FŐOLDAL  |   ZENESZERZŐK  |   FILMZENEALBUMOK  |   FILMZENÉKRŐL RÖVIDEN  |   FILMEK ALATT HALLOTT ZENÉK  |   INTERJÚK    
  |   HÍREK

    The Mummy  Catch Me If You Can  Dunkirk  Blade Runner  Kingsman: The Golden Circle  War for the Planet of the Apes  Spider-Man: Homecoming  The Autopsy of Jane Doe  Pirates of the Caribbean: Dead Men Tell No Tales  Close Encounters of the Third Kind
EGYÉB ÍRÁSOK  |   MOZISZÉRIÁK ÉS TÉVÉSOROZATOK  |   ÉVES ÖSSZESÍTÉSEINK  |   DÍJAK  |   FÓRUM  |   JÓ TUDNI  |   RÓLUNK  |   KAPCSOLAT



Keresés a Filmzene.neten

  






Beszámolók
  • Hollywood Magyarországon - Hans Zimmer-est Lisa Gerrarddal
  • Brian Tyler londoni koncertje
  • Hans Zimmer Magyarországon
  • Az Antonio Sanchez & Migration magyarországi koncertje

  • Zenék egy témára
  • Conan
  • Robin Hood
  • A három testőr
  • Sherlock Holmes
  • Cápás filmek

  • DVD kiadványok
  • Jerry Goldsmith 80th Birthday Tribute Concert - Fimucité 3
  • A Tribute to Basil Poledouris
  • Fimucité 2: Closing Night Gala 2008
  • "War" - A filmzene készítése
  • Creating the Lord of the Rings Symphony




  • Filmzene.net - The Boy Next Door (Randy Edelman, Nathan Barr)    THE BOY NEXT DOOR   (2015)
       A szomszéd fiú


      

       zene: Randy Edelman, Nathan Barr
       kiadás éve: 2015
       kiadó: Varése Sarabande
       játékidő: 36:23





         Élnek közöttünk olyan emberek, akik képesek évtizedeket is átaludni, s közben a világ egyszerűen elszalad mellettük. Egyikük Rob Cohen, aki A szomszéd fiú című filmje kapcsán olyan terepre merészkedett, amelynek füvét előtte már sokan letaposták, de mégis úgy csinált, mint hogyha ő lenne az első, vagy mintha az adott műfajhoz még bármit is hozzá lehetne tenni. Talán lehet, de hogy mit, azt nem most és nem tőle tudtuk meg. A produkció a thrillereken belül külön kategóriát képviselő családi terroros mozik másodvonalából származik, az alapfelállás így ismerős lehet mindenki számára. A válófélben lévő, megcsalt, de férje iránti érzéseiben bizonytalan, középkorú tanárnő (Jennifer Lopez) megismerkedik a jóképű szomszéd sráccal, Noahval (Ryan Guzman), és egy szenvedélyes éjszaka erejéig az ágyában köt ki. Amikor reggel már képes tiszta fejjel gondolkozni, megbánja elhamarkodott döntését, és szeretné rögtön lezárni azt, ami még szinte el sem kezdődött. Ám Noah ezt másképp látja, és nem hajlandó belenyugodni a gyors kikosarazásba...
         Erotikus film erotika nélkül: bizonyára nem én vagyok az egyetlen, akinek ez jutott eszébe az alkotásról. A függöny mögül vágyakozva kukkoló tanárnő, a nála a garázsajtó megjavítására jelentkező Don Juan, akinek izmain kéjelegve pásztáz a kamera - mindez ideális kiindulópont lett volna egy erotikus alkotáshoz, de Cohen még a nézőbarát szexet is egy tessék-lássék lepedőgyűrögetéssel tudja le. Bár az igazi főszereplő nem Lopez, hanem az idomai, azonban az azokat hangsúlyozó jelenetek merészsége az énekes-színésznő videoklipjeiben látottak szintjén ragad. A főszereplők is igen hitelesek: Lopez egy tip-top, csillogóra sminkelt tanerő, a túlkoros Guzman pedig egy egyszerű plakátfiú, akinek nem szabadna többé elhagynia a karrierjét jellemző táncfilmek karámját - emlékezetesen nevetséges váratlan dühkitörése a szakítás reggelén. Kérdés, hogy mivel pontosan azt kaptam, amire számítottam, egyáltalán mi vett rá, hogy megnézzem ezt a jelentéktelen, közutálatnak örvendő művet, a mentségem pedig egyedül az, hogy mindig érdekel, miként funkcionál a score.

         Cohen sokszor dolgozott Randy Edelmannel (például: Sárkányszív, Daylight - Alagút a halálba), ez már a hetedik együttműködésük, ezúttal azonban történt valami furcsa dolog. Eleinte csak Edelman neve díszelgett a zeneszerzői poszton (akinek a 2008-as A múmia - A sárkánycsászár sírja óta a Szökőhév volt az egyetlen ismertebb filmje), később azonban kapott egy alkotótársat Nathan Barr személyében. A szituáció ezúttal viszont más volt, mint Michael Mann Az utolsó mohikánjánál, amikor is Edelmant a problémás utómunkálatok következtében időhiányba került Trevor Jones pótlására kérték fel. Ha két, saját jogán is ismert zeneszerzőt látunk a stáblistán, az néha koncepció eredménye, olykor viszont azt jelzi, hogy problémák álltak elő a film elkészültekor, és szükség volt valakire, aki befejezi azt, amit más kezdett el. Ekkor a stúdió gyorsan keres valakit, aki hetek alatt összehoz valamit egy olyan művész után, aki hónapokon át gyúrhatta szerzeményeit. Az elsőre aktuálisan A Fantasztikus Négyes a példa, ahol Philip Glass és Marco Beltrami ötletei összegyúrva hallhatók, az utóbbira pedig a King Kong, ahol Howard Shore munkáját dobták ki, hogy aztán James Newton Howard kapkodhasson. Ezeken kívül vannak az olyan furcsa esetek, mint a Bosszúállók: Ultron kora, ahol két A-listás, Brian Tyler és Danny Elfman munkái váltakoznak a jelenetek alatt, amely alkalmakkor a hivatalos kommunikáció az, hogy minden rendben volt, ezt eleve így akarták, de a néző ilyenkor azért nyugodtan gyanakodhat.

         A szomszéd fiú esetében semmilyen információt nem lelni arról, hogy mi szükség volt a főleg thrillerek és horrorok terén mozgó Barr (Motel, True Blood - Inni és élni hagyni) bevonására. Edelman idejéből bizonyára kitelt volna a score pofozgatása még egy teljes újravágás esetében is, mert a kilencvenes évek egyik legfoglalkoztatottabb filmzeneszerzője 2011 óta semmilyen mozihoz nem komponált. Ami további furcsaság, hogy ugyan sokszor meghallgattam a művet, de minimálisan sem hallottam ki belőle Edelman jelenlétét. Teóriám szerint, amely persze lehet teljes tévút is, az alapokat valószínűleg ő fektette le, de ez valami miatt nem felelhetett meg a rendezőnek vagy a stúdiónak, azonban a Cohennel régóta meglévő, 22 évre visszatekintő munkakapcsolat jóvoltából e tényt nem szellőztették meg, így a szerzőé lett a film főcímében és a soundtracken is az első hely. Ám valószínűleg nagyrészt Barr kompozícióival szembesülhetünk, amire utal az is, hogy azokban nem egy helyen közreműködik felesége, Lizbeth Scott. (Jól működő alkotópárosról van szó egyébként, érdemes megtekinteni előadásukban a True Bloodban felcsendülő ballada, a "Take Me Home" hangulatos videoklipes verzióját.) Az énekesnő "Just Like Rain" című betétdala ugyan felcsendült a moziban, azonban a soundtrackre nem, csak A szomszéd fiú premierje után két hónappal megjelent "Bird" című szólóalbumára került fel.
         A vokalistaként számtalan filmzenébe belefolyó, itt kiegészítő zeneszerzőként is feltüntetett Scott légies, szinte sóhajtó énekét olyan darabokban halljuk, mint a nyolcvanas évek horrorfilmjeit idéző, John Carpenter-i szintetizátorputtyogással indító, a főszereplő számára sok jót nem ígérő hangulatú "Running", az egyaránt főleg melankolikus epizódokat sugalló "Poets", a "Nicest Thing", a "Drinking Wine", az "About Us" vagy a "Have a Blast". A score egyik fő problémája sajnos épp Scott ezúttal túlhasznált, szinte hangszerként bevetett hangja, ami az egyik oka annak, hogy ritkán hallani ennyire egyhangú score-t. A szerzemények ugyanis hiába haladnak két nyomvonalon (előbb főként romantikusabb, aztán thrilleres megoldásokkal), rettenetesen monotonok, változatosság csak abban nyilvánul meg, hogy a két stílusból hol egyiket, hol másikat halljuk. A költségvetést tiszteletben nem tartó szimfonikus zenekarra ezúttal nem akart senki áldozni, így szintetizátor, cselló és az elektronikus megoldások mellett néhány zajkeltő fémeszköz jelenlétét lehet mindössze érzékelni. Ám a mindezeket megszólaltatókról sem a borító, sem a film stáblistája nem tartja fontosnak a megemlékezést, emiatt az sem kizárt, hogy Barr, Scott és Edelman játszotta fel őket. A vezérhangszer az elektromos gitár lett, mely hatására a score kicsit Howard Shore Karambolhoz írt darabjának hangulatát hozza. Ilyen pillanatokat például a "Garage"-ben, a "More Than That"-ben és a "Love Scene"-ben hallunk, a "Flowers" érdekessége pedig, ahogy a romantika átfordul benne nyomasztásba. Az album leggyengébb pontjainak tekinthetők a tanárnőt zaklató Noahval összefüggésben megszületett trackek, melyekben olykor egy meglehetősen idegesítő momentum is vissza-visszatér. Ilyen a "Pie", a "Breakdown", a "Graffiti", a "Classroom Panic", a "Switching Cars", míg az izgalmasnak és csúcspontnak szánt (ebből egyik sem jött össze) jelenet alatt felcsendülő "The Barn" maga a teljes csőd.

         Le kell szögezni, hogy a lágyabb, érzelmesebb szerzemények zöme kellemes, ezeket érdemes a többi közül kiemelve meghallgatni. Azonban nem túl változatosak, nagyjából ugyanaz a megközelítés van variálva bennük, ami még úgy is feltűnő, hogy a kiadvány alig több mint félórás. A zaklatottabb részek viszont egyenesen rosszak, itt semmilyen sikert nem értek el a szerzők, ezeket pláne soknak érezni. A soundtrack megjelenése annak a Varése Sarabandénak köszönhető, amely a két komponista legtöbb darabját is megjelentette. Hogy A szomszéd fiú zenéjének mely pontjáért melyikük felelt, az tehát rejtély, az azonban biztos, hogy mindketten alkottak már értékesebbet, és filmográfiájukban abszolút lábjegyzet lesz-e mű.


    Bíró Zsolt
    2015.10.02.




    Tracklista:

      1. Running (1:55)
      2. Garage (2:14)
      3. Pie (0:58)
      4. Poets (0:49)
      5. More Than That (1:25)
      6. Nicest Thing (1:28)
      7. Breakdown (1:07)
      8. Drinking Wine (1:57)
      9. Love Scene (3:12)
    10. About Us (1:06)
    11. Graffiti (1:33)
    12. Flowers (1:31)
    13. Classroom Panic (2:04)
    14. Where's the Video? (2:11)
    15. Switching Cars (2:08)
    16. Sneaking (2:57)
    17. The Barn (6:20)
    18. Have a Blast (1:23)






    TOVÁBBI ÉRTÉKELÉSEINK:

    Dobrosi Tamás          nem értékelte

    Emesz Csaba          nem értékelte

    Gregus Péter          nem értékelte

    Kulics László          nem értékelte

    Pavlics Tamás          nem értékelte

    Szabó Csaba          nem értékelte

    Tihanyi Attila




    KAPCSOLÓDÓ ANYAGOK:

    Dragonheart

    The Hand That Rocks the Cradle

    The Mummy: The Tomb of the Dragon Emperor

    Portrait of Terror

    További kritikáink
  • Alien: Covenant
  • King Arthur: The Legend of the Sword
  • Atlantis: The Lost Empire
  • Life
  • Colossal
  • Great Expectations
  • Jesse Stone - The Ultimate Collection
  • The Boss Baby
  • In the Heart of the Sea
  • Power Rangers
  • Noah
  • Mighty Morphin Power Rangers: The Movie
  • Crimson Rivers
  • Twister
  • xXx: Return of Xander Cage

  • Filmzenékről röviden
  • The Lego Ninjago Movie
  • The Dark Tower
  • Remember
  • Split
  • The Hollywood Shorties
  • Eddie the Eagle
  • Spotlight
  • Green Room
  • The Boy
  • Ma Ma

  • Filmek alatt hallott zenék
  • Jean-Claude Van Johnson
  • 47 Meters Down (In to Deep)
  • The Shallows
  • Solace
  • Into the Grizzly Maze
  • Enemies Closer
  • D-Tox
  • Rambo III
  • Transformers: Rescue Bots
  • Sex Tape

  • Interjúk
  • Jeff Beal: Apró kincsek
  • Lisa Gerrard: A szív hangja
  • Mark Hinton Stewart: A zene a párbeszédek mögött
  • Wolf Péter: A szerencse kapuja

  • Kollaborációk
  • Oliver Stone filmjeinek zenéi
  • Elmer Bernstein életútja I.
  • Jerry Goldsmith életútja III.
  • Jerry Goldsmith életútja II.
  • Jerry Goldsmith életútja I.

  • A filmzene legendái
  • Angelo Badalamenti
  • Philip Glass
  • Basil Poledouris
  • Lalo Schifrin
  • Dave Grusin

  • Moziszériák,tévésorozatok
  • A hobbit-trilógia zenéi
  • A Rémálom az Elm utcában széria zenéi
  • A Robert Langdon-filmek zenéi
  • A Hellraiser-filmek zenéi
  • A Válaszcsapás zenéje

  • További írásaink
  • Ez volt 2016
  • Oscar előtt és Oscar után 2016
  • 10 éves a Filmzene.net
  • Filmzeneszerzők különböző albumai
  • Filmzenékhez köthető kiadványok
  • Stúdiók
  • Lemezkiadók
  • In Memoriam