FŐOLDAL  |   ZENESZERZŐK  |   FILMZENEALBUMOK  |   FILMZENÉKRŐL RÖVIDEN  |   FILMEK ALATT HALLOTT ZENÉK  |   INTERJÚK    
  |   HÍREK

    Rogue One: A Star Wars Story  Justice League  Murder on the Orient Express  Moon  Wonder Woman  The Ghost and the Darkness  It  Rebel in the Rye  The Mummy  Catch Me If You Can
EGYÉB ÍRÁSOK  |   MOZISZÉRIÁK ÉS TÉVÉSOROZATOK  |   ÉVES ÖSSZESÍTÉSEINK  |   DÍJAK  |   FÓRUM  |   JÓ TUDNI  |   RÓLUNK  |   KAPCSOLAT



Keresés a Filmzene.neten

  







Beszámolók
  • Hollywood Magyarországon - Hans Zimmer-est Lisa Gerrarddal
  • Brian Tyler londoni koncertje
  • Hans Zimmer Magyarországon
  • Az Antonio Sanchez & Migration magyarországi koncertje

  • Zenék egy témára
  • Conan
  • Robin Hood
  • A három testőr
  • Sherlock Holmes
  • Cápás filmek

  • DVD kiadványok
  • Jerry Goldsmith 80th Birthday Tribute Concert - Fimucité 3
  • A Tribute to Basil Poledouris
  • Fimucité 2: Closing Night Gala 2008
  • "War" - A filmzene készítése
  • Creating the Lord of the Rings Symphony




  • Filmzene.net - Constantine (Music Composed For The Motion Picture) (Brian Tyler)    CONSTANTINE   (2005)
       Music Composed For The Motion Picture


      

       zene: Brian Tyler
       vezényel: Brian Tyler
       kiadás éve: 2005
       kiadó: promóciós lemez
       játékidő: 72:39




         Az alábbi íráshoz a zenei anyagot Brian Tyler bocsátotta rendelkezésünkre. Az, hogy összevethettük az első verziót a véglegessel, az ő engedélyével, beleegyezésével történt. Ezen anyagot kizárólag belső használatra kaptuk, emiatt nem áll módunkban senki számára sem kiszolgáltatni!



         A több mint hetvenpercnyi játékidővel rendelkező albumon található zenék mindegyike a decemberi felvétel során rögzített állapotot mutatja. Ekkor Tyler még nyugodtan játszatta fel a Hollywood Studio Symphony-val, valamint a Hollywood Film Choral-lal az immáron késznek vélt zenét. Nem sokkal később ebbe kötöttek bele a készítők. De vajon miért?

         Itt a kórus alapozza meg a hangulatot: "Deo Et Patri" indulunk. Sem ez, sem pedig a következő tétel ("Into the Light") nem szolgál plusz élménnyel. A címet ugyanazt takarják, mint a Varese kiadáson találhatóak. Az "Ascension" pedig a "Resurrection"-nel egyezik meg, csupán a címet módosították. "Rites of the Son": íme az első olyan részlet, ami a hivatalos kiadáson nem található. Bár a dallamok ismerősek, új motívum nem lép be, mégis plusz zene, melynek közepén egy kis kavargás van, aztán a hárfa és zongoradallam vezet minket. Szépen feljajdul a kórus, és máris a "Black Smoke"-nál találjuk magunkat, melyről azt kell tudni, hogy végül ebben a formában nem került a filmbe, azonban egy ehhez nagyon hasonló részt szőttek bele Lucifer témájába. A "Piety" lágy vonásai az "I Left Her Alone"-ban is megtalálhatóak, de van itt valami a második felében, ami megint kimaradt: hallatszik, hogy a zenekar ki szeretne törni, de Tyler visszatartja őket. Remekül előadott energiatúltengés. Talán a rendező nem találta eléggé erőteljesnek a tervezett jelenet alá? Szerintem a képsoroktól eltekintve ez jobban hangzik, mint a végső, tunningolt verzió.
         A soron következő kilenc perc - mint ahogyan azt a címekből is sejteni lehetett - semmi újdonsággal nem szolgál, A játékidők ugyan eltérnek, de a mögöttük megbúvó részletek mindegyike ismerős. A "Discovering the Symbol" megint tartalmaz egy cseppnyi újdonságot, ám ami az album eddigi fő erénye: sehol egy gépzene. Sokkal összeérettebb, harmonikusabb. Az "Absentee Landlords"-ra érvényes leginkább az előbbi mondatom: valahogy fülemben cseng Badelt "rájátszása", mégsem érzem hiányát. A hosszabb játékidő pedig egy teljesebb levezetést takar. A misztika és kétely hangulatfestő elemei sorakoznak az "Angela Crosses Over" partitúráján. Végig halk sejtelmesség árad, s legvégül a kórus is szót kér. Nem ajánlatos kies utcákon bóklászni, miközben ez duruzsol a fülünkben.
    Meghittebb pillanatok következnek: "A Sister's Story"-ban néhol egy kis sejtelmesség keveredik a zenébe, ám összességében a merengő zongoradallam és az azt követő vonósok viszik el hátukon a tracket. Ez a kifejezésmód igencsak hasonlít a "Godsend"-re. A soron következő rész elejére átragad az előző tétel hangulata, de kisvártatva Tyler fantáziájából előbújik az ördög: kis kórus, kevéske fémes ütés, és máris sírnak a hegedűk, peregnek a dobok, majd kiteljesedik a pergős horror muzsika. Kavarognak a különböző hangszerekre osztott motívumok, majd kicsit megpihenve, rövid zongorajáték után fokozza a hatást, végül kiemeli a vonósokat, amiket felvált a kórus, az ütős-, és fúvósszekció. Persze végül ez sem került fel a bolti verzióra. Kár érte...
         A továbbiakban kísérteties zene hagyja el a hangfalakat. A "The Faith of Beeman" első fele nem szerepel a Varese korongján, az utolsó percek azonban megegyeznek a "The Balance" című tétellel. A "Trip To Hell" elejének alappillére egy szóló hegedű játékán nyugszik, amely kifejezésmód később kimaradt a filmből. Az utolsó másodpercekben itt is felborulnak a hangszerek, csakúgy, mint a "Hell Freeway"-ben. Tulajdonképpen azt is lehet mondani, hogy a "Trip To Hell" az imént említett végső verzió alapja, hiszen a szóló hegedűt Badelt kivette, helyére pedig az elektronikus elemeket illesztette. A "Spear of Destiny"-ben duduk és kórusok szólamait követi a zenekar, akik a közepe felé uralomra törnek, de Tyler hamar rendre inti őket, így tovább folytatódik a szomorkodás.

         "A Voice From the Other Side": tipikusan az a cím, amely szépen cseng. Ennek a meghatározásnak eleget téve egy röpke kaotikus felvezetés után az "Absente Landlords"-ban elhangzó éneket hallhatjuk. Még mindig gyönyörű - már a műfaji határokon belül értve - hangokat csal ki belőlük Tyler. A két tétel között csupán ennyi párhuzam vonható, mivel a promo verzióján végigvezetődik a hangulat a szimfonikusoknak köszönhetően. Tehát a kórusrész hossza megegyezik, csak a "körítés" lágyabb. A "Seplevites" eleinte kellemesen borzongat, aztán kicsit jobban ráhat a hátunkon lévő szőrszálakra. A "John As A Young Man"-ben tulajdonképpen a főhős témáját taglalja kisebb-nagyobb változtatásokkal, melyek a következők: rávilágít néhány hangjegy segítségével, hogy horrormuzsika forog a lejátszóban, illetve a jellemző, olykor domináns zongoradallamot a háttérbe szorította, s a duduk fájdalmasan ható hangjával fejezte ki mondanivalóját. A "Vermin" című szám is a "beszéljünk róla" kategóriába tartozik. A hivatalos albumról is ismert lágy témákkal indít, mígnem történik valami: elszabadulnak a dobok és a vonók. Bekapcsolódik a zongora és a kórus is. Átláthatatlannak tűnő kuszaság, amit ha szimplán hátradőlve hallgatunk, egészen jól szórakozhatunk. Persze ehhez a kusza dallamok iránt is nyitottnak kell lennünk. Ilyenkor nem azt kell nézni, hogy "mit csinált ez?", hanem azt, hogy ő mindezt átlátja, logikát talál benne. Nekünk "csupán" annyi a teendőnk, hogy megfejtsük (tipikus példák erre Elliot Goldenthal hasonló kaliberű zenéi). A "Gabriel's Brutal Truths" hozza a szokott, kitörésektől mentes alaphangulatot, ellentétben a "Half Breed"-del, ahol megint a különböző hangszerek tulajdonosai vívnak csatát egymással. Itt is vannak újdonságok. A "Confronting Midnite" ismét egy kimaradt szösszenet a maga egy percével. Halk és gyors gordonkák, magasan szóló hegedűk agresszív dobok, fúvósok. Ez így rettenetesnek tűnhet, pedig nem az.
         Lassacskán a "borzalmak" végéhez közeledünk. A "Discovering A Twin" nyugalmát a "Reluctance" zavarja meg. A hangszerek vagdalkozását a kórus próbálja összefogni, de minden hiába. Hirtelen lecsapással zárul. Ez is egy recept arra, hogyan lehet több dallamot rövid játékidővel megoldani: egymásra tenni és kész a diszharmónia. Tyler nyugodtabb vizekre terel minket az "Inheritance"-el. Műfajához híven becsapós, ugyanis az utolsó fél percben zeneszerzőnk ismét az "ördöggel cimborál". A zárótétel előtti "utolsó megkísértés" a "Gabriel Fantastique". Gabriel zenei motívuma keveredik a sejtelmességgel. A kórus ismét lágy hangján örvendeztet minket, ami egy végső, kissé megfáradt instrumentális csatába torkollik. Értetlenül állok azon tény előtt, miszerint a "Finale" hogyan kerülhetett ki a filmből, és hogyan váltotta fel a "Constantine End Title". Azt a borzalmat legnagyobb örömömre itt egy lényegesen nívósabb másfél perc helyettesíti. Egy végső dallamsor a zongorával, a dudukkal, a vonósokkal, majd belehúz a bőgő és felpörögnek az események: szépen felfelé ívelő diadalittas zárás, melyből a zenekar és a kórus minden tagja kivette részét. Ilyen egy jó végtéma!

         Minthogy promo zenéről van szó, a borítótól nem kell sokat várni, hiszen ez egyszerű magánkiadás. Az eleje olyan, mint a hivatalos európai verzió fedőlapja, belül a színes és fekete-fehér képek egyaránt megtalálhatók, továbbá pár adat a zene felvételével kapcsolatosan. A cd kép viszonylag szépre sikerült. Persze ugyanaz van rajta, mint a fedőborítón. A hátulján pedig az amerikai verzió előlapja, s a tracknevek.

         Más élményt nyújt így a zene. Sokkalta jobban tetszik az eredetileg felvett verzió, mint amit végül Badelttel közösen adtak ki kezeik közül. Természetesen a hivatalosan kiadott albumhoz képest több olyan újdonsággal is bír, melyek többségének kárba veszését sajnálom, azonban a legörvendetesebb, hogy nem tartalmaz elektronikus részeket. Ebből adódóan egy egyenletesebb, kiforrottabb, jobban összehangolt művet hallhattunk. Bár tény, hogy a korábbi, hasonló témájú filmek zenéjéhez képest nem újított - csupán azokból kiindulva váltotta valóra a Constantine score-ját -, mégsem tudom, hogy a film készítői hová tették fülüket, mikor bírálni kezdték Tyler munkáját...


    Kulics László
    2005.04.08.




    Tracklista:

      1, Deo et Patri (1:16)
      2, Into the Light (2:47)
      3, Ascension (2:21)
      4, Rites of the Son (2:27)
      5, Black Smoke (1:03)
      6, Piety (1:46)
      7, Lucifer (3:11)
      8, Humanity (3:06)
      9, Crossing Over (2:42)
    10, Discovering the Symbol (2:08)
    11, Absentee Landlords (2:26)
    12, Angela Crosses Over (4:29)
    13, A Sister’s Story (3:08)
    14, Hennessy Int he Ether (3:41)
    15, Balthazar’s Blessing (1:33)
    16, The Faith of Beeman (5:07)
    17, I Have Always Known (1:00)
    18, Trip to Hell (2:51)
    19, Spear of Destiny (2:41)
    20, A Voice From the Other Side (2:18)
    21, Seplevites (1:27)
    22, John As A Young Man (3:11)
    23, Vermin (2:11)
    24, Gabriel’s Brutal Truths (1:08)
    25, Half Breed (1:44)
    26, Confronting Midnite (1:11)
    27, Discovering A Twin (1:37)
    28, Reluctance (1:03)
    29, Inheritance (2:06)
    30, Gabriel Fantasique (3:36)
    31, Finale (1:24)


    TOVÁBBI ÉRTÉKELÉSEINK:

    Bíró Zsolt

    Dobrosi Tamás          nem értékelte

    Emesz Csaba

    Gregus Péter          nem értékelte

    Szabó Csaba          nem értékelte

    Tihanyi Attila




    KAPCSOLÓDÓ ANYAGOK:

    Constantine

    Így készült a Constantine zenéje (interjú)

    Below

    További kritikáink
  • Dunkirk
  • Blade Runner
  • Kingsman: The Golden Circle
  • War for the Planet of the Apes
  • Spider-Man Homecoming
  • The Autopsy of Jane Doe
  • Pirates of the Caribbean: Dead Men Tell No Tales
  • Close Encounters of the Third Kind
  • Alien: Covenant
  • King Arthur: The Legend of the Sword
  • Atlantis: The Lost Empire
  • Life
  • Colossal
  • Great Expectations
  • Jesse Stone - The Ultimate Collection
  • The Boss Baby

  • Filmzenékről röviden
  • Jigsaw
  • Hail, Caesar!
  • The Lego Ninjago Movie
  • The Dark Tower
  • Remember
  • Split
  • The Hollywood Shorties
  • Eddie the Eagle
  • Spotlight
  • Green Room

  • Filmek alatt hallott zenék
  • Jean-Claude Van Johnson
  • 47 Meters Down (In to Deep)
  • The Shallows
  • Solace
  • Into the Grizzly Maze
  • Enemies Closer
  • D-Tox
  • Rambo III
  • Transformers: Rescue Bots
  • Sex Tape

  • Interjúk
  • Jeff Beal: Apró kincsek
  • Lisa Gerrard: A szív hangja
  • Mark Hinton Stewart: A zene a párbeszédek mögött
  • Wolf Péter: A szerencse kapuja

  • Kollaborációk
  • Oliver Stone filmjeinek zenéi
  • Elmer Bernstein életútja I.
  • Jerry Goldsmith életútja III.
  • Jerry Goldsmith életútja II.
  • Jerry Goldsmith életútja I.

  • A filmzene legendái
  • Angelo Badalamenti
  • Philip Glass
  • Basil Poledouris
  • Lalo Schifrin
  • Dave Grusin

  • Moziszériák,tévésorozatok
  • A hobbit-trilógia zenéi
  • A Rémálom az Elm utcában széria zenéi
  • A Robert Langdon-filmek zenéi
  • A Hellraiser-filmek zenéi
  • A Válaszcsapás zenéje

  • További írásaink
  • Ez volt 2016
  • Oscar előtt és Oscar után 2016
  • 10 éves a Filmzene.net
  • Filmzeneszerzők különböző albumai
  • Filmzenékhez köthető kiadványok
  • Stúdiók
  • Lemezkiadók
  • In Memoriam