FŐOLDAL  |   ZENESZERZŐK  |   FILMZENEALBUMOK  |   FILMZENÉKRŐL RÖVIDEN  |   FILMEK ALATT HALLOTT ZENÉK  |   INTERJÚK    
  |   HÍREK

    The Autopsy of Jane Doe  Pirates of the Caribbean: Dead Men Tell No Tales  Close Encounters of the Third Kind  Alien: Covenant  King Arthur: The Legend of the Sword  Atlantis: The Lost Empire  Life  Colossal  Great Expectations  Jesse Stone - The Ultimate Collection
EGYÉB ÍRÁSOK  |   MOZISZÉRIÁK ÉS TÉVÉSOROZATOK  |   ÉVES ÖSSZESÍTÉSEINK  |   DÍJAK  |   FÓRUM  |   JÓ TUDNI  |   RÓLUNK  |   KAPCSOLAT



Keresés a Filmzene.neten

  






Beszámolók
  • Hollywood Magyarországon - Hans Zimmer-est Lisa Gerrarddal
  • Brian Tyler londoni koncertje
  • Hans Zimmer Magyarországon
  • Az Antonio Sanchez & Migration magyarországi koncertje

  • Zenék egy témára
  • Conan
  • Robin Hood
  • A három testőr
  • Sherlock Holmes
  • Cápás filmek

  • DVD kiadványok
  • Jerry Goldsmith 80th Birthday Tribute Concert - Fimucité 3
  • A Tribute to Basil Poledouris
  • Fimucité 2: Closing Night Gala 2008
  • "War" - A filmzene készítése
  • Creating the Lord of the Rings Symphony




  • Filmzene.net - Conan the Destroyer (Basil Poledouris)    CONAN THE DESTROYER   (1984)
       Conan, a pusztító


      

       zene: Basil Poledouris
       vezényel: Basil Poledouris
       kiadás éve: 1992
       kiadó: Varése Sarabande
       játékidő: 33:02




         Miután a Conan, a barbár megtízszerezte a gyártási költségét és rövidesen a kultikus mozik sorában találta magát, a producerek számára nem volt kérdéses, hogy megéri-e tovább foglalkozni Robert E. Howard hősének, a kimmériai barbárnak történetével vagy sem. Bár a Conan, a pusztító jócskán visszatermelte a ráfordított összeget, bizonyos értelemben romba is döntötte az előd által megteremtett kultuszt. "Ez a film teljesen más megközelítéssel állt a témához - mondhatnám úgy is, hogy meglehetősen nevetségesen. Úgy szoktam hivatkozni rá, hogy Conan, a színlelő. Nagyon ritkán jut eszembe ez a mozi" - mesélte Basil Poledouris, aki nem volt egyedül ezen meglátásával - a címszereplőt megformáló Arnold Schwarzeneggernek például ezt követően esze ágában sem volt visszatérni a karakterhez, így a harmadik felvonás ötleteit a hasonló stílusú, 1997-ben készült Kull, a hódítóban használták fel. A sikertelenség okát a kritikusok és a közönség abban látta, hogy az alkotók téves útra terelték Conant: a kevesebb erőszakos jelenet, illetve a több humoros mozzanat bevonása mellett döntöttek azért, hogy filmjük a korhatár-besorolás csökkenése nyomán több emberhez juthasson el. Ezek azonban ahhoz vezettek, hogy csorba esett a fő vonzerőn, a nyers barbár világ nyújtotta varázson.

         A Conan, a pusztító 1984 nyarán került bemutatásra, Schwarzenegger mellett pedig a varázslót, Akirót alakító Mako Iwamatsu, valamint a szintén testépítőből színésszé avanzsált Sven-Ole Thorsen tért vissza a szereplőgárdából. Az első felvonás sikeréhez nagyban hozzájáruló John Milius viszont nem tudott időt szakítani a munkálatokra, Dino De Laurentiis pedig nem akarta megvárni, ezért új direktor után nézett. Választása Richard Fleischerre esett, akivel a producer biztosra tudott menni, hiszen az 1962-es Barabás, illetve a tizenhárom évvel később forgatott Mandingo kapcsán már némileg összecsiszolódott párosnak számítottak.
         "Szerencsés vagyok, hogy sci-fi filmeken és ilyen jellegű mitikus alkotásokon dolgozhattam. A zeneszerző dolga ilyenkor, hogy egy saját világot kreáljon, egy olyan környezetet, amivel aztán a hallgatóság könnyedén azonosulni tud. Ehhez viszont elengedhetetlen az, hogy bízz abban, amit csinálsz, higgy a kijelölt útban, és kölcsönösen legyetek tekintettel a rendezővel egymás ötleteire" - nyilatkozta évekkel később Poledouris, akinek a Conan, a barbár rendkívül közel állt a szívéhez, folytatásáról azonban szíves-örömest elfeledkezett volna. Ennek oka az alkotógárda hozzáállásában rejlett, aminek következményeként a komponista hiába igyekezett a lehető legtöbbet kihozni a dologból és hűen folytatni az első rész score-ját az új karakterek inspirálta motívumok bevonásával, ha az idő és a büdzsé rendkívül szűkös volt. A papíron nagy ívűnek tűnő dallamok, a csodálatos megoldások az azokat előadó Unione Musicisti Di Romára keresztelt zenekar csekély létszáma okán nem érték el a kellő hatást, ráadásul ezt kórussal sem tudta már palástolni a szerző. További problémákhoz vezetett, hogy a költségcsökkentés eredményeként több zenei részletet egy az egyben átemeltek az előző moziból, a véglegesnek vélt új anyagot pedig többször is megvágták. Az ezen hátrányokból eredő hibák látványosan szembetűnnek a Varése Sarabande korongján, amit 2011-ben a Prometheus kiadó igyekezett orvosolni azzal, hogy a teljes score-t újravették Nic Raine karmester, valamint a City of Prague Philharmonic Orchestra közreműködésével. Utóbbi kétségtelenül hatásosabb lett, én azonban a hibái ellenére is a Poledouris-féle felvételt részesítem előnyben.

         A hanganyagon az első perctől kezdve érződik, hogy Poledouris a körülmények ellenére igyekezett pozitívan állni a projekthez, s törekedett arra, hogy a muzsika értéke ne zuhanjon egyenes arányban a film minőségével. A korong legjobban sikerült darabjának a már ismert dallamokból is építkező "Main Title / Riders of Taramis"-t, az "Elite Guard Attacks"-t, a "The Kattá"-t, a "Duelling Wizards"-ot, valamint a "Crystal Palace"-t tartom, melyek közül utóbbit örömmel hallgatnám meg egy koncertteremben is. A barbárokkal teli világ nyerseségét, jellegét részint olyan, a középkorban játszódó alkotásokból is ismert megoldásokkal szimbolizálta a szerző, amilyet például az "Approach to Shadizaar"-ban is hallhatunk, de a legemblematikusabb utalásokat ezúttal is az akciótémák rejtik, melyekkel kapcsolatban Poledouris korábban így fogalmazott: "Filmes szempontból hogyan lehet embereket ölni? Lehet lopakodva, a sötétség leple alatt, kegyetlen dolgokat művelve. Jómagam nem kedvelem az ilyen jellegű megoldásokat, a Conan, a barbárban azonban kezdetleges harcosok révén történnek ilyenek, s ezen vonallal én jobban tudok azonosulni, mint a horrorokkal". Míg új motívumok a már említett "Crystal Palace" mellett a "The Horn of Dagoth"-ban csendülnek fel, a "Valeria Remembered"-ben visszatér Conan szerelmi témája, melyet a misztikumot sugalló "The Kattá"-ban fűzött tovább a szerző.

         Aki beszerezte a Conan, a barbár kíséretét, de a két filmért nem különösebben rajong, annak a Conan, a pusztító albuma nem feltétlenül számít kihagyhatatlannak. Ez részint a sok visszatérő dallamból eredhet, részint pedig a hangzásból, számomra azonban a "Main Title / Riders of Taramis", illetve a "Crystal Palace" okán mégis csábító. Bárkinek bármilyen véleménye is legyen róla, abban bizonyára egyetért mindenki, hogy e muzsika ékes példaként szolgál arra, hogy szűk határidő mellett is lehet remek munkát végezni, ha pedig Basil Poledouris számára minden szempontból több teret engednek, minden bizonnyal az első rész aláfestésével vetekedő minőséget kaptunk volna.


    Kulics László
    2015.09.09.




    Tracklista:

      1. Main Title / Riders of Taramis (3:31)
      2. Valeria Remembered (3:02)
      3. The Horn of Dagoth (2:17)
      4. Elite Guard Attacks (2:23)
      5. Crystal Palace (6:00)
      6. The Katta (1:05)
      7. Dream Quest (1:30)
      8. Night Bird (2:21)
      9. Approach to Shadizaar (1:40)
    10. The Scrolls of Skelos (2:26)
    11. Duelling Wizards (1:25)
    12. Illusion's Lake (1:27)
    13. Conan & Bombaata Battle (1:16)





    TOVÁBBI ÉRTÉKELÉSEINK:

    Bíró Zsolt          nem értékelte

    Dobrosi Tamás          nem értékelte

    Emesz Csaba          nem értékelte

    Gregus Péter

    Pavlics Tamás          nem értékelte

    Szabó Csaba          nem értékelte

    Tihanyi Attila          nem értékelte




    KAPCSOLÓDÓ ANYAGOK:

    Gladiator

    Hundra

    Xena: Warrior Princess

    Zenék egy témára: Conan

    További kritikáink
  • The Boss Baby
  • In the Heart of the Sea
  • Power Rangers
  • Noah
  • Mighty Morphin Power Rangers: The Movie
  • Crimson Rivers
  • Twister
  • xXx: Return of Xander Cage
  • The Lego Batman Movie
  • Shaft
  • Living in the Age of Airplanes
  • La La Land
  • Immortal Memory
  • Spirit: Stallion of the Cimarron
  • Scream: The TV Series

  • Filmzenékről röviden
  • Remember
  • Split
  • The Hollywood Shorties
  • Eddie the Eagle
  • Spotlight
  • Green Room
  • The Boy
  • Ma Ma
  • Jack Reacher: Never Go Back
  • Gagarin - First in Space

  • Filmek alatt hallott zenék
  • Jean-Claude Van Johnson
  • 47 Meters Down (In to Deep)
  • The Shallows
  • Solace
  • Into the Grizzly Maze
  • Enemies Closer
  • D-Tox
  • Rambo III
  • Transformers: Rescue Bots
  • Sex Tape

  • Interjúk
  • Jeff Beal: Apró kincsek
  • Lisa Gerrard: A szív hangja
  • Mark Hinton Stewart: A zene a párbeszédek mögött
  • Wolf Péter: A szerencse kapuja

  • Kollaborációk
  • Oliver Stone filmjeinek zenéi
  • Elmer Bernstein életútja I.
  • Jerry Goldsmith életútja III.
  • Jerry Goldsmith életútja II.
  • Jerry Goldsmith életútja I.

  • A filmzene legendái
  • Angelo Badalamenti
  • Philip Glass
  • Basil Poledouris
  • Lalo Schifrin
  • Dave Grusin

  • Moziszériák,tévésorozatok
  • A hobbit-trilógia zenéi
  • A Rémálom az Elm utcában széria zenéi
  • A Robert Langdon-filmek zenéi
  • A Hellraiser-filmek zenéi
  • A Válaszcsapás zenéje

  • További írásaink
  • Ez volt 2016
  • Oscar előtt és Oscar után 2016
  • 10 éves a Filmzene.net
  • Filmzeneszerzők különböző albumai
  • Filmzenékhez köthető kiadványok
  • Stúdiók
  • Lemezkiadók
  • In Memoriam