FŐOLDAL  |   ZENESZERZŐK  |   FILMZENEALBUMOK  |   FILMZENÉKRŐL RÖVIDEN  |   FILMEK ALATT HALLOTT ZENÉK  |   INTERJÚK    
  |   HÍREK

    Catch Me If You Can  Dunkirk  Blade Runner  Kingsman: The Golden Circle  War for the Planet of the Apes  Spider-Man: Homecoming  The Autopsy of Jane Doe  Pirates of the Caribbean: Dead Men Tell No Tales  Close Encounters of the Third Kind  Alien: Covenant
EGYÉB ÍRÁSOK  |   MOZISZÉRIÁK ÉS TÉVÉSOROZATOK  |   ÉVES ÖSSZESÍTÉSEINK  |   DÍJAK  |   FÓRUM  |   JÓ TUDNI  |   RÓLUNK  |   KAPCSOLAT



Keresés a Filmzene.neten

  






Beszámolók
  • Hollywood Magyarországon - Hans Zimmer-est Lisa Gerrarddal
  • Brian Tyler londoni koncertje
  • Hans Zimmer Magyarországon
  • Az Antonio Sanchez & Migration magyarországi koncertje

  • Zenék egy témára
  • Conan
  • Robin Hood
  • A három testőr
  • Sherlock Holmes
  • Cápás filmek

  • DVD kiadványok
  • Jerry Goldsmith 80th Birthday Tribute Concert - Fimucité 3
  • A Tribute to Basil Poledouris
  • Fimucité 2: Closing Night Gala 2008
  • "War" - A filmzene készítése
  • Creating the Lord of the Rings Symphony




  • Filmzene.net - Code 46 (David Holmes, Steve Hilton)    CODE 46   (2004)
       


      

       zene: Free Association (David Holmes, Steve Hilton)
       kiadás éve: 2004
       kiadó: Koch Records
       játékidő: 31:55





         Tim Robbinsszal ("A remény rabjai") és Samantha Mortonnal ("Különvélemény") a főszerepben mutatták be lassan két éve Michael Winterbottom ("Welcome to Sarajevo") futurisztikus filmjét, amely a nem túl távoli jövőben játszódik, és azt a talán nem is annyira elképzelhetetlen helyzetet vázolja fel, amikor az amerikai városokba már csak szigorú ellenőrzések után lehet bejutni, egy speciális irat, afféle biztosítás birtokában. Akik nem rendelkeznek ezzel, azok a senkiföldjén, a települések közti sivatagban élhetnek. A hamisítások miatt a papírok gyártóit biztosítási nyomozók ellenőrzik. William is egy közülük, aki nem leplezi le a hamis dokumentumokat készítő Mariát, mert beleszeret. Kettejük rövid, ám annál szenvedélyesebb viszonyáról szól a film, amely bemutatásáról egyelőre semmi hír nincs itthon.

         A zeneszerzőket leplező Free Association elnevezés mögött tulajdonképpen két alkotó, Steve Hilton és David Holmes, illetve az őket kísérő zenészcsapat áll. Előbbi főállásban egy zenei producer, aki többek közt Craig Armstronggal, a Massive Attackkel és a Depeche Mode-dal is dolgozott, filmzenében pedig a "Die Another Day", vagy éppen a "Moulin Rouge" viseli háttérmunkás kezeinek nyomát. David Holmes nevét viszont sokkal inkább el bírnám képzelni mondjuk egy trashmetál-zenekar frontemberi posztján, mint tárgyalt albumunk alkotójaként, ugyanis a "Code 46" szó szerint semmit sem tartalmaz a tőle megszokott és elvárt elemekből. A DJ-múlttal is rendelkező szerzőnek nem ez az első filmzenei albuma; többek közt a "Tripla vagy semmi"-nek és folytatásának, valamint a "Még egy kis pánik"-nak birtokolja a zeneszerzői posztját, nem mellesleg pedig a "Mint a kámfor" aláfestésével vált ismertté a mozilátogatók körében is. Tehát láthatóan rutinos rókával van dolgunk, aki a "Code 46" társszerzőjeként megalkotta legjobb művét.

         Tom Cruise "Vanília égbolt"-jának végén kapott stratégiai jelentőségű szerepet egy dal, aminek előadója a Sigur Rós (nevük jelentése: győzelem rózsa). A csapat Magyarországon jobbára ismeretlen volt és az is marad, hiszen stílusuk annyira speciális rétegzene, amely csak a zenei extremitások után érdeklődőkhöz képes eljutni - vagy akkor, ha a zenekar felbukkan betétdal előadójaként mondjuk a "Helyszínelők"-ben, mint a fent említett, frappáns című "Svefn-g-englar" esetében erre példa is volt. Az izlandi bandát a pszichedelikus muzsikák éllovasai közt tartják számon, és videoklipjeik is rendkívüliek (a megdöbbentő "Svefn..." videójában Down-kóros angyalok táncolnak). Legutóbb megjelent, 2005-ös "Takk" című albumuk is hatalmas sikereket ért el a világ érdeklődőbb felén - persze ez alatt nem milliós lemezeladásokat kell érteni, hanem inkább kritikai elismeréseket. Aki képes befogadni valamelyik felvételüket, az az összes többinek is rabja lesz.

         A "Code 46" gyakorlatilag olyan, mint egy ének nélküli Sigur Rós lemez - egyedül csak a Jónsi nevű énekes manószerű hangja hiányzik a képből ahhoz, hogy teljes legyen az illúzió. Első nekifutásra gitárlemezként is lehetne kategorizálni a CD-t, mivel az alig félórás kiadvány fő hangszere ez. Ám senki ne gondoljon valamiféle instrumentális brit-pop dalválogatásra, a legkevésbé sem erről van szó. Bár a számok főként erre a hangszerre épülnek, sokkal érdekesebbek, mintsem azt elsőre gondolná az ember.
         Az első track a "Shanghai". Nagy adag szomorúság árad belőle, ami végig megmarad a score többi részében is. A dalok többnyire leheletfinom elektronikára, vijjogó elektromos gitárra, és a fokozatosan bekapcsolódó pengetős hangszerek játékára épülnek, és így állnak össze egy szürreális hangulatú, kiváló eleggyé. Az instrumentekből előcsalogatott dallamok annak ellenére fülbemászóak, hogy változatosságuk következtében eldúdolni őket szinte képtelenség lenne. A lebegős, elszállós hangulatért - a különféle beépített hangminták bevetése mellett - a "Platform 23"-ban és az "Apathy Drug"-ban például szinte cincogásig vékonyuló szólógitár, és dörmögő basszus visszhangzása a felelős, de egy énekesnő, Pati Yang selymes hangja is kiegészíti többször a trackeket. Ez néhol csak alig érthető suttogás, mint a "Dreaming On a Train"-ben (amiben az ütemek mellett tétovázó zongora is szerepel), illetve a szépséges "Mother"-ben, de legmeghatározóbb szerepet a "Kocham Cie"-ban kap, amelynek még a vokalista lélegzetvétele is szerves része lesz.
         A szerzemények mindvégig nyugodtak és visszafogottak, még a pattogó dobbal kísért "Inside / Outside" sem lóg ki a képből. A húrtépések sem tolakodnak előtérbe, megmaradnak a maguk diszkrét lüktetésének szintjén ("What's the Attraction").

         Az az ismétlődő motívum, ami a "Birthday Party"-ban is hallható, úgy szól, mintha visszafelé lett volna rögzítve - és ezzel az ötlettel megint csak nem lógna ki a hanganyag a Sigur Rós kísérletező zenei költeményei közül. A folyamatosan pesszimizmust sugalló darabok közt talán egy akad, ami nem áraszt ilyen mértékű letargiát, ez pedig a záró "Code 46", ami lehet, arra utal, hogy bármennyire is szomorú félórát hallottunk korábban, a remény csak halványan látszódó fénysugara azért mindig pislákolni fog.
         Az ilyen jellegű kis filmek zenéi csak elvétve szoktak megjelenni, így elég meglepő, hogy a Koch Records kiadta - ráadásul viszonylag igényes borítófüzettel (erre az igényességre persze nem a fenti címlap utal). Még csak azt sem lehet mondani, hogy a Holmes márkanévben bíztak a megjelentetéskor, mivel semmi jel nem utal arra a címlapon, hogy kit és mit takar a Free Association név.

         A Sigur Róst már ismerők örömmel fogják üdvözölni az izlandiak stílusának egy változatát, míg mások megismerkedhetnek 2004 egyik legeredetibb kompozíciójával. Az album meghallgatásához a legideálisabb napszak valami késő esti időpont lehet, mivel tele van különféle katartikus pillanatokkal, melyeket kimondottan odafigyelve, és nem pusztán háttérzeneként érdemes befogadni. Bár pillanatokat írtam, azonban ezek jóval többnek tűnnek, amikor hallgatjuk őket - köszönhetően annak a lenyűgöző földöntúliságnak, ami árad belőlük, és mely miatt teljességgel bekategorizálhatatlanok maradnak a szerzemények. A "Code 46" egy olyan melankolikus félóra, ami lenyűgözően hullámzik, mindemellett végtelenül érzelemgazdag, és filmzenéhez képest szokatlanul megfoghatatlan - tehát minden adott ahhoz, hogy ez a csemege 2004 egyik legjobb lemeze legyen. Részemről az is lett.


    Bíró Zsolt
    2006.03.18.




    Tracklista:

      1. Shanghai (2:46)
      2. Platform 23 (2:11)
      3. Dreaming on a Train (3:53)
      4. More Than a Kiss (2:29)
      5. Inside/Outside (4:37)
      6. Mother (2:11)
      7. Apathy Drugz (3:11)
      8. What's the Attraction (1:35)
      9. The Family (3:19)
    10. Kocham Cie (2:28)
    11. Birthday Party (1:39)
    12. Code 46 (1:36)



    TOVÁBBI ÉRTÉKELÉSEINK:

    Dobrosi Tamás          nem értékelte

    Emesz Csaba          nem értékelte

    Gregus Péter          nem értékelte

    Kulics László          nem értékelte

    Szabó Csaba          nem értékelte

    Tihanyi Attila




    KAPCSOLÓDÓ ANYAGOK:

    Blade Runner

    The Final Cut

    The Forgotten

    Stay

    További kritikáink
  • King Arthur: The Legend of the Sword
  • Atlantis: The Lost Empire
  • Life
  • Colossal
  • Great Expectations
  • Jesse Stone - The Ultimate Collection
  • The Boss Baby
  • In the Heart of the Sea
  • Power Rangers
  • Noah
  • Mighty Morphin Power Rangers: The Movie
  • Crimson Rivers
  • Twister
  • xXx: Return of Xander Cage
  • The Lego Batman Movie

  • Filmzenékről röviden
  • The Lego Ninjago Movie
  • The Dark Tower
  • Remember
  • Split
  • The Hollywood Shorties
  • Eddie the Eagle
  • Spotlight
  • Green Room
  • The Boy
  • Ma Ma

  • Filmek alatt hallott zenék
  • Jean-Claude Van Johnson
  • 47 Meters Down (In to Deep)
  • The Shallows
  • Solace
  • Into the Grizzly Maze
  • Enemies Closer
  • D-Tox
  • Rambo III
  • Transformers: Rescue Bots
  • Sex Tape

  • Interjúk
  • Jeff Beal: Apró kincsek
  • Lisa Gerrard: A szív hangja
  • Mark Hinton Stewart: A zene a párbeszédek mögött
  • Wolf Péter: A szerencse kapuja

  • Kollaborációk
  • Oliver Stone filmjeinek zenéi
  • Elmer Bernstein életútja I.
  • Jerry Goldsmith életútja III.
  • Jerry Goldsmith életútja II.
  • Jerry Goldsmith életútja I.

  • A filmzene legendái
  • Angelo Badalamenti
  • Philip Glass
  • Basil Poledouris
  • Lalo Schifrin
  • Dave Grusin

  • Moziszériák,tévésorozatok
  • A hobbit-trilógia zenéi
  • A Rémálom az Elm utcában széria zenéi
  • A Robert Langdon-filmek zenéi
  • A Hellraiser-filmek zenéi
  • A Válaszcsapás zenéje

  • További írásaink
  • Ez volt 2016
  • Oscar előtt és Oscar után 2016
  • 10 éves a Filmzene.net
  • Filmzeneszerzők különböző albumai
  • Filmzenékhez köthető kiadványok
  • Stúdiók
  • Lemezkiadók
  • In Memoriam