FŐOLDAL  |   ZENESZERZŐK  |   FILMZENEALBUMOK  |   FILMZENÉKRŐL RÖVIDEN  |   FILMEK ALATT HALLOTT ZENÉK  |   INTERJÚK    
  |   HÍREK

    Rogue One: A Star Wars Story  Justice League  Murder on the Orient Express  Moon  Wonder Woman  The Ghost and the Darkness  It  Rebel in the Rye  The Mummy  Catch Me If You Can
EGYÉB ÍRÁSOK  |   MOZISZÉRIÁK ÉS TÉVÉSOROZATOK  |   ÉVES ÖSSZESÍTÉSEINK  |   DÍJAK  |   FÓRUM  |   JÓ TUDNI  |   RÓLUNK  |   KAPCSOLAT



Keresés a Filmzene.neten

  







Beszámolók
  • Hollywood Magyarországon - Hans Zimmer-est Lisa Gerrarddal
  • Brian Tyler londoni koncertje
  • Hans Zimmer Magyarországon
  • Az Antonio Sanchez & Migration magyarországi koncertje

  • Zenék egy témára
  • Conan
  • Robin Hood
  • A három testőr
  • Sherlock Holmes
  • Cápás filmek

  • DVD kiadványok
  • Jerry Goldsmith 80th Birthday Tribute Concert - Fimucité 3
  • A Tribute to Basil Poledouris
  • Fimucité 2: Closing Night Gala 2008
  • "War" - A filmzene készítése
  • Creating the Lord of the Rings Symphony




  • Filmzene.net - Bulworth (Ennio Morricone)    BULWORTH   (1998)
       Nyomd a sódert!


      

       zene: Ennio Morricone
       vezényel: Ennio Morricone
       kiadás éve: 1998
       kiadó: RCA Records
       játékidő: 42:30




         Jay Billington Bulworth (Warren Beatty) képviselő sokadik újraválasztási kampányát csinálja végig, ám a drága kampányvacsorák, giccses rendezvények és a folyamatos hazugságok lassan az agyára mennek, depresszióba és kiszámíthatatlanságba kergetik. Kampánystábja legszívesebben elzárná a politikust a külvilágtól, mert egyre zavarodottabb beszédei csak az esélyeit rontják. Bulworth azonban egy éjszaka megszökik, és felfedez magának egy vadonatúj világot - a gettórapet! A képviselő teljesen új életszemléletet kap, beszédeiben a mániákus jelölt szókimondó és merész lesz, gyakran rapben adva elő mondandóját. Az unalmas politikába üde színfoltot hozó jelöltnek nagy népszerűséget hoz a stílusváltás, ráadásul egy csinos kampányaktivistával (Halle Berry) is összejön. Az egyetlen probléma, hogy mélyrepülése során már megrendelt egy bérgyilkost saját maga ellen, akit elfelejtett lemondani...
         Mint sejthető a történetből, a "Nyomd a sódert!" tele van rapdalokkal, és nem is akármilyen előadókat toboroztak hozzá. A dalok előfordulása változatos, van ami bárokban csendül fel, mások élőben hangzanak el, sőt néha maga Warren Beatty is rapre fakad. Az ezeket a felvételeket tartalmazó CD-t az Interscope Records adta ki, a lemezről pedig több dal is toplistás sláger lett, például LL Cool J "Zoom"-ja és Pras & Mya száma, a "Ghetto Superstar." Az album elég szépen fogyott, pár hónappal később azonban megjelent egy másik lemez az RCA kiadó gondozásában, mely az aláfestő zenét tartalmazta. Valamikor ekkor derült ki számomra, hogy a dalok mellett score is volt a filmben, mivel ez többszöri nézés után sem tűnt fel. Pedig a zene létezésén kívül csak az volt nagyobb meglepetés, mikor megtudtam a zeneszerző nevét.

         Miért? Ez volt az első kérdésem, mikor a borítón megpillantottam Ennio Morricone nevét. Általában a fiatalabb generáció feladata, hogy ilyen filmekben két rapszám közé r 'n' b típusú tölteléket szerezzenek, ezért meglepő a legendás olasz mester felbukkanása ebben a filmben. A készítők szándéka szerint Bulworth és új rappelő barátai az élet különböző területeiről származnak, ezért szükséges két különböző, egymástól elütő zenei világ egybemosása a filmben. Erről az ötletről azonban nem szóltak Morriconénak, így a szerző abban a tudatban írta meg a zenét, hogy pár dalon kívül más idegen elem nem szerepel benne. Az utómunkálatok során aztán a komponista anyagának nagy részét kidobták és rapdalokkal helyettesítették. A filmben így természetesen elsikkad a score, de az RCA megmentette az enyészettől az anyagot, és kiadták Morricone nagyrészt felhasználatlan munkáját. Érdemes volt-e?

         A lemezen a zenét két szvitbe rendezték, melyek közül az első az erősebb válogatás. Ez tartalmazza Morricone tematikus anyagát, mely önmagában nem túl eredeti, de kellemes háttérzene, néha kiváló ötletekkel megfűszerezve - egybemosva azonban veszít a hatásából. A szvitben néha felbukkan két énekes is, de az Amii Stewart és Edda Dell duó egyik tagjának nincs hangja, és gyakran ügyetlenkedik a bonyolultabb hajlítások során. Ideális esetben a zene az albumon fejlődne és haladna egy kezdő- és egy végpont között, de a "Bulworth" ilyen formában prezentálva inkább egy óriáskerékhez hasonlít. A vokálos darabokban mintha csak az aláfestés változna, így minden harmadik percben olyan érzése támadhat a hallgatónak, hogy erre már bizony járt egyszer.
         Fejlődést/haladást a második szvittől már nem is lehet elvárni - míg az előző szám valamilyen szinten működő témákat vonultatott fel, a második track nem sokkal több egy ötletbörzénél. A 25 perces egyvelegbe Morricone funkcionális zenéi kerültek, melyeknek nagy része szintén nem hallatszott a filmben. Alapjában ez a track is elég kellemesen indul, érdekes kísérlet végighallgatni, hogyan mixeli újra Morricone saját nagy sikerű műveit. Már az első percben kiderül, hogy milyen, ha az "Aki legyőzte Al Caponét" ritmusalapjára rákeverik a harmonikás dallamot a "Volt egyszer egy Vadnyugat"-ból. Az ütemes darab kellemes kezdettel rendelkezik, de négy perc (variáció nélkül) ugyanabból az ötletből elég sok, utána pedig még nehezebb lesz a hallgató dolga. A lemez előrehaladtával a zene túlságosan elaprózódik, egyre több az egy vagy akár fél perces szösszenet, melyek között semmilyen kapcsolat nincs - ilyen tempóban soha nem hallhatunk végig kifejlődni egy motívumot, mivel rögtön érkezik egy másik tétel, aminek semmi köze az előzőhöz. Nem utolsósorban itt is előfordul az óriáskerék-effektus, így ha netalán ráakadunk egy részre ami tetszik, dönthetünk, hogy visszatekerünk vagy várunk három percet, amikor is újra elismétlik. Nyilvánvalóvá válik, hogy az album producerei az utolsó másodpercig fel akarták használni a komponált anyagot, ezzel azonban csak a zene gyengébb részeit hangsúlyozták ki, a jó dolgok pedig elrejtőznek a 25 perces szám részleteiben.

         Bár elsősorban az albumot értékelem, felvetődik a kérdés, hogy hogyan illeszkedik a filmbe Morricone zenéje? Sajnos nem túl jól. Egyrészt a zene nagy részét fel sem használták a filmben, így nem várható el tematikus fejlődés a score-tól. Az igazi baj, hogy a végül kiválogatott részek is kilógnak a rapdalok közül, egyszerre két zenei világ van jelen a filmben, melyek így ebben a formában nem illenek össze túlságosan. Bár néhány darab - mint például a szerelmi jelenetekhez írt téma - kétségtelenül hatásos aláfestés, a rap tényleg elzárja az érvényesülés útját. A legszomorúbb pillanatok azok, mikor Morricone zenéjére szó szerint rákevernek egy rapalapot, ami így együtt és egyszerre hallgathatatlan. Az albumot önmagában csak Ennio Morricone rajongóinak ajánlhatom, illetve azoknak, akik szenvedélyesen gyűjtik a nagy zeneszerzők butuska munkáit - a "Bulworth"-nek méltó helye lesz Angelo Badalamenti "Karácsonyi vakáció"-filmzenéje mellett.


    Hubai Gergely
    2006.08.25.




    Tracklista:

      1. Suite One: Bulworth Part 1 (17:49)
      2. Suite Two: Bulworth Part 2 (24:41)



    TOVÁBBI ÉRTÉKELÉSEINK:

    Bíró Zsolt

    Dobrosi Tamás          nem értékelte

    Emesz Csaba          nem értékelte

    Kulics László

    Szabó Csaba          nem értékelte

    Tihanyi Attila          nem értékelte




    KAPCSOLÓDÓ ANYAGOK:

    Once Upon A Time In the West

    Sorstalanság

    V for Vendetta

    További kritikáink
  • Dunkirk
  • Blade Runner
  • Kingsman: The Golden Circle
  • War for the Planet of the Apes
  • Spider-Man Homecoming
  • The Autopsy of Jane Doe
  • Pirates of the Caribbean: Dead Men Tell No Tales
  • Close Encounters of the Third Kind
  • Alien: Covenant
  • King Arthur: The Legend of the Sword
  • Atlantis: The Lost Empire
  • Life
  • Colossal
  • Great Expectations
  • Jesse Stone - The Ultimate Collection
  • The Boss Baby

  • Filmzenékről röviden
  • Jigsaw
  • Hail, Caesar!
  • The Lego Ninjago Movie
  • The Dark Tower
  • Remember
  • Split
  • The Hollywood Shorties
  • Eddie the Eagle
  • Spotlight
  • Green Room

  • Filmek alatt hallott zenék
  • Jean-Claude Van Johnson
  • 47 Meters Down (In to Deep)
  • The Shallows
  • Solace
  • Into the Grizzly Maze
  • Enemies Closer
  • D-Tox
  • Rambo III
  • Transformers: Rescue Bots
  • Sex Tape

  • Interjúk
  • Jeff Beal: Apró kincsek
  • Lisa Gerrard: A szív hangja
  • Mark Hinton Stewart: A zene a párbeszédek mögött
  • Wolf Péter: A szerencse kapuja

  • Kollaborációk
  • Oliver Stone filmjeinek zenéi
  • Elmer Bernstein életútja I.
  • Jerry Goldsmith életútja III.
  • Jerry Goldsmith életútja II.
  • Jerry Goldsmith életútja I.

  • A filmzene legendái
  • Angelo Badalamenti
  • Philip Glass
  • Basil Poledouris
  • Lalo Schifrin
  • Dave Grusin

  • Moziszériák,tévésorozatok
  • A hobbit-trilógia zenéi
  • A Rémálom az Elm utcában széria zenéi
  • A Robert Langdon-filmek zenéi
  • A Hellraiser-filmek zenéi
  • A Válaszcsapás zenéje

  • További írásaink
  • Ez volt 2016
  • Oscar előtt és Oscar után 2016
  • 10 éves a Filmzene.net
  • Filmzeneszerzők különböző albumai
  • Filmzenékhez köthető kiadványok
  • Stúdiók
  • Lemezkiadók
  • In Memoriam