FŐOLDAL  |   ZENESZERZŐK  |   FILMZENEALBUMOK  |   FILMZENÉKRŐL RÖVIDEN  |   FILMEK ALATT HALLOTT ZENÉK  |   INTERJÚK    
  |   HÍREK

    The Mummy  Catch Me If You Can  Dunkirk  Blade Runner  Kingsman: The Golden Circle  War for the Planet of the Apes  Spider-Man: Homecoming  The Autopsy of Jane Doe  Pirates of the Caribbean: Dead Men Tell No Tales  Close Encounters of the Third Kind
EGYÉB ÍRÁSOK  |   MOZISZÉRIÁK ÉS TÉVÉSOROZATOK  |   ÉVES ÖSSZESÍTÉSEINK  |   DÍJAK  |   FÓRUM  |   JÓ TUDNI  |   RÓLUNK  |   KAPCSOLAT



Keresés a Filmzene.neten

  






Beszámolók
  • Hollywood Magyarországon - Hans Zimmer-est Lisa Gerrarddal
  • Brian Tyler londoni koncertje
  • Hans Zimmer Magyarországon
  • Az Antonio Sanchez & Migration magyarországi koncertje

  • Zenék egy témára
  • Conan
  • Robin Hood
  • A három testőr
  • Sherlock Holmes
  • Cápás filmek

  • DVD kiadványok
  • Jerry Goldsmith 80th Birthday Tribute Concert - Fimucité 3
  • A Tribute to Basil Poledouris
  • Fimucité 2: Closing Night Gala 2008
  • "War" - A filmzene készítése
  • Creating the Lord of the Rings Symphony




  • Filmzene.net - Confirmation (Harry Gregson-Williams)    CONFIRMATION  (2016)
       Bizonyosság


      

       zene: Harry Gregson-Williams
       vezényel: Harry Gregson-Williams
       kiadás éve: 2016
       kiadó: Lakeshore Records
       játékidő: 39:02




         A politika egy olyan színtér, ahol a talpon maradáshoz a kiterjedt kapcsolatrendszerre éppúgy nagy szükség van, mint gyomorra, elszántságra és gátlástalanságra, hiszen a szembenálló felek (legyen szó képviselőkről vagy akár választópolgárokról) egymás ellen történő kijátszása és az ármány a hatalom megszerzésének és megtartásának fő eszközei. Az HBO csapata 2016-ban e finoman szólva sem úri játszmák egyikét, a kilencvenes évek elején Clarence Thomas-ügyként elhíresült esetet tárta a nézők elé Bizonyosság címmel. A kellően botrányos bírósági ügy viszont nem először került terítékre: erről szól az 1999-es Strange Justice című tévéfilm is, és e két adaptáción kívül természetesen számtalan cikk, valamint könyv (The Real Anita Hill, Blinded by the Right: The Conscience of an Ex-Conservative) boncolgatja a Thomas, illetőleg egykori munkatársnője, Anita Hill közötti konfliktust. Az eset nemcsak a feltörekvő jogász legfelsőbb bíróságba történő jelölési procedúráját nehezítette meg, hanem ahhoz is hozzájárult, hogy az Egyesült Államokban ezt követően az addiginál jóval nyíltabban és tényszerűbben kezeljék a munkahelyi zaklatásokat.

         A direktori széket Rick Famuyiwa (hozzá köthető a Házasodik a család című romantikus dráma, s előreláthatólag ő felel majd a 2018-ban érkező The Flashért is) foglalhatta el, a forgatókönyvet pedig az Erin Brockovich - Zűrös természetet is papírra vető Susannah Grant szállította, akinek a sztori minél valósághűbben történő visszaadásában a korabeli cikkek, illetőleg a meghallgatási jegyzőkönyvek mellett egykori politikusok is a segítségére voltak. Míg George Bush alapvetően is vitatott megítélésű jelöltjét, Thomast Wendell Pierce (Förtelmes főnökök) formálja meg, az őt vádoló Hillt Kerry Washington (Django elszabadul) alakítja, a további szerepekben pedig olyan színészek láthatóak, mint Greg Kinnear (Lesz ez még így se!), Jeffrey Wright (A mandzsúriai jelölt), Treat Williams (Hair) és Eric Stonestreet (Modern család). Az alkotás remekül indul, ügyesen illusztrálja, miként válik a politikai csatározás fegyverévé egy olyan nő, aki önszántából soha nem állt volna elő az őt ért szexuális zaklatás vádjával - pláne nem úgy, hogy egy tíz évvel korábbi esettel gördítsen akadályt egykori főnöke elé, aki így eskütétel helyett meghallgatásokra kénytelen járni. Sajnálatos módon azonban amint kipattan a botrány, illetőleg körvonalazódnak az erőviszonyok, a film leül, s bármennyire is érdekes a téma, nem képes újból felállni, ezért a Bizonyosság egy teljesen átlagos alkotás szintjén ragad. A műfaj tipikus csapdája, hogy amennyiben e furcsa világ szárazsága érdektelenül van tálalva, akkor a produkció befullad, s mivel itt is éppen így történt, a Bizonyosság közel sem válhatott annyira meghatározóvá a maga kategóriájában, mint például Az elnök emberei, a JFK - A nyitott dosszié vagy éppen a Frost/Nixon.

         A produkció a kísérete révén került a látómezőmbe, kíváncsi voltam ugyanis, mi ösztönözte Harry Gregson-Williamst erre az egyenletes hangvételű, nem túl kiemelkedő, de mégis kellemes kikapcsolódást biztosító muzsikára, nem utolsósorban pedig látni szerettem volna, mi kell ahhoz, hogy az élvonalbeli filmekben lubickolva tévéfilmhez szerződjön. "A Bizonyosság egy különösen érdekes vállalkozás, hiszen az amerikai történelem hihetetlenül fontos momentumainak egyikét mutatja be. Azonnal megfogott, hogy milyen semleges tudott maradni a film, miközben megfelelő összetettséggel mutatja be Clarence Thomast és Anita Hillt a vizsgálat időszakában" - mesélte a szerző, aki az egykori Media Ventures korai érájának azon kevés tagja közé tartozik, akik a mai napig rendkívül foglalkoztatottak. Amikor először hallgattam végig a score-t, A védelmező, a Száguldó bomba és a Tolvajok városa visszafogottabb tételei jutottak eszembe a szerzőtől, illetőleg az, hogy milyen magabiztosan, bár kiszámíthatóan tudja hozni ezt a csöndes, sejtelmességgel tűzdelt atmoszférát. S bármennyire is éreztem a művet az iménti alkotások score-jaival azonos síkon mozgónak, egyfajta mostohatestvérnek, folyamatosan hallgattatta magát, így időről időre kedvem támad lepörgetni - ez a fajta, a komponistára különösen jellemző hangulat éppoly szimpatikus számomra, mint például James Newton Howard thrillervilága.
         "Zenei szempontból négy különböző területre kellett koncentrálnom: Anita, illetve Clarence lelki világának érzékeltetésére, az eljárással kapcsolatos archív felvételek tartalmára, valamint annak az abszurd cirkusznak a megjelenítésére, amit a botrány során az igazságügyi rendszer és a média vívott egymással. Olyan lendületet és energikusságot igyekeztem létrehozni, amiből a néző átérzi, milyen nagy tétje volt anno ennek az eseménynek" - fejtette ki Gregson-Williams, aki újfent a 2014-es Call of Duty: Advanced Warfare videojáték muzsikájának elkészítése óta folyamatosan vele dolgozó Stephanie Economout vette magához kiegészítő komponistaként.

         A visszafogott zenekari játék mellett fontos szerepe van a gitárnak, a zongorának, a trombitának és a klarinétnak, melyek kézenfekvő választásnak számítanak, lévén hogy az amerikai tradicionális, illetve katonazenei kultúra hétköznapjaiban is fontos instrumentumokról beszélünk. Tempósabb részeket a "Reporters Swarm", illetve az "Angela Wright" című tételeken kívül nem találunk, ami magának a filmnek a dinamikájából is ered, ugyanakkor ezzel a kissé melankolikus, néhol elmélázó, helyenként azonban kellő mértékben feszültséggel teli darab nagyban hozzájárul a képi világ fokozásához: a bizottsági meghallgatások során, illetve a sajtónak tett nyilatkozatok alatt elhangzó kijelentések a dallamoknak köszönhetően lényegesen karakteresebbé válnak. Az esetet szimbolizáló téma az albumnyitó "Thomas Nominated"-ben tárul elénk, ahol az elektromos gitáron történő húrpattogtatás révén a politikai élet keménysége jelenítődik meg, a második felében pedig a konfliktus motívuma csendül fel, amelyet egyúttal Thomas és Hill közös múltjának jelképeként is definiálhatunk. Utóbbi tölti be a kompozíció vezérszerepét, s bukkan fel olyan tételekben, mint a "Morning of the Hearing", a "Hi-Tech Lynching", valamint a "Confirmation".
         A muzsika érdemei közé tartozik az egyenletesség, azaz hogy nincsenek kiemelkedőbb vagy álmosítóbb momentumai, ám éppen ezért bemutatni sem egyszerű. A magam részéről az első perctől az utolsóig élveztem a score-t, melynek tételei közül a "Thomas Nominated"-et, a "One of His Victims"-et, az "Allegations Revealed"-et, az "Anita Visits Home"-ot (amely nagyban emeli a hozzá tartozó jelenet mondanivalóját, erejét), a "Morning of the Hearing"-et, valamint az "Anita's Opening Statement"-et kedvelem leginkább. Véleményem szerint ezek tükrözik legjobban a szereplők belső világát, érzéseit, melyek fő mozgatórugója az egész hercehurca végkimenetelétől való félelem.

         Idén Harry Gregson-Williams Bizonyossághoz szállított kísérete és a Varése Sarabande által megjelentetett Jesse Stone - The Ultimate Collectionre keresztelt album pörgött le legtöbbször akkor, amikor számítógépezés közben szerettem volna valami csöndes, halk kíséretet hallani. E filmzene korántsem maradandó, és nem is törekszik semmilyen űr betöltésére, ugyanakkor hibátlanul simul bele abba a zenei világba, amelyet Gregson-Williamstől az elmúlt évek során már megszokhattunk. Az élvezeti értékéhez pedig az is hozzátesz, hogy az album pont megfelelő hosszúságú ahhoz, hogy ne váljon unalmassá, hanem ellenkezőleg: még pont lekösse az embert - manapság egyébként egyre több kiadványnak tenne jót az optimális játékidő megválasztása.


    Kulics László
    2016.09.06.




    Tracklista:

      1. Thomas Nominated (3:24)
      2. Black Man In America (1:27)
      3. The Senate (1:22)
      4. One of His Victims (1:34)
      5. Allegations Revealed (1:30)
      6. Reporters Swarm (1:58)
      7. Anita Visits Home (1:27)
      8. Morning of the Hearing (2:16)
      9. Anita Speaks Out (1:40)
    10. Paparazzi Assault (2:19)
    11. Anita's Opening Statement (6:52)
    12. "Hi-Tech Lynching" (2:36)
    13. Angela Wright (1:11)
    14. Biden's Dilemma (3:34)
    15. Confirmation (5:52)





    TOVÁBBI ÉRTÉKELÉSEINK:

    Bíró Zsolt

    Dobrosi Tamás          nem értékelte

    Emesz Csaba          nem értékelte

    Gregus Péter          nem értékelte

    Pavlics Tamás          nem értékelte

    Szabó Csaba          nem értékelte

    Tihanyi Attila          nem értékelte




    KAPCSOLÓDÓ ANYAGOK:

    The Equalizer

    The Martian

    The Number 23

    Veronica Guerin

    További kritikáink
  • Alien: Covenant
  • King Arthur: The Legend of the Sword
  • Atlantis: The Lost Empire
  • Life
  • Colossal
  • Great Expectations
  • Jesse Stone - The Ultimate Collection
  • The Boss Baby
  • In the Heart of the Sea
  • Power Rangers
  • Noah
  • Mighty Morphin Power Rangers: The Movie
  • Crimson Rivers
  • Twister
  • xXx: Return of Xander Cage

  • Filmzenékről röviden
  • The Lego Ninjago Movie
  • The Dark Tower
  • Remember
  • Split
  • The Hollywood Shorties
  • Eddie the Eagle
  • Spotlight
  • Green Room
  • The Boy
  • Ma Ma

  • Filmek alatt hallott zenék
  • Jean-Claude Van Johnson
  • 47 Meters Down (In to Deep)
  • The Shallows
  • Solace
  • Into the Grizzly Maze
  • Enemies Closer
  • D-Tox
  • Rambo III
  • Transformers: Rescue Bots
  • Sex Tape

  • Interjúk
  • Jeff Beal: Apró kincsek
  • Lisa Gerrard: A szív hangja
  • Mark Hinton Stewart: A zene a párbeszédek mögött
  • Wolf Péter: A szerencse kapuja

  • Kollaborációk
  • Oliver Stone filmjeinek zenéi
  • Elmer Bernstein életútja I.
  • Jerry Goldsmith életútja III.
  • Jerry Goldsmith életútja II.
  • Jerry Goldsmith életútja I.

  • A filmzene legendái
  • Angelo Badalamenti
  • Philip Glass
  • Basil Poledouris
  • Lalo Schifrin
  • Dave Grusin

  • Moziszériák,tévésorozatok
  • A hobbit-trilógia zenéi
  • A Rémálom az Elm utcában széria zenéi
  • A Robert Langdon-filmek zenéi
  • A Hellraiser-filmek zenéi
  • A Válaszcsapás zenéje

  • További írásaink
  • Ez volt 2016
  • Oscar előtt és Oscar után 2016
  • 10 éves a Filmzene.net
  • Filmzeneszerzők különböző albumai
  • Filmzenékhez köthető kiadványok
  • Stúdiók
  • Lemezkiadók
  • In Memoriam