A "Con Air - A fegyencjárat" a felhőtlen szórakoztatásról gondoskodó Jerry Bruckheimer-popcornmozik egyike, melynek felvételén az addig csak videoklipeket rendező Simon West dirigált. Az elsőfilmes West éppúgy remekül helytállt - bár az számomra mindig nyitott kérdés, hogy egy rendező mennyire lehet kreatív, illetve mehet a saját feje után Bruckheimer mellett -, mint az önálló producerként debütáló Bruckheimer, kinek társa, az "élet örömeinek" feneketlen habzsolásáról is elhíresült Don Simpson 1996-ban elhunyt.
     Az alkotás két Oscar-jelölést is magáénak tudhat, melyeket a legjobb hang és a legjobb dal kategóriájában érdemelt ki. Diane Warren "How Do I Live" című daláról ugyanakkor azt is elmondhatja, hogy ezek mellett Grammyre, sőt Arany Málnára is jelölték, ami enyhén szólva kontrasztos megítélést bizonyít. A különféle díjkiosztó bizottságok egymásnak történő ellentmondása azonban nem érvényes a score-ra, melyet az 1998-as BMI Film & TV Awards-díjkiosztón a legjobb eredeti filmzenének szavaztak meg - érdemes megjegyezni azonban, hogy abban az évben összesen tizenkét aláfestés kapott szobrocskát, de hát BMI-éknál ez már csak így szokás.

     Bár a zenét az akkoriban még Media Venturesnek nevezett iskola kötelékébe tartozó komponisták, Mark Mancina és Trevor Rabin készítették el, stílusát tekintve nem simul bele tökéletesen a szokványos MV-s hangzásvilágba: a heroikus, szintetizátorral tarkított nagyzenekari kompozíció helyett egy főként elektromos gitárral és erős ütősökkel operáló szerzeménnyel állunk szemben. Ez azonban teljesen logikus döntés egy olyan film esetében, amely a legelvetemültebb bűnözőket szállító repülőgépen végbemenő szökési kísérletről szól.
     Kettejük kollaborációja a "Con Air - A fegyencjárat" kapcsán úgy indult, hogy egyenlő félként veszik ki részüket a munkából (korábbi közös munkájuk a "Twister" volt, ahol Mancina írta a zenét, Rabin pedig a gitárszólók feljátszásáért volt felelős), ám ez végül másként alakult: Mancinának ki kellett szállnia a projektből, ugyanis a munkálatok az eredeti ütemtervhez képest olyannyira elcsúsztak, hogy végül fedésbe került a "Féktelenül 2.: Teljes gázzal" zenéjére kapott idővel. Így hát, alig 15 percnyi anyag megírását követően búcsút intett a produkciónak, a feladat pedig Rabinra hárult.

     A rabszállításra használt fegyencjáratot hatalmába kerítő nehézfiúk (élükön a John Malkovich által alakított Cyrusszal) története alá tehát egy erősen gitár- és ütőscentrikus kompozíció került, ami jelen albumon mindössze egy-két tétel erejéig veszít pörgős tempójából (ilyen többek között a "Trisha", valamint a "Poe Meets Larkin" tételek). A fő hangsúly ugyan az imént említett hangszerekre terelődik, ám szinte végig ott van a szimfonikus zenekar, melynek tagjai hol háttérbe húzódva, hol pedig egyenértékű félként játszanak.
     A score két főtémára épül: az egyik az éppen szabaduló, s a lázadókkal szembeforduló loboncos hajú hősé, Cameron Poe-é (Nicolas Cage), a másik pedig a szökni próbáló raboké. Míg a gondatlanságból elkövetett emberölésért lesittelt Poe motívumát az albumnyitó "Con Air Theme"-ben ismerhetjük meg, addig a többi rabot szimbolizáló dallamsor a "Carson City"-ben csendül fel először. A korong legütősebb zenéi a "Lear Crash", a "Lerner Landing", a "The Takeover", a "Battle in the Boneyard" valamint a "Fire Truck Chase" címek alatt rejlenek, melyek egyúttal az album egészének gerincét is alkotják. Az album - s egyúttal az egész film - legértékesebb száma az "Overture", mely Poe témáját mutatja be, s követi nyomon a röviden bemutatott börtönéveit.
     A Hollywood Records gondozásában megjelent kiadványon található zenék a film kronológiájától meglehetősen eltérő koncepció alapján kerültek fel, ám ez jelen esetben nem annyira zavaró, mivel itt nem találunk lassan előkerülő és/vagy kibontakozódó témákat: a két főtéma, illetve az egy-két altéma felbukkanásuktól kezdve teljes valójukban mutatkoznak meg, a változatosságról mindössze ezek variálása, váltakozása gondoskodik. Zeneileg tehát egy egyszerű, de hangzatos kompozícióról beszélhetünk, ám ettől még nem válik a mű egysíkúvá, csupán hamar kiismerhető lesz.

     Egyszerűsége és hangszerelése okán lehet szeretni vagy nem szeretni a "Con Air" score-t, az azonban biztos, hogy a fegyencjáratként szolgáló repülőgépen történő eseményekhez remekül passzol ez a fajta zúzás. Akinek pedig tetszik, az könnyedén és potom összegekért szerezheti be e korongot annak ellenére is, hogy bontatlanul manapság már nehezen lehet rálelni, ez ugyanis nem tartozik a méregdrága out of print kategóriába.

Kulics László
2010.03.17.

Tracklista:   1. Con Air Theme (1:31)   2. Trisha (1:04)   3. Carson City (3:04)   4. Lear Crash (4:44)   5. Lerner Landing (3:28)   6. Romantic Chaos (1:22)   7. The Takeover (3:52)   8. The Discharge (1:09)   9. Jailbirds (0:59) 10. Cons Check Out Lerner (1:55) 11. Poe Saves Cops (2:25) 12. The Fight (0:22) 13. Battle in the Boneyard (7:41) 14. Poe Meets Larkin (1:14) 15. Bedlam Larkin (0:49) 16. Fire Truck Chase (4:22) 17. Overture (4:18)

TOVÁBBI ÉRTÉKELÉSEINK: Bíró Zsolt Dobrosi Tamás Emesz Csaba Gregus Péter Szabó Csaba Tihanyi Attila KAPCSOLÓDÓ ANYAGOK: Bad Boys Bad Company National Treasure Speed 2: Cruise Control