FŐOLDAL  |   ZENESZERZŐK  |   FILMZENEALBUMOK  |   FILMZENÉKRŐL RÖVIDEN  |   FILMEK ALATT HALLOTT ZENÉK  |   INTERJÚK    
  |   HÍREK

    Rogue One: A Star Wars Story  Justice League  Murder on the Orient Express  Moon  Wonder Woman  The Ghost and the Darkness  It  Rebel in the Rye  The Mummy  Catch Me If You Can
EGYÉB ÍRÁSOK  |   MOZISZÉRIÁK ÉS TÉVÉSOROZATOK  |   ÉVES ÖSSZESÍTÉSEINK  |   DÍJAK  |   FÓRUM  |   JÓ TUDNI  |   RÓLUNK  |   KAPCSOLAT



Keresés a Filmzene.neten

  







Beszámolók
  • Hollywood Magyarországon - Hans Zimmer-est Lisa Gerrarddal
  • Brian Tyler londoni koncertje
  • Hans Zimmer Magyarországon
  • Az Antonio Sanchez & Migration magyarországi koncertje

  • Zenék egy témára
  • Conan
  • Robin Hood
  • A három testőr
  • Sherlock Holmes
  • Cápás filmek

  • DVD kiadványok
  • Jerry Goldsmith 80th Birthday Tribute Concert - Fimucité 3
  • A Tribute to Basil Poledouris
  • Fimucité 2: Closing Night Gala 2008
  • "War" - A filmzene készítése
  • Creating the Lord of the Rings Symphony




  • Filmzene.net - The Chumscrubber (James Horner)    THE CHUMSCRUBBER   (2005)
       Elrabolva


      

       zene: James Horner
       közreműködik: James Horner (zongora), George Doering (gitár)
       kiadás éve: 2005
       kiadó: Lakeshore Records
       játékidő: 55:22




         Az ismeretlennek számító Arie Posin rendezte film egy erősen korhatáros, először a független filmek paradicsomában, a Sundance-fesztiválon bemutatott dráma, melyben a főszereplő Dean egy partin felakasztva talál rá legjobb barátjára, Troyra. A mellékállásban a suli drogkereskedőjeként tevékenykedő elhunyt rejtett tartalékát kereső iskolatársak elrabolják Dean öccsét - váltságdíjul a tablettákat követelve...
         A szereplőgárdában fellelhető nevek kellőképpen figyelemreméltóan hangzanak, mivel a Billy Elliotként ismertté vált Jamie Bell, Glenn Close és Ralph Fiennes, valamint Carrie-Anne Moss is köztük található. Az aprópénzből készített alkotásért azonban a hazai forgalmazók nem fognak tolongani, így nálunk valószínűleg csak DVD-n és / vagy VHS-en lesz elérhető.

         Még alig hevertük ki a "Flightplan" zaklatott rohangálásait, és untuk magunkat össze meg vissza az önmagában tökéletes, de a "The Mask of Zorro" ismeretében nem többnek, mint másolatnak ható "The Legend of Zorro" flamencózásán, máris megérkezett a következő James Horner-mű. Mivel a "Flightplan" nem a szerző legmaradandóbb darabjaként, inkább csak egy, a filmet maximálisan kiszolgáló, a szó legszorosabb értelemében vett aláfestő zeneként kaphat helyet a filmzenék történelmében, kíváncsi voltam, most milyen jellegű muzsikát fogok hallani a művésztől.

         Az elsőre kimondhatatlan, és helyesen is csak másodjára leírható "The Chumscrubber" album néhány betétdallal indít. A koncepció okos döntésnek bizonyult: az énekes felvételek egy csokorban szerepelnek, és nem tetszőlegesen széthajigálva az instrumentális tételek közt, hogy ily módon törjék meg azok hatását.
         Ezek között első a Phantom Planet "Our House" című szerzeménye, egy kellemesen bágyadt, folkos gitárzene tapsolással kísérve. Pont olyasmi, mint amilyenekkel a nálunk nem igazán ismert Belle & Sebastian is büszkélkedhet, vagy amilyeneket a Badly Drawn Boy "About a Boy" soundtrackjén hallhattunk. Őket az izgalmasan rekedtes hangú énekesnővel működő The Like követi ("Bridge to Nowhere"). Moby "Hotel" elnevezésre hallgató legutóbbi albumára valónak érzem a Snow Patrol "Run"-ját. Nem kiemelkedő, de - a névtelennek mondható előadók ellenére - is teljesen rendben lévő szerzemények ezek, amelyeket követően egy régi ismerős dala is felbukkan: a betétdalcsokor egyetlen ismert bandájaként itt van a Brian Molko vezette Placebo, akik a lendületes "Pure Morning"-got adják elő. Kimondottan feledhető viszont az Annetenna "Oblivion"-ja, ami zárja az instrumentális rész előtti blokkot.

         Kilenc darab Horner-mű található a lemezen, mintegy bő félórában. A komponista többféle elgondolását is belevette a film zenéjébe, és ezek mindegyike eredetinek nevezhető. A "Spreading Happiness All Around" baljós nyikorgással és sejtelmes zajokkal indul, majd klarinét és a nem éppen tipikus Horner-instrument, a szaxofon veszi át az irányító szerepet. A hegedűk húrjának lágy pattogtatása egy furcsa mesevilágot mutat be a hallgatónak, miközben a fúvóshangszerek egyfajta keringőt játszanak, hogy kicsivel később sejtelmesebbre vegyék a figurát a "Kidnapping the Wrong Charlie"-ban és a klasszikusnak hangzó zongorafutammal ékesített "Pot Casserole"-ban. A visszafogott "Dolphins" talán a szerző "The Forgotten"-jébe passzolna Philip Glass-i minimalista zongoramotívuma miatt, de egyéb kapcsolatot nem érdemes keresni más művével.

         Az album felülmúlhatatlan pontja a "Digging Montage", ami úgy zseniális elejétől a végéig, ahogy van - akár a horneri életműbe belehelyezve, akár bármely, hasonló jellegű filmzenével összevetve. Egy olyan csodával ismerkedhetünk meg e szerzeményben, ami hallatán nyugodtan gondolhatunk arra, hogy a szerző igenis még képes megújulni. Ebben a hét percben nem a szokásos, hol jobb, hol unalmasabb Horner-panelekből összeállított, könnyen beazonosítható dallamok szólnak, hanem valami teljesen más: a magányos zongora visszatérő melódiája alatti ambientes, elektromos fűrészre emlékeztető effekt, és a diszkréten püfölt, tablaszerű dob együttese egy feledhetetlen tracket eredményezett.
         Ezután kissé érdekes a zongorával indító, de vijjogó szirénával, kattogó effektekkel és gitárriffekkel tarkított durva, ám annál érdekesebb próbálkozássá fajuló "Parental Rift - The Chumscrubber". A "Not Fun Anymore..."-ban egy folyamatosan morajló, horrorisztikus beütésű szinti szól, ami elhalkulva helyet ad azért egy elmélázó zongoraszólamnak, hogy ne legyünk túlságosan felzaklatva. A CD végén található "A Confluence of Familes"-ben és az albumzáró "The End"-ben az eddig hallottak idéződnek vissza: ezekben egyaránt jelen van a csengő-bongó mesevilág, a vígjátéki elemeket valamiféle sejtelmes környezettel párosító mozzanatok sora, az ebbe néhányszor bele-beleszóló elektronikus kiegészítések, és a melankolikus részek.

         Érdekes lemez ez a "The Chumscrubber". A horneri manírokat sutba vágó, túlnyomórészt csendes kreációk stílusa annyira nem jellemző megalkotójukra, hogy inkább Thomas Newmant tippeltem volna meg íróként - ami nem jelenti azt, hogy bármiféle plágium vádjával illetném a valódi elkövetőt. Nem tudom, mennyi köze van a különleges végeredményhez annak, hogy az egy kisköltségvetésű mozihoz készült, de nagyon úgy tűnik, hogy a közeg, melyet a szimfonikus zenekar szándékos mellőzése teremtett meg James Horner számára, igen pozitív hatással volt rá. Lehet, az is jót tett neki, hogy valószínűleg most nem a producerek határozták meg a zene jellegét, hanem inkább a rendező bízta rá magát a nagyágyúra, aki meg is hálálta neki ezt a kivételes szabadságot. Az utóbbi idők minden egyes filmzenei kritikájában a komponistára rábiggyesztett "önismétlő" elnevezést ezúttal semmiféleképpen sem lehet leírni, hiszen a művész munkáját szinte lehetetlen volna felismerni a zenéből, ha nem látnánk nevét a néhány képből, s a főleg a lemezen lévő betétdalokról szóló információkból álló, átlagosnak nevezhető borítón.
         Ugyan az elfogadható színvonalú betétdalok sem zavaróak a lemezen (főleg nem így, egy csokorba gyűjtve), ám persze nem ezek az igazi vonzerői a CD-nek. A pusztán néhány közreműködő által előadott score nem egy nagyszabású darab, inkább egy abszolút pozitív összképet mutató, csendességével hódító, kísérletező muzsika, amelyhez hasonlót még sokszor hallanék szívesen a zeneszerzőtől. Persze csak mértékkel, hogy ne lehessen újból rásütni az "önismétlő" jelzőt...


    Bíró Zsolt
    2005.12.29.




    Tracklista:

      1. Our House - Phantom Planet (2:58)
      2. Bridge to Nowhere - The Like (3:16)
      3. Run - Snow Patrol (5:58)
      4. Pure Morning - Placebo (3:48)
      5. Oblivion - Annetenna (4:24)
      6. Spreading Happiness All Around (2:03)
      7. Kidnapping the Wrong Charlie (2:07)
      8. Dolphins (2:44)
      9. Pot Casserole (2:25)
    10. Digging Montage (7:07)
    11. Parental Rift - The Chumscrubber (3:19)
    12. "Not Fun Anymore..." (3:28)
    13. A Confluence of Familes (8:16)
    14. The End (3:23)



    TOVÁBBI ÉRTÉKELÉSEINK:

    Dobrosi Tamás          nem értékelte

    Emesz Csaba          nem értékelte

    Gregus Péter

    Kulics László          nem értékelte

    Szabó Csaba          nem értékelte

    Tihanyi Attila




    KAPCSOLÓDÓ ANYAGOK:

    Flightplan

    The Forgotten

    The Legend of Zorro

    További kritikáink
  • Dunkirk
  • Blade Runner
  • Kingsman: The Golden Circle
  • War for the Planet of the Apes
  • Spider-Man Homecoming
  • The Autopsy of Jane Doe
  • Pirates of the Caribbean: Dead Men Tell No Tales
  • Close Encounters of the Third Kind
  • Alien: Covenant
  • King Arthur: The Legend of the Sword
  • Atlantis: The Lost Empire
  • Life
  • Colossal
  • Great Expectations
  • Jesse Stone - The Ultimate Collection
  • The Boss Baby

  • Filmzenékről röviden
  • Jigsaw
  • Hail, Caesar!
  • The Lego Ninjago Movie
  • The Dark Tower
  • Remember
  • Split
  • The Hollywood Shorties
  • Eddie the Eagle
  • Spotlight
  • Green Room

  • Filmek alatt hallott zenék
  • Jean-Claude Van Johnson
  • 47 Meters Down (In to Deep)
  • The Shallows
  • Solace
  • Into the Grizzly Maze
  • Enemies Closer
  • D-Tox
  • Rambo III
  • Transformers: Rescue Bots
  • Sex Tape

  • Interjúk
  • Jeff Beal: Apró kincsek
  • Lisa Gerrard: A szív hangja
  • Mark Hinton Stewart: A zene a párbeszédek mögött
  • Wolf Péter: A szerencse kapuja

  • Kollaborációk
  • Oliver Stone filmjeinek zenéi
  • Elmer Bernstein életútja I.
  • Jerry Goldsmith életútja III.
  • Jerry Goldsmith életútja II.
  • Jerry Goldsmith életútja I.

  • A filmzene legendái
  • Angelo Badalamenti
  • Philip Glass
  • Basil Poledouris
  • Lalo Schifrin
  • Dave Grusin

  • Moziszériák,tévésorozatok
  • A hobbit-trilógia zenéi
  • A Rémálom az Elm utcában széria zenéi
  • A Robert Langdon-filmek zenéi
  • A Hellraiser-filmek zenéi
  • A Válaszcsapás zenéje

  • További írásaink
  • Ez volt 2016
  • Oscar előtt és Oscar után 2016
  • 10 éves a Filmzene.net
  • Filmzeneszerzők különböző albumai
  • Filmzenékhez köthető kiadványok
  • Stúdiók
  • Lemezkiadók
  • In Memoriam