FŐOLDAL  |   ZENESZERZŐK  |   FILMZENEALBUMOK  |   FILMZENÉKRŐL RÖVIDEN  |   FILMEK ALATT HALLOTT ZENÉK  |   INTERJÚK    
  |   HÍREK

    Spider-Man: Homecoming  The Autopsy of Jane Doe  Pirates of the Caribbean: Dead Men Tell No Tales  Close Encounters of the Third Kind  Alien: Covenant  King Arthur: The Legend of the Sword  Atlantis: The Lost Empire  Life  Colossal  Great Expectations
EGYÉB ÍRÁSOK  |   MOZISZÉRIÁK ÉS TÉVÉSOROZATOK  |   ÉVES ÖSSZESÍTÉSEINK  |   DÍJAK  |   FÓRUM  |   JÓ TUDNI  |   RÓLUNK  |   KAPCSOLAT



Keresés a Filmzene.neten

  






Beszámolók
  • Hollywood Magyarországon - Hans Zimmer-est Lisa Gerrarddal
  • Brian Tyler londoni koncertje
  • Hans Zimmer Magyarországon
  • Az Antonio Sanchez & Migration magyarországi koncertje

  • Zenék egy témára
  • Conan
  • Robin Hood
  • A három testőr
  • Sherlock Holmes
  • Cápás filmek

  • DVD kiadványok
  • Jerry Goldsmith 80th Birthday Tribute Concert - Fimucité 3
  • A Tribute to Basil Poledouris
  • Fimucité 2: Closing Night Gala 2008
  • "War" - A filmzene készítése
  • Creating the Lord of the Rings Symphony




  • Filmzene.net - Cellular (John Ottman)    CELLULAR   (2004)
       Mobil


      

       zene: John Ottman
       kiadás éve: 2004
       kiadó: LaLaLand Records
       játékidő: 57:02





         Egyre kevesebb alkalommal találkozik az ember olyan mozi-előzetessel, ami ténylegesen egy apró ízelítőt ad az adott filmből, és nem arra hajaz, hogy a filmben lelhető összes jól sikerült pillanatot kétperces montázzsá zsugorítsa. A "Mobil" esetében a legfőbb csalogató tényező számomra az volt, hogy megpróbálta velem éreztetni: semmi komolyabbra ne számítsak, csak egy laza másfél órára, ami vélhetően az összes, főként akciófilmekre jellemző megoldást összefoglalja majd. Ráadásul egy olyan technikai vívmány köré alkotja a történetet, amely a legfélelmetesebb vírust is meghazudtoló módon terjedt el az egész világon, s eredeti rendeltetési céljától lényegesen eltérően a mai divat egyik meghatározó kellékévé degradálódott. Az alapötlet, hogy egy elrabolt nő egyetlen menekülési alternatívája egy véletlenszerűen feltárcsázott mobil gazdájától függ, kellőképpen izgalmassá teheti a filmet, és sok esetben nincs is szükség másra. Az ilyen film legalább olyan kiváló szerepet tölthet be a rendszeres mozilátogató életében, mint a francia konyhák extra specialitásaihoz szokott "gasztronautának" egy tányér paprikás krumpli.
         Nem is csalódtam, a film pontosan azt hozta, amire számítani lehetett. Okoska túszt, aki pánikhelyzetben sem riad meg egy kis gondolkodástól, és anyatigrisként védi veszélybe került fiát; markáns rablóvezért a kellő keménységgel és kiállással; laza szépfiút, akit épp akkor dob ki szerelme, mert a romantika komolyságát hajlamos összekeverni a gyermeki világ édes felelőtlenségével; illetve egy korosodó rendőrt, aki e furcsa bűnügyi eset révén tör ki végre otthoni papucs-szerepköréből, és bebizonyítja, hogy nem véletlenül rendőr 27 éve. Tengerpart, autópálya, elhagyott építkezési terület, bank a város szívében, repülőtéri váróterem - számos olyan helyszín, amelybe remekül illeszkedett bele ez a túszdráma, üldözéssel, zsarolással, hepienddel. Öröm látni William H. Macyt, mint Columbo felügyelő méltó utódját, és kellemes meglepetés szembetalálkozni a "Megint egy dilis amcsi film" hím főhősével, Chris Evans-szel, aki ugyan még pályája kezdetén van, mégis jó választásnak bizonyult a rohangáló főhős szerepére. Ugyanakkor némiképp csalódás Kim Basinger alakítása, bár még mindig vonzó látvány, tagadhatatlanul egyre idősebb, ráadásul túlságosan is bizonyítani szerette volna színésznői rátermettségét, így az állandó sikoltozása nem együttérzést, hanem halk kacarászást váltott ki a nézőközönség többségéből. Ettől függetlenül Larry Cohen, "A fülke" írójának újabb története, még ha jócskán el is marad előző telefonos meséje színvonalától, könnyen kikapcsolódást nyújt, és a rendező David R. Ellis is jócskán visszavett a felesleges erőszakosságból, ami előző filmjére, a "Végső állomás 2."-re leginkább jellemző volt.

         A zene is pont annyit tesz hozzá a filmhez, amivel végigpörög úgy, hogy nincs benne zavaró csend. Pont emiatt furcsa John Ottman nevét látni a stáblistán, mert tőle nagyságrendekkel kiemelkedőbb produkció lenne elvárható. A "Mérges pókok" bolond félelmetessége, vagy az "X-Men 2." pörgős, nagyhatású zenéje után ez már a második olyan Ottman-darab a "Gothika" után, ami az abszolút közepes kategóriába sorolható. Annyi különbséggel, hogy a "Cellular" esetében még kevesebb felépítettségről lehet beszélni, a tételek abszolút a filmhez igazodva követik egymást, néhol igen kellemetlen és film nélkül teljesen indokolatlan váltásokkal. A feszültségteli pillanatokra természetesen megvannak az eszközei, azonban azok is a film könnyedebb jellegéhez állnak közelebb, így a korábbról megszokott, igazi eget rengető Ottman-megoldások helyett jóval visszafogottabb zenekari játékot lehet hallani, számtalan, kilencvenes évek elejére jellemző akciózene-effekttel.

         Az album nyitánya alatt hallható sejtelmes harmóniákba a tone üzemmódú tárcsázásból jól ismert hangmintákat rejti, a távolról az "Egy kiállítás képei" promenádzenéjére emlékeztető zongorajátékot pedig egy éles váltással félelmetes, dobsűrítések fokozta pörgős akciózenévé alakítja (mintha bakanccsal rúgnának be egy üvegajtót). A kettes "Going Shopping" eleinte még csak-csak hangulatos a fúvósok trillázásától, az ezt követő hosszú csendbe olykor belerántó vonósok viszont nem annyira nyújtanak fülbarát élményt. A popzenébe illő, elektromos gitárral támogatott folytatás is lényegesen vérszegényebb, mint a kategóriájában e zenével azonos célú "The Italian Job" ("Az olasz meló", zenéjét szerezte: John Powell) hasonló pillanatai. A harmadik tétel kezdete szinte reklámzene-hatású, a "Making A Connection" legalábbis úgy indít, mintha valami olcsó mobiltelefont akarna velünk megvetetni. Az ijedelem szerencsére rövid, a maradék két perc az első kellemes zene az albumon. Halk fuvola, pengetett vonósok, háttérben harang és vibrafon adják a feszültségteli hangzást, melynek az alapritmusát két műanyag pálca szabályos összeütése adja.

         A "Freeing Ricky" lendületét (melynek alapját itt is a dobok és a főszereplő fúvósok adják - igaz, lehetnének jóval többen) számos pillanatban szakítják meg a csendes, elfojtott vonósok, a tétel második fele azonban egyértelműen a megoldáskeresés aláfestő zenéje: hosszú hegedűjáték, folyamatosan doboló basszushang, műanyag effektek és olykor lefelé ívelő dallamsorú fuvola-válaszok. Az ötös "Mooney's Curious" rövid és halk visszafogottságát a tétel második felére egy alig félperces, kellemes harmóniával egészíti ki, a "School's Out" pedig hozza az akciót, de nagyon vékony dobalappal, kevés igazán virtuóz zenekari szólammal. Számos hangszer kap nagyon rövid pillanatokat, de nem lehet eldönteni, hogy mire épül valójában a zene, az egyetlen visszatérő motívum ugyanis a kattogó alapritmus csupán. A halk csapongás után a tétel második fele ismét pergő lendületet vesz, csak az az érzésem, mintha valami kamarazenekar játszotta volna fel. A timpani és a rezesek párosa ugyan még hozza az elvárható arroganciát, a köztes vonós felfutások és az olykor gurgulázásra hasonlító egyéb fúvós szólamok semmilyen erőt nem sugároznak, zenei ötletességet pedig pláne nem. A "The Bait" halk és sejtelmes háttérhangokkal nyit, melyet a vibráló hegedűk próbálnak feszültebbé tenni. A vibráló semmibe előbb rövidebb ideig, majd később (Goldsmith-éire emlékeztető harmóniákkal indítva) kicsit hosszabban a drámai főtémát keveri bele.

         Az "Epiphany / Bank" olyan négy percet ad, amelyet ha valaki vissza tud fütyülni, az előtt le a kalappal! A harmadik perc elején van némi fúvós erősítés, egyébként végig unalmas és nagyon halk, a Helyszínelők egyes epizódjainak jelentéktelenebb nyomozásai alatt számíthat az ember hasonló zenei aláfestésre. A "LAX" esetében egyértelműsödik a fúvós szekció kicsiny létszáma, talán öten játszanak a különféle rezes hangszereken összesen. Amikor épp nem kell fújniuk, akkor pár vonós húzza összevissza, néha a zongora belekotyog, valamint maradnak a különböző ritmuseffektek és a néha hirtelen felerősödő, megfoghatatlan zenekari tusok. A tétel utolsó egy perce ismét egy erőtlen pop-dobra próbál építeni, de sajnos messze távol van attól a fajta dinamizmustól, mint mondjuk James Newton Howard "Sebezhetetlen"-jének alapja. Az ilyen halványra sikerült esetekben teljesen érthetetlen, hogy miért van szükség ezen elemek bevetésére. A "We're Going To Die" mintha csak a "Gothiká"-ból maradt volna fenn, egész halkan hallani vélem az elektronikus női kórust is. A "The Pier" szintén a többihez idomuló tétel, semmi olyan megoldás nem hallható benne, amire igazán felkapnánk a fejünket, bár az utolsó másfél perc kiválóan foglalja össze az eddig megismert pillanatokat.
         A tizenkettes "Lost Connection/Dirty Cops" alatt kezdem először elveszíteni a türelmemet, mert a remény végérvényesen elszáll arra nézve, hogy még értékelhető zenét fogok hallani. Ezzel szemben eltelik három és fél perc, és egy disszonáns, éles felütéssel beindul az egész "Cellular" talán leghangulatosabb része. A feszülten pengetett vonósok közben mintha klarinét adná az ismétlődő, lépcsősen halkuló, ijesztő aláfestést, nagy kár, hogy igen rövid ideig tart, így szinte arra sincs idő, hogy igazán megjegyezzük magunknak. Egy piciny szenvedés után a tizenhármas "Porsche / Simple Bio"-ban először ismét rövid reklám szakítja félbe az adást, majd hullámzó hatású, szokásos formátlan kavalkád következik, ami ekkorra már tényleg fárasztó. A "Police Station" esetében is csupán más címről beszélhetünk, az utolsó előtti "Fake Out" pedig teljes egészében idegesítő. A záró "Shoot Out" közel négy percig még játszadozik a hallgató türelmével, a maradék másfél perc visszahozza az ismert főtémát, melyet zongora és cselló központi szereplésével utoljára eljátszik, a cédélejátszó végre valahára megáll, és újra a rég áhított csend telepszik a szobára.

         A "Cellular" egyszerű tévéfilmsorozatok alatt hallható akciózenék jelentéktelen szürkeségének egyvelege, amit csak abban az esetben nem tudtam volna ennyire érzékenyen fogadni, ha nem a "Közönséges bűnözők" zenéjének szerzője követi el. Márpedig ilyen szemszögből ez egy igen szerencsétlen botlás. Számos olyan motívum hallható, ami jobbára a "Gothika" tervezőasztaláról kimaradhatott hangjegyekből áll, s egészen szégyenletes, hogy egy üldözési jelenet során például valami szimpla klubzene dallamcsökevényei dübörögnek. Szerencsére ezt kihagyták az albumról, de Ottman sem győz meg, hogy jelen esetre lett volna neki igazán belevaló nagyzenekari elképzelése. A film, lévén mindössze egy egyestés kellemes élmény, vélhetően nem szül majd maga köré széles rajongótábort, és ez a tény magával vonzza azt is, hogy John Ottman legmegszállottabb gyűjtőin kívül senki más számára nem lesz ez az album egy mindenképpen beszerezendő példány. Én a magam részéről abban bízom, hogy mondjuk egy év múlva, amikor már senki nem emlékszik a filmre, minden filmzene-rajongó csak Ottman (jelen állás szerint) öt 2005-ös albumáról fog beszélni. Akkor talán a "Gothika" mellett a "Mobil" is megbocsátást nyer.


    Tihanyi Attila
    2004.11.19.




    Tracklista:

      1. Opening / Abduction (3:10)
      2. Going Shopping (3:32)
      3. Making A Connection (2:30)
      4. Freeing Ricky (4:05)
      5. Mooney's Curious (1:21)
      6. School's OUt (4:22)
      7. The Bait (3:06)
      8. Epiphany / Bank (4:02)
      9. LAX (4:21)
    10. We're Going To Die (2:11)
    11. The Pier (4:09)
    12. Lost Connection / Dirty Cops (4:42)
    13. Porsche / Simple Bio (3:36)
    14. Police Station (4:01)
    15. Fake Out (2:12)
    16. Shoot Out (5:42)



    TOVÁBBI ÉRTÉKELÉSEINK:

    Bíró Zsolt

    Dobrosi Tamás          nem értékelte

    Emesz Csaba

    Gregus Péter          nem értékelte

    Kulics László          nem értékelte

    Szabó Csaba          nem értékelte




    KAPCSOLÓDÓ ANYAGOK:

    Elektra

    Gothika

    Phone Booth

    The Punisher

    További kritikáink
  • Jesse Stone - The Ultimate Collection
  • The Boss Baby
  • In the Heart of the Sea
  • Power Rangers
  • Noah
  • Mighty Morphin Power Rangers: The Movie
  • Crimson Rivers
  • Twister
  • xXx: Return of Xander Cage
  • The Lego Batman Movie
  • Shaft
  • Living in the Age of Airplanes
  • La La Land
  • Immortal Memory
  • Spirit: Stallion of the Cimarron

  • Filmzenékről röviden
  • Remember
  • Split
  • The Hollywood Shorties
  • Eddie the Eagle
  • Spotlight
  • Green Room
  • The Boy
  • Ma Ma
  • Jack Reacher: Never Go Back
  • Gagarin - First in Space

  • Filmek alatt hallott zenék
  • Jean-Claude Van Johnson
  • 47 Meters Down (In to Deep)
  • The Shallows
  • Solace
  • Into the Grizzly Maze
  • Enemies Closer
  • D-Tox
  • Rambo III
  • Transformers: Rescue Bots
  • Sex Tape

  • Interjúk
  • Jeff Beal: Apró kincsek
  • Lisa Gerrard: A szív hangja
  • Mark Hinton Stewart: A zene a párbeszédek mögött
  • Wolf Péter: A szerencse kapuja

  • Kollaborációk
  • Oliver Stone filmjeinek zenéi
  • Elmer Bernstein életútja I.
  • Jerry Goldsmith életútja III.
  • Jerry Goldsmith életútja II.
  • Jerry Goldsmith életútja I.

  • A filmzene legendái
  • Angelo Badalamenti
  • Philip Glass
  • Basil Poledouris
  • Lalo Schifrin
  • Dave Grusin

  • Moziszériák,tévésorozatok
  • A hobbit-trilógia zenéi
  • A Rémálom az Elm utcában széria zenéi
  • A Robert Langdon-filmek zenéi
  • A Hellraiser-filmek zenéi
  • A Válaszcsapás zenéje

  • További írásaink
  • Ez volt 2016
  • Oscar előtt és Oscar után 2016
  • 10 éves a Filmzene.net
  • Filmzeneszerzők különböző albumai
  • Filmzenékhez köthető kiadványok
  • Stúdiók
  • Lemezkiadók
  • In Memoriam