FŐOLDAL  |   ZENESZERZŐK  |   FILMZENEALBUMOK  |   FILMZENÉKRŐL RÖVIDEN  |   FILMEK ALATT HALLOTT ZENÉK  |   INTERJÚK    
  |   HÍREK

    Rogue One: A Star Wars Story  Justice League  Murder on the Orient Express  Moon  Wonder Woman  The Ghost and the Darkness  It  Rebel in the Rye  The Mummy  Catch Me If You Can
EGYÉB ÍRÁSOK  |   MOZISZÉRIÁK ÉS TÉVÉSOROZATOK  |   ÉVES ÖSSZESÍTÉSEINK  |   DÍJAK  |   FÓRUM  |   JÓ TUDNI  |   RÓLUNK  |   KAPCSOLAT



Keresés a Filmzene.neten

  







Beszámolók
  • Hollywood Magyarországon - Hans Zimmer-est Lisa Gerrarddal
  • Brian Tyler londoni koncertje
  • Hans Zimmer Magyarországon
  • Az Antonio Sanchez & Migration magyarországi koncertje

  • Zenék egy témára
  • Conan
  • Robin Hood
  • A három testőr
  • Sherlock Holmes
  • Cápás filmek

  • DVD kiadványok
  • Jerry Goldsmith 80th Birthday Tribute Concert - Fimucité 3
  • A Tribute to Basil Poledouris
  • Fimucité 2: Closing Night Gala 2008
  • "War" - A filmzene készítése
  • Creating the Lord of the Rings Symphony




  • Filmzene.net - City of Ember (Andrew Lockington)    CITY OF EMBER   (2008)
       Szikraváros


      

       zene: Andrew Lockington
       vezényel: Nicholas Dodd
       kiadás éve: 2008
       kiadó: Verve
       játékidő: 71:08




         Egyre inkább úgy tűnik, hogy a sorozatos bukások, a negatív kritikák és a közönség közönye sem tudja eltántorítani Hollywoodot attól, hogy minden évben bepróbálkozzon valamelyik stúdió egy népszerű fantasyregény-sorozat filmre adaptálásával. Jeanne Duprau amerikai írónő az évtized elején írta meg első regényét a földalatti városról, amit csak a lámpák derengő fénye világít meg. Ezt további három könyv követte, melyek tovább boncolgatták a magyarul Szikravárosra fordított település lakóinak életét. Maga a történet kissé ambivalens érzéseket kelt bennem, mivel egyrészt elég eredeti ötlet egy mindentől elzárt földalatti városka köré szervezni a történetet, de ugyanakkor a cselekmény egyáltalán nem hordoz sok újdonságot magában: két gyerek, akiknek egy küldetésük van, hogy megmentsék népüket. Ugye ismerős? Mindazonáltal a film nem lett unalmas, de olyan nagyon emlékezetes sem, viszont legalább mentes a túlzott logikai bukfencektől. A sztori nagyjából követhető is, tehát a mozi egy könnyed másfél órás kikapcsolódást jelent a néző számára.
         A 2006-ban igen szép sikert és Oscar-jelölést is elérő "Rém rom" rendezője, Gil Kenan lett a regény filmváltozatának elkészítésével megbízva. A gyerekeket terrorizáló szörnyházas animációs mozi még a felnőttek számára is izgalmas kikapcsolódásnak bizonyult, így joggal volt elvárható, hogy a direktor egy élőszereplős filmet is megfelelően el tud majd készíteni. Azonban az, hogy a "Szikraváros" nem lett egy egyedi és vizuálisan erős mozi, pont a rendező hibája - rajta kívül még az operatőr (Xavier Pérez Grobet) okolható a kevésbé színvonalas végeredményért. A filmmel a legnagyobb probléma ugyanis az, hogy a beállítások rosszak lettek, a fénnyel való játszadozás, amivel egy jó operatőr egy ilyen filmben csodákra lenne képes, jelen esetben egyszerűen csapnivaló, hiszen mind a közeli, mind a totálképek gyenge vizuális érzékkel megáldott szaktudást engednek sejtetni. Eleinte még azt gondoltam, hogy a látványvilágért felelős stábtagok nem álltak a helyzet magaslatán, de végül is arra jutottam, hogy a díszletre és a produkciós dizájnra nem lehet panasz - csak egyszerűen rosszul vannak filmezve. Néhány trükk gyenge, már a nyolcvanas években is idejemúlt kivitelezése sem segít a mozin, bár szerencsére inkább az mondható el, hogy a vizuális effektek a nem túl magas költségvetéshez képest profik. Érdemes még megemlíteni a színészgárdát, mivel elég jó neveket sikerült megnyerni a mozihoz. A főszerepben az Oscar-jelölt fiatal Saoirse Ronan látható (aki ha így folytatja, a jövő nagy színésze lehet, mert ezen nem túl erős szerep ellenére is ő legalább erőteljesen jelen volt a vásznon), de az ismertebb nevek közül feltűnik még Bill Murray, Tim Robbins, Martin Landau és Toby Jones is.

         A film egyébként méretes bukás lett, a büdzsé felét sem termelte vissza, noha ennél lényegesen rosszabb alkotásokat is keblére szokott ölelni a közönség. A történet egyediségét a világot elpusztító katasztrófa elől a föld alá rejtett városka ötlete adja. Az elzárt és szinte teljes sötétségre kárhoztatott lakosság évszázadok alatt teljesen megfeledkezett a külvilágról, bár a létesítmény tervezői gondoskodtak arról, hogy évszázadok elmúltán egy kis dobozkába rejtve megtalálják majd a kulcsot a kivezető úthoz. A doboz azonban elkallódik, így a kijutás lehetősége is a homályba vész. Szikraváros azonban a végét járja, óriási generátora, mely a fényt adja, gyakorlatilag teljesen elromlott, így a városra hamarosan örök sötétség vár. A lakosok egy csoportja viszont sejteni véli, hogy valahol lehet egy kijárat, ezt azonban a zsarnoki hajlamokkal megáldott polgármester teljesen kizártnak tartja, és megakadályozza a kiút keresését. Azonban két tizenéves, Lina és barátja, Doon többre vágyik annál a munkánál, mint amit nekik szánt a sors, így nekilátnak, hogy kitörjenek Szikravárosból, ebben pedig nagy segítségükre van a megtalált titkos dobozka.

         A zeneszerzői poszt első betöltője a "Rém rom" esetében is a rendezővel dolgozó Douglas Pipes volt, aki azonban ismeretlen okból a bemutató előtt nem sokkal eltűnt a produkcióból. Bizonyos információk szerint visszalépett, míg máshol azt látni, hogy zenéjét visszautasították. Gyanítom, hogy az igazság, mint az efféle esetekben oly sokszor, a jövőben sem fog kiderülni. Pipes helyére egy fiatal, feltörekvő kanadai komponista, Andrew Lockington került, aki addig mindössze két nagyobb produkcióban vett részt - az egyik a "Vérfarkasok", a másik pedig az "Utazás a Föld középpontja felé" volt. A "Szikraváros" score-jának elkészítését minden bizonnyal a Verne-adaptációnak köszönhette, melynek zenéjét egyöntetűen dicsérte a kritika. Lendületes, óriási hangszerarzenált felvonultató, manapság elég ritkán készülő, elsöprő lendületű nagyzenekari aláfestést álmodott a 3D-s kalandfilm alá. A "Szikraváros" zenei világát is hasonló támpontok alapján készítette el, és ezért lett ez is meglepően ütős score.
         Lockington két erős témát dolgozott ki a filmhez, az egyik magának a városnak a témája, a másik pedig a főszereplő, Lina zenei megjelenítése, de ezek mellett néhány, nem túl emlékezetes kisebb motívum is felbukkan még. Azonban a két fő dallam olyan profi lett, olyan jellegzetes, olyan fülbemászó, amit manapság csak alig hallani új filmzenében. A nyitójelenet alatt hallható "City of Ember Main Titles"-ben lassan vezetődik fel a monumentális főtéma, mely már az első megjelenésével magával ragadó. Az erős vonóshangokból jól átgondolt koncepció alapján előbukkanó rezes szólamok, finoman adagolják be a téma első harsány, kürtös felcsendülését, amibe a track végén még a kórus is beleszövődik, elmélyítve a dallam epikus jellegét. A vidám és fékezhetetlen főhős, Lina témájával rögtön a második tétel ("Lina Mayfleet") megismerteti a hallgatót. Az egyszerre gyermeki és méltóságteljes dallam jól kifejezi a téma tulajdonosának személyiségét. Ez a két track olyan nagy szerzők életművébe illik, mint John Williams vagy Jerry Goldsmith.
         A lemez további részeiben gyakorlatilag ez a két téma váltakozik (főleg az első), de igazából nem megunható formában. A komponista mentségére legyen mondva, hogy olyan rövid idő állt a rendelkezésére, hogy kisebb csoda az a végeredmény, amit ezen idő alatt produkált. Néhol nagyon finom elektronikus, szintis megoldásokat is hallhatunk a score-ban, de önállóan ez egyik tételre sem jellemző, inkább csak hangulatkeltő elemként jelennek meg. Érdemes kiemelni egy-két olyan tracket is, melyben a főtéma nem kapott hangsúlyos szerepet. Ilyen a "The Box of Ember", mely főként a szépen szóló fafúvóshangjai miatt tetszetős, vagy ilyenek még azok a disszonáns, óraszerű ketyegéssel indító tételek, mint a "Tunnels" vagy a "Room 351", de az erőteljes és élénk "Loris' Bike" is jó pontja az albumnak. Valójából sok track megérdemelné még a külön említést, mert majdnem mind tartalmaz valami apró finom megoldást. Azonban egyet mindenképp ki kell még emelnem, ez pedig az "Escape To Sunrise", mely a címéből is sejthetően olyan, mint amilyennek egy napfelkeltés zárókép alá születni kell - pátoszos és könnyfakasztó. A korábban is erős jelenléttel bíró kórus itt angyalivá válva tolmácsolja a főtémát.

         Az erőteljes hangzásvilág nagyban köszönhető a karmester és hangszerelő szerepét is betöltő Nicholas Doddnak, aki jó pár filmzenéből vette már ki a részét, hol a zenekart vezényelte, hol hangszerelt, de önállóan szerzett score-jai is vannak már. A részvétele miatt nagymértékben rokonítható a szintén az ő közreműködésével készült "Szahara" zenéjével a "Szikraváros" aláfestése: mindkettő harsány, lendületes és maradandó főtémával rendelkező nagyzenekari muzsika.
         A score szinte csak dicsérő szavakat váltott ki a kritikusokból, és én is csak csatlakozni tudok ahhoz a csoporthoz, akik a jövő egyik nagy tehetségét látják Lockingtonban. Ezzel és a tavalyi másik nagy kalandzenéjével együtt igen jól sikerült az álomgyári bemutatkozása, és csak remélni tudom, hogy a döntéshozói helyzetben lévő filmesek is úgy érzik, hogy szükség van a hollywoodi filmeknél az ilyen magas szintű, néhol jó értelemben véve régimódi, dinamikus és erőteljes szimfonikuszenékre.


    Gregus Péter
    2009.10.10.




    Tracklista:

      1. City of Ember Main Titles (3:29)
      2. Lina Mayfleet (1:29)
      3. Assignment Day (2:18)
      4. Job Exchange (2:28)
      5. Blue Sky (1:09)
      6. First Day (2:06)
      7. Message For Clary (0:51)
      8. Tunnels (6:58)
      9. The Mayor (2:00)
    10. The Box of Ember (2:51)
    11. Blackout (1:56)
    12. Map and Mole (4:57)
    13. Room 351 (3:10)
    14. Proof (4:31)
    15. Fugitives (3:07)
    16. Loris' Bike (4:03)
    17. Interlocking Keys (0:41)
    18. Clockworks (5:41)
    19. Control Room (4:35)
    20. Water Wheel (2:52)
    21. The Mayor Retreats (1:07)
    22. Stalagmite Trance (0:47)
    23. Escape To Sunrise (4:57)
    24. One Last Message (3:05)



    TOVÁBBI ÉRTÉKELÉSEINK:

    Bíró Zsolt

    Dobrosi Tamás          nem értékelte

    Emesz Csaba

    Kulics László

    Szabó Csaba          nem értékelte

    Tihanyi Attila




    KAPCSOLÓDÓ ANYAGOK:

    Beowulf

    The Musketeer

    Sahara

    Utazás a Föld középpontja felé Andrew Lockingtonnal (interjú)

    További kritikáink
  • Dunkirk
  • Blade Runner
  • Kingsman: The Golden Circle
  • War for the Planet of the Apes
  • Spider-Man Homecoming
  • The Autopsy of Jane Doe
  • Pirates of the Caribbean: Dead Men Tell No Tales
  • Close Encounters of the Third Kind
  • Alien: Covenant
  • King Arthur: The Legend of the Sword
  • Atlantis: The Lost Empire
  • Life
  • Colossal
  • Great Expectations
  • Jesse Stone - The Ultimate Collection
  • The Boss Baby

  • Filmzenékről röviden
  • Jigsaw
  • Hail, Caesar!
  • The Lego Ninjago Movie
  • The Dark Tower
  • Remember
  • Split
  • The Hollywood Shorties
  • Eddie the Eagle
  • Spotlight
  • Green Room

  • Filmek alatt hallott zenék
  • Jean-Claude Van Johnson
  • 47 Meters Down (In to Deep)
  • The Shallows
  • Solace
  • Into the Grizzly Maze
  • Enemies Closer
  • D-Tox
  • Rambo III
  • Transformers: Rescue Bots
  • Sex Tape

  • Interjúk
  • Jeff Beal: Apró kincsek
  • Lisa Gerrard: A szív hangja
  • Mark Hinton Stewart: A zene a párbeszédek mögött
  • Wolf Péter: A szerencse kapuja

  • Kollaborációk
  • Oliver Stone filmjeinek zenéi
  • Elmer Bernstein életútja I.
  • Jerry Goldsmith életútja III.
  • Jerry Goldsmith életútja II.
  • Jerry Goldsmith életútja I.

  • A filmzene legendái
  • Angelo Badalamenti
  • Philip Glass
  • Basil Poledouris
  • Lalo Schifrin
  • Dave Grusin

  • Moziszériák,tévésorozatok
  • A hobbit-trilógia zenéi
  • A Rémálom az Elm utcában széria zenéi
  • A Robert Langdon-filmek zenéi
  • A Hellraiser-filmek zenéi
  • A Válaszcsapás zenéje

  • További írásaink
  • Ez volt 2016
  • Oscar előtt és Oscar után 2016
  • 10 éves a Filmzene.net
  • Filmzeneszerzők különböző albumai
  • Filmzenékhez köthető kiadványok
  • Stúdiók
  • Lemezkiadók
  • In Memoriam