FŐOLDAL  |   ZENESZERZŐK  |   FILMZENEALBUMOK  |   FILMZENÉKRŐL RÖVIDEN  |   FILMEK ALATT HALLOTT ZENÉK  |   INTERJÚK    
  |   HÍREK

    Catch Me If You Can  Dunkirk  Blade Runner  Kingsman: The Golden Circle  War for the Planet of the Apes  Spider-Man: Homecoming  The Autopsy of Jane Doe  Pirates of the Caribbean: Dead Men Tell No Tales  Close Encounters of the Third Kind  Alien: Covenant
EGYÉB ÍRÁSOK  |   MOZISZÉRIÁK ÉS TÉVÉSOROZATOK  |   ÉVES ÖSSZESÍTÉSEINK  |   DÍJAK  |   FÓRUM  |   JÓ TUDNI  |   RÓLUNK  |   KAPCSOLAT



Keresés a Filmzene.neten

  






Beszámolók
  • Hollywood Magyarországon - Hans Zimmer-est Lisa Gerrarddal
  • Brian Tyler londoni koncertje
  • Hans Zimmer Magyarországon
  • Az Antonio Sanchez & Migration magyarországi koncertje

  • Zenék egy témára
  • Conan
  • Robin Hood
  • A három testőr
  • Sherlock Holmes
  • Cápás filmek

  • DVD kiadványok
  • Jerry Goldsmith 80th Birthday Tribute Concert - Fimucité 3
  • A Tribute to Basil Poledouris
  • Fimucité 2: Closing Night Gala 2008
  • "War" - A filmzene készítése
  • Creating the Lord of the Rings Symphony




  • Filmzene.net - Chinatown (Jerry Goldsmith)    CHINATOWN   (1974)
       Kínai negyed


      

       zene: Jerry Goldsmith
       vezényel: Jerry Goldsmith
       kiadás éve: 1995
       kiadó: Varése Sarabande
       játékidő: 30:01




         Akármerre kezdünk keresgélni Roman Polanski szóban forgó filmjével kapcsolatban, rendszerint csak szuperlatívuszokat találunk, nem érdemtelenül: a Robert Towne forgatókönyvéből készült krimi a műfaj egyik alapköve, egyaránt a film noir és a modern filmművészet remekműve. Nem csupán a vietnami háború árnyékában toporgó, éppen totálisan impotens Amerikáról nyújt kínos képet, de a történet döntően romlott erkölcsű szereplői között szinte alig találni valakit, akivel őszintén rokonszenvezhetünk. A Jack Nicholson által megformált magándetektív ugyan bajba jutott embereken segít, ám ezzel mások életét teszi tönkre; Faye Dunaway játssza a rejtélyes és tragikus körülmények között özveggyé vált femme fatale-t, kinek valódi indítékai szinte az utolsó pillanatig rejtve maradnak; a Los Angeles-i vízellátó művek dörzsölt tulajdonosát John Huston alakítja (aki maga is a film noir elismert rendezője), megjelenése pedig a filmtörténelem egyik legkellemetlenebb figurája, akiről szintén csak a film vége felé lehet egyértelműen megállapítani, hogy több-e egy józan gondolkodású, sokat látott öregembernél. Emellé kapunk rejtélyes ingatlanüzleteket az ezzel járó halálesetekkel, szétszabdalt orrot, törtető rendőröket, egy halom füstölgő cigarettát - és minden idők egyik legismertebb zárómondatát.
         Polanski karrierjének igazi egekbe emelkedése lehetett volna a "Kínai negyed", ám a szörnyű körülmények között elvesztett feleségének emlékét oly módon próbálta feledni, amely ellentmond az amerikai törvényeknek, így pár évvel a film bemutatója után egy kiskorú állítólagos megrontásáért elítélt rendező inkább otthagyta a filmgyártás fellegvárát, és - főleg a mai napig érvényben lévő letartóztatási parancs miatt - azóta sem tette be oda többet a lábát. Pedig a Filmakadémia pár éve megpróbálta egy Oscar-díjjal visszacsábítani, ő azonban "A zongoristá"-ért járó díj átvétele helyett úgy mutatkozott meg az amerikaiak előtt, hogy a Párizsban is forgatott "Csúcsformában" harmadik részénél megkérte Brett Ratnert, hadd játszhassa ő a francia detektívet. Hogy vajon készült volna-e további hasonló film az irányítása alatt, azt már sosem tudjuk meg, de lehet, hogy pont emiatt számít páratlan munkának. Egyéb érdekesség, hogy Nicholson sem vállalt semmilyen más nyomozói szerepet későbbi karrierje során, J. J. Gittes bőrébe viszont egy alkalommal még belebújt, akkor saját magát dirigálva a közel sem olyan fényes emlékű "Cinikus hekus"-ban.

         Amikor manapság minduntalan olyan hírek keringenek filmzenei körökben, hogy melyik filmkészítőnek mikor és miért nem tetszik épp egy készülő zene, s esetleg hónapok munkáját törlik egyetlen tollvonással, csak mert még a jelenlegi technikai háttér mellett is a zene megváltoztatása a lehető leggyorsabb és költségkímélőbb tényező, akkor egy pillanatig se gondoljunk arra, hogy "bezzeg régen mennyivel másabb volt a helyzet". A rendező eredetileg a "Rosemary gyermeke" zenéjéért is felelős Krzysztof Komedával képzelte el az újabb munkát, ám felesége halála miatt a projektet elhalasztotta. Mire a munkát újrakezdte, Komeda is elhunyt, ő pedig John Cassavetes egy korábbi ajánlatára emlékezve Phillip Lambrót választotta zeneszerzőnek. Lambro szaxofonos főtémával és számos kínai zenei motívum felhasználásával próbálta kiköszörülni azt a csorbát, melyet szerinte a filmkészítők okoztak azzal, hogy a filmben szinte csak szóbeszéd szintjén jelenik meg a nevezett városrész. Saját elmondása szerint már a kezdet kezdetén óva intette Polanskit a "Kínai negyed" producerétől, Robert Evanstől, mert az állítólag legendásan szórta ki különböző filmjeinek zenéit az utolsó pillanatokban. Bár akkor sikerült az aggódó komponistát megnyugtatni valamelyest, az élet mégiscsak az előzetes félelmeit igazolta. A tesztvetítések egyikén részt vett a neves komponista, Bronislau Kaper is, aki kiváló barátja és támogatója volt amerikai éveiben Polanskinak, a film végén pedig annyit jegyzett meg, hogy kiváló mű, de a zenéje borzalmas. Polanski rövid hezitálás után végül Kaper szavára hallgatott, és nagyjából két héttel a bemutató előtt, Evansszel egyeztetve visszautasította Lambro kompozícióját. A komponista ezen annyira megsértődött, hogy akkori vállalásait még teljesítette ugyan, de soha többet egyetlen filmzenét sem szerzett. Mind a mai napig egy akkora törés számára, hogy önéletrajzában ("Close Encounters of the Worst Kind") külön fejezetet szentel az egésznek, részletesen beavatva az olvasókat a film körüli furcsaságokba, kezdve a rendező egyre növekvő hisztijeitől az eredetileg felvett anyagok borzalmas keverésén át az első vetítésen kitört pánikrohamig (a bemutató idejében még senki sem gondolta, hogy évek múlva valódi klasszikusként fognak rá visszagondolni). Beleolvasva az anyagba nehéz ítéletet hirdetni, Lambro konzekvensen gyűlöl mindenkit azóta is, beleértve Evanst és Kapert, és megrögzött véleménye, hogy annak idején mesterművet hozott létre, mely felett szégyenletes módon hoztak kivégző ítéletet. Noha 2006-ban felröppent a hír, hogy a Perseverance Records hivatalosan megjelenteti Lambro kompozícióit, ám végül a projektet törölték, így még mindig nincs elérhető viszonyítási alapunk.

         A tesztvetítések tehát finoman szólva sem arattak zajos sikert - zajt annál inkább, mert gyakorlatilag senki nem látott a filmben potenciált, sem művészi, sem anyagi értelemben. A problémát fokozta, hogy az amerikaiakat akkor épp a Zodiákus néven elhíresült sorozatgyilkos rémtettei tartották izgalomban, és nem különösebben lelkesedtek egy újabb szövevényes gyilkossági történetért. Mindenesetre adott volt két hét a bemutatóig, és valamit ki kellett találni. Polanskinak addigra már mindene tele volt a "Kínai negyed"-del, és inkább Olaszországba utazott, hogy egy újabb megbízásának tegyen eleget, Towne-nak esze ágában nem volt bármit is változtatni a történeten, míg Nicholson folyamatosan a zenét szapulta. A producer végül döntött: először ugyan felmerült Henry Mancini neve, ám őt Evans nem különösebben kedvelte, az 1965-ös "Fekete-fehér" című filmet és annak zenéjét viszont annál inkább, ezért a megmentő az a Jerry Goldsmith lett, aki - meglepő kimondani, de - addigra már túl volt több mint száz filmes megbízásán. Az általa rekordgyorsasággal megkomponált, nagyjából húszpercnyi muzsika trombitaszólós főtémája filmzenei örökzölddé vált, és valószínűleg csak Lambro nem ért egyet azzal, hogy milyen eleganciával töltötte meg a "Kínai negyed" történetét.
         Egészen 1995-ig kellett várni arra, hogy CD-n is elérhetővé váljon a mű, addig csupán bakeliten lehetett hozzájutni - az évek előrehaladtával persze egyre nehezebben. A Varése Sarabande változatlan (azaz a filmes kronológiától eltérő) sorrendben jelentette meg, azonban rövid időn belül ez a kiadás is eltűnt a polcokról, és a mai napig ötven és száz dollár közötti összeget kell összegyűjtenie annak, aki a "Chinatown" boldog tulajdonosa szeretne lenni. Összevetve a tartalommal egy picit borsosnak tűnhet ez az ár, hiszen a harmincperces albumon például a fentebb már említett nyitótétel, a "Love Theme from Chinatown" szinte észrevehetetlen pici módosítással megismétlődik a végén is, mintegy keretbe foglalva a maradék muzsikát. Szintén nem Goldsmith szerzeménye a Bunny Berigan és zenekara által előadott "I Can't Get Started" sem, mely dal a különböző források szerint Evans kedvelt temp-trackje volt, és a zenével kapcsolatos krízis időszakában még az is felmerült, hogy ehhez hasonló dalokkal helyettesítenék Lambro megbukott szerzeményeit. Emellett két hangulatos, zongorán előadott darabot kell még kiemelnünk az összeállításból: az "Easy Living" és a "The Way You Look Tonight" csupán kiegészítő zenék, melyek a filmben csupán valamilyen háttérmuzsikaként (úgynevezett source music-ként) csendültek fel, de hogy őszinte legyek, nem emlékszem már, hogy mikor és hol.

         A maradék, bő negyedórányi score során a főtéma mellé leginkább a kortárs krimik hangulatához méltó, zeneileg jóval kevésbé megfogható szerzemények párosulnak, mindezt egy különleges összetételű zenekar által előadva. Goldsmith a film megtekintését követően egyből előállt egy egyéni hangzás ötletével, melyhez négy zongorát, négy hárfát, vonósokat, különböző könnyebb ritmikai eszközöket, valamint trombitaszólót képzelt el. Ezek, ha leszámítjuk az inkább feszült zörejkíséreteket és avantgárd, effektszerű megszólalásokat, akkor többnyire igen dallamos aláfestésre állnak össze. Ilyen kellemes pillanat például a "Jake and Evelyn", ahol a trombita helyett zongora adja elő a főmotívumot, miközben izgatottan vibráló vonósok turbékolnak szerelmesen a háttérben, de kiemelkedő még a "The Last of Ida" elején, illetve a "The Captive"-ben rövid ideig egzotikus ritmuskísérettel variált változat is. A "The Boy on a Horse" a különféle sejtelmes (és néha már-már földöntúli) effektek mellett olyasfajta furcsa melankóliát áraszt, mint a szerző egy évvel korábbi "Papillon"-ja, a "Noah Cross" disszonanciája, illetve harangszerű alapon diktált tempója pedig szinte tökéletesen foglalja össze a film noir teljes ambivalenciáját: egyszerre zavaró és kiismerhetetlen, ugyanakkor a trombita megszólalása miatt lehetetlen közömbösen vagy elutasítóan hozzáállni. A "The Wrong Clue" hozza a teljes melankóliát, egyúttal a végkifejlet felé vett elsöprő lendületet is, a néhány hangszer itt olyan erővel szólal meg, hogy simán versenyben lehetne egy szimfonikus zenekarral (véleményem szerint ez a "Chinatown" csúcspontja). A "J. J. Gittes" még ad egy csokornyi sejtelmes mélázást, a hosszan kitartott mély hangok alapjára a zongora magasabb hangokból álló rövid futamai csendülnek fel; ezt a hatást az utóbbi évekből Howard Shore "The Game" című albumán hallottam. A "Chinatown" szerelmi témája a fináléban nem a zongora húrjainak szabad kézzel történő végigsimogatásával, hanem négy visszafogott gitárakkorddal indul, és bár a cím megegyezik az első trackével, mégis ennek a hangulata mellőz minden zavaró tényezőt, úgyhogy ezt kell kiemelnem, mint sokat emlegetett "slágert".

         Nehéz eldönteni, hogy egyetlen kiválóan megírt kétpercnyi tételért érdemes-e nagyobb összeggel beruházni erre az albumra, pláne, ha tudjuk, hogy a hasonló műfajú, 1997-es "Szigorúan bizalmas" zenéje során Goldsmith szinte ugyanezen hozzávalókból komponálta meg annak szerelmi témáját, és utóbbi album lényegesen egyszerűbben beszerezhető. Aki nem csupán Roman Polanski filmjéért rajong, de szíves-örömest vadássza le a nívósabb trófeákat, természetesen sokkal kevesebbet hezitál, mert ebből a kiadásból igen valószínűtlen, hogy a későbbiekben megjelenne bármilyen bővített variáció - egész egyszerűen azért, mert a Mester nem írt hozzá több hangjegyet. Különböző fórumokon felmerült már az ötlet, hogy Lambro zenéjével együtt esetleg egy speciális kiadványon újból piacra lehetne dobni, de kétlem, hogy amíg a száműzött komponista él, addig beleegyezne a számára korántsem hízelgő összehasonlítgatás lehetőségébe. Bár rövid idő alatt született, mégis a mai napig a "Chinatown" egyike Jerry Goldsmith gyakran emlegetett műveinek, s mivel a zeneszerző viszonylag ritkán tette tiszteletét a klasszikus krimik világában, már csupán ezért is remek darabja lehet gyűjteményünknek.


    Tihanyi Attila
    2009.02.04.




    Tracklista:

      1. Love Theme from Chinatown (Main Title) (1:59)
      2. Noah Cross (2:27)
      3. Easy Living - L.Robin, R. Rainger (1:49)
      4. Jake and Evelyn (2:41)
      5. I Can't Get Started - Bunny Berigan (3:35)
      6. Last of Ida (2:59)
      7. Captive (3:05)
      8. The Boy on a Horse (2:05)
      9. The Way You Look Tonight - D. Fields, J. Kern (2:16)
    10. The Wrong Clue (2:32)
    11. J.J. Gittes (3:05)
    12. Love Theme from Chinatown (End Title) (1:59)



    TOVÁBBI ÉRTÉKELÉSEINK:

    Bíró Zsolt

    Dobrosi Tamás          nem értékelte

    Emesz Csaba

    Gregus Péter

    Kulics László

    Szabó Csaba          nem értékelte




    KAPCSOLÓDÓ ANYAGOK:

    The Black Dahlia

    Jennifer 8

    L.A. Confidential

    Papillon

    További kritikáink
  • King Arthur: The Legend of the Sword
  • Atlantis: The Lost Empire
  • Life
  • Colossal
  • Great Expectations
  • Jesse Stone - The Ultimate Collection
  • The Boss Baby
  • In the Heart of the Sea
  • Power Rangers
  • Noah
  • Mighty Morphin Power Rangers: The Movie
  • Crimson Rivers
  • Twister
  • xXx: Return of Xander Cage
  • The Lego Batman Movie

  • Filmzenékről röviden
  • The Lego Ninjago Movie
  • The Dark Tower
  • Remember
  • Split
  • The Hollywood Shorties
  • Eddie the Eagle
  • Spotlight
  • Green Room
  • The Boy
  • Ma Ma

  • Filmek alatt hallott zenék
  • Jean-Claude Van Johnson
  • 47 Meters Down (In to Deep)
  • The Shallows
  • Solace
  • Into the Grizzly Maze
  • Enemies Closer
  • D-Tox
  • Rambo III
  • Transformers: Rescue Bots
  • Sex Tape

  • Interjúk
  • Jeff Beal: Apró kincsek
  • Lisa Gerrard: A szív hangja
  • Mark Hinton Stewart: A zene a párbeszédek mögött
  • Wolf Péter: A szerencse kapuja

  • Kollaborációk
  • Oliver Stone filmjeinek zenéi
  • Elmer Bernstein életútja I.
  • Jerry Goldsmith életútja III.
  • Jerry Goldsmith életútja II.
  • Jerry Goldsmith életútja I.

  • A filmzene legendái
  • Angelo Badalamenti
  • Philip Glass
  • Basil Poledouris
  • Lalo Schifrin
  • Dave Grusin

  • Moziszériák,tévésorozatok
  • A hobbit-trilógia zenéi
  • A Rémálom az Elm utcában széria zenéi
  • A Robert Langdon-filmek zenéi
  • A Hellraiser-filmek zenéi
  • A Válaszcsapás zenéje

  • További írásaink
  • Ez volt 2016
  • Oscar előtt és Oscar után 2016
  • 10 éves a Filmzene.net
  • Filmzeneszerzők különböző albumai
  • Filmzenékhez köthető kiadványok
  • Stúdiók
  • Lemezkiadók
  • In Memoriam