Doug Liman rendezõ és producer két évvel ezelõtt készítette el igen kellemes kémfilmjét, "A Bourne-rejtély"-t, Robert Ludlum író azonos címû mûvébõl. És bár a regénytõl (mely magyarul könyv alakban a borzasztó "A fantom" címmel jelent meg még valamikor a '90-es évek elején) erõsen eltávolodik ez az író által is segített második adaptáció, azért meglepõen sikeres lett a zsánerfilmek közül, köszönhetõ ez többek közt a remek színészeknek, a friss megközelítésnek, és a szolid, de látványos akciójeleneteknek. A folytatás eleve elrendeltetett lett, fõleg, hogy a történet könyv alakban is trilógia. Liman az elsõ rész forgatásának zûrös történései miatt aztán elvált a produkciótól, és a rendezõi székbe - Frank Marshall producer és Matt Damon közös megegyezésével - Paul Greengrass angol rendezõ ülhetett, akinek vezénylete alatt a trilógia második része sötétebb hangulatú, intenzívebb, drámaibb és akciódúsabb lett. Jason Bourne egyre szenved az amnéziától, esténként rémálmok gyötrik, és múltjának apró szeletkéi csak lassan sejlenek fel elõtte. Megtudjuk róla a történet folyamán, hogy elõzõ életében, melyet szeretne végleg maga mögött hagyni, egy megátalkodott bérgyilkos volt, és a CIA egyik legprofibb végrehajtója. Ilyen múlt elõl nem lehet csak úgy elrejtõzni, és két év után újra elõveszik Bourne-t, amikor egy gyilkossági ügyet akarnak ráverni. Bourne elindul, hogy elvarrja a szálakat, amik még elvarratlanok maradtak az elõzõ filmbõl. Az elõzetes alapján az volt a félelmem, hogy az elsõ filmet forgatták újra, de hál' istennek ezen félelmeim késõbb megalapozatlannak bizonyultak. A film például, mint már írtam, sokkal sötétebb hangulatú. Az elõzõ filmbõl állandónak vélt szereplõk is nagy meglepetésre hullanak, mint a legyek, sõt még Bourne életben maradása is kétséges lehet helyenként.

     John Powell úgy tûnik, legalább annyira nem felejtett el Bourne-zenét írni ezen két év alatt, ahogy biciklizni se felejt el más. Powell különben is rendkívül sikeres és termékeny éveket tudhat maga mögött, fõleg, amióta kiröppent Hans Zimmer szárnyai alól, és már nemcsak ostobácska animációs filmek zenéit jegyzi. Szerintem az egyik legnagyobb mai tehetség (az egykori Media Ventures-tagok közül mindenképp) és megkockáztatom, hogy változatosabb és színesebb zenéket ír önmagához mérten, mint egykori mestere. A "The Bourne Identity" és a "The Italian Job" a Varese Sarabande kiadó bestsellerei lettek. A sikert sokszor nehéz folytatni, de Powellnek sikerült.

     A "The Bourne Supremacy" talán elsõre picit alulmúlja a várakozásokat (hangsúlyozom csak elsõre), mert gyors meghallgatás után ez a score a "The Bourne Identity" remixének tûnik. Powell nagyszerûen fejleszti tovább a meglévõ témákat. Az elektronika is fejlõdik, de ami igazán jelentõs, az a vonósok szerepének növelése. Sokszor van az embernek retro érzése, amint felhangoznak ezek a vonósok (például a "To The Roof" második percében) mintha egy régi francia krimi zenéjét hallgatnánk, mondjuk Morricone vezényletében. Mindez a filmek által diktált trendnek kíván megfelelni, azaz mindez egy amerikai akciófilm, de benne jókora európai ihlettel és az európai krimik hangulatával, helyszíneivel, fordulataival.

     Az album elsõ száma ("Goa") rögtön a már korábbról ismert fagottszólóval indít, mely keserûséget, magányt, és Bourne ebben a filmben is végig jelenlévõ belsõ harcát illusztrálja szépen. Majd késõbb a "New Memories"-ban tûnik fel ismét ez a téma, vonós feldolgozása pedig az "Atonement"-ben. Ott kis pátoszt kapva a vonósoktól illeszkedve a filmhez, amikor is Bourne-nak egyik legszörnyûbb múltbéli tettével kell elszámolnia a film végén.
     A második tétel ("The Drop") rögtön egy akciózene már, a "The Bourne Identity" elsõ számának ("Main Title") pergõsebb, fenyegetõbb feldolgozása. Itt már tisztán érezhetõ, hogy Powell jócskán felturbózta a zenét. Õszintén szólva a "Supremacy" sokszori végighallgatása után elõdje már talán kissé "fapadosnak" tûnik.
     Tisztán akciózene négy van az albumon ("Gathering Data", "To The Roof", "Berlin Foot Chase", "Bim Bam Smash"), s fõleg az utóbbi kettõnél mindent belead Powell. A filmben is egymást váltják a gyors vágások, kapkodó kameramozgások, zoomolások és a zene sikerrel veszi fel a ritmust a vászon történéseivel. Powell egybeszövi bennük a vonós hangzást egy sor szokatlan ütõshangszer, és mindenféle akusztikus és elektronikus gitár hangzásával. Ettõl a nyerõ kombinációtól kap az egész mû egyedi, különleges jelleget. Az album elektronikus zenéi azonban számomra az igazán nagy csemegék. Powell rendkívüli tehetséggel és kimeríthetetlen ötletekkel áll ezen kihívások elé. A végeredmény pedig több, mint meggyõzõ. Az elektronikus hangzás helyenként valósággal organikus jellegû, mintha a természet valamely nem létezõ hangját próbálná utánozni, helyenként mintha dance hangzást kapna ("Gathering Data"), máshol pedig mindent elsöprõ erõre kap, az elektronikus gitár támogatásával a film végi hatalmas autós üldözés alatt a "Bim Bam Smash", találó címû tételben.
     A kellemes zongora is megmaradt, mint az hallhatjuk a "Nach Deutschland"-ban (a "The Bourne Identity" "Bourne On Land" címû számának kellemes továbbgondolása) például. A "Goa" címû tétel képviseli a romantikus témát, mely a film végére gyásztémába alakul át.

     Sokan panaszkodtak a Moby és a Paul Oakenfold-számok hiánya miatt az elsõ film CD-je kapcsán. Most a Varése Sarabande kiadó elõrelátó volt, és mellékelte a film végén ismét elhangzó (immáron a Bourne filmek védjegyévé váló) "Extreme Ways" címû számot Mobytól. Amikor a film végén felhangzott kicsit déja vu érzésem volt is a jelentet látva, és a "Mátrix" vége jutott róla eszembe.

     Mindenesetre ez egy ismételten nagyszerû Powell-zene, és nagy érdeklõdéssel várom, hogy mivel lep meg a készülõ harmadik rész, "A Bourne-ultimátum" alkalmából. Egy picit az album ugyan lehetne hosszabb, de így azoknak is megadhatja a kezdõ lökést, akik elõzõleg nem voltak oda "A Bourne-rejtély" zenéjéért, vagy John Powell munkásságáért.

Berkes Zsolt
2004.10.04.

Tracklista:   1. Goa (2:59)   2. The Drop (3:42)   3. Funeral Pyre (2:21)   4. Gathering Data (1:54)   5. Nach Detschland (2:40)   6. To The Roof (5:32)   7. New Memories (2:48)   8. Berlin Foot Chase (5:16)   9. Alexander Platz / Abbotts Confesses (3:35) 10. Moscow Wind Up (6:55) 11. Bim Bam Smash (5:09) 12. Atonement (1:32) 13. "Extreme Ways" - Moby (3:56)

TOVÁBBI ÉRTÉKELÉSEINK: Bíró Zsolt Dobrosi Tamás Emesz Csaba Gregus Péter Kulics László Szabó Csaba Tihanyi Attila KAPCSOLÓDÓ ANYAGOK: The Bourne Identity The Bourne Ultimatum Mr. and Mrs. Smith Robots