FŐOLDAL  |   ZENESZERZŐK  |   FILMZENEALBUMOK  |   FILMZENÉKRŐL RÖVIDEN  |   FILMEK ALATT HALLOTT ZENÉK  |   INTERJÚK    
  |   HÍREK

    Spider-Man: Homecoming  The Autopsy of Jane Doe  Pirates of the Caribbean: Dead Men Tell No Tales  Close Encounters of the Third Kind  Alien: Covenant  King Arthur: The Legend of the Sword  Atlantis: The Lost Empire  Life  Colossal  Great Expectations
EGYÉB ÍRÁSOK  |   MOZISZÉRIÁK ÉS TÉVÉSOROZATOK  |   ÉVES ÖSSZESÍTÉSEINK  |   DÍJAK  |   FÓRUM  |   JÓ TUDNI  |   RÓLUNK  |   KAPCSOLAT



Keresés a Filmzene.neten

  






Beszámolók
  • Hollywood Magyarországon - Hans Zimmer-est Lisa Gerrarddal
  • Brian Tyler londoni koncertje
  • Hans Zimmer Magyarországon
  • Az Antonio Sanchez & Migration magyarországi koncertje

  • Zenék egy témára
  • Conan
  • Robin Hood
  • A három testőr
  • Sherlock Holmes
  • Cápás filmek

  • DVD kiadványok
  • Jerry Goldsmith 80th Birthday Tribute Concert - Fimucité 3
  • A Tribute to Basil Poledouris
  • Fimucité 2: Closing Night Gala 2008
  • "War" - A filmzene készítése
  • Creating the Lord of the Rings Symphony




  • Filmzene.net - Broken Arrow (Hans Zimmer)    BROKEN ARROW   (1996)
       Rés a pajzson


      

       zene: Hans Zimmer
       vezényel: Bruce Fowler, Don Harper
       kiadás éve: 1996
       kiadó: Milan Records
       játékidő: 59:14




         Vic 'Deak' Deakins őrmester (John Travolta) úgy érzi, hogy az amerikai légierő oktalanul mellőzi személyét az előléptetések terén - többszáz sikeres küldetése után már minimum ezredesnek kéne lennie. Egy éjjeli próba során partnerével, Riley Hale kapitánnyal (Christian Slater) együtt, két atomtöltettel a fedélzeten tesztel egy új lopakodót, mikor társát kikatapultálja a gépből, a bombákat pedig ledobja a földre, hogy majd újra begyűjtve őket, zsarolhassa a kormányt. A nagy stratéga azonban nem számol azzal, hogy társa túléli a zuhanást, így az egykori barátok macska-egér játékba kezdenek mindkét atomtöltet megszerzéséért - a hajsza földön, vízen, levegőben és még síneken is zajlik John Woo első sikeres amerikai rendezésében.
         Hans Zimmer a '90-es évek közepén három nagysikerű akciózenével alapozta meg a Media Ventures igazi hangzását, melyet azután egyre többen és többen kerestek. A három zene közül "Az utolsó esély"-é a legkorábbi, mely így sokszor kerül elő összehasonlításokban. Az utolsó zene "A Sziklá"-hoz íródott két társszerzővel (Nick Glennie-Smith, Harry Gregson-Williams), a lemez pedig egyből akcióklasszikus lett. A két score közé ékelődik be a "Rés a pajzson" zenéje, mely gyakran elveszik idősebb és fiatalabb testvére között, de a trióból ebben található a legtöbb ötletes utalás, zsánerforgatás és tematikai következetesség, vagyis csomó olyan dolog, ami megdobogtatja a filmzenekedvelők szívét.

         Az egész zene alapja a környezetből indult ki, Zimmer ugyanis egyfajta modern spagettiwesternként értelmezte a filmet, és ez a zenében a tradicionális hangszerek kifordításában mutatkozik meg. Érdekes módon a westernhangzást pont azért választotta Woo és a komponista, hogy elkerüljék az amerikai hangzást, illetve hogy a spagettiwesternekből merítve erősítsék az európai mintát. Van itt alaposan átkevert szájharmonika, elektromos bendzsó és rengeteg különféle gitár az akusztikustól a rockgitárig. Az összes pengetős hangszer Bob Daspit biztos kezében van, kivéve a Deak témáját játszó baritongitárt, amin Duane Eddy adja elő a rá jutó melódiákat. Zimmer azért választotta a legendás gitárost, mivel érzése szerinte az összes spagettiwestern-zene alaposan merített az előadó munkásságából, ő mégsem kapott meghívást egyikhez sem - ezt a "hiányosságot" pótolná a "Rés a pajzson".
         A score legnagyobb erőssége a Zimmerre nem mindig jellemző tematizálás, ahogy mind a hős (Hale), mind a gonosz (Deak) külön témát kap. Az egyetlen különbség, hogy Hale témája általában beleolvad az akciózenékbe (például a "Secure" tétel közepe), míg Deak témája minden esetben különálló és nyugodt, önálló egység. A legnagyobb zenekari őrület közepén, egy robbanó bányában, vagy egy lángoló vonaton is ugyanolyan változatlanul csendül fel a melódia, mintha semmi különös nem történt volna. Deak témája a karakterrel együtt mindig független kívülálló, akivel semmi rossz nem történhet - a filmben ez először egy kicsit furcsán ható effektus, de utólag belegondolva teljesen érthető.
         A zene egyik nehezebben értelmezhető, de fontos eleme egy emulált kórus, ami általában egyházi énekeket ad elő kísérteties, emberfölötti hangon. A "hangok" ötlete is a spagettiwesternekből származik, például a "Volt egyszer egy vadnyugat" végén is egy hasonló kórus zárja le a filmet. A "Rés a pajzson" esetében a vokál szerepe a bombát jelképezi, az alapötlet pedig a film egyik jelenetéből származik, ahol Hale úgy írja le az atomtölteteket, mint amik isteni erőt adnak, hiszen a bombák birtoklója élet és halál ura lesz. A kórus ebben a pillanatban az Agnus Dei (Isten báránya) kifejezést énekli, mely kísérteties formában számos ponton visszatér, legkidolgozottabb variációja a "Greed" tétel elején hallható. A fővokalista a gyakori Zimmer-munkatárs Lisbeth Scott, akit egy gyerekkórus is segít.
         A film természetéből következően nincsen külön romantikus téma (ezáltal szerencsére mentesülünk a hatásvadász érzelgős pillanatoktól), de a "Nuke" című tétel utolsó perceiben hallható kompozícióról külön kell szólni, mivel ez az egyetlen nem akciódarab - és egyben Zimmer egyik legszebb romantikus tétele. Bár elsőre hidegen hat a szintetizátorok szólama közepén tévelygő trombita hangja, a filmben kétségtelenül ez a leghatásosabb tétel - közvetlenül egy atomrobbanás után hallható, mégis megnyugtatja a nézőket (és az egyik szereplőt is), hogy ez a veszély ugyan most következmények nélkül elmúlt, de ezt nem lehet minden alkalommal megúszni...

         Szólnunk kell a lemez prezentálásáról is, ami a kiadvány egyik legproblémásabb része. Hans Zimmertől megszokhattuk, hogy a zenéit bizony alaposan átkeveri az album számára, de a "Broken Arrow" esetében még ennél is tovább ment. A zene egyórás, fék nélküli akciókoktél, a tételek egymásba futnak és a film különböző pontjain hallott zenék egybemosódnak, de legalább sorrendben. A tempót azonban gyakran ügyetlen és nyilvánvaló vágások szakítják meg, ahol hallani, hogy a zene természetéből más következett volna. A komplett anyagból nagyjából húsz percet vágtak ki, a maradékot pedig igen különösen osztották fel, majdnem minden esetben egyszavas címeket adva nekik, melyeknek ugyan nem mindig van közük a filmhez, de nagyon találóan írják le az újravágott tételek összhatását.
         A zenén történt operációk ellenpontjaként a Milan kiadványának körítéséről csak dicsérőleg szólhatunk. A CD-borítóban bőségesen találhatunk információt a filmről, a komponistáról és a zenéről. Az írást Hans Zimmer idézetei színesítik, ahol elmeséli, miért ezt a megközelítést választotta, illetve ismerteti a filmzenékkel kapcsolatos ars poeticáját is. Az információs füzetke emellett taglalja a szokásos segítők névsorát, melyből például kiderül, hogy az albumra került anyagot Jeff Rona ("A Thousand Roads") választotta ki - ez volt az egyik legelső feladata a Media Ventures keretein belül. A tokban rejtőző lemeznek egyszerű fekete nyomata van, de a rányomott filmes logo (cím + lopakodó) nagyon el lett találva.
         A "Rés a pajzson" az egyik legjobb akcióscore a Media Ventures csoport kínálatából, de a dicséret nem kizárólag a zenének szól, hanem a zenei világ mögött húzódó filozófiának is, ami nemcsak hogy összetett, hanem ekkoriban még az újdonság erejével is hatott. Bár ez a score sem mentes az előre- és visszautalásoktól, ez most keveset von le értékéből.


    Hubai Gergely
    2006.11.15.




    Tracklista:

      1. Brothers (7:05)
      2. Secure (4:47)
      3. Stealth (7:35)
      4. Mine (5:42)
      5. Nuke (10:48)
      6. Greed (11:00)
      7. Hammerhead (4:40)
      8. Broken Arrow (7:37)



    TOVÁBBI ÉRTÉKELÉSEINK:

    Bíró Zsolt

    Dobrosi Tamás

    Emesz Csaba          nem értékelte

    Gregus Péter

    Kulics László

    Szabó Csaba

    Tihanyi Attila




    KAPCSOLÓDÓ ANYAGOK:

    Backdraft

    Crimson Tide

    The Rock

    A Thousand Roads

    További kritikáink
  • Jesse Stone - The Ultimate Collection
  • The Boss Baby
  • In the Heart of the Sea
  • Power Rangers
  • Noah
  • Mighty Morphin Power Rangers: The Movie
  • Crimson Rivers
  • Twister
  • xXx: Return of Xander Cage
  • The Lego Batman Movie
  • Shaft
  • Living in the Age of Airplanes
  • La La Land
  • Immortal Memory
  • Spirit: Stallion of the Cimarron

  • Filmzenékről röviden
  • Remember
  • Split
  • The Hollywood Shorties
  • Eddie the Eagle
  • Spotlight
  • Green Room
  • The Boy
  • Ma Ma
  • Jack Reacher: Never Go Back
  • Gagarin - First in Space

  • Filmek alatt hallott zenék
  • Jean-Claude Van Johnson
  • 47 Meters Down (In to Deep)
  • The Shallows
  • Solace
  • Into the Grizzly Maze
  • Enemies Closer
  • D-Tox
  • Rambo III
  • Transformers: Rescue Bots
  • Sex Tape

  • Interjúk
  • Jeff Beal: Apró kincsek
  • Lisa Gerrard: A szív hangja
  • Mark Hinton Stewart: A zene a párbeszédek mögött
  • Wolf Péter: A szerencse kapuja

  • Kollaborációk
  • Oliver Stone filmjeinek zenéi
  • Elmer Bernstein életútja I.
  • Jerry Goldsmith életútja III.
  • Jerry Goldsmith életútja II.
  • Jerry Goldsmith életútja I.

  • A filmzene legendái
  • Angelo Badalamenti
  • Philip Glass
  • Basil Poledouris
  • Lalo Schifrin
  • Dave Grusin

  • Moziszériák,tévésorozatok
  • A hobbit-trilógia zenéi
  • A Rémálom az Elm utcában széria zenéi
  • A Robert Langdon-filmek zenéi
  • A Hellraiser-filmek zenéi
  • A Válaszcsapás zenéje

  • További írásaink
  • Ez volt 2016
  • Oscar előtt és Oscar után 2016
  • 10 éves a Filmzene.net
  • Filmzeneszerzők különböző albumai
  • Filmzenékhez köthető kiadványok
  • Stúdiók
  • Lemezkiadók
  • In Memoriam