FŐOLDAL  |   ZENESZERZŐK  |   FILMZENEALBUMOK  |   FILMZENÉKRŐL RÖVIDEN  |   FILMEK ALATT HALLOTT ZENÉK  |   INTERJÚK    
  |   HÍREK

    Spider-Man: Homecoming  The Autopsy of Jane Doe  Pirates of the Caribbean: Dead Men Tell No Tales  Close Encounters of the Third Kind  Alien: Covenant  King Arthur: The Legend of the Sword  Atlantis: The Lost Empire  Life  Colossal  Great Expectations
EGYÉB ÍRÁSOK  |   MOZISZÉRIÁK ÉS TÉVÉSOROZATOK  |   ÉVES ÖSSZESÍTÉSEINK  |   DÍJAK  |   FÓRUM  |   JÓ TUDNI  |   RÓLUNK  |   KAPCSOLAT



Keresés a Filmzene.neten

  






Beszámolók
  • Hollywood Magyarországon - Hans Zimmer-est Lisa Gerrarddal
  • Brian Tyler londoni koncertje
  • Hans Zimmer Magyarországon
  • Az Antonio Sanchez & Migration magyarországi koncertje

  • Zenék egy témára
  • Conan
  • Robin Hood
  • A három testőr
  • Sherlock Holmes
  • Cápás filmek

  • DVD kiadványok
  • Jerry Goldsmith 80th Birthday Tribute Concert - Fimucité 3
  • A Tribute to Basil Poledouris
  • Fimucité 2: Closing Night Gala 2008
  • "War" - A filmzene készítése
  • Creating the Lord of the Rings Symphony




  • Filmzene.net - Constantine (Music Composed For The Motion Picture) (Brian Tyler)    CONSTANTINE   (2005)
       Music Composed For The Motion Picture


      

       zene: Brian Tyler
       vezényel: Brian Tyler
       kiadás éve: 2005
       kiadó: promóciós lemez
       játékidő: 72:39




         Az alábbi íráshoz a zenei anyagot Brian Tyler bocsátotta rendelkezésünkre. Az, hogy összevethettük az első verziót a véglegessel, az ő engedélyével, beleegyezésével történt. Ezen anyagot kizárólag belső használatra kaptuk, emiatt nem áll módunkban senki számára sem kiszolgáltatni!



         A több mint hetvenpercnyi játékidővel rendelkező albumon található zenék mindegyike a decemberi felvétel során rögzített állapotot mutatja. Ekkor Tyler még nyugodtan játszatta fel a Hollywood Studio Symphony-val, valamint a Hollywood Film Choral-lal az immáron késznek vélt zenét. Nem sokkal később ebbe kötöttek bele a készítők. De vajon miért?

         Itt a kórus alapozza meg a hangulatot: "Deo Et Patri" indulunk. Sem ez, sem pedig a következő tétel ("Into the Light") nem szolgál plusz élménnyel. A címet ugyanazt takarják, mint a Varese kiadáson találhatóak. Az "Ascension" pedig a "Resurrection"-nel egyezik meg, csupán a címet módosították. "Rites of the Son": íme az első olyan részlet, ami a hivatalos kiadáson nem található. Bár a dallamok ismerősek, új motívum nem lép be, mégis plusz zene, melynek közepén egy kis kavargás van, aztán a hárfa és zongoradallam vezet minket. Szépen feljajdul a kórus, és máris a "Black Smoke"-nál találjuk magunkat, melyről azt kell tudni, hogy végül ebben a formában nem került a filmbe, azonban egy ehhez nagyon hasonló részt szőttek bele Lucifer témájába. A "Piety" lágy vonásai az "I Left Her Alone"-ban is megtalálhatóak, de van itt valami a második felében, ami megint kimaradt: hallatszik, hogy a zenekar ki szeretne törni, de Tyler visszatartja őket. Remekül előadott energiatúltengés. Talán a rendező nem találta eléggé erőteljesnek a tervezett jelenet alá? Szerintem a képsoroktól eltekintve ez jobban hangzik, mint a végső, tunningolt verzió.
         A soron következő kilenc perc - mint ahogyan azt a címekből is sejteni lehetett - semmi újdonsággal nem szolgál, A játékidők ugyan eltérnek, de a mögöttük megbúvó részletek mindegyike ismerős. A "Discovering the Symbol" megint tartalmaz egy cseppnyi újdonságot, ám ami az album eddigi fő erénye: sehol egy gépzene. Sokkal összeérettebb, harmonikusabb. Az "Absentee Landlords"-ra érvényes leginkább az előbbi mondatom: valahogy fülemben cseng Badelt "rájátszása", mégsem érzem hiányát. A hosszabb játékidő pedig egy teljesebb levezetést takar. A misztika és kétely hangulatfestő elemei sorakoznak az "Angela Crosses Over" partitúráján. Végig halk sejtelmesség árad, s legvégül a kórus is szót kér. Nem ajánlatos kies utcákon bóklászni, miközben ez duruzsol a fülünkben.
    Meghittebb pillanatok következnek: "A Sister's Story"-ban néhol egy kis sejtelmesség keveredik a zenébe, ám összességében a merengő zongoradallam és az azt követő vonósok viszik el hátukon a tracket. Ez a kifejezésmód igencsak hasonlít a "Godsend"-re. A soron következő rész elejére átragad az előző tétel hangulata, de kisvártatva Tyler fantáziájából előbújik az ördög: kis kórus, kevéske fémes ütés, és máris sírnak a hegedűk, peregnek a dobok, majd kiteljesedik a pergős horror muzsika. Kavarognak a különböző hangszerekre osztott motívumok, majd kicsit megpihenve, rövid zongorajáték után fokozza a hatást, végül kiemeli a vonósokat, amiket felvált a kórus, az ütős-, és fúvósszekció. Persze végül ez sem került fel a bolti verzióra. Kár érte...
         A továbbiakban kísérteties zene hagyja el a hangfalakat. A "The Faith of Beeman" első fele nem szerepel a Varese korongján, az utolsó percek azonban megegyeznek a "The Balance" című tétellel. A "Trip To Hell" elejének alappillére egy szóló hegedű játékán nyugszik, amely kifejezésmód később kimaradt a filmből. Az utolsó másodpercekben itt is felborulnak a hangszerek, csakúgy, mint a "Hell Freeway"-ben. Tulajdonképpen azt is lehet mondani, hogy a "Trip To Hell" az imént említett végső verzió alapja, hiszen a szóló hegedűt Badelt kivette, helyére pedig az elektronikus elemeket illesztette. A "Spear of Destiny"-ben duduk és kórusok szólamait követi a zenekar, akik a közepe felé uralomra törnek, de Tyler hamar rendre inti őket, így tovább folytatódik a szomorkodás.

         "A Voice From the Other Side": tipikusan az a cím, amely szépen cseng. Ennek a meghatározásnak eleget téve egy röpke kaotikus felvezetés után az "Absente Landlords"-ban elhangzó éneket hallhatjuk. Még mindig gyönyörű - már a műfaji határokon belül értve - hangokat csal ki belőlük Tyler. A két tétel között csupán ennyi párhuzam vonható, mivel a promo verzióján végigvezetődik a hangulat a szimfonikusoknak köszönhetően. Tehát a kórusrész hossza megegyezik, csak a "körítés" lágyabb. A "Seplevites" eleinte kellemesen borzongat, aztán kicsit jobban ráhat a hátunkon lévő szőrszálakra. A "John As A Young Man"-ben tulajdonképpen a főhős témáját taglalja kisebb-nagyobb változtatásokkal, melyek a következők: rávilágít néhány hangjegy segítségével, hogy horrormuzsika forog a lejátszóban, illetve a jellemző, olykor domináns zongoradallamot a háttérbe szorította, s a duduk fájdalmasan ható hangjával fejezte ki mondanivalóját. A "Vermin" című szám is a "beszéljünk róla" kategóriába tartozik. A hivatalos albumról is ismert lágy témákkal indít, mígnem történik valami: elszabadulnak a dobok és a vonók. Bekapcsolódik a zongora és a kórus is. Átláthatatlannak tűnő kuszaság, amit ha szimplán hátradőlve hallgatunk, egészen jól szórakozhatunk. Persze ehhez a kusza dallamok iránt is nyitottnak kell lennünk. Ilyenkor nem azt kell nézni, hogy "mit csinált ez?", hanem azt, hogy ő mindezt átlátja, logikát talál benne. Nekünk "csupán" annyi a teendőnk, hogy megfejtsük (tipikus példák erre Elliot Goldenthal hasonló kaliberű zenéi). A "Gabriel's Brutal Truths" hozza a szokott, kitörésektől mentes alaphangulatot, ellentétben a "Half Breed"-del, ahol megint a különböző hangszerek tulajdonosai vívnak csatát egymással. Itt is vannak újdonságok. A "Confronting Midnite" ismét egy kimaradt szösszenet a maga egy percével. Halk és gyors gordonkák, magasan szóló hegedűk agresszív dobok, fúvósok. Ez így rettenetesnek tűnhet, pedig nem az.
         Lassacskán a "borzalmak" végéhez közeledünk. A "Discovering A Twin" nyugalmát a "Reluctance" zavarja meg. A hangszerek vagdalkozását a kórus próbálja összefogni, de minden hiába. Hirtelen lecsapással zárul. Ez is egy recept arra, hogyan lehet több dallamot rövid játékidővel megoldani: egymásra tenni és kész a diszharmónia. Tyler nyugodtabb vizekre terel minket az "Inheritance"-el. Műfajához híven becsapós, ugyanis az utolsó fél percben zeneszerzőnk ismét az "ördöggel cimborál". A zárótétel előtti "utolsó megkísértés" a "Gabriel Fantastique". Gabriel zenei motívuma keveredik a sejtelmességgel. A kórus ismét lágy hangján örvendeztet minket, ami egy végső, kissé megfáradt instrumentális csatába torkollik. Értetlenül állok azon tény előtt, miszerint a "Finale" hogyan kerülhetett ki a filmből, és hogyan váltotta fel a "Constantine End Title". Azt a borzalmat legnagyobb örömömre itt egy lényegesen nívósabb másfél perc helyettesíti. Egy végső dallamsor a zongorával, a dudukkal, a vonósokkal, majd belehúz a bőgő és felpörögnek az események: szépen felfelé ívelő diadalittas zárás, melyből a zenekar és a kórus minden tagja kivette részét. Ilyen egy jó végtéma!

         Minthogy promo zenéről van szó, a borítótól nem kell sokat várni, hiszen ez egyszerű magánkiadás. Az eleje olyan, mint a hivatalos európai verzió fedőlapja, belül a színes és fekete-fehér képek egyaránt megtalálhatók, továbbá pár adat a zene felvételével kapcsolatosan. A cd kép viszonylag szépre sikerült. Persze ugyanaz van rajta, mint a fedőborítón. A hátulján pedig az amerikai verzió előlapja, s a tracknevek.

         Más élményt nyújt így a zene. Sokkalta jobban tetszik az eredetileg felvett verzió, mint amit végül Badelttel közösen adtak ki kezeik közül. Természetesen a hivatalosan kiadott albumhoz képest több olyan újdonsággal is bír, melyek többségének kárba veszését sajnálom, azonban a legörvendetesebb, hogy nem tartalmaz elektronikus részeket. Ebből adódóan egy egyenletesebb, kiforrottabb, jobban összehangolt művet hallhattunk. Bár tény, hogy a korábbi, hasonló témájú filmek zenéjéhez képest nem újított - csupán azokból kiindulva váltotta valóra a Constantine score-ját -, mégsem tudom, hogy a film készítői hová tették fülüket, mikor bírálni kezdték Tyler munkáját...


    Kulics László
    2005.04.08.




    Tracklista:

      1, Deo et Patri (1:16)
      2, Into the Light (2:47)
      3, Ascension (2:21)
      4, Rites of the Son (2:27)
      5, Black Smoke (1:03)
      6, Piety (1:46)
      7, Lucifer (3:11)
      8, Humanity (3:06)
      9, Crossing Over (2:42)
    10, Discovering the Symbol (2:08)
    11, Absentee Landlords (2:26)
    12, Angela Crosses Over (4:29)
    13, A Sister’s Story (3:08)
    14, Hennessy Int he Ether (3:41)
    15, Balthazar’s Blessing (1:33)
    16, The Faith of Beeman (5:07)
    17, I Have Always Known (1:00)
    18, Trip to Hell (2:51)
    19, Spear of Destiny (2:41)
    20, A Voice From the Other Side (2:18)
    21, Seplevites (1:27)
    22, John As A Young Man (3:11)
    23, Vermin (2:11)
    24, Gabriel’s Brutal Truths (1:08)
    25, Half Breed (1:44)
    26, Confronting Midnite (1:11)
    27, Discovering A Twin (1:37)
    28, Reluctance (1:03)
    29, Inheritance (2:06)
    30, Gabriel Fantasique (3:36)
    31, Finale (1:24)


    TOVÁBBI ÉRTÉKELÉSEINK:

    Bíró Zsolt

    Dobrosi Tamás          nem értékelte

    Emesz Csaba

    Gregus Péter          nem értékelte

    Szabó Csaba          nem értékelte

    Tihanyi Attila




    KAPCSOLÓDÓ ANYAGOK:

    Constantine

    Így készült a Constantine zenéje (interjú)

    Below

    További kritikáink
  • Jesse Stone - The Ultimate Collection
  • The Boss Baby
  • In the Heart of the Sea
  • Power Rangers
  • Noah
  • Mighty Morphin Power Rangers: The Movie
  • Crimson Rivers
  • Twister
  • xXx: Return of Xander Cage
  • The Lego Batman Movie
  • Shaft
  • Living in the Age of Airplanes
  • La La Land
  • Immortal Memory
  • Spirit: Stallion of the Cimarron

  • Filmzenékről röviden
  • Remember
  • Split
  • The Hollywood Shorties
  • Eddie the Eagle
  • Spotlight
  • Green Room
  • The Boy
  • Ma Ma
  • Jack Reacher: Never Go Back
  • Gagarin - First in Space

  • Filmek alatt hallott zenék
  • Jean-Claude Van Johnson
  • 47 Meters Down (In to Deep)
  • The Shallows
  • Solace
  • Into the Grizzly Maze
  • Enemies Closer
  • D-Tox
  • Rambo III
  • Transformers: Rescue Bots
  • Sex Tape

  • Interjúk
  • Jeff Beal: Apró kincsek
  • Lisa Gerrard: A szív hangja
  • Mark Hinton Stewart: A zene a párbeszédek mögött
  • Wolf Péter: A szerencse kapuja

  • Kollaborációk
  • Oliver Stone filmjeinek zenéi
  • Elmer Bernstein életútja I.
  • Jerry Goldsmith életútja III.
  • Jerry Goldsmith életútja II.
  • Jerry Goldsmith életútja I.

  • A filmzene legendái
  • Angelo Badalamenti
  • Philip Glass
  • Basil Poledouris
  • Lalo Schifrin
  • Dave Grusin

  • Moziszériák,tévésorozatok
  • A hobbit-trilógia zenéi
  • A Rémálom az Elm utcában széria zenéi
  • A Robert Langdon-filmek zenéi
  • A Hellraiser-filmek zenéi
  • A Válaszcsapás zenéje

  • További írásaink
  • Ez volt 2016
  • Oscar előtt és Oscar után 2016
  • 10 éves a Filmzene.net
  • Filmzeneszerzők különböző albumai
  • Filmzenékhez köthető kiadványok
  • Stúdiók
  • Lemezkiadók
  • In Memoriam