Movie
  • Crimson Rivers
  • Twister
  • xXx: Return of Xander Cage
  • The Lego Batman Movie
  • Shaft
  • Living in the Age of Airplanes
  • La La Land
  • Immortal Memory
  • Spirit: Stallion of the Cimarron
  • Scream: The TV Series

  • Filmzenékről röviden
  • Remember
  • Split
  • The Hollywood Shorties
  • Eddie the Eagle
  • Spotlight
  • Green Room
  • The Boy
  • Ma Ma
  • Jack Reacher: Never Go Back
  • Gagarin - First in Space

  • Filmek alatt hallott zenék
  • Jean-Claude Van Johnson
  • 47 Meters Down (In to Deep)
  • The Shallows
  • Solace
  • Into the Grizzly Maze
  • Enemies Closer
  • D-Tox
  • Rambo III
  • Transformers: Rescue Bots
  • Sex Tape

  • Interjúk
  • Jeff Beal: Apró kincsek
  • Lisa Gerrard: A szív hangja
  • Mark Hinton Stewart: A zene a párbeszédek mögött
  • Wolf Péter: A szerencse kapuja

  • Kollaborációk
  • Oliver Stone filmjeinek zenéi
  • Elmer Bernstein életútja I.
  • Jerry Goldsmith életútja III.
  • Jerry Goldsmith életútja II.
  • Jerry Goldsmith életútja I.

  • A filmzene legendái
  • Angelo Badalamenti
  • Philip Glass
  • Basil Poledouris
  • Lalo Schifrin
  • Dave Grusin

  • Moziszériák,tévésorozatok
  • A hobbit-trilógia zenéi
  • A Rémálom az Elm utcában széria zenéi
  • A Robert Langdon-filmek zenéi
  • A Hellraiser-filmek zenéi
  • A Válaszcsapás zenéje

  • További írásaink
  • Ez volt 2016
  • Oscar előtt és Oscar után 2016
  • 10 éves a Filmzene.net
  • Filmzeneszerzők különböző albumai
  • Filmzenékhez köthető kiadványok
  • Stúdiók
  • Lemezkiadók
  • In Memoriam