Filmzene.net - Criminal (Brian Tyler, Keith Power)
CRIMINAL (2016) Beépített tudat

zene: Brian Tyler, Keith Power
kiadás éve: 2016
kiadó: Lakeshore Records
játékidő: 72:24
Immáron tizenhárom éve vagyok Brian Tyler rajongója (szerkesztőtársaim
szerint lassan inkább a magyarországi helytartója), s bár teljesítményét
összességében véve elismerem, rajongásom korántsem csap át fanatizmusba:
bizonyos munkáitól én sem vagyok elragadtatva. A szerző nem riad vissza a
kísérletezgetéstől, az önmaga által teremtett komfortzónából történő
kimozdulástól, ami azért jó, mert ilyen esetekben is gyakorta rukkol elő érdekes
művekkel (a legjobb példa erre a Gyötrelmes csapda zenéje), ám
nemegyszer kerülnek ki a kezei közül olyan darabok, melyekkel egyáltalán nem
tudok mit kezdeni. Utóbbi csoportba tartozik A gyilkos szoba, a
Bogárűző vagy jelen írásom tárgya, a Beépített tudat kísérete,
amely film kapcsán ráadásul az is érvényes, hogy nemcsak az ő, illetve
zenésztársa, Keith Power szempontjából sikerült félre, hanem a stáb többi
tagjáéból is. Ariel Vromen direktor (Egy hazugság ára) eddigi, nem túl
kiemelkedő munkásságába ezen produkció ugyan belesimul, a forgatókönyvért
felelős David Weisberg-Douglas Cook páros viszont jobb időket is megélt már
(gondoljunk a Kettős kockázatra vagy A sziklára), ami a
szereplőgárdáról szintúgy elmondható. A történet szerint egy CIA-ügynök (Ryan
Reynolds) fontos információk birtokába jut, de azokat átadni már nem tudja. Ám a
szervezet egy új eljárás révén képessé válik arra, hogy a meggyilkolt ügynök
tudatát átmentse egy másik emberbe, aki azonban történetesen egy sorozatgyilkos
(Kevin Costner), és a legkevésbé sem bizonyul együttműködőnek...
Costner, Gary Oldman és Tommy Lee Jones (akiket huszonöt évvel ezelőtt már
láthattunk együtt a JFK - A nyitott dosszié című politikai drámában)
neve kellő vonzerőnek számít, a filmet nézve azonban hamar ráébredtem arra, hogy
a Beépített tudatot minden bizonnyal egyikőjük sem tartotta többre egy
szimpla hakninál. A teljesen átlagos alakításokat (ami Costner esetében
helyenként görcsös megfelelni akarásba torkollik) és a rendezést érthetetlennek
tartom, ugyanis maga a történet - még ha nem is számít eredetinek vagy éppen
újítónak - kellő teret biztosított az alkotógárdának ahhoz, hogy egy könnyed, de
pörgő akciófilmmel csábítsák moziba a nézőket.
"Miközben Ariel
Vromen rendezővel beszélgettem, kikristályosodott bennünk, hogy itt egy
elsősorban analóg szintetizátorokra épülő score-ra van szükség. Azt szerettük
volna, hogy a zene két ellentétes dolgon alapuljon: a határozottságon és az
érzelmeken. A kész művet leginkább a klasszikus elektronikus filmzenékhez tudnám
hasonlítani" - nyilatkozta Tyler, aki a szintetizátorok, az elektronikus elemek
és egy-két ütős mellett egyetlen csellót alkalmazott élő hangszerként, s azt is
igen ritkán szólaltatta meg. A direktor azonban első körben nem rá, hanem az ezt
megelőző projektjénél, a The Icemannél közreműködő Haim Mazarra
számított, akit 2014 decemberében a stúdió le is szerződtetett, fél évvel később
azonban már arról szóltak a hírek, hogy Tyler és Power léptek a helyébe. A páros
hasonlóan egyenrangú félként volt jelen a munkálatoknál, mint a Hawaii
Five-0 sorozatnál, Powert azonban összességében véve már tíz éve látjuk
barátja oldalán kiegészítő komponistaként, illetve asszisztensként. Az
instrumentális kíséretek mellett Tyler nagy ritkán dalokat is szállít, s ezen
törekvéseinek eredményességére a Vágott verzió "Enchanted Days"-ét,
illetve "Hollow"-ját éppúgy felhozhatnánk példaként, mint a Tini Nindzsa
Teknőcök "Shell Shocked"-ját és "Dat Doom"-ját, valamint a sokak által
méltán kedvelt "Inama Nushif (Montage)"-ot A Dűne gyermekeiből. E
listát gazdagítja a Beépített tudat ihlette "Drift and Fall Again" is,
amelyet Tyler az elektronikus zenei világban használt Madsonik művésznéven
készített el a Lola Marsh banda közreműködésével. "A szám egy elektronikus indie
rock dal, amely magában foglalja a sztori érzelmi csúcspontját" - mesélte a
szerző, aki ezzel támasztotta alá a zárójelenetet, illetve az azt követő
stáblistát. A dal egy kellően hangulatos klipet is kapott, a Lakeshore Records
gondozásában megjelent filmzenealbumnak pedig egyfajta kerettel szolgál azzal,
hogy nyitányként az eredeti változatot hallhatjuk, zárás gyanánt pedig a Kill
the Noise-féle átirat csendül fel.
Nem rajongok feltétel nélkül a
szintetizátoros zenékért, ugyanakkor nem is zárkózom el tőlük oly határozottan,
mint évekkel ezelőtt, ám bármennyire is tágítom ebbéli ismereteimet, továbbra is
a nosztalgiázás híve maradtam, azaz leginkább a nyolcvanas években született
darabok nyújtotta közegben érzem jól magam. A Beépített tudat
aláfestését azonban nem ezekhez, hanem a napjainkban aktív művészek elektronikus
szerzeményeihez érzem közelebb (hasonlóval rukkolt elő nemrég Rob Simonsen is az
Idegpálya kapcsán), s bármennyiszer is pörgött végig az album, csupán
bizonyos részei fogtak meg, ráadásul azok sem minden esetben maradéktalanul. A
"Pope", a "Division", a "Distant Memories", a "By the Sword", illetőleg a
"Chained" remekül sikerültek, korrekt atmoszférát teremtenek, ráadásul a duó a
"Waves of Intuition"-ben és a "Time and Adoration"-ben hibátlanul oldotta meg a
digitális elemekkel történő érzelemközvetítést, a score egyértelmű
csúcspontjának azonban minden kétséget kizáróan a már említett "Drift and Fall
Again"-t tartom. . Amikor megismerkedtem a koronggal, úgy véltem, az
elsőre kialakult álláspontom pozitív irányba mozdul majd, miután megnéztem a
filmet (anno így kedveltem meg többek között John Debney A hívás
inspirálta darabját), de nem így történt: a jelenetek egy részénél észre sem
vettem a zenét, s ahol felfigyeltem rá, ott sem éreztem azt, hogy pluszt tenne a
látottakhoz. Ugyan a score sugallja a Costner karaktere által képviselt
agressziót - ebből a szempontból tehát el lett találva a mű -, ám az
ábrázolásmód, az elektronikus elemek erőteljessége, a dubstep hatása, illetőleg
a gyakran túltolt torzítások (ezek a "Criminal (Madsonik Remix)"-ben, a
"Regress"-ben és a "Culmination"-ben egyaránt megfigyelhetőek) nem találkoznak
az ízlésemmel. A magam részéről a Beépített tudat kíséretét inkább a
Madsonik-világ filmzeneként történő prezentálásának tekintem, amiről persze
valójában szó nincs, és különösebb szükség sem lenne rá, hiszen ez a két évvel
ezelőtt, a Tini Nindzsa Teknőcök zenéjének készítésekor életre hívott
Tyler-oldal számos tengerentúli fesztiválon megmutatkozott már, ráadásul a
"Shell Shocked" klipje több mint hatvanmilliós megtekintéssel büszkélkedhet a
Youtube-on.
A Beépített tudat score-ját úgy kezdtem el hallgatni, hogy egy, a
Hawaii Five-0-éhoz hasonló akciózenére számítottam. Minthogy ekkor még
semmilyen háttérinformációval nem rendelkeztem a Brian Tyler és Keith Power
jegyezte anyagról, kellően meglepődtem az elektronikus megközelítésen, ráadásul
néhány tételt követően fel is hagytam az album hallgatásával, s későbbi
próbálkozásaimat követően sem maradt meg bennem több a "Drift and Fall
Again"-nél, melynek ereje a zenei alapnak és Yael Shoshana Cohen énekhangjának
egyaránt köszönhető. Örülök, hogy Tyler igyekszik tágítani a határait, mert
mostanában nemegyszer volt tetten érhető nála a sablonosság (Bosszúállók:
Ultron kora, Tini Nindzsa Teknőcök, The Expendables - A feláldozhatók 3.,
Halálos iramban 7.), ám eme lépése nem vált maradandóvá.
Kulics László
2016.09.01.
Tracklista:
1. Drift and Fall Again (4:06) *
2. Criminal (Madsonik Remix) (3:54)
3. Pope (3:17)
4. Division (4:12)
5. Distant Memories (4:46)
6. By the Sword (3:21)
7. Chained (3:54)
8. Waves of Intuition (2:48)
9. Regress (2:28)
10. Chrono (4:16)
11. You Remember (3:39)
12. Jericho (4:57)
13. Time and Adoration (2:15)
14. Fixer (8:30)
15. Resilience (2:30)
16. The Real Jericho (3:54)
17. Inexorable (2:36)
18. Culmination (3:19)
19. Drift and Fall Again (Kill the Noise Remix) (3:42)
* írta és előadja: Madsonik, Lola Marsh
|
|
|
|
|