FŐOLDAL  |   ZENESZERZŐK  |   FILMZENEALBUMOK  |   FILMZENÉKRŐL RÖVIDEN  |   FILMEK ALATT HALLOTT ZENÉK  |   INTERJÚK    
  |   HÍREK

    It  Rebel in the Rye  The Mummy  Catch Me If You Can  Dunkirk  Blade Runner  Kingsman: The Golden Circle  War for the Planet of the Apes  Spider-Man: Homecoming  The Autopsy of Jane Doe
EGYÉB ÍRÁSOK  |   MOZISZÉRIÁK ÉS TÉVÉSOROZATOK  |   ÉVES ÖSSZESÍTÉSEINK  |   DÍJAK  |   FÓRUM  |   JÓ TUDNI  |   RÓLUNK  |   KAPCSOLAT



Keresés a Filmzene.neten

  






Beszámolók
  • Hollywood Magyarországon - Hans Zimmer-est Lisa Gerrarddal
  • Brian Tyler londoni koncertje
  • Hans Zimmer Magyarországon
  • Az Antonio Sanchez & Migration magyarországi koncertje

  • Zenék egy témára
  • Conan
  • Robin Hood
  • A három testőr
  • Sherlock Holmes
  • Cápás filmek

  • DVD kiadványok
  • Jerry Goldsmith 80th Birthday Tribute Concert - Fimucité 3
  • A Tribute to Basil Poledouris
  • Fimucité 2: Closing Night Gala 2008
  • "War" - A filmzene készítése
  • Creating the Lord of the Rings Symphony




  • Filmzene.net - Conan the Barbarian (Basil Poledouris)    CONAN THE BARBARIAN   (1982)
       Conan, a barbár


      

       zene: Basil Poledouris
       vezényel: Basil Poledouris
       kiadás éve: 1992
       kiadó: Varese Sarabande
       játékidő: 67:52




         Nehéz dolog egy filmről és zenéjéről kritikát írni - különösen egy elfogult kritikusnak. Történt ugyanis, hogy egy tizenhárom éves dundi fiúcska - édesapja kíséretében - látta ezt a filmet, ami örökre megváltoztatta a mozihoz és a zenéhez való hozzáállását. Mondják, hogy egy jó filmzene a film nélkül is megállja a helyét. Fordítva már ritkábban hangzik el a vélemény, holott úgy is igaz. Egy jó film a zene nélkül is megállja a helyét.
         Ha igaznak tekintjük ezt az állítást, akkor a "Conan a barbár" nem tekinthető jó filmnek. Merész kijelentés ez, ha az alkotógárdát nézzük; Arnold Schwarzenegger és James Earl Jones, mint színészek, valamint Oliver Stone forgatókönyvíró és a rendező John Milius. Nem lehet tagadni, nívós társaság, akik saját műfajukban mind elismert nevek.
         Akkor mitől is nem "jó" alkotás a Conan? A Robert E. Howard tollából megszületett emberfeletti erejű és bátorságú novella-, majd képregényhős generációknak adott csodás élményeket. Ennek megfilmesítésébe vágta bele fejszéjét 1981-ben a fent említett csapat, amit tisztességes eredménnyel el is végzett, ezzel a filmvásznon is méltó mementót állítva az önerejéből királlyá érő barbár alakjának.
         Ám munkájuk minden bizonnyal nem okozott volna olyan maradandó nyomot a filmtörténetben, mint amilyet, ha nincs Basil Poledouris. A görög származású zeneszerző tette fel képletesen a koronát Conan fejére, ezzel emelve a filmet a feledhetetlen alkotások sorába. Kevés olyan film készült eddig, ahol film és zenéje ilyen szimbiózisban létezne, bár a zene kielégíti a jó filmzene kritériumát; a film nélkül is remekül élvezhető.
         John Milius rendező és Oliver Stone forgatókönyvíró érezhető alázattal nyúlt a film témájához és a filmben címében szereplő barbár kitételhez mérten soványka szövegkönyvvel álmodták képre Conant. Ezt csak segítette Schwarzenegger osztrák akcentusa, így a film nagyrészt a képek és a zene erejével nyűgözi le a nézőt.

         Jószerivel az első fél órában négy mondatnál több nem is hangzik el, ám így is elsöprő erejű élményben van részünk a gyermek Conan első éveit hallva és látva. Az "Anvil of Crom" című első szám elemi erejű dobpergéssel indít, ami remek alaphangulatot kölcsönöz ennek a brutálisan szép darabnak. Poledouris mindent megtesz azért, hogy a barbár világban érezzük magunkat. Üstdobok és harsonák kísérik végig a számot, ami alatt Conan édesapjának mágikus erejű kardját látjuk elkészülni. Ezután egy lírai lassúságú és szépségű dallam veszi kezdetét a "Riddle of the Steel" című számban, ahol Conant édesapja tanítja az acél titkára. Ebben a lassú részben érezhetjük utoljára a gyermekkor báját és romlatlan szépségét. A dallamok hirtelen csapnak át egy erőteljes és félelmetes ritmusú opusba, ahol Conan népének lemészárlását láthatjuk. A "Riders of Doom" igazi akciózene, pergő és lüktető. Itt jelenik meg a vegyes kórus, ami márkajele lett a zenének és a hasonló fantasy-témájú filmeknek. Csodálatos hegedűszólamok csapnak itt össze a harsonákkal és a trombitákkal.
         A harmadik "Gift of Fury" című alkotás egy igazi dráma kísérőzenéje, ahol a főgonosz Thulsa Doom vérfagyasztó jelenet keretében fejezi le Conan édesanyját. A gyönyörű hegedűfutamok és a harsonák természetesen itt is jelen vannak, amik kellően érzékeltetik a varázsló emberfeletti hatalmát.
         A negyedik szám igazi mestermű. Monotonitásával és effektjeivel szívfájdítóan közel hozza a hallgatóhoz Conan szenvedéseit hosszú évekig tartó fogsága alatt. Mintha a címben említett kerék (egy taposómalom) saját csontjainkat törné porrá.
         Az ötödik szám fantasyhoz méltó misztikus világot teremt. Az "Atlantean Sword" című zene közben találja meg a fogságból megszökött Conan egyetlen valóban megbízható társát, a kardját, melyet egy nagy múltú múmiától oroz el. Csodálatos összhangban zengnek fel a vonósok és a fúvósok, néhol csengettyűkkel fűszerezve.
         A hatodik számról duplán elfogult a kritikaírói hang. Ugyanis közelgő házasságához szánta bevonulási zenének ezeket a dallamokat. Ennek megfelelően itt nincsenek menydörgő dobok, visító hegedűk és csattogó cintányérok. A "Theology / Civilization" című szám igazi melegséget varázsol az ember szívébe, ami túlmutat a filmben betöltött szerepén, ahol a kissé tapasztalatlan Conan a civilizáció áldásos vívmányaival (sült hús, házak, ismeretlen állatok stb.) szembesül.
         Érdekes ellentét feszül az előző szám és az azt követő között - mármint felhasználását illetően. Ugyanis a "Wifeing Ttheme" címéből adódóan inkább lenne esküvőre való, mint az előző. A zenemű lágy, elomló dallamai olyan szeretetet és gyöngédséget tükröznek, ami érdekes ellentétben áll a film sugallta keménységgel, ám remekül árnyalja Conan jellemét. Itt megmutatkozik a barbár gyenge pontja, kiderül, hogy az ötvenes kar mögött érző szív lakozik.
         A nyolcadik opus követi az előző vonalat, szintén lágy és érzelmes, csodálatos háttér a kibontakozó szerelem megjelenítésére. A "The Leaving / The Search" sok olyan elem mellet, ami eddig is feltűnt már, erőteljes alkalmazza a hárfát is.
         A kilencedik szám szintén igazi mestermű. Hatalmas menet tart a főpap Doom szent oltára felé, mely közt Conan is elvegyül. A fanatikus menet csodás zenei megfelelője ez a kíséret, ahol szinte érezzük az egyszerre lépő emberfolyam lüktetését, a belőlük áradó fanatikus hitet és erőt.
         A következő szám igazi csemege. Conant felfedezik a tömegben és foglyul ejtik, megkínozzák és kikötözik egy kínzócölöphöz. A lassú, disszonáns dallamok átélhetővé teszik a forróság és a szomjúság okozta kínokat, szinte mi is halljuk a keselyűk vijjogását. A szám második fele éles váltást tartalmaz, ami visszautal a "Theology/Civilization" elemre, ahol a barbár harcostársával a sztyeppéken vándorolva fedezte fel a világot. Nos társai is ilyen utat bejárva találtak rá a halálra ítélt Conanra. A tizenegyedik szám lassú és méltóságteljes dallamokkal indít, egy kis kórussal fűszerezve, ami tényleg jól illik a misztikus hangulathoz, amit Conan varázslója és krónikása termet mágikus hieroglifáival, amikkel elősegíti az elesett beteg gyógyulását.
         A tizenkettedik szám tagadhatatlan csúcspontja a filmnek és a zenének is. A kis csapat ebben a részben merészkedik be a főpap szentélyébe, ahol orgiák közepette zajlanak a dolgos hétköznapok. Ennek a romlott duhajkodásnak és a menthetetlenül bekövetkező véres csata előszelének bemutatásával mesterművet alkotott a Zoe - Basil Poledouris alkotópáros. Érezni, hogy a két dallam két külön alkotó tollából származik, ám remekül megfér ebben a feszített tempójú, remekbeszabott alkotásban.
         A tizenharmadik szám egy igazi szívhez szóló jajkiáltás, ami remekül illik a kőarcú Conan belső fájdalmához, amit elveszett kedvese, Valeria iránt érez. Mivel Conan rettenthetetlen barbárként nem mutatja ki érzelmeit, társa kényszerül erre. Ennek tökéletes megfelelője a zene, ahol a rettenetes fájdalom a forrongó dühbe csap át. Ezért a lágy vonósok lassanként átadják helyüket a fúvósok öblösebb hangjának.      Az előbb említett végkifejlet a tizennegyedik számban ölt testet. A vészjósló készülődést cintányérok folyamatos és ütemes hangja jelenti, amik baljós előjelül szolgálnak a vonósok mindjobban erősödő hangzásának. A zenemű végül a jól ismert kórushangzásban teljesedik ki, ami az ellenséges lovasok rohamát derekasan leküzdő páros méltó dicsérete. Ismét visszatér Doom főpap háremében hallott rész, illetve Conan népének kiirtásakor elhangzottak, így emelve egymás mellé a három roppant véres jelenetet.
         A tizenötödik szám ("Death of Rexor") férfias bosszú az elvett szerelemért, életért, az átélt borzalmakért. Magasztos és fenséges, fúvósokkal és a már megszokott kórussal. Az apja régi kardját újra megkaparintó Conan szépen lassított jelenetéhez nem is illene más zene, csakis ez a mennyei alkotás. A szám második fele lényegében előzménye az utolsónak. Az "Orphans of Doom / The Awaking" az öngyilkos szekta szószerinti lefejezéséhez írt nekrológ. Éteri, női kórus leheletfinom dallamokkal mutatja be az elmúlást és az öngyilkos kábulatból való ébredést.

         Poledouris ezzel az alkotásával műfajt teremtett, a fantasy filmek zenei megfelelőjének etalonját alkotta meg. Bár Oscar-díjra nem találták érdemesnek a Filmakadémia kritikusai, de ez mit sem von le a zenei alkotás nagyságából.
         Bátran ajánlható minden filmzenével ismerkedőnek.


    Szabó Csaba
    2004.04.26.




    Tracklista:

      1. Anvil of Crom (2:34)
      2. Riddle of Steel / Riders of Doom (5:36)
      3. Gift of Fury (3:50)
      4. Wheel of Pain (4:09)
      5. Atlantean Sword (3:50)
      6. Theology / Civilization (3:13)
      7. Wifeing (Love Theme from "Conan the Barbarian") (2:10)
      8. The Leaving / The Search (5:59)
      9. Mountain of Power Procession (3:21)
    10. The Tree of Woe (3:31)
    11. Recovery (2:11)
    12. The Kitchen/The Orgy (6:30)
    13. Funeral Pyre (4:29)
    14. Battle of the Mounds (4:52)
    15. Death of Rexor (5:34)
    16. Orphans of Doom / The Awakening (5:31)



    TOVÁBBI ÉRTÉKELÉSEINK:

    Bíró Zsolt

    Dobrosi Tamás

    Emesz Csaba

    Gregus Péter

    Kulics László

    Tihanyi Attila




    KAPCSOLÓDÓ ANYAGOK:

    Bicentennial Man

    King Solomon's Mines

    Robocop

    További kritikáink
  • Pirates of the Caribbean: Dead Men Tell No Tales
  • Close Encounters of the Third Kind
  • Alien: Covenant
  • King Arthur: The Legend of the Sword
  • Atlantis: The Lost Empire
  • Life
  • Colossal
  • Great Expectations
  • Jesse Stone - The Ultimate Collection
  • The Boss Baby
  • In the Heart of the Sea
  • Power Rangers
  • Noah
  • Mighty Morphin Power Rangers: The Movie
  • Crimson Rivers

  • Filmzenékről röviden
  • Hail, Caesar!
  • The Lego Ninjago Movie
  • The Dark Tower
  • Remember
  • Split
  • The Hollywood Shorties
  • Eddie the Eagle
  • Spotlight
  • Green Room
  • The Boy

  • Filmek alatt hallott zenék
  • Jean-Claude Van Johnson
  • 47 Meters Down (In to Deep)
  • The Shallows
  • Solace
  • Into the Grizzly Maze
  • Enemies Closer
  • D-Tox
  • Rambo III
  • Transformers: Rescue Bots
  • Sex Tape

  • Interjúk
  • Jeff Beal: Apró kincsek
  • Lisa Gerrard: A szív hangja
  • Mark Hinton Stewart: A zene a párbeszédek mögött
  • Wolf Péter: A szerencse kapuja

  • Kollaborációk
  • Oliver Stone filmjeinek zenéi
  • Elmer Bernstein életútja I.
  • Jerry Goldsmith életútja III.
  • Jerry Goldsmith életútja II.
  • Jerry Goldsmith életútja I.

  • A filmzene legendái
  • Angelo Badalamenti
  • Philip Glass
  • Basil Poledouris
  • Lalo Schifrin
  • Dave Grusin

  • Moziszériák,tévésorozatok
  • A hobbit-trilógia zenéi
  • A Rémálom az Elm utcában széria zenéi
  • A Robert Langdon-filmek zenéi
  • A Hellraiser-filmek zenéi
  • A Válaszcsapás zenéje

  • További írásaink
  • Ez volt 2016
  • Oscar előtt és Oscar után 2016
  • 10 éves a Filmzene.net
  • Filmzeneszerzők különböző albumai
  • Filmzenékhez köthető kiadványok
  • Stúdiók
  • Lemezkiadók
  • In Memoriam