FŐOLDAL  |   ZENESZERZŐK  |   FILMZENEALBUMOK  |   FILMZENÉKRŐL RÖVIDEN  |   FILMEK ALATT HALLOTT ZENÉK  |   INTERJÚK    
  |   HÍREK

    Spider-Man: Homecoming  The Autopsy of Jane Doe  Pirates of the Caribbean: Dead Men Tell No Tales  Close Encounters of the Third Kind  Alien: Covenant  King Arthur: The Legend of the Sword  Atlantis: The Lost Empire  Life  Colossal  Great Expectations
EGYÉB ÍRÁSOK  |   MOZISZÉRIÁK ÉS TÉVÉSOROZATOK  |   ÉVES ÖSSZESÍTÉSEINK  |   DÍJAK  |   FÓRUM  |   JÓ TUDNI  |   RÓLUNK  |   KAPCSOLAT



Keresés a Filmzene.neten

  






Beszámolók
  • Hollywood Magyarországon - Hans Zimmer-est Lisa Gerrarddal
  • Brian Tyler londoni koncertje
  • Hans Zimmer Magyarországon
  • Az Antonio Sanchez & Migration magyarországi koncertje

  • Zenék egy témára
  • Conan
  • Robin Hood
  • A három testőr
  • Sherlock Holmes
  • Cápás filmek

  • DVD kiadványok
  • Jerry Goldsmith 80th Birthday Tribute Concert - Fimucité 3
  • A Tribute to Basil Poledouris
  • Fimucité 2: Closing Night Gala 2008
  • "War" - A filmzene készítése
  • Creating the Lord of the Rings Symphony




  • Filmzene.net - Children of Dune (Brian Tyler)    CHILDREN OF DUNE   (2003)
       Frank Herbert: A Dűne gyermekei


      

       zene: Brian Tyler
       vezényel: Adam Klemens
       kiadás éve: 2003
       kiadó: Varése Sarabande
       játékidő: 77:22




         A Frank Herbert "Dűné"-jében elkezdődött látványos epika folytatódik. A "Dűne" eseményei után 12 évvel játszódik ez az intrikákkal, cselszövésekkel és látványos elemekkel tarkított minisorozat. A sivataggal borított bolygón beigazolódik az ókori prófécia: a legendás Muad' Dib szerepe megváltozik, mikor a kiszáradt földdarab csodás átalakuláson megy keresztül. Cselszövések, árulások hatására az uralkodó hatalma egyre kisebb lesz. Utódai (Lento II. és Ghanima) hatalmas káosszal és polgárháborúval találják szembe megukat. Egyik oldalról nagynénjükkel, Aliával kell szembeszállniuk, másfelől pedig az ellenséges Corrino-ház hercegnőjével, aki szintén támadást indít ellenük. Mindeközben visszatér száműzetéséből Lady Jessica.
         Ez a film a Sci-fi Channel dicséretre méltó minisorozata, mely Herbert: A Dűne Messiása novellájának és John Harrison: A Dűne gyermekeinek filmes adaptációja. A rendezői feladatokkal a 31 éves tévés rendezőt, Greg Yaitanes-t bízták meg, aki remekül megküzdött ezzel a kihívással. Egyes vélemények szerint mielőtt megnéznék a filmet, el kell olvasni Herbert könyvét, vagy meg kell nézni a "Dűné"-t. A rajongók valószínű vitatják ezt a filmet, viszont annyi bizonyos, hogy egy jól elkészített filmről van szó, amit odaadással forgattak.

         1984-ben David Lynch megrendezte a Frank Herbert "Dűne" című novelláján alapuló filmet, amiről 2000-ben úgy gondolták, hogy újra megfilmesítik minisorozat formájában (szintén a Sci-fi Channel égisze alatt). Az eredeti sorozatra Graeme Revell kapott megbízást, aki egy felújított Toto zenét komponált a filmhez. A második minisorozathoz - ez a Children of Dune - már Brian Tylert kérték fel, akinek -bár még feltörekvő zeneszerző- máris sok pozitív kritikával illetik munkásságát.
         Az album nem a főcímzenével kezd, hanem előtte két másik számmal alapozza meg az egész zenei hangulatot. A "Summon The Worms" rövid bevezetőjét egy kis kivárás követ, ami után rendkívül szép, dallamos téma közepedte találjuk magunkat. A vége kissé misztikussá válik, majd következik a "Dune Messiah", ahol már sejtésünk egyre jobban beigazolódik, miszerint a "Gladiator" zenéjéhez hasonló hangszerelést alkalmazott Tyler. Ez a lágy dallamokból felépülő epikus zene dudukkal, valamint gitárral van színesítve. A film nyitánya rövid, de annál csillogóbb, hangulatosabb. Bár a zenekar teljes repertoárjával képviselteti magát ennél a számnál, a hangszíne miatt mégsem nevezném grandiózusnak, azonban az átlagos főtémák közül jócskán kimagaslik. A "Revolution"-nél már a "Dune Messiah"-ból megismert dallam kombinálódik, keveredik a keleti zenével (leginkább a hastáncosok zenei világához hasonlítható). Dinamikus akciózene jelenik meg a "Fear In The Mind Kille"r-ben. Remekül megszerkesztett zene, ami nem csapongva éri el a kellő hatást, hanem ritmusos dallamokkal.
         A leghátborzongatóbb és leghatásosabb szám az "Inama Nushif (Montage)". A dalszöveg szintén Tyler nevéhez fűződik, amit Azam Ali előadásában hallhatunk. Az egészen ismét érződik egy kis "Gladiator"-os beütés. Ennél a dalnál ébredtem rá, hogy Tyler nem egy zeneszerző a sok közül, hanem az újoncok legjobbjai közé tartozik. Eddig is zseniálisan hangolta össze a zenekart és ez az album többi részére is igaz marad, ám itt úgy beleszőtte a vokált, a kórust, a harangot és a taikót, hogy az ember szája tátva marad tőle. Mindezt az énekesnő gyönyörű hangja tovább tetézi. Ez a zene masszázs a fülnek.
         Ritmusos harci zene kíséretében térünk vissza a csatatérre, köszönhetően a "War Begins"-nek. De nem csap bele csak úgy a közepébe, hanem kellően felvezeti a dallamokat. A "Battle Of Naraj" drámai, fájdalommal átitatott zene, ahol a vonósok lassú, elnyújtott dallamokkal éreztetik a borzalmakat. A "The Impossible Wager"-ben ismét feltűnnek a taiko dobok és a gitár. A bőgők is bele-bele kapnak a zenébe. A hárompercnyi időt teljes egészében felhasználja Tyler arra, hogy a kellő sebességet, ritmust és hatást módjával, szépen növelve érje el. Ez a nyújtott emelkedés nem váltja unalmassá a tételt. Keleties hangulat telepedik a zenére ismét ("Trap The Worm"). Ritmusos gitárszóló szolgáltatja az alapdallamot, amit végig kísérnek a dobok és a duduk. A "The Jihad"-nál visszatér az első számból ismert dallamos akciózene. A következő tétel hallgatása közben akarva, akaratlanul is, de bevillan az a kép, mikor Russell Crowe sétál a búzamezőn. Lágy vokál kíséri az amúgy sem túl hangos, kissé fájdalmas zenét. Már nem egyszer vontam párhuzamot a "Children Of Dune" és a "Gladiator" között. Ennek egyik oka az, hogy mindkét filmzene hangszerelése majdhogynem teljesen megegyezik, a másik pedig, hogy ebből adódóan a dallamok olykor kísértetiesen hasonlóak Zimmer művéhez. Ez alatt viszont nem azt értem, hogy Tyler a Gladiator alternatív zenéjét írta meg, mert nem így van. Végig önálló alkotásról beszélhetünk.      Az album nagyjából a feléig szolgál újdonságokkal, utána már elvétve bukkannak fel új taktusok, hangszerek. Tyler a további részekben az eddig felcsendült zenéket kombinálja, színesíti. Ez viszont szemernyit sem veszít az album értékéből, hiszen egy minisorozat zenéjéről van szó. Ebben a kategóriában ez nem ritka jelenség. A film történetesen 266 perces, amihez Tyler mindössze hat hét írta meg és vette fel a zenét, melyet 174 szám alkot. Úgy gondolom ezek az adatok magukért beszélnek. És a lényeg, hogy nem egy huszadrangú zene kerekedett ki ebből.
         Folyamatosan váltakozik a drámai, a lírai, a keleti és az akciózene. A "My Skin Is Not My Own" esetében teljesen olyan zenéről beszélhetünk, mint amilyenre a hastáncosok ropják. A "Child Emperor" dallamait kétség, és feszélyezettség járja át. Ez a következő számnál is folytatódik. Ahogy közeledünk az album vége felé, úgy kerülnek előtérbe egyre jobban a kellemes zenék. Ez alól van három kivétel ("The Desert Journey", "The Ghola Duncan", "The Fremen Qizarate"), melyek végig pattogós zenék. Természetesen a kellő ritmust most is a taikók, gitár és a duduk szolgáltatja. Az összes többi szám halk, fájdalmas vagy épp melankolikus dallamokkal átitatott zenét rejt.
         Az utolsó négyes alkotta zenecsokor ajándék a fülnek. A "Farewell" alcíme lehetne akár az "Inama Nushif (instrumental)", mivel - bár 20 másodperccel rövidebb - ugyanazt halljuk, csak kórus, illetve vokál nélkül. Ez a szám egybeolvad a "Children Of Dune"-nel, ami szintúgy lágy dallamokkal tarkított, csak itt a gitárjáték kerül előtérbe. Mind a négy tétel a főbb témákon alapul, ám mindegyik más hangszert helyez előtérbe, így nem válik unalmassá, egysíkúvá, viszont egy komplex záró egységet alkot.

         Mindent összevetve: mondanék én rosszat erről az albumról, de nem jut eszembe semmi. Mindenképpen illik meghallgatni, mert ifjú zeneszerzőtől ilyen jól felépített, igényesen szerkesztett, alkotást ritkán hallani. Az album hossza a maga 77 percével külön figyelemre méltó, pláne hogy Varése-kiadás. A zene hozzávetőlegesen fele-fele arányban visel drámai-, és akciójegyeket. A hangszerelésnek köszönhetően rendkívül színes zenei palettán tud mozogni, amit ki is használ. Az akciójelenetekhez komponált művek önmagukban is szépek, logikusan felépítettek, és nem csapongóak, dallamtalanok. Olykor a dinamikus zenét hirtelen lenémítja, és átvált melankolikussá, vagy a szívbemarkoló dallamból közömbösbe. De az egésznek olyan hatása van, mintha nem csak a képi harmóniára, hanem az önálló zenei teljesítményre is hangsúlyt fektetne, amivel kevés zeneszerző törődik. A csomagolás tipikus Varése, nem kell tőle sok extrát várni, de ennél az albumnál szerintem egyáltalán nincs is szükség a csillogásra, mivel a tartalom magáért beszél.


    Kulics László
    2004.05.02.




    Tracklista:

      1. Summon the Worms (3:49)
      2. Dune Messiah (2:40)
      3. Main Title (House Atreides) (1:36)
      4. The Revolution (2:01)
      5. Fear is the Mind Killer (2:45)
      6. The Arrival of Lady Jessica (3:09)
      7. Leto Atreides II (2:44)
      8. Inama Nushif (Montage) (3:52)
      9. War Begins (1:08)
    10. Battle of Naraj (3:15)
    11. Rya Wolves (1:34)
    12. I Have Only Now (3:12)
    13. The Impossible Wager (3:00)
    14. Face Dancer (1:03)
    15. The Throne of Alia (1:20)
    16. Trap the Worm (3:03)
    17. Salusus Secundus (1:04)
    18. The Jihad (2:03)
    19. The Ring of Paul (3:50)
    20. Exiles (1:28)
    21. Sins of the Mother (1:24)
    22. Irulan's Regret (1:11)
    23. My Skin is Not My Own (1:23)
    24. Reunited (2:28)
    25. The Golden Path (2:10)
    26. Child Emperor (1:18)
    27. Sign of the Bene Gesserit (2:08)
    28. The Preacher at Arrakeen (2:33)
    29. The Desert Journey (1:36)
    30. The Ghola Duncan (1:37)
    31. Leto and Ghanima (1:16)
    32. The Fremen Qizarate (1:43)
    33. Farewell (3:25)
    34. Children of Dune (1:16)
    35. Horizon (1:34)
    36. End Title (1:30)


    TOVÁBBI ÉRTÉKELÉSEINK:

    Bíró Zsolt

    Dobrosi Tamás

    Emesz Csaba          nem értékelte

    Gregus Péter

    Szabó Csaba

    Tihanyi Attila




    KAPCSOLÓDÓ ANYAGOK:

    Gladiator

    The Greatest Game Ever Played

    Paparazzi

    Timeline

    További kritikáink
  • Jesse Stone - The Ultimate Collection
  • The Boss Baby
  • In the Heart of the Sea
  • Power Rangers
  • Noah
  • Mighty Morphin Power Rangers: The Movie
  • Crimson Rivers
  • Twister
  • xXx: Return of Xander Cage
  • The Lego Batman Movie
  • Shaft
  • Living in the Age of Airplanes
  • La La Land
  • Immortal Memory
  • Spirit: Stallion of the Cimarron

  • Filmzenékről röviden
  • Remember
  • Split
  • The Hollywood Shorties
  • Eddie the Eagle
  • Spotlight
  • Green Room
  • The Boy
  • Ma Ma
  • Jack Reacher: Never Go Back
  • Gagarin - First in Space

  • Filmek alatt hallott zenék
  • Jean-Claude Van Johnson
  • 47 Meters Down (In to Deep)
  • The Shallows
  • Solace
  • Into the Grizzly Maze
  • Enemies Closer
  • D-Tox
  • Rambo III
  • Transformers: Rescue Bots
  • Sex Tape

  • Interjúk
  • Jeff Beal: Apró kincsek
  • Lisa Gerrard: A szív hangja
  • Mark Hinton Stewart: A zene a párbeszédek mögött
  • Wolf Péter: A szerencse kapuja

  • Kollaborációk
  • Oliver Stone filmjeinek zenéi
  • Elmer Bernstein életútja I.
  • Jerry Goldsmith életútja III.
  • Jerry Goldsmith életútja II.
  • Jerry Goldsmith életútja I.

  • A filmzene legendái
  • Angelo Badalamenti
  • Philip Glass
  • Basil Poledouris
  • Lalo Schifrin
  • Dave Grusin

  • Moziszériák,tévésorozatok
  • A hobbit-trilógia zenéi
  • A Rémálom az Elm utcában széria zenéi
  • A Robert Langdon-filmek zenéi
  • A Hellraiser-filmek zenéi
  • A Válaszcsapás zenéje

  • További írásaink
  • Ez volt 2016
  • Oscar előtt és Oscar után 2016
  • 10 éves a Filmzene.net
  • Filmzeneszerzők különböző albumai
  • Filmzenékhez köthető kiadványok
  • Stúdiók
  • Lemezkiadók
  • In Memoriam