FŐOLDAL  |   ZENESZERZŐK  |   FILMZENEALBUMOK  |   FILMZENÉKRŐL RÖVIDEN  |   FILMEK ALATT HALLOTT ZENÉK  |   INTERJÚK    
  |   HÍREK

    Spider-Man: Homecoming  The Autopsy of Jane Doe  Pirates of the Caribbean: Dead Men Tell No Tales  Close Encounters of the Third Kind  Alien: Covenant  King Arthur: The Legend of the Sword  Atlantis: The Lost Empire  Life  Colossal  Great Expectations
EGYÉB ÍRÁSOK  |   MOZISZÉRIÁK ÉS TÉVÉSOROZATOK  |   ÉVES ÖSSZESÍTÉSEINK  |   DÍJAK  |   FÓRUM  |   JÓ TUDNI  |   RÓLUNK  |   KAPCSOLAT



Keresés a Filmzene.neten

  






Beszámolók
  • Hollywood Magyarországon - Hans Zimmer-est Lisa Gerrarddal
  • Brian Tyler londoni koncertje
  • Hans Zimmer Magyarországon
  • Az Antonio Sanchez & Migration magyarországi koncertje

  • Zenék egy témára
  • Conan
  • Robin Hood
  • A három testőr
  • Sherlock Holmes
  • Cápás filmek

  • DVD kiadványok
  • Jerry Goldsmith 80th Birthday Tribute Concert - Fimucité 3
  • A Tribute to Basil Poledouris
  • Fimucité 2: Closing Night Gala 2008
  • "War" - A filmzene készítése
  • Creating the Lord of the Rings Symphony




  • Filmzene.net - Constantine (Brian Tyler)    CONSTANTINE   (2005)
       Constantine - A démonvadász


      

       zene: Brian Tyler, Klaus Badelt
       vezényel: Brian Tyler
       kiadás éve: 2005
       kiadó: Varése Sarabande
       játékidő: 51:42




         A halandók lelke földi pályafutásuk végeztével két helyre kerülhet: a pokolba, melynek házigazdája Lucifer, vagy a mennybe, ahol az Úr az úr. A kettő közti válaszvonal (vagy nevezhetjük origónak) az a világ, ahol élünk. Az egyensúlyra mindkét vezető "féllények" segítségével ügyel. Míg a fentieket Gábriel arkangyal képviseli, addig a lentieket Baltazár. Olykor felborul az egyensúly, s ekkor lépnek közbe a démonvadászok, kik közül a legismertebb John Constantine (Keanu Reeves). Lucifer fia megunván az apja árnyékában való tengődést, szövetkezik az égiek egy tagjával, hogy a Földet uralhassa. John segédjével és egy rendőrnővel (Rachel Weisz) próbálja megakadályozni a sötét erők áttörését. Persze - mint minden hősnek - Johnnak is akadnak támogatói.
         Megint egy rendező, és egy képregényhős debütálásnak lehetünk szemtanúi. Ezúttal Francis Lawrence mutatta meg nekünk, hogy aki videoklipeket tud rendezni, az egy nagyjátékfilmben is megállja a helyét. John Constantine eddig csak a képregények oldalain harcolt a gonosszal, most a vásznon is megteheti ugyanezt. A trükkök szépen kivitelezettek, a történettel sem volt nagy bajom, viszont Keanu mintha még mindig Neo karakterét játszaná - csak most rákos tüdővel. Az életunt, lepukkant démonvadász szerepére lehet, hogy mást kellett volna szerződtetni. Ezzel ellentétben viszont amilyen ellenszenves volt Gabriel alakítója (Tilda Swinton) az első jelenetek alkalmával, a végére olyan megnyerő volt számomra. Összegezve egy erős közepest érdemel a film, ám mindenképpen szánok rá időt, hogy újranézzem, mivel az összképe és a hangulata megfogott.

         Történt egyszer, hogy megbízták Brian Tylert, készítsen zenét a "Constantine" című képregény-adaptációhoz. A film a sötétség, illetve a szellemek birodalmában játszódik, így nem volt nehéz a komponista számára a történet átélése, hiszen az elmúlt időszakban jó pár misztikus alkotást vállalt. Elővette hát "szépíró tollát" és elkezdte leróni elképzeléseit. Midőn elkészült, elvonult az amerikai Todd-AO Studio-ba, ahol a közel 160 fős zenekar, és 37 tagú kórus közreműködésével életre keltette a hangjegyeket. Igen ám, de mikor mindezt a készítőknek megmutatta, azok összevonták szemöldöküket és "frissítésért kiáltottak", mondván, kicsit más hangzásvilágot képzeltek el. Ekkor hívták Klaus Badeltet a Media Ventures-től, hogy adjon hozzá "némi humort". Mindeközben egyre jobban közeledett a bemutató napja. S hogy mi lett ebből a feszített tempójú kollaborációból? Lássuk.

         Az albumot mély vonósok kavargása nyitja, melybe a magas szólamú hegedűk is bekapcsolódnak. Összességében "mormognak" a hangszerek, hogy megalapozzák a hangulatot. "The Cross Over": itt jelenik meg Tyler igazi arca. A kezdeti kaotizmus után ütemes csörgő-, és dobszólamok kísérik útján Keanut, s apránként bekapcsolódik a teljes zenekar, hogy kiteljesedjen a zeneszerző víziója. A "Darkness Falls" hangulata új dallamok kíséretében tér vissza. Ezt vártam! A végén kaotikus fúvós, dob-, és vonósszólamok csatáznak egymással, melyeket felülbírálnak a hosszúra nyújtott hegedűhangok. A "Meet John Constantine" már azon számok egyike, amit Badelt "kezelésbe vett". Ismerős fémes hangzások keverednek: mintha a "Black Hawk Down" és a "The Pledge" lenne összegyúrva. Ezt a hangzást egyébiránt elektromos gitárból csikarták ki. Hangulatvilágát tekintve abszolút krimikbe illene a zene: mintha a nyomozó a tett színhelyét vizsgálgatva keresné a megoldást. Jelen esetben azonban épp Constantitne érkezik a démon által megszállt kislányhoz. Ennél a pontnál két dolgot tehet a hallgató: vagy kikapcsolja a lejátszót, mondván ő ezt nem bírja ki 50 percig, vagy belerázódik és végighallgatja. Mondom ezt azért, mert eme három szám viszonylag korrektül előrevetíti, mi vár ránk az album további részében.
         A "Confession"-ben található kellemes zongoradallam a "Godsend - New Home" tételére emlékeztet. Ám míg ott végig szép motívumsort hallhattunk, addig ez sejtelmes, rémisztő lezárással rendelkezik. John és Gábriel találkozását a kórus vezeti fel: a "Deo Et Patri" gyönyörű tétel. A templomi kórus hangulatát idéző részlet - a címéből adódóan ezen nincs is miért csodálkozni - kellemes élménnyel gazdagítja az albumot: szimplán kórusi énekből áll. Ismét Tyler víziója és Badelt samplerei vegyülnek, mígnem a zenekar elborul, felcsattan, és remek, folyton fel-felemelkedő dallamokat nem kezd el játszani. Itt jól működött az együttműködés. A következő tétel ("Into the Light") ismét egy keményebb, dinamikus művet takar. A vonós szekció tagjai ekkor igencsak megizzadhattak, és innentől kezdve a kórus is feleleveníti az ilyen zenékhez illó kaotikus hangokat. Eme mozgalmas három percet a kellemes dallamú "I Left Her Alone" vezeti le. A zongorát szépen ívelő vonósok, illetve olykor fafúvósok kísérik. A "Resurrection"-t hallgatva Lucifer és a mennyország kapuja között találjuk magunkat. A feltámadás igen erőteljes, megfontoltan emelkedő zenei aláfestést kapott, melynek záró momentumai olyanok, mintha felrúgnának minden hangszert: zörögnek az előadók. Csupán két vonós maradt talpon a teremben, akik sebtiben lezárják ezt a csörömpölést. A közel hat perces játékidővel rendelkező leghosszabb tétel ("Circle Of Hell") végig fájdalmas, szomorkás dallamokkal támasztja alá az eseményeket. A "Deo Et Patri" után ez a második legjobban sikerült kompozíció. Végig kimérten, fegyelmezetten játszik a zenekar és még a negyedik perc közelében bekövetkező tetőpont is visszafogottra sikerült. A hátralévő részben hallható vonóspattogtatás Badelt keze nyomára utal. Az utolsó fél percben ugyan elborul a zenekar, ám továbbra is a dallamosságot tartja szem előtt. A következő tételbe is belejavított Badelt: szintis hangzások keverednek egy minimalista zenekarral, akik leginkább itt is csak a húrt pattogtatják.

         "Humanity": a sötétség birodalmában való barangolást kettészelő tétel a maga atmoszférikus voltával megint csak kiemelkedik az összképből. Duduk és fémes hangzás keveredik a nagyzenekar játékával. A "John"-ban ismét a zongoradallam köré csoportosultak a többiek. Meghitt, nyugodt motívumok követik egymást, semmi kilengést nem tapasztalni. "Simone Was Here": ennyit a kedves zenéről. Menetelős, megkeseredett zene veszi kezdetét. Ismét egy régi Zimmer-Badelt kollaboráció maradványát fedezhetjük fel a legelején. A "Hell Freeway" címéből adódóan nem számíthatunk kegyelemre. Előtérbe kerül a "Meet John Constantine"-ban is hallott, síró dallam. A végén megint borulnak a hangszerek, csörögnek-zörögnek az ütős szekció berendezései. Ilyenkor nem kell logikát keresni, mivel ez a fajta a "zene" csak sodródik az eseményekkel. Ha van tétel, amivel vallatni lehet, akkor az az "Ether Surfing". Az elején mit sem sejtő hallgató simán beleőrül az elektromos gitár szó szerinti nyúzásával kicsikart hangkavalkádnak köszönhetően. Ezt mindenképpen fel kellett tenniük erre a lemezre? Borzalom!
         A "The Balance" segítségével szerencsére némiképpen megnyugodhat hallószervünk és ismét sötét zenét enged be fülünk járatain. Itt érezhető igazán, hogy a nagyzenekar elborultsága mennyivel könnyebben emészthetőbb, mint a fent említett gitáré. A kóristák itt sem pihennek: úgy viselkednek, mint az "Absentee Landlords" esetében. Szép templomi hangulatot tükröz, míg a zenekar lassan visszakalauzol minket a város alatt megbúvó titkos világba. A zongorát továbbra sem engedi el maga mellől Tyler. Nem is baj mindaddig, amíg ilyen "megzuhant" hangulatot tud tükrözni, amilyet a "John's Solitude"-ban, illetve az album korábbi részeiben is hallhattunk. Lucifer témája jól tükrözi a teremtmény személyiségét. Kusza, sötét és elborultan csapongó. A zene olyan, mintha kiadták volna a zenekarnak, hogy mindenki játsszon, amit akar, csak a kakofónikusságot vegyék figyelembe. Kifejezetten erős idegzetűeknek ajánlom eme két percet. Badelt gitárjátéka, szintizenéje és Tyler nagyzenekari munkája ötvöződik a "Rooftop"-ban. Szintén a kollaboráció egyik pozitív tétele.
         Az album, valamint a filmet záró tétel a "Constantine End Titles". Mit is lehet mondani erről? Ha egy szóval kellene jellemeznem, azt mondanám: szörnyű. Abszolút modernkori zene, ami a nyávogó gitármotívumot stuffolta meg enyhén rockos hangzással. Ez valahogy egyáltalán nem illik bele a képbe. Értékrendem alapján a "selejt" tételek közé került, rögtön a "Ether Surfig" mellé.

         A lemez kiadását ismét a Varese Sarabande vállalta magára, ami az utóbbi időkben majdhogynem egyeduralommal jelenteti meg Tyler zenéit. Lehet, hogy leszerződött velük? Mindenesetre egyre szebbek a kiadványok. A cd képén ugyanazt találjuk, mint a borító fedőlapján. Ez utóbbi viszont kétféle verzióban kapható. Az amerikai kiadást a fent látható borítóval látták el, az európait viszont a hazánkban is látható "Constantine" plakáttal, melyen egy felhőszerű sejtelmességből lép elő Reeves - hasonlóan a lent látható promo verzió elejéhez. A cd hátulja, a trackek sorrendje és a belső képek azonban nem változtak. S ha már sorrendiség: a fiktív "Hogyan adjunk ki filmzenét?" című könyvben, a "számok kronológiai elhelyezése" fejezetet a Varese emberei ismételten átugorták. Míg a lemeztokot kinyitva vörösben pompázó "pokoli" képeket látunk, addig a borítót nyitogatva a jól megszokott fekete-fehér képek tárulnak elénk - közülük az egyik Tylerről készült. Továbbá a kórus, illetve a zenekar tagjait is felsorolják. Annyi bizonyos, hogy információkban nem szűkölködünk.

         Mikor először röppent fel a hír erről a score-ról - és az információk alapján sejthető volt, hogy nagyjából miről fog szólni a film -, egy olyan muzsikát képzeltem el hozzá, ami a "Darkness Falls", a "Frailty", illetve a "Godsend" stílusok keveréke. Meghallgatván az albumot, abszolút nem csalódtam, hiszen azt az élményt nyújtotta, amire számítottam. Csak Badelt belemixelgetései és a régebbi MV termékek majdhogynem egy az egyben történő átmentései azok, amik idegesítettek. Valamelyest megbarátkoztam már ezekkel a részekkel is, ám még mindig úgy vélem, jobb lett volna, ha nem vonják bele a munkálatokba. Bár tény, hogy néhol Badelt könnyebben megfogható dallamokkal látta el a kissé elborult zenét, így aki a kaotikusságot nem szereti, talál benne fogódzót. Mindettől függetlenül továbbá sem tartom jó ötletnek, ha két különböző zenei irányvonalat követő ember fog össze. Ez most egy erős közepesre sikerült.


    Kulics László
    2005.04.08.




    Tracklista:

      1. Destiny (2:03)
      2. The Cross Over (2:42)
      3. Meet John Constantine (2:39)
      4. Confession (2:31)
      5. Deo et Patri (1:17)
      6. Counterweight (2:48)
      7. Into the Light (2:53)
      8. I Left Her Alone (1:41)
      9. Resurrection (2:05)
    10. Circle of Hell (5:36)
    11. Last Rites (1:56)
    12. Encountering a Twin (1:05)
    13. Flight to Ravenscar (0:53)
    14. Humanity (2:58)
    15. John (1:31)
    16. Someone Was Here (1:46)
    17. Hell Freeway (2:43)
    18. Ether Surfing (1:14)
    19. The Balance (2:27)
    20. Absentee Landlords (1:35)
    21. John's Solitude (1:26)
    22. Lucifer (1:56)
    23. Rooftop (1:20)
    24. Constantine End Titles (2:39)


    TOVÁBBI ÉRTÉKELÉSEINK:

    Bíró Zsolt

    Dobrosi Tamás          nem értékelte

    Emesz Csaba

    Gregus Péter

    Szabó Csaba          nem értékelte

    Tihanyi Attila




    KAPCSOLÓDÓ ANYAGOK:

    Constantine (promotional score)

    Így készült a Constantine zenéje (interjú)

    Darkness Falls

    The Grudge

    További kritikáink
  • Jesse Stone - The Ultimate Collection
  • The Boss Baby
  • In the Heart of the Sea
  • Power Rangers
  • Noah
  • Mighty Morphin Power Rangers: The Movie
  • Crimson Rivers
  • Twister
  • xXx: Return of Xander Cage
  • The Lego Batman Movie
  • Shaft
  • Living in the Age of Airplanes
  • La La Land
  • Immortal Memory
  • Spirit: Stallion of the Cimarron

  • Filmzenékről röviden
  • Remember
  • Split
  • The Hollywood Shorties
  • Eddie the Eagle
  • Spotlight
  • Green Room
  • The Boy
  • Ma Ma
  • Jack Reacher: Never Go Back
  • Gagarin - First in Space

  • Filmek alatt hallott zenék
  • Jean-Claude Van Johnson
  • 47 Meters Down (In to Deep)
  • The Shallows
  • Solace
  • Into the Grizzly Maze
  • Enemies Closer
  • D-Tox
  • Rambo III
  • Transformers: Rescue Bots
  • Sex Tape

  • Interjúk
  • Jeff Beal: Apró kincsek
  • Lisa Gerrard: A szív hangja
  • Mark Hinton Stewart: A zene a párbeszédek mögött
  • Wolf Péter: A szerencse kapuja

  • Kollaborációk
  • Oliver Stone filmjeinek zenéi
  • Elmer Bernstein életútja I.
  • Jerry Goldsmith életútja III.
  • Jerry Goldsmith életútja II.
  • Jerry Goldsmith életútja I.

  • A filmzene legendái
  • Angelo Badalamenti
  • Philip Glass
  • Basil Poledouris
  • Lalo Schifrin
  • Dave Grusin

  • Moziszériák,tévésorozatok
  • A hobbit-trilógia zenéi
  • A Rémálom az Elm utcában széria zenéi
  • A Robert Langdon-filmek zenéi
  • A Hellraiser-filmek zenéi
  • A Válaszcsapás zenéje

  • További írásaink
  • Ez volt 2016
  • Oscar előtt és Oscar után 2016
  • 10 éves a Filmzene.net
  • Filmzeneszerzők különböző albumai
  • Filmzenékhez köthető kiadványok
  • Stúdiók
  • Lemezkiadók
  • In Memoriam