FŐOLDAL  |   ZENESZERZŐK  |   FILMZENEALBUMOK  |   FILMZENÉKRŐL RÖVIDEN  |   FILMEK ALATT HALLOTT ZENÉK  |   INTERJÚK    
  |   HÍREK

    Spider-Man: Homecoming  The Autopsy of Jane Doe  Pirates of the Caribbean: Dead Men Tell No Tales  Close Encounters of the Third Kind  Alien: Covenant  King Arthur: The Legend of the Sword  Atlantis: The Lost Empire  Life  Colossal  Great Expectations
EGYÉB ÍRÁSOK  |   MOZISZÉRIÁK ÉS TÉVÉSOROZATOK  |   ÉVES ÖSSZESÍTÉSEINK  |   DÍJAK  |   FÓRUM  |   JÓ TUDNI  |   RÓLUNK  |   KAPCSOLAT



Keresés a Filmzene.neten

  






Beszámolók
  • Hollywood Magyarországon - Hans Zimmer-est Lisa Gerrarddal
  • Brian Tyler londoni koncertje
  • Hans Zimmer Magyarországon
  • Az Antonio Sanchez & Migration magyarországi koncertje

  • Zenék egy témára
  • Conan
  • Robin Hood
  • A három testőr
  • Sherlock Holmes
  • Cápás filmek

  • DVD kiadványok
  • Jerry Goldsmith 80th Birthday Tribute Concert - Fimucité 3
  • A Tribute to Basil Poledouris
  • Fimucité 2: Closing Night Gala 2008
  • "War" - A filmzene készítése
  • Creating the Lord of the Rings Symphony




  • Filmzene.net - The Cave (Reinhold Heil, Johnny Klimek)    THE CAVE   (2005)
       A barlang

      

       zene: Reinhold Heil, Johnny Klimek
       előadók: Reinhold Heil, Johnny Klimek, Gabriel Isaac Mounsey,
       Shawn Thomas Odyssey
       kiadás éve: 2005
       kiadó: Lakeshore Records
       játékidő: 74:39



         Képzeljünk el egy festőt, aki világéletében olyan tájképeket készített, melyek a szivárvány ezer színében pompáznak, s az ember szeme alig győzi befogadni a már-már giccsbe hajló, de mégis abszolút élvezhető és értékes műveit. Most képzeljük el azt, amikor ezt a festőt bezavarják egy barlangba, hogy arról fessen. Nyilván azonnal szívrohamot kap, hiszen mi a csudát kezdjen megannyi unalmas és sötét kőképződménnyel, ahol az égkék víz helyett szürkésbarna lé hömpölyög szűk medrében, s a hófehér szárnytollú gólyák híján maximum ronda denevérek szállnak el feje felett. A békés madárcsicsergést felváltják a mindenféle apró neszek jócskán felerősödött visszaverődései, lába alól pedig eltűnik a szép zöld fű, helyette piszkos sárban kénytelen taposni. Ha ez a kellemetlen ellentét nagyjából körvonalazódik előttünk, mindjárt sokkal könnyebb lesz megérteni (de persze semmiképp sem befogadni) a két ifjú zeneszerző-titán, Reinhold Heil és Johnny Klimek legújabb őrületét, "A barlang"-ot.
         Ezen produkciójukat (mely egyébként egyértelmű folytatása a közvetlenül ezt megelőző George A. Romero-film, "A holtak földje" számára készült zajos zenei (?) aláfestésnek) az eddig csak segédrendezőként munkálkodó Bruce Hunt klausztrofobikus horrorfilmjéhez alkották meg. A történetben egy Romániába küldött barlangászcsapat egy újonnan felfedezett föld alatti kolostort hivatott jobban megismerni, ahol minél mélyebbre sikerül lejutniuk, annál borzalmasabb teremtményekkel találják magukat szemben. Ezek a gerinctelen paraziták a különféle kénes gázok révén jutnak energiához, s minthogy a rendhagyó ökoszisztéma nélkülözi a napfényt, a sötétben jókora előnnyel indulnak a kilenc bátor búvárkalandor elleni harcba. A film magyarországi bemutatójáról még nincsenek hírek, de könnyen lehet, hogy mivel nem híres producer áll az alkotógárda mögött - lásd Michael Bay "A rettegés háza", vagy Sam Raimi "A texasi láncfűrészes mészárlás" című filmjeit -, így a többi hasonló horrorfilmhez hasonlóan egyből a kölcsönzők polcain éli meg hazai díszbemutatóját.

         A hanganyag viszont már nem sokkal az amerikai bemutatót követően elérhetővé vált, s úgy tűnik, simán eltemethetjük azon reményeinket, melyeket a "Sötétkamra" zenéje kapcsán kezdtünk táplálni a szerzőpáros felé. Nyugodtan elkönyvelhetjük (némiképp persze csalódottan), hogy az a megrázóan gyönyörű drámaiság csak véletlen volt, s mindebből a két komponista a megrázót választotta további zenéi alapjaként. Így lehetséges, hogy egymás után két horrorfilmhez is leszerződtek, és hát valljuk be: drámai szépségekhez szokott fül számára legalább olyan kínos csörgő-zörgő horrort hallgatni, mint az iménti képzelt festőnk számára a barlangi túra. Persze sokkal nyugodtabb és diplomatikusabb megközelítés, ha úgy tekintünk "A barlang" zenéjére, mint színtiszta horrormuzsikára. Megtalálható itt minden, ami a modern kor hangzására jellemző: elsősorban elektronikai megoldások, effektrohamok, sikító hegedű-imitációk, kevés, zenei szempontból értékelhető téma, viszont annál több hosszan búgó háttérhang, fémesen kalimpáló zajok, harsány fúvós ijesztgetések. Mindaz, ami vagy a film elkötelezett híveinek, vagy a kizárólag horrorzenéket kedvelőknek okoz örömet. A Lakeshore Records kiadó kifejezetten kedvez e két szűk rétegnek, hiszen szinte teljes egészében megjelentette az anyagot, azok azonban, akik jóval szélesebb zenei skálán tallóznak a filmzenék között, inkább csak fanyalognak a negyven tétel, s összesen hetvenöt percnyi játékidő láttán. Teljesen érthető, hiszen ha egyszer az igazán értékesnek tartott nagyzenekari filmzenék tömkelege is alig éri el a 40-45 percet, miért pont ez a borzalom tartson több, mint egy óra hosszat?

         Ezt a kérdést nagyon nehéz objektíven megválaszolni, hiszen jómagam igencsak rajongok a horrormuzsikákért és az őrült zenei megoldásokért, mégis már az első hallgatást sem úsztam meg fokozott fejfájás nélkül. Az album első fele főként a csendes zajokra és a "Helyszínelők"-sorozatok aláfestéseihez hasonlókra épül, de ahogy a történet is egyre inkább közeleg a végkifejlet felé, a tempó felpörög, s jön egyre több akciótétel, erősebb sikolyokkal és csörgés-zörgéssel. Azért is nehéz bármely tételt is kiemelni a bőségesen szétvagdalt kompozícióból, mert egyrészt ez zeneileg sem indokolt, másrészt nagyon nehéz lenne bárkit is meggyőzni arról, hogy a negyven trackből igenis érdemes meghallgatni mondjuk a tizenkilencest, a huszonnégyest, valamint a harminchatost. Több fáradsággal jár kikeresgélni ezeket, mint amennyi élvezetet aztán nyújtanának, ezért nem is annyira érdemes ezzel foglalkozni.
         Az első hallgatást megelőző mindenféle negatív vélemények ellenére ettől függetlenül úgy indul az album, hogy még egy pillanatig látjuk pislákolni a remény halovány lángját: a "Cold War Romania" egy határozottan kellemes nyitány, elfogadhatónak mondható vonóstémával (mellesleg csak ez az egy motívum köröket ver Steve Jablonsky azonos időben megírt "The Amityville Horror"-jának bármely témájára), melyet aztán igazán jó ritmusú, hamar megkedvelhető menetelés követ, amire fokozatosan ráépülnek a hegedűharmóniák. E rövidke indítás után azonban sajnos végleg elnyel minket a barlang sötét mélysége, s bizony zseblámpával (és jókora türelemmel) kell keresgélnünk az érdekesnek tűnő részleteket. Azt egyáltalán nem lehet elmondani, hogy a négy közreműködő hitvány és igénytelen munkát végzett volna, mert minden tételen átjön, hogy otthonosan mozognak az elektronika világában, és nagyon jól machinálnak az ezernyi különböző effekttel, ettől azonban a hiány akkor is megmarad: alig akad zene, ami jótékonyan ráépülne erre a kiváló technikai alapra.

         Tulajdonképpen kiemelhető a zavaró masszából a monumentálisnak ható, ám túlontúl rövidke "Carpathian Mountains", vagy az ezt követő basszusközpontú, de az alapfeszültséget pillanatig sem hanyagoló "Team Meeting". Viszonylag hallgatható a szintén akciószerű "Team Enters The Water", a drámával vegyített, valamelyest Jerry Goldsmith "Alien"-témáját idéző "Top and Jack", vagy a feszes tempójú "Charlie Climbing" és "Stalactites". Az idegesítő, éles hegedűsikongatások alapozta hallgathatatlan káosz-hegyek Bernard Herrmann "Psychó"-jának gépiesített változatainak tűnnek, melyekből szintén üde színfoltként (maradjunk annyiban, hogy azért ez még mindig fakó) emelkedik ki a "Saving Katherine", mint igazi menekülő zene, határozott tempóban, amolyan Harald Kloser-szintű hangszerelésben. Az album végén található "Say Goodbye" is csak egyetlen fájdalomcsillapító percecske, melyben valamelyest feltűnik a szerzők tehetsége, a finálé pedig egy alapvetően jól sikerült egyvelege a teljes eddig hallott anyagnak - és hadd mondjam el, milyen nehéz a "zene" szót sokadjára is behelyettesíteni valamivel, ami nem sérti ezt a művészi fogalmat.

         Marketingszempontból, valamint a Lakeshore Records egyébként abszolút támogatandó munkájának elismeréseként nem szabad egyértelműen kijelenteni, hogy ezt az albumot nyugodtan elkerülhetjük, mert csak időt és pénzt takarítunk meg. Mégis megkockáztatom, hogy nyugodt lelkünk és cizellált hallószerveink védelme érdekében az a leghelyesebb, ha keresünk más hallgatnivalót, mert azzal is csak közepes eredményt érünk el, ha a hetvenöt perc helyett csak az öt legjobbra sikerült tételt hallgatjuk meg (összesen 9'37").


    Tihanyi Attila
    2005.10.26.




    Tracklista:

      1. Cold War Romania (2:32)
      2. Enter The Abbey (2:23)
      3. Cave Under Abbey (1:26)
      4. Dig Site (1:36)
      5. Carpathian Mountains (1:08)
      6. Team Meeting (2:38)
      7. Over The Edge (1:38)
      8. Briggs Checking In (2:16)
      9. Team Enters The Water (2:16)
    10. Briggs Searching (2:23)
    11. First Kill (1:58)
    12. Collapsing Rocks (1:50)
    13. Top And Jack (0:57)
    14. Jack Is Attacked (2:08)
    15. Teeth Marks (1:51)
    16. Jack Is Changing (4:00)
    17. Underwater Search (1:34)
    18. Rapids (2:28)
    19. There's Something In The Water (2:14)
    20. Nicolai Passes On (2:21)
    21. Shallows (2:55)
    22. Charlie Climbing (1:53)
    23. Meet The Creature (1:46)
    24. They F-Kin' Fly! (1:24)
    25. Charlie's Death (0:54)
    26. Methane Cave (3:06)
    27. Brigg's Last Stand (1:27)
    28. Tyler's Mission (1:11)
    29. Stalactites (2:10)
    30. Brigg's Didn't Make It (0:41)
    31. Saving Katherine (1:44)
    32. CPR (1:51)
    33. We're Gonna Die (2:29)
    34. Kim Is Monstered (1:06)
    35. Mean Bastard (0:29)
    36. Monster Goes Fishing (1:03)
    37. Jack Goes Down (1:03)
    38. The Ascend (1:26)
    39. Say Goodbye (1:00)
    40. You've Changed Baby (3:24)

    TOVÁBBI ÉRTÉKELÉSEINK:

    Bíró Zsolt

    Dobrosi Tamás          nem értékelte

    Emesz Csaba          nem értékelte

    Gregus Péter

    Kulics László

    Szabó Csaba




    KAPCSOLÓDÓ ANYAGOK:

    Alien vs. Predator

    Anacondas:
    The Hunt for the Blood Orchid


    Land of the Dead

    Twisted

    További kritikáink
  • Jesse Stone - The Ultimate Collection
  • The Boss Baby
  • In the Heart of the Sea
  • Power Rangers
  • Noah
  • Mighty Morphin Power Rangers: The Movie
  • Crimson Rivers
  • Twister
  • xXx: Return of Xander Cage
  • The Lego Batman Movie
  • Shaft
  • Living in the Age of Airplanes
  • La La Land
  • Immortal Memory
  • Spirit: Stallion of the Cimarron

  • Filmzenékről röviden
  • Remember
  • Split
  • The Hollywood Shorties
  • Eddie the Eagle
  • Spotlight
  • Green Room
  • The Boy
  • Ma Ma
  • Jack Reacher: Never Go Back
  • Gagarin - First in Space

  • Filmek alatt hallott zenék
  • Jean-Claude Van Johnson
  • 47 Meters Down (In to Deep)
  • The Shallows
  • Solace
  • Into the Grizzly Maze
  • Enemies Closer
  • D-Tox
  • Rambo III
  • Transformers: Rescue Bots
  • Sex Tape

  • Interjúk
  • Jeff Beal: Apró kincsek
  • Lisa Gerrard: A szív hangja
  • Mark Hinton Stewart: A zene a párbeszédek mögött
  • Wolf Péter: A szerencse kapuja

  • Kollaborációk
  • Oliver Stone filmjeinek zenéi
  • Elmer Bernstein életútja I.
  • Jerry Goldsmith életútja III.
  • Jerry Goldsmith életútja II.
  • Jerry Goldsmith életútja I.

  • A filmzene legendái
  • Angelo Badalamenti
  • Philip Glass
  • Basil Poledouris
  • Lalo Schifrin
  • Dave Grusin

  • Moziszériák,tévésorozatok
  • A hobbit-trilógia zenéi
  • A Rémálom az Elm utcában széria zenéi
  • A Robert Langdon-filmek zenéi
  • A Hellraiser-filmek zenéi
  • A Válaszcsapás zenéje

  • További írásaink
  • Ez volt 2016
  • Oscar előtt és Oscar után 2016
  • 10 éves a Filmzene.net
  • Filmzeneszerzők különböző albumai
  • Filmzenékhez köthető kiadványok
  • Stúdiók
  • Lemezkiadók
  • In Memoriam