FŐOLDAL  |   ZENESZERZŐK  |   FILMZENEALBUMOK  |   FILMZENÉKRŐL RÖVIDEN  |   FILMEK ALATT HALLOTT ZENÉK  |   INTERJÚK    
  |   HÍREK

    Rogue One: A Star Wars Story  Justice League  Murder on the Orient Express  Moon  Wonder Woman  The Ghost and the Darkness  It  Rebel in the Rye  The Mummy  Catch Me If You Can
EGYÉB ÍRÁSOK  |   MOZISZÉRIÁK ÉS TÉVÉSOROZATOK  |   ÉVES ÖSSZESÍTÉSEINK  |   DÍJAK  |   FÓRUM  |   JÓ TUDNI  |   RÓLUNK  |   KAPCSOLAT



Keresés a Filmzene.neten

  







Beszámolók
  • Hollywood Magyarországon - Hans Zimmer-est Lisa Gerrarddal
  • Brian Tyler londoni koncertje
  • Hans Zimmer Magyarországon
  • Az Antonio Sanchez & Migration magyarországi koncertje

  • Zenék egy témára
  • Conan
  • Robin Hood
  • A három testőr
  • Sherlock Holmes
  • Cápás filmek

  • DVD kiadványok
  • Jerry Goldsmith 80th Birthday Tribute Concert - Fimucité 3
  • A Tribute to Basil Poledouris
  • Fimucité 2: Closing Night Gala 2008
  • "War" - A filmzene készítése
  • Creating the Lord of the Rings Symphony




  • Filmzene.net - Cop Land (Howard Shore)    COP LAND   (1997)

     

      

       zene: Howard Shore
       vezényel: Howard Shore
       kiadás éve: 1997
       kiadó: Milan Records
       játékidő: 40:11




         Ha másról nem is, arról egész biztosan mindenkinek beugrik a film, hogy Stallone csak ezért a szerepért 25 kilót szedett fel. Ezen bulvár-pletykák tesznek egy filmet jellegzetessé manapság az egész világon, holott a "Cop Land" esetében szerintem jóval többről van szó. Stallone első igazi színészi megmozdulása volt e film, dacára annak, hogy a számára szerencsétlennek tűnő, de egyébként első osztályú színészkavalkád eredményeképpen sokan úgy vélekedtek: hiába próbálkozott szegény Sly kikeveredni az akcióhősök primitív világából, ezt sajnos a Harvey Keitel-Robert DeNiro-Ray Liotta-Robert Patrick alkotta kvartett szinte teljesen lehetetlenné tette. Pedig véleményem szerint szó sincs erről, abszolút helyén volt a szerencsétlen, egyszerű gondolkodású báb szerepében. Mindazok, akik az úgynevezett második vonalban élnek, maximálisan együtt bírnak érezni Stallone tutyimutyinak tűnő viselkedésével (legjellemzőbb jelenete a szépséges Annabella Sciorrával játszódik, amelyben arra a kérdésre, miszerint Freddy miért nem nősült meg soha, hősünk lehajtott fejjel így reagál: "Mert a jó nőket mindig elhappolják.").

         A történet egyébként egyike a rengeteg New York-i rendőrkorrupcióról szóló meséknek. Adva van egy New Yorkhoz közeli, Garrison nevű kisváros, amelyet nem véletlenül becéznek "Cop Land"-nek: a lakosság túlnyomó részét aktív vagy visszavonult rendőr és kis családja teszi ki. Ennek a kisvárosnak a bábként rángatott seriffje Freddy (Stallone), aki tulajdonképpen egyetlen határozott fellépést sem tesz önszántából, nehogy a nagykutyák (Keitel, Patrick) keresztbetegyenek neki. Álma, hogy egyszer a folyón túl, a nagyvárosban szolgálja a közt, balesete miatt meghiúsul: fél fülére megsüketül, amikor egy süllyedő autóból kimenti egyik kollégája menyasszonyát (Sciorra). Egy nap azonban egy hősként ünnepelt városi rendőr kettős gyilkosságot követ el, amely nem vetne jó fényt az egyébként sztárolt rendőrökre, így Keitelék megpróbálják önvédelemként beállítani az esetet, s a srácot eltűntnek nyilvánítani. Freddy egy éjszakai útja során véletlen észreveszi a bujkáló rendőrt, s engedve egy állandóan gyanakvó ügyész rábeszélésének (De Niro), megpróbálja felgöngyölíteni az ügyet, vállalva a kockázatot, hogy az összes általa tisztelt kollégája felett pálcát törjön.

         James Mangold, ki íróként és rendezőként is jegyzi a filmet, korábban a legkevésbé ismert Disney-rajzfilm, az "Olivér és társai" társszerzőjeként, valamint az 1995-ös "Heavy" című romantikus dráma író-rendezőjeként volt feltüntetve, tehát tulajdonképpen mélyvíznek is tekinthető e próbálkozása, de feladatát magabiztosan teljesítette. A film zenéjének megkomponálására a Cronenberg-filmek (sokak szerint hallgathatatlan) zenéinek koronázatlan királyát, "A bárányok hallgatnak", "Az ügyfél", valamint a "He7edik zeneszerzőjét, Howard Shore-t kérte fel. A "Cop Land" személyes kedvenceim közé tartozik, nemcsak azért, mert a filmet is kedvelem, hanem mert Shore egyik legcsodálatosabb motívumát alkotta meg ehhez a filmzenéhez, amely legjobban a hatodik, "The Sheriff Of Cop Land" című tételben jelenik meg igazán.

         Az első tételben a háttérzörejhez párosul a skótduda jellegzetes hangja, s a fúvósok halkan eljátszák a főtémát, ami mégsem válik hangsúlyossá, többek között az összevissza csúszkáló, ide-oda váltakozó nyújtott zörejek miatt. A zeneiség abszolút háttérbe szorul, olyan érzése van az embernek, mintha egyszerre több mindent hallana, mintha egy véletlenszerűen összemixelt zene került volna a lejátszóba. Néha felmorajlik egy-egy hatás erejéig a harsona, de csak annyi szerepet tölt be, hogy még fokozottabbá tegye a megbújó, rejtett feszültséget. A tétel végén érintőlegesen, de megjelenik az a vonósok által játszott, nyújtott harmónia-sor, amelyre már utaltam korábban.

         A második tétel egyértelműen a tradicionális ír és skót zenék világába vezet át, mely hangulatában bár ellentmond a New York-i életnek s a történet egészének, nagyszerűen illeszkedik az alapzenébe. Ismét nyújtott vonósakkordok állnak a középpontban, melyet fúvósdallam kísér, s persze nem maradnak el a Shore-os zörejek sem. A "Yellow Betsy Blue" indítása idézi vissza leginkább a cronenberges érát, tulajdonképpen semmi zeneiséget nem tartalmaz, mint inkább indusztriál és zenekari effektek véletlenszerű megszólaltatása, szintetizátoros akkorddal és folyamatosan tamtamoló dobok kíséretében. Minden ízében horror-jellegű, félelmetes hangulatot ad ez a megfoghatatlan zenei varázs, amelyhez később, teljesen háttérben ugyan, de mégis abszolút hangsúlyosan előjön a trombita által játszott motívum. Shore úgy képes zenélni, hogy bár az elektronikus, megfoghatatlan hatások kerülnek előtérbe, mégis az egészen hátul, halkan megszólaló zenére figyelünk elsősorban oda. A "Local Boy Saves Drowning Teen" csak fokozza ezt az érzést, maradnak a megszokott békés, de szomorkás hangulatú harmóniaváltások. Tombolóbb, mozgalmasabb jellegű az ötödik tétel, szintén nem annyira jellemző rá a megfogható dallamvilág, mint a következő, hatodik tételre. Ez a személyes kedvencem az albumról, ez közelíti meg leginkább a főszereplő Freddy lelkiállapotát, és ad hiteles jellemábrázolást - szavak nélkül. Korábban azt gondoltam a háttérben fel-felcsendülő zajokról, hogy a zenekar tagjai mocorognak székeikben (tekintve, hogy a zene felvételei nem egy stúdióban, hanem az angliai All Saints templomban készültek), később egy félálombeli hallgatáskor figyeltem fel, hogy ezek a teljesen jelentéktelen zörejek meghatározott és megszerkesztett rendszerben vannak jelen.

         A "Pool Of Crimson" folyamatos dobolás közepette fokozza a némiképp lecsendesedett hangulatot, felcsendül a Shore által előszeretettel használt, hangskálán egyesével lépegető szólamozás is. A "Diagonal Rule" legjellegzetesebb része a közel egy percig tartó szimpla alagútszerű indusztriál zajtömeg, mely aztán átvált rövid ideig a szép főtémára, hogy aztán visszahúzódjon a káoszba, ezúttal "bableves rotyog az üstben"-jellegű effekttel megtoldva. Az "Across The River" az album csendesebb tételei közé sorolható, a fúvós főmotívum nyúlik el szinte végig. A "Big Blue Pow Wow" teljesíti ki a feszültséget, a végén már klasszikus horrorelemekkel vegyítve zúg a zenekar, amely átcseng az utolsó előtti "Without Looking At The Cards" tételbe. New age-jellegű zene ez, ahogy indul, nélkülözi a komolyzenei szépségeket, teljesen elektronikus alap, amelybe visszaépül a második tétel óta nélkülözött skótduda. A későbbi tamtam-dobok játszotta ütemeket a főtéma váltja fel, természetesen kicsit variáltabb formában. Az utolsó tételben aztán rövid pergőbb dobritmikát a trombita által játszott főtéma követi, melyet a jól megszokott vonósok kísérnek, a végére finálé-szerűen felerősödik, és befejezi a "Cop Land" kavalkádját.

         Howard Shore érdekes figurája a hollywoodi filmzeneszerzőknek. Akár őrültnek is lehetne nevezni, amilyen formában használja az elektronikus effektek garmadáját, de állandóan jelen lévő, csodálatosan megkomponált motívumaival mindig eloszlatja a kétségeket. A "Cop Land" nem az a filmzene, amit azért tesz be az ember a CD-játszóba, hogy negyven nyugodt percet szerezzen magának - de ezt Shore-tól soha nem is szabad elvárni. A hallgathatatlan káosz és a varázslatos muzsika profi egyvelege ez az album, de kétségkívül a nehezen fogyasztható darabok közé tartozik. A bátrabbak nyugodtan próbálkozhatnak vele.


    Tihanyi Attila
    2004.01.29.




    Tracklista:

      1. All Dressed Up In Blue (4:18)
      2. Garrison, NJ (1:44)
      3. Yellow Betray Blue (3:31)
      4. Local Boy Saves Drowning Teen (3:03)
      5. Mashed Potatoes Don't Mean Gravy (2:21)
      6. The Sheriff Of Cop Land (2:37)
      7. Pool Of Crimson (4:37)
      8. The Diagonal Rule (4:25)
      9. Across The River (4:58)
    10. Big Blue Pow Wow (2:28)
    11. Without Looking At The Cards (4:06)
    12. One Police Plaza (2:03)



    TOVÁBBI ÉRTÉKELÉSEINK:

    Bíró Zsolt

    Dobrosi Tamás          nem értékelte

    Emesz Csaba          nem értékelte

    Gregus Péter

    Kulics László

    Szabó Csaba          nem értékelte




    KAPCSOLÓDÓ ANYAGOK:

    Music from the Films of David Cronenberg

    Secret Window

    Shere

    Spider

    További kritikáink
  • Dunkirk
  • Blade Runner
  • Kingsman: The Golden Circle
  • War for the Planet of the Apes
  • Spider-Man Homecoming
  • The Autopsy of Jane Doe
  • Pirates of the Caribbean: Dead Men Tell No Tales
  • Close Encounters of the Third Kind
  • Alien: Covenant
  • King Arthur: The Legend of the Sword
  • Atlantis: The Lost Empire
  • Life
  • Colossal
  • Great Expectations
  • Jesse Stone - The Ultimate Collection
  • The Boss Baby

  • Filmzenékről röviden
  • Jigsaw
  • Hail, Caesar!
  • The Lego Ninjago Movie
  • The Dark Tower
  • Remember
  • Split
  • The Hollywood Shorties
  • Eddie the Eagle
  • Spotlight
  • Green Room

  • Filmek alatt hallott zenék
  • Jean-Claude Van Johnson
  • 47 Meters Down (In to Deep)
  • The Shallows
  • Solace
  • Into the Grizzly Maze
  • Enemies Closer
  • D-Tox
  • Rambo III
  • Transformers: Rescue Bots
  • Sex Tape

  • Interjúk
  • Jeff Beal: Apró kincsek
  • Lisa Gerrard: A szív hangja
  • Mark Hinton Stewart: A zene a párbeszédek mögött
  • Wolf Péter: A szerencse kapuja

  • Kollaborációk
  • Oliver Stone filmjeinek zenéi
  • Elmer Bernstein életútja I.
  • Jerry Goldsmith életútja III.
  • Jerry Goldsmith életútja II.
  • Jerry Goldsmith életútja I.

  • A filmzene legendái
  • Angelo Badalamenti
  • Philip Glass
  • Basil Poledouris
  • Lalo Schifrin
  • Dave Grusin

  • Moziszériák,tévésorozatok
  • A hobbit-trilógia zenéi
  • A Rémálom az Elm utcában széria zenéi
  • A Robert Langdon-filmek zenéi
  • A Hellraiser-filmek zenéi
  • A Válaszcsapás zenéje

  • További írásaink
  • Ez volt 2016
  • Oscar előtt és Oscar után 2016
  • 10 éves a Filmzene.net
  • Filmzeneszerzők különböző albumai
  • Filmzenékhez köthető kiadványok
  • Stúdiók
  • Lemezkiadók
  • In Memoriam