FŐOLDAL  |   ZENESZERZŐK  |   FILMZENEALBUMOK  |   FILMZENÉKRŐL RÖVIDEN  |   FILMEK ALATT HALLOTT ZENÉK  |   INTERJÚK    
  |   HÍREK

    Rogue One: A Star Wars Story  Justice League  Murder on the Orient Express  Moon  Wonder Woman  The Ghost and the Darkness  It  Rebel in the Rye  The Mummy  Catch Me If You Can
EGYÉB ÍRÁSOK  |   MOZISZÉRIÁK ÉS TÉVÉSOROZATOK  |   ÉVES ÖSSZESÍTÉSEINK  |   DÍJAK  |   FÓRUM  |   JÓ TUDNI  |   RÓLUNK  |   KAPCSOLAT



Keresés a Filmzene.neten

  







Beszámolók
  • Hollywood Magyarországon - Hans Zimmer-est Lisa Gerrarddal
  • Brian Tyler londoni koncertje
  • Hans Zimmer Magyarországon
  • Az Antonio Sanchez & Migration magyarországi koncertje

  • Zenék egy témára
  • Conan
  • Robin Hood
  • A három testőr
  • Sherlock Holmes
  • Cápás filmek

  • DVD kiadványok
  • Jerry Goldsmith 80th Birthday Tribute Concert - Fimucité 3
  • A Tribute to Basil Poledouris
  • Fimucité 2: Closing Night Gala 2008
  • "War" - A filmzene készítése
  • Creating the Lord of the Rings Symphony




  • Filmzene.net - The Brave One (Dario Marianelli)    THE BRAVE ONE   (2007)
       A másik én


      

       zene: Dario Marianelli
       vezényel: Benjamin Wallfisch
       kiadás éve: 2007
       kiadó: Varése Sarabande
       játékidő: 44:46




         Neil Jordant sokan az egyik legkommerszebb művészfilm-rendezőnek tartják, míg mások pont fordítva, a legművészibb kommerszfilm-rendező jelzővel illetik - nehéz eldönteni, hogy melyik is az igaz. Nevéhez olyan nagyszerű alkotások fűződnek, mint az "Interjú a vámpírral", a "Michael Collins", a "Reggeli a Plútón" vagy a "Síró játék", melyért Oscar-díjat is kapott. A Jodie Foster főszereplésével készült "A másik én" ugyan nem a rendező legjobb munkája, sőt a mozik pénztárainál sem muzsikált valami fényesen, de az erős színészi alakítások és az elgondolkodtató történet miatt élvezetes, jó film. Sokan Joel Schumacher "Összeomlás" című művéhez hasonlítják, tegyük hozzá, joggal. Schumacher filmjében Michael Douglasnek lesz elege a világból, és a maga sajátos, erőszakos módján próbálja megoldani problémáit, miközben a Robert Duvall által megformált nyomozó tesz kísérletet arra, hogy jobb belátásra bírja. Jordan művében a Jodie Foster által alakított Erica Bain életében történik olyan változás, melytől egy igazságosztó szerepét ölti fel az amúgy békés rádiós műsorvezető. Éjjel pisztollyal, nappal a mikrofonon keresztül keresi az igazságot. Szokás mondani, hogy az erőszak erőszakot szül, Erica esetében ez fokozottan igaz, mivel a másik, gyilkos én nem született volna meg, ha nem élte volna át ő is az áldozat szerepét. Saját bántalmazását képtelen feldolgozni, és mivel támadóinak felkutatását a rendőrség - a filmben jól ábrázolt - közönye jellemzi, ezért ő maga kényszerül a bíró és az ítéletvégrehajtó szerepébe. Nehéz eldönteni, hogy ő keresi-e a bajt és az erőszakot, vagy az találja meg folyton őt. Az ebből fakadó bizonytalanság körbelengi karakterét, ez egyben olyan alap is volt Foster számára, melyből egy nagyon jó színészi alakítást tudott kihozni. A titokzatos önbíráskodó lassan a rendőrség figyelmét is felkelti, a nyomozással megbízott zsarut (Terrence Howard) pedig legalább annyira nyomasztja, foglalkoztatja a bűn és a büntetés elmaradásának kérdésköre, mint főhősünket. A film kettejük különleges kapcsolata miatt működik igazán, ahogy szorul a hurok Erica körül, úgy lesz egyre érdekesebb, izgalmasabb a történet, mind a cselekmény, mind pedig a mondanivaló tekintetében.
         "A másik én"-ben különleges erkölcsi játékba kezd a rendező, hiszen azzal szembesül a néző, hogy egy olyan személynek szurkol, aki látszólag különösebb bűntudat nélkül szolgáltatja a saját értékrendje szerinti igazságot. Önbíráskodása érdekes utat jár be: a jogos önvédelemmel indul, majd az előre kitervelt emberölésen keresztül a másokat is gyilkossá tevő akciójával teljesedik ki. Áldozatai is bűnösök, rablók, erőszakoskodók, gyilkosok, olyanok, akik látszólag meg is érdemlik a halált, de felmerül a kérdés, van-e joga büntetni egy olyan személynek, aki csak azért öl, mert saját támadóin nem tudja kitölteni dühét. Nehéz erre válaszolni, mert egyrészt akiket megbüntet, azokkal nem tudunk szimpatizálni, viszont ott motoszkál az emberben az is, hogy a saját kényünk-kedvünk szerint sem oszthatjuk az igazságot. Ez az ambivalens érzés mozgatja a történetet és a karaktereket, és e jól kidolgozott erkölcsi tartalom miatt lesz a film a bosszúmozik egyik kiemelkedő, élvezetes darabja.

         A rendező korábbi munkáihoz általában Elliot Goldenthal szállította a zenét, összesen öt filmen dolgoztak együtt, ebből kétségkívül a legsikeresebb, mind zeneileg, mind pedig filmként az "Interjú a vámpír"-ral volt. Az utóbbi időben sajnos nem vállal el semmilyen munkát Goldenthal, valószínűleg ezért kellett új komponista után néznie Neil Jordannek, a választása pedig Dario Marianellire esett. Nem hiszem, hogy van még egy olyan zeneszerző, aki ilyen gyorsan ért volna fel a csúcsra, mint ő. Három éve csak egy-két kisebb filmzenei munkája volt ismert, főként színpadi művekhez komponálgatott. Aztán jött Terry Gilliam, aki felfigyelt a tehetséges fiatal komponistára, és felkérte a "Grimm" zenéjének megírására. Abban az évben - vagyis 2005-ben - a "Büszkeség és balítélet" gyönyörű, klasszikus hatású zenéjével Marianelli Oscar-jelölést érdemelt ki, és ezzel végleg letette névjegyét a hollywoodi álomgyárban is.
         Bevallom, ezen elemzés megírására az a nem túl nemes szándék ösztönzött, hogy a zeneszerző egyik művéről szülessen egy elmarasztaló írás is. Kicsit soknak tartottam ugyanis a komponistáról különböző helyeken megjelenő rengeteg dicsérő mondatot, bár a "Vágy és vezeklés" esetében nem is lehet belekötni a sok pozitív kritikába. Azonban néha megesik, hogy a kiszemelt vad térdre kényszeríti a vadászt, és az bármennyire is szerette volna, mégsem gyilkolja le kiszemelt áldozatát. Nos velem is ez történt, hiába akartam jó nagy vérengzést rendezni "A másik én" zenéjéről szóló írásomban, mégsem fogok ilyet tenni, mert igazságtalan lenne a szerzővel szemben, illetve semmi sem indokolja az elmarasztalást. Ugyan nem egy kiemelkedő muzsikáról van szó, de annyira jól festi alá a filmet, hogy utána már önmagában hallgatva is óhatatlanul felértékeli az ember. A film - a bűn és bűnhődés erkölcsi kérdéskörét körbejáró - felvetései a zenében sajnos nem jelennek meg olyan egyértelműen, mint ahogyan a történetben előjönnek. Ez elég nagy negatívuma a score-nak, melynek már a kezdete is ugyanolyan komor és szomorú, mint a vége, noha a mozi elején még nem lenne oka ilyennek lenni. Főtéma vagy jellegzetes dallam nincs a zenében, inkább az egységes nyomasztó hangulata jelenti a legfőbb erényét.

         A film és az album is az "Erica" címet viselő trackkel indul, mely a nyitó képsorok alatt hallható Jodie Foster-monológ miatt nem kap hangsúlyos szerepet. Ez a szép, melankolikus tétel a zongora és a gitár szólóhangszerként való szerepeltetésére épül, mindezt pedig nagyon visszafogott vonósok kísérik. A score nagy részében is főleg az utóbb említett szekció dominál, elenyésző szerep jut a fúvósoknak és a zongorának. Marianelli zenéjéből több szerző művét is kihallani, és valljuk be, ez se pozitívum, de megbocsátható, mivel nem zavaró. "A másik én" aláfestése engem néhol a "Túszdráma", a "Sziriana", a "Kémjátszma", vagy a "8MM" egyes zenei megoldásaira emlékeztetett. A "Car Jam" című trackben a vonósok gyakorlatilag egy az egyben John Powell Bourne-zenéit idézik. Az viszont nagyon nagy erénye Marianellinek, hogyha nem szükséges, akkor nem alkalmaz szintetizátort, és a különböző elektronikus dallamokhoz is csak minimálisan nyúl, amikor igen akkor is nagyon jól. Ő inkább a szimfonikus zenekarral éri el ugyanazt a hatást, amit mások csak számítógéppel képesek előállítani - ebből a szempontból a szerző zenekarkezelése mindenképpen bámulatos. Nem vagyok azonban biztos abban, hogy a pontokban kifejezett értékelésem teljesen helytálló, vagy hogy holnap nem adnék rá kevesebbet. Azonban néhány jól sikerült track ("Erica", "The Tunnel", "Corner-Shop", "The Stranger Within", "Car Jam", "The Aftermath"), továbbá a film alatti és az önmagában történő hallgatás esetében érezhető sejtelmesen borongós hangulata miatt most reálisnak érzem ezt a pontot.
         Dario Marianelli jövőbeli munkái közül egy filmet feltétlenül ki kell emelni, az év második felében ugyanis újfent együtt dolgozik Joe Wright rendezővel. Eddigi közös alkotásaik ("Büszkeség és balítélet", "Vágy és vezeklés") esetében a filmet és score-t egyaránt hatalmas elismerés és többszörös Oscar-jelölés övezte, így a "The Soloist" című film alá jó eséllyel várhatunk a szerzőtől egy újabb remek zenét.


    Gregus Péter
    2008.04.05.




    Tracklista:

      1. Erica (2:29)
      2. The Tunnel (3:51)
      3. Gun Shop (2:52)
      4. Corner-Shop (2:45)
      5. The Stranger Within (2:27)
      6. Death in the Subway (2:12)
      7. Back to the Crime Scene (2:59)
      8. On the Prowl (1:40)
      9. Alone (1:49)
    10. Death in the Car Park (2:58)
    11. No Going Back (2:44)
    12. I Saw Nobody, Nobody Saw Me (1:33)
    13. Wedding Cards (2:36)
    14. Identity Parade (2:06)
    15. Car Jam (2:59)
    16. Phone Messages (1:57)
    17. Retribution (3:00)
    18. The Aftermath (1:49)



    TOVÁBBI ÉRTÉKELÉSEINK:

    Bíró Zsolt

    Dobrosi Tamás          nem értékelte

    Emesz Csaba          nem értékelte

    Kulics László

    Szabó Csaba          nem értékelte

    Tihanyi Attila          nem értékelte




    KAPCSOLÓDÓ ANYAGOK:

    8 MM

    Hostage

    The Return

    Syriana

    További kritikáink
  • Dunkirk
  • Blade Runner
  • Kingsman: The Golden Circle
  • War for the Planet of the Apes
  • Spider-Man Homecoming
  • The Autopsy of Jane Doe
  • Pirates of the Caribbean: Dead Men Tell No Tales
  • Close Encounters of the Third Kind
  • Alien: Covenant
  • King Arthur: The Legend of the Sword
  • Atlantis: The Lost Empire
  • Life
  • Colossal
  • Great Expectations
  • Jesse Stone - The Ultimate Collection
  • The Boss Baby

  • Filmzenékről röviden
  • Jigsaw
  • Hail, Caesar!
  • The Lego Ninjago Movie
  • The Dark Tower
  • Remember
  • Split
  • The Hollywood Shorties
  • Eddie the Eagle
  • Spotlight
  • Green Room

  • Filmek alatt hallott zenék
  • Jean-Claude Van Johnson
  • 47 Meters Down (In to Deep)
  • The Shallows
  • Solace
  • Into the Grizzly Maze
  • Enemies Closer
  • D-Tox
  • Rambo III
  • Transformers: Rescue Bots
  • Sex Tape

  • Interjúk
  • Jeff Beal: Apró kincsek
  • Lisa Gerrard: A szív hangja
  • Mark Hinton Stewart: A zene a párbeszédek mögött
  • Wolf Péter: A szerencse kapuja

  • Kollaborációk
  • Oliver Stone filmjeinek zenéi
  • Elmer Bernstein életútja I.
  • Jerry Goldsmith életútja III.
  • Jerry Goldsmith életútja II.
  • Jerry Goldsmith életútja I.

  • A filmzene legendái
  • Angelo Badalamenti
  • Philip Glass
  • Basil Poledouris
  • Lalo Schifrin
  • Dave Grusin

  • Moziszériák,tévésorozatok
  • A hobbit-trilógia zenéi
  • A Rémálom az Elm utcában széria zenéi
  • A Robert Langdon-filmek zenéi
  • A Hellraiser-filmek zenéi
  • A Válaszcsapás zenéje

  • További írásaink
  • Ez volt 2016
  • Oscar előtt és Oscar után 2016
  • 10 éves a Filmzene.net
  • Filmzeneszerzők különböző albumai
  • Filmzenékhez köthető kiadványok
  • Stúdiók
  • Lemezkiadók
  • In Memoriam