FŐOLDAL  |   ZENESZERZŐK  |   FILMZENEALBUMOK  |   FILMZENÉKRŐL RÖVIDEN  |   FILMEK ALATT HALLOTT ZENÉK  |   INTERJÚK    
  |   HÍREK

    Godzilla: King of the Monsters  Outland  Children of Dune  Only the Brave  Under Siege 2: Dark Territory  Under Siege  Pet Sematary  Stepmom  Pet Sematary  Witness
EGYÉB ÍRÁSOK  |   MOZISZÉRIÁK ÉS TÉVÉSOROZATOK  |   ÉVES ÖSSZESÍTÉSEINK  |   DÍJAK  |   FÓRUM  |   JÓ TUDNI  |   RÓLUNK  |   KAPCSOLAT



Keresés a Filmzene.neten

  







Beszámolók
  • Ólafur Arnalds a Müpában
  • Hollywood Magyarországon - Hans Zimmer-est Lisa Gerrarddal
  • Brian Tyler londoni koncertje
  • Hans Zimmer Magyarországon

  • Zenék egy témára
  • Conan
  • Robin Hood
  • A három testőr
  • Sherlock Holmes
  • Cápás filmek

  • DVD kiadványok
  • Jerry Goldsmith 80th Birthday Tribute Concert - Fimucité 3
  • A Tribute to Basil Poledouris
  • Fimucité 2: Closing Night Gala 2008
  • "War" - A filmzene készítése
  • Creating the Lord of the Rings Symphony




  • Filmzene.net - Children of Dune (Brian Tyler)    CHILDREN OF DUNE   (2003)
       Frank Herbert: A Dűne gyermekei


      

       zene: Brian Tyler
       vezényel: Adam Klemens
       kiadás éve: 2003
       kiadó: Varése Sarabande
       játékidő: 77:22




         Frank Herbert számtalan regényt jegyez, melyek közül A Dűne című kötete, valamint az a köré később felépített univerzuma emelte fel a világirodalom legismertebb alakjai közé. Az eleinte több kiadó által is visszautasított történetének, illetve folytatásainak sikeréből természetesen Hollywood sem kívánt kimaradni, s ennek első jeleként, David Lynch közreműködésével, vászonra álmodták a Dűnét. A többek között Kyle MacLachlan, Jürgen Prochnow, Patrick Stewart, Max von Sydow és Virginia Madsen szereplésével készült mozi kultuszfilmmé lépett elő, ám bármennyire is sok könyve jelent meg az írónak ebben a témában, és vált emblematikussá az adaptáció, 1984 után hosszú szünet következett: pár számítógépes játéktól eltekintve e világ a 2000-ben bemutatott Dűne minisorozatig bezárólag teljes egészében háttérbe szorult. A Sci Fi Channel viszont az ezredfordulón nemcsak az eredeti történetet dolgozta fel újra, hanem továbblépve tető alá hozta a Frank Herbert: A Dűne gyermekeire keresztelt, az előző vállalkozásukhoz hasonlóan három részre tagolt folyamot, ahol a forgatókönyvírók immáron két történetet, A Dűne messiását és a címadó A Dűne gyermekeit olvasztották egybe. Utóbbi rendezését az azóta is számos folyamnál felbukkanó Greg Yaitanesre bízták, a főbb karaktereket pedig Susan Sarandon, Alec Newman (Dűne, Válaszcsapás) és a néhány kisebb volumenű alkotást követően a színészettől meghátrált Daniela Amavia személyesítették meg, akik mellett - Newmanhez hasonlóan - Julie Cox, Ian McNeice, Barbora Kodetová és P. H. Moriarty tértek vissza az előző szériából ismert karakterek bőrében.

         Miután Yaitanes leszerződött a projekthez, a producerek figyelmébe ajánlotta Brian Tylert, akivel ezt megelőzően a Mrs. Maffia című, meglehetősen félresiklott maffiás vígjáték kapcsán dolgozott együtt. Az alkotók bizalmat szavaztak az ekkor még csak feltörekvőnek számító komponistának, aki maximálisan kiaknázta a felkínált lehetőséget, amiben a fantasyhez fűződő személyes kötődése is közrejátszott: "Nem hittem el, hogy egy Dűne-filmhez írhatok zenét. Nagy rajongója vagyok az univerzumnak, az összes könyvet olvastam, és az 1984-es filmet is nagyon szeretem, rengetegszer láttam. Annak idején, önmagam szórakoztatására, még zenét is írtam a Dűnéhez, s az itt használt motívumok egyike abból a művemből származik" - mesélte a szerző, akinek e munkájával a Bill Paxton által rendezett Isten haragját követően sikerült ismét reflektorfénybe kerülnie. Karrierjének azonban nemcsak az Emmy-díjjal jutalmazott minifolyam jelentett nagy lökést, hanem az is, hogy score-jának részleteit olyan mozik előzeteseihez használták fel, mint például A remény bajnoka, a Narnia Krónikái - Az oroszlán, a boszorkány és a ruhásszekrény, a Kapitány és katona: A világ túlsó oldalán vagy az Indiana Jones és a kristálykoponya királysága, ami tovább öregbítette hírnevét.
         A direktor szabadkezűségről biztosította Tylert, cserébe mindössze annyit kért, hogy a kíséret olyan érzelmeket kölcsönözzön a látottaknak, amikre a nézők is felfigyelnek. A közel kétszáznegyven perces vállalkozáshoz hat hét alatt született meg a score, mellyel kapcsolatban szerzője nagyzenekari alapokon nyugvó műben gondolkodott, ugyanakkor szeretett volna némi egyediséget is kölcsönözni neki. Célja elérése érdekében egyebek mellett az előző folyamot jegyző Graeme Revell által bevetett etnikus hangszerek tárházát vette alapul, s annak érdekében, hogy a neki szánt költségvetéstől ne térjen el, ugyanakkor a hatásos megszólalás és összkép érdekében megfelelő létszámú zenekarral dolgozhasson, a felvételek helyszínét Prágába tette át, és a zenére szánt teljes keretet az ottani felvételekre fordította. Részint ezzel sikerült kiküszöbölnie azt, hogy ne kelljen hangmintákkal dolgoznia, illetve hogy az utómunkálatok során ne legyen szükség a hangzás mesterséges dúsítására, részint pedig azzal, hogy a tradicionális instrumentumokra írt részeket saját maga adta elő, továbbá a férfi vokált is ő szolgáltatta. Az itt mutatott elszántsága (ami a mai napig megfigyelhető nála) végül minden várakozást felülmúlt: A Dűne gyermekei aláfestése messze áll a tévés kíséretek átlagszínvonalától, s olyannyira 2003 legkedveltebb műveinek egyikévé vált, hogy a széria premierjét követő hétre a filmzenealbum eredetileg piacra szánt példányai mind egy szálig gazdára találtak - ez meglepte a Varése Sarabande illetékeseit, akik gyorsan gondoskodtak az utánnyomásról, de napjainkban már csak másodkézből lehet hozzájutni a koronghoz.

         Amikor figyelmembe ajánlották A Dűne gyermekei kíséretét, az alkotásról éppúgy nem hallottam, ahogyan zeneszerzőjéről, néhány tracket követően azonban teljesen rabjává váltam a kíséretnek, s ez az azóta eltelt tizenöt év alatt szemernyit sem változott. Tyler nem azzal bilincselt le, hogy teljesen új dolgot hozott létre, hanem azzal, hogy a csodálatos dallamokat, harmóniákat ízlésesen vegyítette egzotikus hangszerekkel, amihez hasonlót később az Elszakítva című romantikus drámában, a Thor: Sötét világ egyes tételeinek erejéig, valamint az Assassin's Creed IV: Black Flag kapcsán hallhattunk tőle.
         A Dűne gyermekei score-jának egyik alappillére az Atreides-ház témája, melynek heroikus, pompát és tiszteletet egyaránt sugalló dallamai a "Main Title (House Atreides)"-ben jelennek meg először, majd a "The Jihad"-ban köszönnek vissza. Emellett Lady Jessica (Alice Krige) motívuma ("The Arrival of Lady Jessica") éppoly fontos szerephez jut, ahogyan a Paul (Newman) és Chani (Kodetová) szerelmét, illetve gyermekeiket, Leto II-t (James McAvoy) és Ghanimát (Jessica Brooks) szimbolizáló megoldások. Utóbbiak esetében kerülnek leginkább előtérbe a különlegesebb instrumentumokra (az örmény dudukon és a szitáron túl számos etnikus ütőhangszert alkalmazott Tyler) támaszkodó szólamok, melyek a "Dune Messiah"-val veszik kezdetüket, s olyan tételekben bukkannak még fel, mint például az "I Have Only Now", az "Irulan's Regret", a "Reunited", a "Farewell", a "Children of Dune" vagy a "Horizon". E megoldások vitathatatlan csúcspontja az "Inama Nushif (Montage)", aminek elkészítésére így emlékezett vissza a komponista: "Az "Inama Nushif" kapcsán kifejezetten fremen nyelven felcsendülő dalt szerettünk volna írni, az egyetlen problémánk csupán az volt, hogy egyáltalán nem létezik fremen szótár. Ezért hát átlapoztam az összes könyvet, amit Frank Herbert és fia, Brian írtak a Dűne-történetek kapcsán. Azokban a kötetekben néhány bekezdésben találni egy-két fremen szót, mellettük a jelentésükkel. Összegyűjtöttük hát az összes ilyen szót, egybetettük, és megpróbáltunk Chaniról egy költői szerzeményt alkotni, nagyjából a főhős Paul Atreides szemszögéből. Igen komoly kihívás volt az összes betűt átnézni ezekért a szavakért". A score megjelenését követően a világzenei hangszerek bevonása és Azam Ali (akivel a szerző a Godsend - A teremtés klinikája és a Thor: Sötét világ kapcsán egyaránt dolgozott) különleges éneke, hangszíne révén szinte elengedhetetlenné vált a Gladiátor kíséretével, valamint Mychael Danna hasonló stílusú szerzeményeivel történő párhuzamvonás, de ez szerencsére csak a hangulat vonatkozásában volt elkerülhetetlen, a zenekari hangzás terén ugyanis Tyler ezektől eltérőt tudott felmutatni.

         A közel nyolcvanpercnyi játékidő bár hosszú, unalmasnak cseppet sem mondható, igaz, a közepe felé kicsit veszít a lendületből. A sejtelmes, intrikát sugalló "Face Dancer"-ig bezárólag azonban töretlen a varázs, ami az atmoszférája révén akár egy hastáncelőadáshoz is nyugodt szerrel használható "My Skin is Not My Own"-tól tér vissza. A korongon található tételek többsége a karakterekben lejátszódó érzelmeket közvetíti, így a lendületesebb trackek meglehetősen kis szeletet tesznek ki. Az albumnyitó "Summon the Worms" éppúgy a dinamikusabb tételek sorába tartozik, ahogyan a "Main Title (House Atreides)", a "Fear is the Mind Killer", a "War Begins", a "Rya Wolves", a "The Impossible Wager", a "The Jihad", valamint a közel-keleties hangulatú "Trap the Worm" - "Exiles" - "My Skin is Not My Own" - " The Fremen Qizarate" négyes. Ezek többségénél jól kiütközik, hogy milyen remek döntés volt a nagyobb létszámú zenekar alkalmazása, ennek hiányában ugyanis kevésbé lennének erősek, hatásosak.

         A Dűne gyermekei aláfestése volt számomra a gyújtópont ahhoz, hogy figyelni kezdjem Brian Tyler munkásságát, aki a kétezres évek elején olyan szerzőkkel egyetemben igyekezett önerőből bedolgozni magát a filmiparba, mint Michael Giacchino vagy Bear McCreary - ma mindhárman korosztályuk elismert alakjai. Amikor megismertem ezt a score-t, a filmzenés bakancslistámra került, hogy egy-két részletét élőben is hallhassak, amire szerencsére 2016 májusában, a londoni Brian Tyler Live: Music for Film Stars, Cars & Superheroesra keresztelt koncerten alkalmam nyílt - számos remek zene mellett a "Summon the Worms" és az "Inama Nushif (Montage)" egyaránt a repertoár részét képezték. Sok jó aláfestést tudok felsorolni Tylertől, de számomra mindmáig A Dűne gyermekeié számít etalonnak.



    Kulics László
    2019.06.02.




    Tracklista:

      1. Summon the Worms (3:49)
      2. Dune Messiah (2:40)
      3. Main Title (House Atreides) (1:36)
      4. The Revolution (2:01)
      5. Fear is the Mind Killer (2:45)
      6. The Arrival of Lady Jessica (3:09)
      7. Leto Atreides II (2:44)
      8. Inama Nushif (Montage) (3:52)
      9. War Begins (1:08)
    10. Battle of Naraj (3:15)
    11. Rya Wolves (1:34)
    12. I Have Only Now (3:12)
    13. The Impossible Wager (3:00)
    14. Face Dancer (1:03)
    15. The Throne of Alia (1:20)
    16. Trap the Worm (3:03)
    17. Salusus Secundus (1:04)
    18. The Jihad (2:03)
    19. The Ring of Paul (3:50)
    20. Exiles (1:28)
    21. Sins of the Mother (1:24)
    22. Irulan's Regret (1:11)
    23. My Skin is Not My Own (1:23)
    24. Reunited (2:28)
    25. The Golden Path (2:10)
    26. Child Emperor (1:18)
    27. Sign of the Bene Gesserit (2:08)
    28. The Preacher at Arrakeen (2:33)
    29. The Desert Journey (1:36)
    30. The Ghola Duncan (1:37)
    31. Leto and Ghanima (1:16)
    32. The Fremen Qizarate (1:43)
    33. Farewell (3:25)
    34. Children of Dune (1:16)
    35. Horizon (1:34)
    36. End Title (1:30)






    TOVÁBBI ÉRTÉKELÉSEINK:

    Bíró Zsolt

    Dobrosi Tamás

    Emesz Csaba          nem értékelte

    Gregus Péter

    Szabó Csaba

    Tihanyi Attila




    KAPCSOLÓDÓ ANYAGOK:

    Brian Tyler londoni koncertje
    (Beszámoló)


    Így készült az "Elszakítva" zenéje
    (Beszámoló)


    The Greatest Game Ever Played

    Thor: The Dark World

    További kritikáink
  • Oscar
  • Captain Power and the Soldiers of the Future
  • Mary Shelley
  • Battlefield Earth
  • Krypton
  • Captain Marvel
  • Bless the Child
  • Cold Pursuit
  • Joe Versus the Volcano
  • Six Days Seven Nights
  • Bird Box
  • Dark City
  • Species
  • Venom

  • Filmzenékről röviden
  • Bodyguard
  • Searching
  • How the Grinch Stole Christmas!
  • Isle of Dogs
  • The Ritual
  • A Wrinkle in Time
  • Geostorm
  • Death Wish
  • Fifty Shades Freed
  • Darkest Hour

  • Filmek alatt hallott zenék
  • Dark
  • Bright
  • Jean-Claude Van Johnson
  • 47 Meters Down (In to Deep)
  • The Shallows
  • Solace
  • Into the Grizzly Maze
  • Enemies Closer
  • D-Tox
  • Rambo III

  • Interjúk
  • Hrutka Róbert: Szívvel-lélekkel
  • Jeff Beal: Apró kincsek
  • Lisa Gerrard: A szív hangja
  • Mark Hinton Stewart: A zene a párbeszédek mögött

  • Kollaborációk
  • Oliver Stone filmjeinek zenéi
  • Elmer Bernstein életútja I.
  • Jerry Goldsmith életútja III.
  • Jerry Goldsmith életútja II.
  • Jerry Goldsmith életútja I.

  • A filmzene legendái
  • Angelo Badalamenti
  • Philip Glass
  • Basil Poledouris
  • Lalo Schifrin
  • Dave Grusin

  • Moziszériák,tévésorozatok
  • A The Man in the High Caslte zenéje
  • A Terminátor-filmek zenéje
  • A hobbit-trilógia zenéi
  • A Rémálom az Elm utcában széria zenéi
  • A Robert Langdon-filmek zenéi

  • További írásaink
  • A Filmzene.net jövőjéről...
  • Ez volt 2016
  • Oscar előtt és Oscar után 2016
  • 10 éves a Filmzene.net
  • Filmzeneszerzők különböző albumai
  • Filmzenékhez köthető kiadványok
  • Stúdiók
  • Lemezkiadók
  • In Memoriam