CHICKEN LITTLE (2005)
Csodacsibe
zene: John Debney és különféle előadók
vezényel: John Debney
kiadás éve: 2005
kiadó: Walt Disney Records
játékidő: 39:07
Erős plakáthadjárat jelezte már lassan egy éve, hogy Disney egy kiscsibével készül bebizonyítani: a mesegyár Pixar nélkül is megállja helyét a 3D-s rajzfilmek igen kiélezett versenyében. Egy kicsit jobban utánanézve a film adatlapjának hamar kiderült, hogy a méltánytalanul elfeledett, szerény véleményem szerint azonban kiváló "Eszeveszett birodalom" rendezője, Mark Dindal dirigálja majd az új történetet. Személye pedig jócskán adhatott bizakodásra okot, visszagondolva a lámává vált gőgös uralkodó elképesztő poénokat felvonultató történetére. Végeredményét tekintve a "Csodacsibe" nem is maradt adós a kellő mennyiségű mókával, azonban Dindal jó pár évvel lejjebb engedte a korhatárt, így a felnőtt korosztály lényegesen visszafogottabban szórakozik majd ezen a mesén. A kisebb gyermekeknek viszont (lévén mégiscsak ők a Disney igazi célközönsége) maradéktalan rajzfilmes élményben lehet részük, és talán sikerül a nagynevű filmstúdió utóbbi időben elszenvedett kínos próbálkozásait a bénácska, de csupaszív, zöld szemüvegkeretes csibének némiképp feledtetnie.
Az "Eszeveszett birodalom" készítése során Dindal választása Hollywood egyik legsokoldalúbb, és a rivaldafényt talán szándékosan kerülő tehetségére, John Debneyre esett, aki - szokás szerint jócskán elvegyülve a betétdalokért felelős előadók között - egy tőle megszokott nagyszerű szimfonikus művet komponált a rajzfilmhez (elég csak a "Run Llama Run" című tételre gondolni). Ami pedig egyszer bevált, azon nem érdemes változtatni, úgyhogy ezúttal is Debney kapta a feladatot, hogy kellően vidám és lendületes muzsikával kísérje a csodacsibe kalandjait. Számára 2005 igen jól alakult, hiszen év végére szinte egymást követik a kiadott zenéi: a Dél-Afrikában játszódó dráma ("Duma"), az intergalaktikus kaland ("Zathura"), és a többszörös díjnyertes telivér története ("Dreamer") mellett a "Chicken Little" már-már megnyugvásszintű munkának tekinthető a komponista jelenlegi művei közt. A négy különféle muzsikát távolról összevetve is talán az derül ki, hogy ennél a zenénél kapta a legnagyobb szabadságot, ugyanis a mesét nézve olykor úgy tűnt, indokolatlanul nagy erő szabadul fel a zenekar játékából, és a látványt bizony sok esetben lazán lekörözte Debney műve. Kicsit olyan érzésem volt, mint a "Vad Galamb" esetében, ahol szintén hatalmas űr tátongott a rajzfilm minősége, és a zenéjéért felelős George Fenton mesteri muzsikája között - bár mindent összevetve azért a csodacsibe így is simán leverte az angol légierő postagalambjait.
A moziban ért zenei élményeket elraktározva azonban fel kell készülnünk egy jókora arconcsapásra, a hivatalosan kiadott album ugyanis egyszerre alázza meg John Debney sokszínűségét, és a zenebarátokat. Az alig negyven percnyi játékidő kétharmadát a filmben is hallott, ám rég lejárt, vagy alig ismert slágerek teszik ki, s ezek mellett Debney mindössze negyedórányi zenéje fért fel. Patti Labelle - egyébként nagyszerű - "Stir It Up"-jának egy harmatgyenge feldolgozása, valamint az agyonjátszott Diana Ross-sláger, az "Ain't No Mountain High Enough" mellett két borzalmas, eredetiségtől mentes dal is helyet kapott a válogatáson (a hazai mozik számára magyarul szólalnak meg, de óriási szerencsénkre két kísérletet követően hamar megszűnnek ezek a funkciójukat tekintve is felesleges nóták). Aki számára pedig még újdonság erejével hat a "We Are The Champions" csibésített változata (esetleg nem hallotta az ázsiai fahangú könyvtáros feldolgozását), netán a Spice Girls "Wannabe" című, első kislemezsikerének rútkiskacsás-kövérmalacos karaokeparódiája okozza a legnagyobb örömet, az minden bizonnyal végig fogja hallgatni az első kilenc tracket, az igazi zenéket kedvelők számára azonban csupán az utolsó hat tétel okozhat vélhetően kellemes perceket.
A szűkös játékidő során szerencsére felcsendülnek a legjobban sikerült pillanatok, s mindjárt a nyitánynál szembesülhetünk azzal a félelmetes tempóval és energiával, amelyet végsősoron egy egyszerű gyermekmese váltott ki a komponistából. A "The Sky Is Falling" című, alapkonfliktust aláfestő (túlszárnyaló) tétel mintha csak egyenesen a (szintén Debney által komponált) Skorpiókirály történetéből repült volna át e bájos gyermeki világba. Masszív kórussal és őrült száguldásra késztető dobokkal kísért komplett nagyzenekari mű, melyet önmagában hallgatva eszünk ágába nem jutna arra gondolni, hogy egy csibe szerencsétlenkedései alá íródott. A családi vígjátékok, valamint klasszikus westernfilmek ízléses egyvelegét hozza a "The Big Game", de ebben a négyperces tételben tulajdonképpen minden megfordul, amit ebben a könnyed stílusban elvárhatnánk. Kirobbanó erővel sugárzik a pozitív energia és az életvidámság, s a nemes küzdést aláfestő muzsika hatására szépen előkerülnek Marc Shaiman "City Slickers", vagy Mark Isham "Racing Stripes" című albumai, hogy később se zökkenjünk ki ebből a hangulatból.
A "Chicken Little"-nél maradva azonban még korántsincs vége a vidámságnak; a "Dad Apologizes" kedves countryjellegű aláfestése egy szerető apa és fia közti "komoly" beszélgetésnek, ahol a megoldást Debney romantikus vígjátékokon szerzett rutinjával fejezi ki: fuvola, zongora, szólóklarinét, s az ezeket finoman kísérő vonósok - majd egy csattanós lezárás, hogy még véletlenül se felejtsük el, valójában miről is szól a történet. A "Chase To Cornfield" az első score-tételből megismert lendületet bontja tovább, míg a "Dodgeball" hamisítatlan rajzfilmzene, countrys gitárral, mélyen röfögő szaxofonnal, valamint a Danny Elfman-féle "umca-umca" mackótáncoltatással. Az insrtumentális részleget a megszokott romantika zárja, a "Driving With Dad" zongora-, illetve vonósalapú melódiája bármely hasonló stílusú film zárójelenetét ugyanilyen tökéletességgel kísérné végig.
Kiábrándító rövidsége, valamint a borzalmas dalok ellenére nagyon hamar sikerült megkedvelnem a "Csodacsibe" zenéjét, és a magam részéről sokkal több fantáziát, és Debney professzionális zeneszerzői tehetségére utaló jelet vélek felfedezni benne, mint a jóval komolyabbnak tűnő "Zathura" esetében. Azok a filmzenerajongók, akik a rajzfilmekhez íródott muzsikáktól nem riadnak el, illetve akik polcán már ott áll a "The Emperor's New Groove", Debney előző Disney-zenéje, azok most sem fognak csalódni - csak az utolsó hat tételt kell legalább háromszor megismételni.
(Végső értékelésem a kiadott album egészére vonatkozik, csak John Debney tételeit figyelembe véve plusz három pont lenne még adható.)
Tihanyi Attila
2005.12.01.
Tracklista:
1. Stir It Up - Patti LaBelle and Joss Stone (3:43)
2. One Little Slip - Barenaked Ladies (2:53)
3. Shake A Tail Feather - The Cheetah Girls (3:05)
4. All I Know - Five For Fighting (3:25)
5. Ain't No Mountain High Enough - Diana Ross (3:28)
6. It's The End Of The World As We Know It
(And I Feel Fine) - R.E.M. (4:05)
7. We Are the Champions - Chicken Little (0:38)
8. Wannabe - Abby Mallard and Runt of the Litter (0:50)
9. Don't Go Breaking My Heart
(The Chicken Little Cast) (1:53)
10. Sky Is Falling (2:49) *
11. Big Game (4:05) *
12. Dad Apologizes (3:15) *
13. Chase to Cornfield (2:00) *
14. Dodgeball (1:15) *
15. Driving with Dad (1:45) *
* zene: John Debney
|
|
