Filmzene.net - The Bourne Supremacy (John Powell)
 THE BOURNE SUPREMACY (2004)
A Bourne-csapda
zene: John Powell
vezényel: Pete Anthony
kiadás éve: 2004
kiadó: Varése Sarabande
játékidő: 48:19
Doug Liman rendező és producer két évvel ezelőtt készítette el igen kellemes kémfilmjét, "A Bourne-rejtély"-t, Robert Ludlum író azonos című művéből. És bár a regénytől (mely magyarul könyv alakban a borzasztó "A fantom" címmel jelent meg még valamikor a '90-es évek elején) erősen eltávolodik ez az író által is segített második adaptáció, azért meglepően sikeres lett a zsánerfilmek közül, köszönhető ez többek közt a remek színészeknek, a friss megközelítésnek, és a szolid, de látványos akciójeleneteknek. A folytatás eleve elrendeltetett lett, főleg, hogy a történet könyv alakban is trilógia. Liman az első rész forgatásának zűrös történései miatt aztán elvált a produkciótól, és a rendezői székbe - Frank Marshall producer és Matt Damon közös megegyezésével - Paul Greengrass angol rendező ülhetett, akinek vezénylete alatt a trilógia második része sötétebb hangulatú, intenzívebb, drámaibb és akciódúsabb lett. Jason Bourne egyre szenved az amnéziától, esténként rémálmok gyötrik, és múltjának apró szeletkéi csak lassan sejlenek fel előtte. Megtudjuk róla a történet folyamán, hogy előző életében, melyet szeretne végleg maga mögött hagyni, egy megátalkodott bérgyilkos volt, és a CIA egyik legprofibb végrehajtója. Ilyen múlt elől nem lehet csak úgy elrejtőzni, és két év után újra előveszik Bourne-t, amikor egy gyilkossági ügyet akarnak ráverni. Bourne elindul, hogy elvarrja a szálakat, amik még elvarratlanok maradtak az előző filmből. Az előzetes alapján az volt a félelmem, hogy az első filmet forgatták újra, de hál' istennek ezen félelmeim később megalapozatlannak bizonyultak. A film például, mint már írtam, sokkal sötétebb hangulatú. Az előző filmből állandónak vélt szereplők is nagy meglepetésre hullanak, mint a legyek, sőt még Bourne életben maradása is kétséges lehet helyenként.
John Powell úgy tűnik, legalább annyira nem felejtett el Bourne-zenét írni ezen két év alatt, ahogy biciklizni se felejt el más. Powell különben is rendkívül sikeres és termékeny éveket tudhat maga mögött, főleg, amióta kiröppent Hans Zimmer szárnyai alól, és már nemcsak ostobácska animációs filmek zenéit jegyzi. Szerintem az egyik legnagyobb mai tehetség (az egykori Media Ventures-tagok közül mindenképp) és megkockáztatom, hogy változatosabb és színesebb zenéket ír önmagához mérten, mint egykori mestere. A "The Bourne Identity" és a "The Italian Job" a Varese Sarabande kiadó bestsellerei lettek. A sikert sokszor nehéz folytatni, de Powellnek sikerült.
A "The Bourne Supremacy" talán elsőre picit alulmúlja a várakozásokat (hangsúlyozom csak elsőre), mert gyors meghallgatás után ez a score a "The Bourne Identity" remixének tűnik. Powell nagyszerűen fejleszti tovább a meglévő témákat. Az elektronika is fejlődik, de ami igazán jelentős, az a vonósok szerepének növelése. Sokszor van az embernek retro érzése, amint felhangoznak ezek a vonósok (például a "To The Roof" második percében) mintha egy régi francia krimi zenéjét hallgatnánk, mondjuk Morricone vezényletében. Mindez a filmek által diktált trendnek kíván megfelelni, azaz mindez egy amerikai akciófilm, de benne jókora európai ihlettel és az európai krimik hangulatával, helyszíneivel, fordulataival.
Az album első száma ("Goa") rögtön a már korábbról ismert fagottszólóval indít, mely keserűséget, magányt, és Bourne ebben a filmben is végig jelenlévő belső harcát illusztrálja szépen. Majd később a "New Memories"-ban tűnik fel ismét ez a téma, vonós feldolgozása pedig az "Atonement"-ben. Ott kis pátoszt kapva a vonósoktól illeszkedve a filmhez, amikor is Bourne-nak egyik legszörnyűbb múltbéli tettével kell elszámolnia a film végén.
A második tétel ("The Drop") rögtön egy akciózene már, a "The Bourne Identity" első számának ("Main Title") pergősebb, fenyegetőbb feldolgozása. Itt már tisztán érezhető, hogy Powell jócskán felturbózta a zenét. Őszintén szólva a "Supremacy" sokszori végighallgatása után elődje már talán kissé "fapadosnak" tűnik.
Tisztán akciózene négy van az albumon ("Gathering Data", "To The Roof", "Berlin Foot Chase", "Bim Bam Smash"), s főleg az utóbbi kettőnél mindent belead Powell. A filmben is egymást váltják a gyors vágások, kapkodó kameramozgások, zoomolások és a zene sikerrel veszi fel a ritmust a vászon történéseivel. Powell egybeszövi bennük a vonós hangzást egy sor szokatlan ütőshangszer, és mindenféle akusztikus és elektronikus gitár hangzásával. Ettől a nyerő kombinációtól kap az egész mű egyedi, különleges jelleget. Az album elektronikus zenéi azonban számomra az igazán nagy csemegék. Powell rendkívüli tehetséggel és kimeríthetetlen ötletekkel áll ezen kihívások elé. A végeredmény pedig több, mint meggyőző. Az elektronikus hangzás helyenként valósággal organikus jellegű, mintha a természet valamely nem létező hangját próbálná utánozni, helyenként mintha dance hangzást kapna ("Gathering Data"), máshol pedig mindent elsöprő erőre kap, az elektronikus gitár támogatásával a film végi hatalmas autós üldözés alatt a "Bim Bam Smash", találó című tételben.
A kellemes zongora is megmaradt, mint az hallhatjuk a "Nach Deutschland"-ban (a "The Bourne Identity" "Bourne On Land" című számának kellemes továbbgondolása) például. A "Goa" című tétel képviseli a romantikus témát, mely a film végére gyásztémába alakul át.
Sokan panaszkodtak a Moby és a Paul Oakenfold-számok hiánya miatt az első film CD-je kapcsán. Most a Varése Sarabande kiadó előrelátó volt, és mellékelte a film végén ismét elhangzó (immáron a Bourne filmek védjegyévé váló) "Extreme Ways" című számot Mobytól. Amikor a film végén felhangzott kicsit déja vu érzésem volt is a jelentet látva, és a "Mátrix" vége jutott róla eszembe.
Mindenesetre ez egy ismételten nagyszerű Powell-zene, és nagy érdeklődéssel várom, hogy mivel lep meg a készülő harmadik rész, "A Bourne-ultimátum" alkalmából. Egy picit az album ugyan lehetne hosszabb, de így azoknak is megadhatja a kezdő lökést, akik előzőleg nem voltak oda "A Bourne-rejtély" zenéjéért, vagy John Powell munkásságáért.
Berkes Zsolt
2004.10.04.
Tracklista:
1. Goa (2:59)
2. The Drop (3:42)
3. Funeral Pyre (2:21)
4. Gathering Data (1:54)
5. Nach Detschland (2:40)
6. To The Roof (5:32)
7. New Memories (2:48)
8. Berlin Foot Chase (5:16)
9. Alexander Platz / Abbotts Confesses (3:35)
10. Moscow Wind Up (6:55)
11. Bim Bam Smash (5:09)
12. Atonement (1:32)
13. "Extreme Ways" - Moby (3:56)
|
|
|
|
|
