FŐOLDAL  |   ZENESZERZŐK  |   FILMZENEALBUMOK  |   FILMZENÉKRŐL RÖVIDEN  |   FILMEK ALATT HALLOTT ZENÉK  |   INTERJÚK    
  |   HÍREK

    Rogue One: A Star Wars Story  Justice League  Murder on the Orient Express  Moon  Wonder Woman  The Ghost and the Darkness  It  Rebel in the Rye  The Mummy  Catch Me If You Can
EGYÉB ÍRÁSOK  |   MOZISZÉRIÁK ÉS TÉVÉSOROZATOK  |   ÉVES ÖSSZESÍTÉSEINK  |   DÍJAK  |   FÓRUM  |   JÓ TUDNI  |   RÓLUNK  |   KAPCSOLAT



Keresés a Filmzene.neten

  







Beszámolók
  • Hollywood Magyarországon - Hans Zimmer-est Lisa Gerrarddal
  • Brian Tyler londoni koncertje
  • Hans Zimmer Magyarországon
  • Az Antonio Sanchez & Migration magyarországi koncertje

  • Zenék egy témára
  • Conan
  • Robin Hood
  • A három testőr
  • Sherlock Holmes
  • Cápás filmek

  • DVD kiadványok
  • Jerry Goldsmith 80th Birthday Tribute Concert - Fimucité 3
  • A Tribute to Basil Poledouris
  • Fimucité 2: Closing Night Gala 2008
  • "War" - A filmzene készítése
  • Creating the Lord of the Rings Symphony




  • Filmzene.net - The Cabin In the Woods (David Julyan)    THE CABIN IN THE WOODS   (2012)
       Ház az erdő mélyén


      

       zene: David Julyan
       kiadás éve: 2012
       kiadó: Varése Sarabande
       játékidő: 49:51





         Egy jó horror körülbelül úgy kell a mozibajáróknak, mint - klasszikussal élve - sivatagi vándornak egy nagy adag citromfagylalt. A rémisztgetés iránti szenvedély bele van kódolva az emberekbe, azzal a két megnyugtató gondolattal a háttérben, hogy egyrészt rendszerint a jó elnyeri jutalmát (vagy a rossz a büntetését), másrészt inkább ilyen kitalált szörnyűségekkel legyek körülvéve, mint hogy végignézzek egy esti híradót. Ami a filmkészítőket illeti, legyen szó bármilyen nemzetiségről, általában előszeretettel nyúlnak ehhez a műfajhoz, hiszen ha éppenséggel egyetlen tehetséges tagot sem lehet kiemelni a komplett stábból (de még az étkeztetésért vagy daruszállításért felelős munkatársakat sem), viszont folynak a belek, és eleinte csak átvitt értelemben, később akár szó szerint agy nélkül sikítoznak a félmeztelen szőkék, a siker garantált. E recept alapján már kismillióan próbáltak ehetőt főzni, sajnos azonban évről évre egyre fogyaszthatatlanabb a helyzet; még a végén kiderül, hogy egy jó ötlet vagy biztos kezű rendező nélkül horrort sem lehet könnyen előállítani.
         A "Ház az erdő mélyén" már előzetesét és különféle plakátjait tekintve is felcsigázta az erre áhítozó közönséget, hát még a bemutató után özönvízszerűen szétáradó kommentmennyiség: szinte kivétel nélkül szuperlatívuszokban beszélt róla mindenki, dicsérve a szellemességét (nem földöntúli értelemben), a konfliktus tetőpontját, a színészeket, mindent. A rivaldafényt köszönheti a forgatókönyvért felelős Joss Whedonnak is, akit a "Buffy, a vámpírok réme", a "Firefly" vagy az idei blockbuster, a "Bosszúállok" kapcsán illik nagyon szeretni, ergo amihez ő nyúl, az valószínűleg biztosan arannyá változik. Ez az egyébként cseppet sem érdemtelen csillogás azonban nem biztos, hogy jót tesz a szóban forgó horror kevésbé szubjektív megítélésének, sőt, ha történetesen úgy sikerül belevágni ebbe az erdei kalandba, hogy nem vagyunk tisztában a készítőivel (mint ahogy nekem sikerült), még a végén az is kiderülhet véleményünk hangoztatása közben, hogy fogalmunk sincs a filmművészetről.

         Tekintve, hogy a történet valóban túlmutat az ilyenkor megszokott kliséken (mint például amikor néhány fiatal egy faházat választ nyaralásához, de amint lemegy a nap, szép apránként meghal mind), a finálé megfelelő befogadásához nem is nagyon szabad sokat elárulni róla, elég csak nézegetni a fák között lebegő, Rubik-kockára emlékeztető házikót, hogy némi alapfogalmunk legyen a fonákokról. A mi esetünkben maradjon a hangsúly a film zenei aláfestésén, melyet a meditatív elektronikus szőnyegeiről ismert David Julyan készített. Amióta a szerzőt Neil Marshall becsábította barlangjába ("The Descent"), a melankolikus megoldásokat felváltották nála a nagyzenekari csörték és a zavaróbbnál zavaróbb effektek, ez viszont csak ritkán tud élvezetes pillanatokat okozni, de legalábbis igényel némi virtuozitást, legyen szó ritmusról, hangszerelésről vagy izgalmas dallamvezetésről. Mindazon tulajdonságokról tehát, amelyeket Julyan művei eddig is nélkülöztek, de ez például Christopher Nolannel, napjaink egyik legismertebb rendezőjével készült közös produkcióinál ("Memento", "Álmatlanság", "A tökéletes trükk") cseppet sem volt zavaró, sőt, ezekben az esetekben egyéni és varázslatos score-okról beszélhetünk. A horror nagyzenekari kifejezésére azonban találunk számtalan olyan példát, melyek erősítik azt a szabályt, hogy ha mindenáron valódi zenészek közreműködésével kell előadni a zenét, annak nem csupán a hangerő miatt szabad erősnek lennie. Egy feszült és rémületkeltő műben mindig van valami olyan zenei plusz, ami azt egyedivé teszi: Jerry Goldsmith és a kórus, John Carpenter és a szintetizátorok, Marco Beltrami és a lendületes megszólalás, Christopher Young és Emily Rose kontrafagottja - reggelig lehetne sorolni a zsáner legjobbjait. Ezek mellett nehéz elképzelni elöljáróban, hogy az a David Julyan, aki képes hosszú másodperceken keresztül ugyanazzal a harmóniával fenntartani a figyelmet, hogyan fogja a "Ház az erdő mélyén" zenéjét hasonlóan érdekessé és élvezetessé tenni.

         Erre a kérdésre - ellentétben a film leírásával - gyorsan meg merem adni a választ: nehezen. Amennyiben Whedon és (a "Cloverfield" forgatókönyvéért felelős, itt pedig a rendezői székben helyet foglaló) Drew Goddard erdei házikója szándékosan ismert és kedvelt panelekből felépített vár, úgy ennek analógiájára Julyan zenéjétől azt várnám el, hogy rákacsint a nagyokra, és nem csupán zörgő-morgó-recsegő hangélmények tömkelegével áraszt el. Nem így történt; az a fajta, döntően doboktól és rézfúvósoktól harsogó aláfestés született, amit Steve Jablonsky szokott elkövetni számítógépen (sokáig egyébként zeneiségében is vonható párhuzam "A texasi láncfűrészes" score-jának félhangú lelépéseivel). Nyilván egy rövid ideig javít a tudat, hogy hellyel-közzel valódinak tűnnek a hangszerek (bár a Varése Sarabande kiadványának hátsó borítóján található "composed and produced" elég beszédes, egyéb, a felvételekkel kapcsolatos információval meg nem találkozhatunk), de elég hamar bele lehet unni a műbe, főleg úgy, hogy egy-két kivételtől eltekintve azonos hangnemben szólal meg az összes tétel.
         Az első két track azért bemutatja a viszonylag nagyszámú stábot, a Howard Shore "A bárányok hallgatnak"-hoz írt feszült vonósharmóniáira emlékeztető főtéma viszont inkább csak fájdalmas-morgós, mint emlékezetes (akárcsak John Murphy "Az utolsó ház balra"-feldolgozásának nyitó motívuma). A sokáig reménytelenül unalmas összeállításnak a filmbéli első nagyobb csavar tesz jót, mely kvázi ébredést zeneileg a tizenegyedik tracknél lehet először érzékelni: a "We Are Abandoned" első felének dobokkal és vészjóslóan gurgulázó pizzicatóval erősebbé tett dinamizmusa az azt megelőző több mint húsz percben alig jellemző. Az album csúcspontja egyértelműen a "The Cabinets Will Have To Wait"-"For Jules" duó, ez a nagyzenekari monumentalitás kicsit hozzásegít egy gondolati játékhoz: talán ilyesmi lett volna Julyan zenéje, ha Christopher Nolan közel engedi őt valamelyik denevéremberes elképzeléséhez. Erős és tartalmas megszólalás, staccato és con legno dzsungelében trillázó vonósok, masszív rezes kíséret, és egy nagyon hangulatos vibrafon a háttérben - mindez dobok harsány ütemei közepette. Míg előbbi tétel inkább az akciótól duzzadó, utóbbi lágyabb és drámaibb harmóniákat vonultat fel (mint az igazán julyanes zárótétel, a "Youth"), ez a kettősség pedig apránként lecseréli az eddigi megfoghatatlan feszültséget és kiszámíthatatlan rémületkeltést. Kifejezetten erősek az "And Lo! Fornicus", valamint a "Herald, the Pale Horse" záró fél percei, az utolsó előtti "Patience’s Lullaby", míg a másfél perces "420" az egész zene egyik legjobbja. A köztes zenekari ámokfutások, bár lendületesek és akciódúsak, igazából nem hiszem, hogy úgy megmaradnak az emlékeimben, mint mondjuk James Newton Howard szintén közepesen rossz "Álomcsapda"-zenéjének ígéretes pillanatai.

         Valójában talán épp ebből a gondolatból gyökerezhet a "Ház az erdő mélyén" aláfestésének nehezebb értékelhetősége. Számtalan, filmzenei szempontból egyáltalán nem kiemelkedő példát lehet felhozni Julyan művével szemben, ami a komponisták rutinja miatt színesebb vagy emlékezetesebb. Kétségtelen tény, hogy az album második fele azt bizonyítja: a szerző ki tudott bújni a szintetizátorok és samplerek mögül, és pontosan tudja, milyen szólamokból áll egy szimfonikus zenekar, de egyelőre érezni, hogy egy stílusbeli váltás kellős közepén vagyunk. Számomra ebből a műből - bár az alapanyag megvolt hozzá - egyszerre hiányzik az az igazán szívszorongató drámaiság, ami Gabriel Yared "1408"-főtémájának minden hangjegyéből árad, illetve John Ottman "Invázió"-hoz írt score-jára jellemző őrült, mégis izgalmas zenekari megszólalás. És amíg folyamatosan azon törtem az agyam, miként lehetne értékelésemben valahogy menteni a menthetőt, úgy döntöttem, inkább várok még egy-két horrorzenét Julyantől, és addig hallgatom azokat a darabokat, amelyek az írás során eszembe jutottak.


    Tihanyi Attila
    2012.10.15.




    Tracklista:

      1. In the Beginning... (1:02)
      2. The Cabin In the Woods (1:57)
      3. Beware the Harbinger (2:03)
      4. What Could Go Wrong (1:23)
      5. Places, Everyone (2:40)
      6. The Cellar (3:04)
      7. The Diary of Patience Buckner (2:24)
      8. Hadley's Lament (0:39)
      9. We're Not the Only Ones Watching (4:58)
    10. I Thought There'd Be Stars (2:49)
    11. We Are Abandoned (1:58)
    12. The Cabinets Will Have to Wait (02:30)
    13. For Jules (2:41)
    14. Whatever Happens, We Have to Stay Calm (2:19)
    15. And Lo! Fornicus (3:09)
    16. 420 (1:25)
    17. Herald the Pale Horse (Hadley's Lament Redux) (3:11)
    18. This We Offer In Humility and Fear (1:43)
    19. Punished For What? (3:39)
    20. Patience's Lullaby (1:25)
    21. Youth (2:52)






    TOVÁBBI ÉRTÉKELÉSEINK:

    Bíró Zsolt

    Dobrosi Tamás          nem értékelte

    Emesz Csaba          nem értékelte

    Gregus Péter

    Kulics László          nem értékelte

    Szabó Csaba          nem értékelte




    KAPCSOLÓDÓ ANYAGOK:

    1408

    The Descent

    The Silence of the Lambs

    The Texas Chainsaw Massacre

    További kritikáink
  • Dunkirk
  • Blade Runner
  • Kingsman: The Golden Circle
  • War for the Planet of the Apes
  • Spider-Man Homecoming
  • The Autopsy of Jane Doe
  • Pirates of the Caribbean: Dead Men Tell No Tales
  • Close Encounters of the Third Kind
  • Alien: Covenant
  • King Arthur: The Legend of the Sword
  • Atlantis: The Lost Empire
  • Life
  • Colossal
  • Great Expectations
  • Jesse Stone - The Ultimate Collection
  • The Boss Baby

  • Filmzenékről röviden
  • Jigsaw
  • Hail, Caesar!
  • The Lego Ninjago Movie
  • The Dark Tower
  • Remember
  • Split
  • The Hollywood Shorties
  • Eddie the Eagle
  • Spotlight
  • Green Room

  • Filmek alatt hallott zenék
  • Jean-Claude Van Johnson
  • 47 Meters Down (In to Deep)
  • The Shallows
  • Solace
  • Into the Grizzly Maze
  • Enemies Closer
  • D-Tox
  • Rambo III
  • Transformers: Rescue Bots
  • Sex Tape

  • Interjúk
  • Jeff Beal: Apró kincsek
  • Lisa Gerrard: A szív hangja
  • Mark Hinton Stewart: A zene a párbeszédek mögött
  • Wolf Péter: A szerencse kapuja

  • Kollaborációk
  • Oliver Stone filmjeinek zenéi
  • Elmer Bernstein életútja I.
  • Jerry Goldsmith életútja III.
  • Jerry Goldsmith életútja II.
  • Jerry Goldsmith életútja I.

  • A filmzene legendái
  • Angelo Badalamenti
  • Philip Glass
  • Basil Poledouris
  • Lalo Schifrin
  • Dave Grusin

  • Moziszériák,tévésorozatok
  • A hobbit-trilógia zenéi
  • A Rémálom az Elm utcában széria zenéi
  • A Robert Langdon-filmek zenéi
  • A Hellraiser-filmek zenéi
  • A Válaszcsapás zenéje

  • További írásaink
  • Ez volt 2016
  • Oscar előtt és Oscar után 2016
  • 10 éves a Filmzene.net
  • Filmzeneszerzők különböző albumai
  • Filmzenékhez köthető kiadványok
  • Stúdiók
  • Lemezkiadók
  • In Memoriam