FŐOLDAL  |   ZENESZERZŐK  |   FILMZENEALBUMOK  |   FILMZENÉKRŐL RÖVIDEN  |   FILMEK ALATT HALLOTT ZENÉK  |   INTERJÚK    
  |   HÍREK

    War for the Planet of the Apes  Spider-Man: Homecoming  The Autopsy of Jane Doe  Pirates of the Caribbean: Dead Men Tell No Tales  Close Encounters of the Third Kind  Alien: Covenant  King Arthur: The Legend of the Sword  Atlantis: The Lost Empire  Life  Colossal
EGYÉB ÍRÁSOK  |   MOZISZÉRIÁK ÉS TÉVÉSOROZATOK  |   ÉVES ÖSSZESÍTÉSEINK  |   DÍJAK  |   FÓRUM  |   JÓ TUDNI  |   RÓLUNK  |   KAPCSOLAT



Keresés a Filmzene.neten

  






Beszámolók
  • Hollywood Magyarországon - Hans Zimmer-est Lisa Gerrarddal
  • Brian Tyler londoni koncertje
  • Hans Zimmer Magyarországon
  • Az Antonio Sanchez & Migration magyarországi koncertje

  • Zenék egy témára
  • Conan
  • Robin Hood
  • A három testőr
  • Sherlock Holmes
  • Cápás filmek

  • DVD kiadványok
  • Jerry Goldsmith 80th Birthday Tribute Concert - Fimucité 3
  • A Tribute to Basil Poledouris
  • Fimucité 2: Closing Night Gala 2008
  • "War" - A filmzene készítése
  • Creating the Lord of the Rings Symphony




  • Filmzene.net - The Music of Candyman (Philip Glass)    THE MUSIC OF CANDYMAN   (1992 / 1995)
       Kampókéz / Kampókéz 2.


      

       zene: Philip Glass
       vezényel: Michael Reisman
       kiadás éve: 2001
       kiadó: Orange Mountain Music
       játékidő: 52:55




         A városi legendák - mely fogalmat Jan Harold Brunvand, angol professzor vezette be az 1981-ben megjelent "The Vanishing Hitchhiker: American Urban Legends & Their Meanings" című könyvében - hosszú idők óta borzolják, illetőleg nevettetik meg az adott település lakóit annak megfelelően, hogy alaptörténetük és annak elemei misztikusak, horrorisztikusak, vagy éppen viccesek (például az egyik legismertebb magyar legenda szerint Marschalkó János, a Lánchíd kőoroszlánjainak megalkotója öngyilkos lett, miután megtudta, hogy kifelejtette a nyelveket az oroszlánok szájából - pedig valójában ha az oroszlán úgy tartja a száját, ahogyan az a szobrokon látszik, akkor a nyelve mélyen lenn fekszik a szájüregben, így az nem látható). Az ilyesfajta történetek legtöbbször szájról-szájra terjednek, s közben különféle elemekkel bővülnek, s abban különböznek a pletykáktól, hogy az itt szereplő személyek kiléte tulajdonképpen lényegtelen. Kutatásuk, megfejtésük, illetve megcáfolásuk manapság már népszerű tudományággá vált.
         A Clive Barker "The Forbidden" című története alapján készült "Kampókéz"-ben Helen Lyle (Virginia Madsen, aki alakításáért Saturn-díjat kapott) egy chicagói városi legendáról (idegen nevén urban legend) készít tanulmányt, melynek központi alakja egy bizonyos Kampókéz (Tony Todd). Egyes nyelvek szerint, ha valaki a tükör előtt ötször kimondja a nevét, akkor megjelenik egy alak, kinek kampó van az egyik kézfeje helyén, és megöli azt, aki szólította. Helen nem hisz abban, hogy az egykori rabszolgából lett gyilkos története valós lenne, ám minél jobban ássa bele magát a témába, annál több furcsaságnak és borzalmas eseménynek lesz részese. Ráadásul a rendőrség sem igazán hisz a mesékben, így a kegyetlen gyilkosságok elkövetésével a nőt gyanúsítják...

         1990-ben Bernard Rose rendező ("Halhatatlan kedves") felkérte Philip Glasst, hogy készítsen zenét készülő filmjéhez, a "Kampókéz"-hez, s annak ellenére, hogy a komponista eleinte idegenkedett a horror világától, végül elvállalta a feladatot. Már javában folytak a forgatások, mikor a producerek, illetve Barker bírálni kezdték Rose-t, miszerint nem elég rátermett ahhoz, hogy visszaadja ennek a legendának a hangulatát. A végső változat pedig Glassnak okozott csalódást, ugyanis egy olyan alacsony költségvetésű, független filmhez szerződtették, ami végül hollywoodi fricskává vált. Ennek ellenére a produkció több pozitív visszajelzést kapott, mint negatívat, ezért a PolyGram Filmed Entertainment folytatást kívánt, melynek eredményeként három évvel később Bill Condon ("Kinsey") rendezésével elkészült a "Kampókéz 2.". Itt a stúdió engedélyt kért Glasstól ahhoz, hogy az 1992-es alkotás zenéjét a második részhez is felhasználhassák, s miközben Don Christensen az eredeti témákat kezdte hozzáigazítani, variálni a jelenetekhez, Glass négy új témát szerzett a folytatás számára.

         Minthogy a film eleinte kétes érzéseket keltett a producerekben, nem csoda, hogy zenéje nem került rögtön kiadásra, ezáltal a rajongók egy ideig kizárólag különféle bootlegeken hallgathatták a nem éppen életvidám aláfestést. S hogy mi lapult azokon a korongokon? Arra némileg választ ad az Orange Mountain Music gondozásában megjelent "The Music of Candyman" című album, melynek nyitótétele ("Music Box") rögtön megtéveszti hallgatóját, ugyanis a zenedoboz kellemesen csilingelő hangjával előadott főtéma merőben ellentétes mindazzal, amit a hátralévő idő tartogat számunkra.
         "Philip Glass munkái nem arról híresek, hogy heroikusak, agyonhangszereltek, sokkal inkább arról, hogy depressziót okoznak a hallgató számára." - írtam korábban "A titkos ablak" aláfestésével kapcsolatosan. Nos, ezen megállapítás többszörösen igaz a főként templomi orgonára, illetve férfi-női vegyes kórusra íródott, gótikus stílusú "Candyman"-re, ahol az eleinte furcsának tűnő tételek egyre inkább rabul ejtik hallgatóját, aki a lemez végére akár mély depresszióba is zuhanhat. Ehhez elsősorban a "Cabrini Green", a "Face to Razor", a "Return to Cabrini", valamint a "Daniel's Flashback" tételek járulnak hozzá, amelyek ugyan a film alatt remekül megállják a helyüket - és hosszútávon a lassú, fenyegető dallamsorok jóval hatásosabbak, mint bármilyen jellemzően csapongó nagyzenekari score -, önmagukban könnyen a félelem táplálta reményvesztettség ingoványos talajára invitálja hallgatóját.
         Ám hogy ne csak ezekről a zenei részekről essen szó, kiemelném a "Helen's Theme" és az "It Was Always You, Helen" elején is hallható csodálatos zongorajátékot, ami a rémtörténet folytatásában felcsendülő "Annie's Theme"-ben új dallamok segítségével fokozódik tovább.
         A korong második felére került, a "Candyman II: Farewell to the Flesh"-ből származó tételek a régi, illetve az írásom első felében említett négy új témát egyaránt tartalmazzák, amik a tökéletesen egyforma hangszerelésnek, illetve az ebből adódó hangzásnak megfelelően kiválóan illeszkednek az első rész hanganyagához. Annak érdekében pedig, hogy az album nyitó-, illetve zárótétele keretbe foglalják a kiadványt, a "Music Box"-ban hallható "Candyman" főtéma immáron magasan szóló orgonajátékként csendül fel ismét ("Reverend's Walk").

         Az alig pár dallam folyamatos variálgatásából egy nagyszerű aláfestés született, amellyel Philip Glass különleges módon képes befolyásolni az ember lelkiállapotát. Emiatt - Jerry Goldsmith "Omen"-jéhez hasonlóan - a "The Music of Candyman" egy olyan különleges része gyűjteményemnek, ami arra ugyan nem igazán alkalmas, hogy hetente többször is végighallgassam, ám a maga nemében káprázatos mestermű.


    Kulics László
    2006.10.18.




    Tracklista:

      1. Music Box (1:05)

    Candyman Suite:

      2. Cabrini Green (3:27)
      3. Helen's Theme (1:56)
      4. Face to Razor (6:13)
      5. Floating Candyman (7:04)
      6. Return to Cabrini (9:46)
      7. It Was Always You, Helen (3:07)

    Candyman II: Farewell to the Flesh:

      8. Daniel's Flashback (2:55)
      9. The Slave Quarters (5:22)
    10. Annie's Theme (3:33)
    11. All Falls Apart (3:13)
    12. The Demise of Candyman (4:05)
    13. Reverend's Walk (1:09)



    TOVÁBBI ÉRTÉKELÉSEINK:

    Bíró Zsolt

    Dobrosi Tamás          nem értékelte

    Emesz Csaba

    Gregus Péter          nem értékelte

    Szabó Csaba          nem értékelte

    Tihanyi Attila




    KAPCSOLÓDÓ ANYAGOK:

    The Forgotten

    La Moustache

    The Omen

    Secret Window

    További kritikáink
  • Great Expectations
  • Jesse Stone - The Ultimate Collection
  • The Boss Baby
  • In the Heart of the Sea
  • Power Rangers
  • Noah
  • Mighty Morphin Power Rangers: The Movie
  • Crimson Rivers
  • Twister
  • xXx: Return of Xander Cage
  • The Lego Batman Movie
  • Shaft
  • Living in the Age of Airplanes
  • La La Land
  • Immortal Memory

  • Filmzenékről röviden
  • The Dark Tower
  • Remember
  • Split
  • The Hollywood Shorties
  • Eddie the Eagle
  • Spotlight
  • Green Room
  • The Boy
  • Ma Ma
  • Jack Reacher: Never Go Back

  • Filmek alatt hallott zenék
  • Jean-Claude Van Johnson
  • 47 Meters Down (In to Deep)
  • The Shallows
  • Solace
  • Into the Grizzly Maze
  • Enemies Closer
  • D-Tox
  • Rambo III
  • Transformers: Rescue Bots
  • Sex Tape

  • Interjúk
  • Jeff Beal: Apró kincsek
  • Lisa Gerrard: A szív hangja
  • Mark Hinton Stewart: A zene a párbeszédek mögött
  • Wolf Péter: A szerencse kapuja

  • Kollaborációk
  • Oliver Stone filmjeinek zenéi
  • Elmer Bernstein életútja I.
  • Jerry Goldsmith életútja III.
  • Jerry Goldsmith életútja II.
  • Jerry Goldsmith életútja I.

  • A filmzene legendái
  • Angelo Badalamenti
  • Philip Glass
  • Basil Poledouris
  • Lalo Schifrin
  • Dave Grusin

  • Moziszériák,tévésorozatok
  • A hobbit-trilógia zenéi
  • A Rémálom az Elm utcában széria zenéi
  • A Robert Langdon-filmek zenéi
  • A Hellraiser-filmek zenéi
  • A Válaszcsapás zenéje

  • További írásaink
  • Ez volt 2016
  • Oscar előtt és Oscar után 2016
  • 10 éves a Filmzene.net
  • Filmzeneszerzők különböző albumai
  • Filmzenékhez köthető kiadványok
  • Stúdiók
  • Lemezkiadók
  • In Memoriam