FŐOLDAL  |   ZENESZERZŐK  |   FILMZENEALBUMOK  |   FILMZENÉKRŐL RÖVIDEN  |   FILMEK ALATT HALLOTT ZENÉK  |   INTERJÚK    
  |   HÍREK

    Pirates of the Caribbean: Dead Men Tell No Tales  Close Encounters of the Third Kind  Alien: Covenant  King Arthur: The Legend of the Sword  Atlantis: The Lost Empire  Life  Colossal  Great Expectations  Jesse Stone - The Ultimate Collection  The Boss Baby
EGYÉB ÍRÁSOK  |   MOZISZÉRIÁK ÉS TÉVÉSOROZATOK  |   ÉVES ÖSSZESÍTÉSEINK  |   DÍJAK  |   FÓRUM  |   JÓ TUDNI  |   RÓLUNK  |   KAPCSOLAT



Keresés a Filmzene.neten

  






Beszámolók
  • Hollywood Magyarországon - Hans Zimmer-est Lisa Gerrarddal
  • Brian Tyler londoni koncertje
  • Hans Zimmer Magyarországon
  • Az Antonio Sanchez & Migration magyarországi koncertje

  • Zenék egy témára
  • Conan
  • Robin Hood
  • A három testőr
  • Sherlock Holmes
  • Cápás filmek

  • DVD kiadványok
  • Jerry Goldsmith 80th Birthday Tribute Concert - Fimucité 3
  • A Tribute to Basil Poledouris
  • Fimucité 2: Closing Night Gala 2008
  • "War" - A filmzene készítése
  • Creating the Lord of the Rings Symphony




  • Filmzene.net - The Crimson Rivers (Bruno Coulais)    THE CRIMSON RIVERS  (2000)
       Bíbor folyók


      

       zene: Bruno Coulais
       vezényel: Christophe Guiot
       kiadás éve: 2001
       kiadó: Virgin Records
       játékidő: 54:52




         A legismertebb európai komponisták közé tartozó Bruno Coulais a nyolcvanas évek óta van jelen a szakmában, és döntően francia stáblistákon találkozhatunk a nevével. Világviszonylatban az 1996-os Mikrokozmosz - A füvek népe című természetfilmmel vonta magára először a figyelmet, aminek eredményeként egyre keresettebbé vált, karrierjének populáris mozifilmekből álló szegmense azonban csak néhány évvel később, a Bíbor folyók, a Vidocq, illetőleg a Belphégor - A Louvre fantomja premierjét követően vett lendületet. Én az utóbbi csoportba tartozó, a Jean Reno és Vincent Cassel főszereplésével forgatott Bíbor folyóknak köszönhetően találkoztam először Coulais-művel, melyet annyira megkedveltem, hogy a mai napig a fajsúlyosabb krimizenék ajánlott darabjaként tartom számon.

         A direktori széket Mathieu Kassovitz foglalta el, aki nemcsak rendezőként (Gothika) van jelen a filmiparban, hanem forgatókönyvíróként (A gyűlölet), színészként (Amélie csodálatos élete) és producerként (Babylon A.D.) is. A mozi alapötletét a Jean-Christophe Grangé tollából származó, azonos című regény szolgáltatta, a filmváltozat elkészítésében pedig maga az író is részt vett: Kassovitzcal közösen adaptálta vászonra a krimit. A főbb szerepekre a francia filmipar élmezőnyében számon tartott Renót és Casselt sikerült megnyerni, akiknek játéka éppúgy hozzájárult a produkció népszerűségéhez, mint a meghatározó képi világ, a remek vágás, valamint a hatásos zene. Ezen elemeket pedig nemcsak a nézők és a kritikusok ismerték el, hanem a francia Filmművészeti és Filmtechnikai Akadémia, valamint az Európai Filmakadémia ítészei is, akik összesen nyolc kategóriában jelölték ezt a könyvadaptációt - szobrot azonban végül egyikben sem kapott.
         A Bíbor folyók története két, egymástól független bűncselekmény felgöngyölítésével vonja bele a nézőt a cselekménybe: míg az alpokbeli kisváros, Sarzacba rendőre, Max Kerkerian (Cassel) egy sírgyalázás kapcsán nyomoz, addig az alig pár száz kilométerre fekvő egyetemvárosban, a gyilkossági csoportnál külsősként dolgozó kriminalisztikai szakértő, Pierre Niemans (Reno) igyekszik fényt deríteni egy csonkításos gyilkosság indítékaira. A szálak azonban szépen lassan összefonódnak, a halálesetek száma megnő, mindeközben pedig a nyomozókról is egyre többet tudhatunk meg, akik nem rendíthetetlen városi hekusokként, hanem árnyékos múlttal rendelkező, sebezhető emberekként vannak jelen a vásznon.

         "A fény vagy a színek éppúgy fontos dizájnelemei a mozinak, mint a zene. Ideális esetben azonban utóbbi nemcsak aláhúzza a látottakat, hanem a produkció autonóm karaktereinek egyikévé is válik" - vallja a komponista. Bár az általa említett függetlenséggel kapcsolatban az alkotók között éppúgy megoszlanak a vélemények, mint a kritikusok és a rajongók esetében, egy aláfestés elsődleges célja ugyanis a feszültségfokozás, nem pedig az, hogy a képsoroktól függetlenül megállja-e a helyét vagy sem. A filmkritikák azonban pozitívumként szokták kiemelni, ha egy muzsika figyelemfelkeltőre sikerül, amire pedig jó példa a Bíbor folyók, hiszen amellett, hogy számos elemzésnél kitérnek arra, milyen hatásos a dallamok és a képsorok összhangja, a score-ból összeállított filmzenealbum is - melynek angol nyelvű borítós változata hazánkban készült - remekre sikerült, minden percével képes lebilincselni a hallgatót.

         A Paris Philharmonic Orchestra közreműködésével életre keltett muzsika meglehetősen nyomasztó, így stílusát tekintve leginkább Howard Shore Hetedik, illetve A bárányok hallgatnak ihlette kíséreteivel lehetne rokonítani annyi kiegészítéssel, hogy Coulais pályatársához képest lényegesen nagyobb hangsúlyt fektetett az ütősszekcióra. "Azért szeretek filmekhez komponálni, mert legtöbbjük teret enged a kísérletezgetésnek, az egyedi hangzásvilágnak" - mesélte a szerző, aki Kassovitz alkotásával kapcsolatban nemcsak az atmoszférát találta el nagyszerűen, hanem a témákat is, utóbbiakkal ráadásul nem fukarkodott, hiszen a Reno alakította nyomozó éppúgy megjelenítődik, mint az elhunytak vagy a helyszínek. A korong a "The Crimson Rivers"-szel indít, melynek első felét a megcsonkított és magzatpózba kötött áldozat körül pásztázó kamera felvételeit kísérő nyitány adja, ez aztán Niemans témájába torkollik, amely csupán az album végi "Taking Off"-ban tér vissza. Reno karakterzenéjénél olyan ütős instrumentumok kerülnek előtérbe, mint a xilofon, a triangulum, továbbá az öblös hangú dobok, amelyek nemcsak a mű egyedi légköréhez járulnak hozzá, hanem sikeresen szemléltetik azt is, szerzőjük milyen ügyes hangszerelő: "Számomra nagyon fontos, hogy magam hangszereljem a score-jaimat. Zavarna, ha nem így lenne" - vallja ezen szerepkörével kapcsolatban Coulais. A fiatal és a szabályokat lazábban értelmező Kerkerian színre lépését, valamint későbbi, edzőtermi verekedését Niemansszal viszont nem instrumentális darabok, hanem olyan, a hip-hop és az alternatív rock műfajokban mozgó előadók dalai kísérik, mint a Silmarils "Virtual Skinfighters"-e, valamint a Solo és Uncle O közös száma, a "F.U.A.".
         Az Alpok sivár sziklái közé ékelődött település, Guernon szintén kapott egy motívumot ("Guernon"), ahol a mély vonós- és rezesszólamok mellett a marimbajáték gondoskodik arról, hogy a látszólag békés hegyi városka árnyoldala is felszínre kerüljön. Az emberek, illetve a bűntettek mellett az események egyik kulcspontjául szolgáló ódon egyetem (mely már első felbukkanásakor sejtet valamit azzal, hogy áram és víz terén önellátó, saját kórházzal rendelkezik, rektora pedig a település polgármestere) sem maradt ki a témaszórásból: a komponista ide vonatkozó elképzelése először a "The Library"-ban tűnik fel, néhány perccel később pedig a "Judith"-ban köszön vissza.
         A Virgin Records lemeze nem követi a mozi kronológiáját, ugyanakkor jól prezentálja annak szerkezeti felépítését: habár az elején a thriller-krimi vonal dallamosabb motívumok kíséretében jelenítődik meg, a játékidő első harmadát követően éppúgy mélyülnek el a szálak, ahogyan a forgatókönyv is egyre összetettebb lesz - a filmmel kapcsolatos negatív visszajelzések jó része egyébként pont a történetvezetésből, illetőleg a lezárás módjából ered. Coulais a drámai vonalat nem a hollywoodi alkotások esetében gyakorta alkalmazott lágy, szomorú, mindeközben viszont fülbemászó dallamok felsorakoztatásával oldotta meg, hanem sötét, komor ábrázolásmóddal, mely a "The Crucified" végén például kakofóniába is torkollik. A Bíbor folyók zenéjének legnyomasztóbb pillanatairól a "Grave", a "The School", a "The Blind Child", a "The Station", a "The Crevasse", a "The Mutilated Body", illetőleg a "The Morgue" gondoskodnak, melyeknél időnként az áldozatokat szimbolizáló csőharang is hallatja magát. Az album struktúrájának hála azonban nem telepedik ránk teljesen ez a hangulat, hiszen olyan, kissé dinamikusabb, harsányabb trackek közé ékelődnek, mint a "The Run", a "The Cable Car", a "The Desecration", a "The Chase", a "Research", valamint a "The Stadium".

         A csilingelésekkel, fémes hangokkal, mély vonós- és rezesszólamokkal tarkított muzsika híján minden bizonnyal a Bíbor folyók összhatása sem lett volna ily emlékezetes, azt pedig, hogy Bruno Coulais jó munkát végzett, alátámasztja, hogy ezt követően több hasonló stílusú mozival keresték meg a rendezők, illetve producerek. 2004-ben, Bíbor folyók 2. - Az apokalipszis angyalai címen mozikba kerülhetett a folytatás is, s bár a Luc Besson jegyezte forgatókönyvben Jean Reno karaktere visszatért, az alkotás (melynek zenéjéről már nem Coulais, hanem a Frankii Elliott-Colin Towns páros gondoskodhatott) messze elmaradt elődje színvonalától.


    Kulics László
    2017.03.28.




    Tracklista:

      1. The Crimson Rivers (4:51)
      2. The Library (2:18)
      3. Helicopter (2:00)
      4. Guernon (2:39)
      5. The Crucified (3:03)
      6. The Run (1:34)
      7. Grave (1:01)
      8. The School (1:11)
      9. The Glacier (1:47)
    10. Judith (0:53)
    11. Tension (1:22)
    12. The Cemetery (0:58)
    13. The Blind Child (1:30)
    14. The Cable Car (4:30)
    15. The Station (1:33)
    16. Sertys (1:12)
    17. The Desecration (1:13)
    18. The Chase (2:22)
    19. The Car (2:24)
    20. The Crevasse (1:45)
    21. The Mother (2:08)
    22. The Dogs (1:37)
    23. Research (1:11)
    24. The Mutilated Body (1:43)
    25. The Stadium (0:59)
    26. The Morgue (2:38)
    27. The Taking Off (4:30)





    TOVÁBBI ÉRTÉKELÉSEINK:

    Bíró Zsolt

    Dobrosi Tamás          nem értékelte

    Emesz Csaba          nem értékelte

    Gregus Péter          nem értékelte

    Pavlics Tamás          nem értékelte

    Szabó Csaba          nem értékelte

    Tihanyi Attila




    KAPCSOLÓDÓ ANYAGOK:

    Gothika

    Le peuple migrateur

    Microcosmos

    Seven

    További kritikáink
  • In the Heart of the Sea
  • Power Rangers
  • Noah
  • Mighty Morphin Power Rangers: The Movie
  • Crimson Rivers
  • Twister
  • xXx: Return of Xander Cage
  • The Lego Batman Movie
  • Shaft
  • Living in the Age of Airplanes
  • La La Land
  • Immortal Memory
  • Spirit: Stallion of the Cimarron
  • Scream: The TV Series
  • London Has Fallen

  • Filmzenékről röviden
  • Remember
  • Split
  • The Hollywood Shorties
  • Eddie the Eagle
  • Spotlight
  • Green Room
  • The Boy
  • Ma Ma
  • Jack Reacher: Never Go Back
  • Gagarin - First in Space

  • Filmek alatt hallott zenék
  • Jean-Claude Van Johnson
  • 47 Meters Down (In to Deep)
  • The Shallows
  • Solace
  • Into the Grizzly Maze
  • Enemies Closer
  • D-Tox
  • Rambo III
  • Transformers: Rescue Bots
  • Sex Tape

  • Interjúk
  • Lisa Gerrard: A szív hangja
  • Mark Hinton Stewart: A zene a párbeszédek mögött
  • Wolf Péter: A szerencse kapuja
  • Edmund Choi: A kezdetektől az Apolló 11-ig

  • Kollaborációk
  • Oliver Stone filmjeinek zenéi
  • Elmer Bernstein életútja I.
  • Jerry Goldsmith életútja III.
  • Jerry Goldsmith életútja II.
  • Jerry Goldsmith életútja I.

  • A filmzene legendái
  • Angelo Badalamenti
  • Philip Glass
  • Basil Poledouris
  • Lalo Schifrin
  • Dave Grusin

  • Moziszériák,tévésorozatok
  • A hobbit-trilógia zenéi
  • A Rémálom az Elm utcában széria zenéi
  • A Robert Langdon-filmek zenéi
  • A Hellraiser-filmek zenéi
  • A Válaszcsapás zenéje

  • További írásaink
  • Ez volt 2016
  • Oscar előtt és Oscar után 2016
  • 10 éves a Filmzene.net
  • Filmzeneszerzők különböző albumai
  • Filmzenékhez köthető kiadványok
  • Stúdiók
  • Lemezkiadók
  • In Memoriam