FŐOLDAL  |   ZENESZERZŐK  |   FILMZENEALBUMOK  |   FILMZENÉKRŐL RÖVIDEN  |   FILMEK ALATT HALLOTT ZENÉK  |   INTERJÚK    
  |   HÍREK

    War for the Planet of the Apes  Spider-Man: Homecoming  The Autopsy of Jane Doe  Pirates of the Caribbean: Dead Men Tell No Tales  Close Encounters of the Third Kind  Alien: Covenant  King Arthur: The Legend of the Sword  Atlantis: The Lost Empire  Life  Colossal
EGYÉB ÍRÁSOK  |   MOZISZÉRIÁK ÉS TÉVÉSOROZATOK  |   ÉVES ÖSSZESÍTÉSEINK  |   DÍJAK  |   FÓRUM  |   JÓ TUDNI  |   RÓLUNK  |   KAPCSOLAT



Keresés a Filmzene.neten

  






Beszámolók
  • Hollywood Magyarországon - Hans Zimmer-est Lisa Gerrarddal
  • Brian Tyler londoni koncertje
  • Hans Zimmer Magyarországon
  • Az Antonio Sanchez & Migration magyarországi koncertje

  • Zenék egy témára
  • Conan
  • Robin Hood
  • A három testőr
  • Sherlock Holmes
  • Cápás filmek

  • DVD kiadványok
  • Jerry Goldsmith 80th Birthday Tribute Concert - Fimucité 3
  • A Tribute to Basil Poledouris
  • Fimucité 2: Closing Night Gala 2008
  • "War" - A filmzene készítése
  • Creating the Lord of the Rings Symphony




  • Filmzene.net - The City (Vangelis)    THE CITY   
       


      

       zene: Vangelis
       kiadás éve: 1990
       kiadó: WEA Records
       játékidő: 43:10





         A filmzene műfajából kitekintve találkozhatunk a konceptalbum fogalmával, azaz amikor egy előadót vagy zenekart oly jelentős mértékben megihlet egy téma, hogy arra azután az egész lemezét felfűzi. Noha ezt az elgondolást lazábban kezelve gyakrabban alkalmazzák, mint hinnénk, de a kifejezetten konceptalbumként megnevezhető kiadványokból jóval kevesebb létezik. A legismertebb példák közül idecitálható David Bowie "The Rise and Fall of Ziggy Stardust and the Spiders from Mars"-a (ahol az énekes egyenesen egy alteregót talált ki magának), Marilyn Manson bizarr videoklipekkel támogatott "Antichrist Superstar"-ja, valamint "Mechanical Animals"-e, a Pink Floydtól a "The Wall", amihez nem szükséges kommentár, hiszen gyakorlatilag a konceptalbum alfája és omegája, s ide sorolható a Daft Punk "Discovery"-je is, ahol nemcsak a kislemezdalok minden egyes klipje egy rövid anime, hanem végül ezekből, a két tag jegyezte forgatókönyv alapján állt össze az "Interstella 5555" című egyórás, szöveg nélküli animációs film is.

         A vezérfonalra felfűzött albumok az instrumentális zenék világában sem az ördögtől valók, így a műfajban az elmúlt évtizedekben három korszakalkotó művész, egy gitár-, illetve két szintetizátorguru is élt vele többször. Mike Oldfieldről elmondható, hogy valószínűleg többé nem fog kikászálódni a ráomlott csőharangok alól, hiszen a "Tubular Bells" az lett az ő esetében, mint például George Lucasnál a "Star Wars". De első nagy sikere és annak variációi mellett a gitáros olyan klasszikust is adott rajongóinak, mint a briliáns "The Songs of Distant Earth", amelyet Arthur C. Clarke regénye ihletett. Clarke-tól egyenes út vezet Jean Michel Jarre-ig, akinek ugyanezen író mondott köszönetet a "2010: Második Űrodisszeia" utószavában az 1976-os "Oxygéne"-ért, itt tehát fordított a helyzet, azaz egy konceptalbum egy másik területen alkotó művészt inspirált. És el is érkeztünk Vangelisig, akinek a legtöbb nem filmzenei kiadványa szintén beletehető a koncept kategóriába, mint például a "Mythodea" is, mely a NASA 2001-es Mars-expedíciója kapcsán valósult meg. De most inkább ugorjunk innen vissza az időben tizenegy évet.
         A részben egy római hotelben rögzített "The City" a görög komponista egyik legerősebb munkája, egy olyan konceptalbum, mely mintha egy képzeletbeli mozi zenéje volna - és filmzenerajongói korszakom kezdetén, miközben éveken át szemeztem valamiért a boltokban a természetesen még kazettás kiadással, sokáig azt hittem, egy Vangelis-filmzenéről van szó. Már a borító címlapja is olyan, akár egy kortárs Tangerine Dream-soundtracké, ráadásul egy ponton még egyfajta filmes kikacsintást is hallhatunk. Ez Roman Polanski és felesége, Emmanuelle Seigner hangcameója az egyik trackben, s a borítón még az is akkurátusan fel van tüntetve, hogy az ekkor hallható lépések is kettejüktől származnak. A trió útjai aztán komolyabban is keresztezték egymást, hiszen valamivel később Vangelis lett Polanski "Keserű méz" című erotikus thrillerjének komponistája, amelyben Seigner a női főszereplő, egyes információk szerint ráadásul a "The City" akkortájt íródott, amikor Vangelis a forgatáson is tiszteletét tette.

         Konkrétumot ugyan a kiadvány borítója, illetve a rajta olvasható ismertető sem árul el, de a lemez és a felvételek címére, illetve a dallamokra és a vokálra támaszkodva kijelenthető, hogy egy japán város lassan éledező, majd egyre nyüzsgőbbé váló, végül egy ünnepi menetben kiteljesedő pillanataiba tekinthetünk bele a zene nyelvén. A "Szárnyas fejvadász"-ba is beleillő "Dawn"-nal indulunk, s bár ekkor még minden csendes, egy nyugodt, szaxofont idéző szintetizátorhang jelzi: hajnalodik, besütnek a nap első sugarai. Utunkra indulunk, és éppen elcsípjük Polanskiékat, amint egy forgalmas pályaudvaron újságot vennének: a "Morning Papers" egy dobseprűvel és fémütős hangjával kísért, izgalmas zenei kaleidoszkóp. Felkapjuk fejünket, hisz eljutottunk a város felbolydult magjába ("Nerve Centre"), ahol a siető emberek egymás sarkát tapossák. Itt egy progrockos elektromos gitár is feltűnik, valamint egy női kórust imitáló szintetizátor, és az egész úgy hangzik, mintha csak a közelben Jean Michel Jarre settenkedne. A keleties hatással átszőtt "Side Streets"-szel ízelítőt kapunk a forgalomtól távolabb eső utcák kevésbé pezsgő világából, a "Good to See You"-ban pedig visszatér álruhás szaxofonunk. Ám ez már nem az ébredezés hangja: egy határozott, ütemes lüktetés jelzi, hogy az óra ketyeg, a címbeli viszontlátás örömét sokáig nincs időnk kiélvezni, hiszen közben észrevétlenül bealkonyodott ("Twilight"). Az utcák most már konganak az ürességtől, a köd is leszállt, és erős szélfúvás próbálja megtisztítani a kihalt sikátorokat - melankolikus hárfahang kísér hazafelé utunkon. De észbe kapunk, hirtelen irányt váltunk, mert egy dinamikus hangkavalkáddal, a "Red Lights"-szal indul a pezsgő éjszakai élet, ahol egy japán női hang kántálása biztat minket. Utunkat a "Procession"-nel fejezzük be: e közel tízperces, akár az "1492"-be is beleillő, monumentális, áhítatos, harmonikahangot is felhasználó, ünnepélyes mű tökéletesen zárja a városban töltött hosszú napunkat...

         Elsősorban a kulturális különbségek miatt akad formabontó pontja a CD-nek (a "Red Lights" befogadásához nem árt tudni, hogy az ebben ismétlődő, e formában nem kifejezetten értelmezhető kifejezések valójában egy tradicionális japán fesztiválhoz visszavezethető, hatáskeltő kiáltások, melyek az eseményen taiko dobok ütemére felelgetnek), de a teljes egészet tekintve egy igen lebilincselő darabról beszélhetünk. Egy olyan kompozíció született, amely többszöri hallgatás után fejti ki hatását, és a minőségre az is jellemző, hogy ugyan nem valódi kórust hallunk, igazából nem is hiányoljuk. A szerző egymaga adja elő a teljes művet, és csak komolyabb odafigyeléssel állapítható meg, hogy elsősorban a szintetizátoré és a manipulált hangoké a terep. Háttértörténet híján mindenki maga összerakhatja a saját filmjét a dallamokhoz, így még ha nem is score-ról beszélünk, Vangelis ezen albuma ajánlható a filmzenék kedvelőinek is.


    Bíró Zsolt
    2014.01.08.




    Tracklista:

      1. Dawn (4:16)
      2. Morning Papers (3:55)
      3. Nerve Centre (5:30)
      4. Side Streets (4:12)
      5. Good to See You (6:51)
      6. Twilight (4:57)
      7. Red Lights (3:55)
      8. Procession (9:33)





    TOVÁBBI ÉRTÉKELÉSEINK:

    Dobrosi Tamás          nem értékelte

    Emesz Csaba          nem értékelte

    Gregus Péter

    Kulics László          nem értékelte

    Szabó Csaba          nem értékelte

    Tihanyi Attila          nem értékelte




    KAPCSOLÓDÓ ANYAGOK:

    1492

    Blade Runner

    Cirque Du Soleil: Journey of Man

    Orion

    További kritikáink
  • Great Expectations
  • Jesse Stone - The Ultimate Collection
  • The Boss Baby
  • In the Heart of the Sea
  • Power Rangers
  • Noah
  • Mighty Morphin Power Rangers: The Movie
  • Crimson Rivers
  • Twister
  • xXx: Return of Xander Cage
  • The Lego Batman Movie
  • Shaft
  • Living in the Age of Airplanes
  • La La Land
  • Immortal Memory

  • Filmzenékről röviden
  • The Dark Tower
  • Remember
  • Split
  • The Hollywood Shorties
  • Eddie the Eagle
  • Spotlight
  • Green Room
  • The Boy
  • Ma Ma
  • Jack Reacher: Never Go Back

  • Filmek alatt hallott zenék
  • Jean-Claude Van Johnson
  • 47 Meters Down (In to Deep)
  • The Shallows
  • Solace
  • Into the Grizzly Maze
  • Enemies Closer
  • D-Tox
  • Rambo III
  • Transformers: Rescue Bots
  • Sex Tape

  • Interjúk
  • Jeff Beal: Apró kincsek
  • Lisa Gerrard: A szív hangja
  • Mark Hinton Stewart: A zene a párbeszédek mögött
  • Wolf Péter: A szerencse kapuja

  • Kollaborációk
  • Oliver Stone filmjeinek zenéi
  • Elmer Bernstein életútja I.
  • Jerry Goldsmith életútja III.
  • Jerry Goldsmith életútja II.
  • Jerry Goldsmith életútja I.

  • A filmzene legendái
  • Angelo Badalamenti
  • Philip Glass
  • Basil Poledouris
  • Lalo Schifrin
  • Dave Grusin

  • Moziszériák,tévésorozatok
  • A hobbit-trilógia zenéi
  • A Rémálom az Elm utcában széria zenéi
  • A Robert Langdon-filmek zenéi
  • A Hellraiser-filmek zenéi
  • A Válaszcsapás zenéje

  • További írásaink
  • Ez volt 2016
  • Oscar előtt és Oscar után 2016
  • 10 éves a Filmzene.net
  • Filmzeneszerzők különböző albumai
  • Filmzenékhez köthető kiadványok
  • Stúdiók
  • Lemezkiadók
  • In Memoriam