FŐOLDAL  |   ZENESZERZŐK  |   FILMZENEALBUMOK  |   FILMZENÉKRŐL RÖVIDEN  |   FILMEK ALATT HALLOTT ZENÉK  |   INTERJÚK    
  |   HÍREK

    Spider-Man: Homecoming  The Autopsy of Jane Doe  Pirates of the Caribbean: Dead Men Tell No Tales  Close Encounters of the Third Kind  Alien: Covenant  King Arthur: The Legend of the Sword  Atlantis: The Lost Empire  Life  Colossal  Great Expectations
EGYÉB ÍRÁSOK  |   MOZISZÉRIÁK ÉS TÉVÉSOROZATOK  |   ÉVES ÖSSZESÍTÉSEINK  |   DÍJAK  |   FÓRUM  |   JÓ TUDNI  |   RÓLUNK  |   KAPCSOLAT



Keresés a Filmzene.neten

  






Beszámolók
  • Hollywood Magyarországon - Hans Zimmer-est Lisa Gerrarddal
  • Brian Tyler londoni koncertje
  • Hans Zimmer Magyarországon
  • Az Antonio Sanchez & Migration magyarországi koncertje

  • Zenék egy témára
  • Conan
  • Robin Hood
  • A három testőr
  • Sherlock Holmes
  • Cápás filmek

  • DVD kiadványok
  • Jerry Goldsmith 80th Birthday Tribute Concert - Fimucité 3
  • A Tribute to Basil Poledouris
  • Fimucité 2: Closing Night Gala 2008
  • "War" - A filmzene készítése
  • Creating the Lord of the Rings Symphony




  • Filmzene.net - The Bourne Legacy (James Newton Howard)    THE BOURNE LEGACY   (2012)
       A Bourne-hagyaték


      

       zene: James Newton Howard
       vezényel: Pete Anthony, Blake Neely
       kiadás éve: 2012
       kiadó: Varése Sarabande
       játékidő: 63:33




         Jason Bourne alakját Robert Ludlum amerikai író teremtette meg az 1980-ban megjelent, "A Bourne-rejtély" című regényében. A karakter és a könyv gyors népszerűségre tett szert, így a folytatásai sem maradtak el. Ludlum összesen további két részt írt még meg, majd az ő stílusát felhasználva Eric Van Lustbader folytatta tovább a Bourne-történeteket. A filmvilág is hamarosan felfigyelt az izgalmas művekre, első adaptációjuk már 1988-ban el is készült Richard Chamberlain főszereplésével, ám ekkor még csak tévés verzió formájában. A nagy mozifilm elkészülte viszont sokáig húzódott, s végül csak 2002-ben került mozikba az első könyv adaptációja. Doug Liman rendező az akkor divatos látványos akciófilmek helyett egy európai krimik ihlette újszerű és friss mozit rakott le az asztalra. A főszerepre Matt Damont szemelték ki, aki igen jó választásnak bizonyult, hiszen személye lett a széria motorja. A második és a harmadik Ludlum-regényt már Paul Greengrass vitte vászonra, az ő érkezésével pedig egy új szintre is emelkedett az amnéziás titkos ügynök kálváriáját bemutató történetfolyam.
         A harmadik résszel úgy tűnt, befejeződik a Bourne-széria, ám az óriási bevételt hozó karakterét a stúdió nem akarta elengedni, annak ellenére sem, hogy Matt Damon és Paul Greengrass is kijelentette, nem kívánnak több Bourne-mozin dolgozni. A folytatás alapját Eric Van Lustbader 2004-ben megjelent, a filmmel azonos című regénye képezte, azonban az alapot itt szó szerint kell értelmezni, ugyanis amit erre ráhúztak, annak nagyjából nincs nyoma Lustbader művében. Mivel Damon ki akart maradni a folytatásból, így a producereknek két lehetőségük volt: vagy pótolják őt és mással játszatják el Jason karakterét, vagy teljesen kihagyják a múltját kereső kémet. Végül az utóbbi mellett döntöttek, így hiába volt a regény főszereplője Bourne, a forgatókönyvbe ő már nem került bele. "A Bourne-hagyaték" esetében így a főszerepet már Jeremy Renner játssza, rendezőnek pedig a korábbi részek forgatókönyvíróját, Tony Gilroyt szemelték ki, aki olyan filmekkel bizonyította már korábban, hogy ért a bonyolult, szövevényes történetekhez, mint a "Michael Clayton" és a "Kettős játék". Jason Bourne karakterét ugyan teljesen ki is hagyták a történetből, ám említés szintjén, hogy mégiscsak legyen a történésnek valami köze a film címéhez, felbukkan több helyen is.

         Gilroy és testvére a negyedik részt Aaron Cross ügynökre (Renner) építették fel, aki ha nem is egy Bourne, de azért elég érdekes karakter lett. Mivel a harmadik epizódban sok mindenről fellibbent a fátyol, így felmerült a kérdés, hogy mivel fokozzák a rejtélyt, végül a két író úgy döntött, hogy egy még nagyobb összeesküvést építenek fel, és sokkal mélyebbre hatolnak az elit gyilkosokat mozgató szervezet működésében. Ezzel az ötlettel pedig sikerült elérni, hogy úgy kapunk Bourne-filmet, hogy voltaképpen egy teljesen másik történetszál alapjait rakták le. Azonban a fogadtatás egyáltalán nem volt annyira kedvező, mint várni lehetett, így ez az alternatív, spin-off-szerű történetszál valószínűleg a jövőben nem fog egy újabb folytatás képében testet ölteni. "A Bourne-hagyaték" elődeihez hasonlóan egy nagy utazásra invitálja a nézőt. Most olyan helyszínek kerültek a történetbe, mint Alaszka, Manila vagy New York. A korábbi részekhez való kapcsolódás erősítéseként több régi szereplő is felbukkan (David Strathairn, Joan Allen, Scott Glenn), ám a főszerepeket tekintve nagy megújulás volt, hiszen Edward Norton az új főgonosz, a Bourne-pótló ügynökkel menekülő hölgy pedig itt Rachel Weisz lett.

         A zeneszerzői posztra a rendező két korábbi filmjén is dolgozó James Newton Howard került, aki azt a feladatot kapta, hogy John Powell stílusát, és az első három részben lerakott zenei alapokat felhasználva alkossa meg az új rész aláfestését. Noha Howard napjaink egyik legjobb zeneszerzője, de ebben a feladatban érezhetően nem talált fogódzót, mivel sem a Powelltől átvett elemek, sem pedig a saját koncepciója nem eredményezett az első három epizód remek akciózenéjéhez hasonló muzsikát. Howard gyakorlatilag tartózkodott bárminemű téma alkalmazásától, így a score-ban semmi kapaszkodó nincs, ami minimálisan segítené a hallgatót a hallottak értelmezésében. Az eredeti főtémaszerűség, a korábbi zenékben fafúvósokon gyakorta megszólaló dallam nyitja ezt az albumot is ("Legacy"), s a továbbiakban is felbukkan, de csak nagyon minimálisan, és csupán azért lehet felfigyelni rá, mert már Powell bejáratta az előző felvonásokban. Howard - elődjéhez hasonlóan - az elektronikát a szimfonikusokkal vegyítő koncepciót követte, és bár már megmutatta más műveiben, hogy e téren sem utolsó az, amire képes, ám ebben a score-ban sajnos kisebbfajta katasztrófa lett a két stílus keverése. Ráadásul ő szintén megpróbálkozott arabos zenei elemekkel is, de szerencsére itt kellő önmérsékletet tanúsított, így nem kell sokáig szenvedni ezen részekkel.
         Míg Powell munkáinak volt egyedisége, addig Howard muzsikájának egyik legnagyobb hátránya, hogy a szerző egy jellegtelen hangfolyamot hozott létre, aminek sem karaktere, sem sajátossága nincs. Ebből aztán adódik a kérdés, hogy mennyi lehet ebből Howard munkája, és mennyi a körülötte is feltűnt kisegítők alkotása, lévén annyira semmi koherencia nincs ebben a zenében, hogy elképzelhető: rengeteg ember hozhatta össze. Már a 2010-es "Salt ügynök" muzsikájánál is komoly problémák mutatkoztak Howard akciózenei stílusával, és e téren fejlődni azóta sem tudott, ráadásul sok mindenben komoly hasonlóság mutatkozik a két aláfestés között. Nagyjából úgy, mint ha a "Salt ügynök"-be minőségi okokból be nem fért darabok kerültek volna a negyedik Bourne-mozihoz felhasználásra.

         Powell osztinátóiból is merített Howard, erre ugyanakkor példát szintén csak egy-két tételben hallhatunk (például: "High Powered Rifle"), mivel valamiért a tisztán Bourne-zenés elemeket igyekezett kerülni a szerző, és inkább saját értelmezésében tálalta mindezt. A "Manila Lab" dübörgő basszusai és a népzenei hangulat behozása szintén Powellt idézik, a magas tartományokban, tempósan visító hegedű ismét az előd koncepciójának követését jelentik, egyedül a nagyon-nagyon szerényen bevetett dubsteppel hozott be valami apró újdonságot a szerző, de ezt is inkább csak azért írom, hogy valami kis pozitívumot kaparjak össze a zenéről. Az elektromos gitár bevetése is erősen Powell munkájának alapjait hozza vissza, de annyira óvatosan, lopva, hogy még véletlenül sem lehet jó a végeredmény. Olyan tételekben halljuk mindezt, mint a "You Belong Here" vagy a "Program Shutdown" - ez utóbbiban a "Véres gyémánt" zenéje is megidéződik, ami nem is lett volna egy rossz irány, de többet ezzel a korábbi muzsikájával párhuzamba állítható tételt már nem hallunk.
         A score egy része ambientes, elektronikus zenei merengés, ezen tételek ("Wolves and Sick Ric", "Cognitive Degrade", "Viralled Out") egyik előnye, hogy egy kis megnyugvást hoznak a nagy zenei zakatolásba, de annyira elütnek az album többi részétől, mint ha Mozart valamely szimfóniájának tétele csendülne fel egy Zámbó Krisztián-albumon. Néhány akciótrack ráadásul különösen bosszantó, mivel leginkább az egyre lejjebb kerülő Harry Gregson-Williams nehezen befogadható kompozícióit idézik ("Doctor of What?", "Wolf Attack", és a sor sajnos még bőven folytatható is). Szintén az említett kolléga munkásságával rokoníthatók azon elektroszimfonikus tételek, melyeket „csodás” torzításokkal díszítgetett Howard ("Aaron in Chicago", "Flight 167", "17 Hour Head Start"). Csupán pár hangulatos, izgalmas track emelhető ki az albumról, bár ezek is inkább csak részleteikben jók, és ez a jelző is mindössze a CD-n szereplő társaikhoz mérve állja meg a helyét, más zenében nem igazán figyelnénk fel ezekre ("Aaron Run!", "Simon Ross", "Magsaysay Suite").

         James Newton Howard látványosan nagyot bukott eme score-ral, mely ugyan a film alatt el-elcsordogál, de önmagában már felszínre kerülnek a súlyos hibák. Powell akciózenei kreativitását, progresszivitását meg sem tudta közelíteni, ami annak a fényében tényleg érthetetlen, hogy érezhetően az volt a cél, hogy az előd stílusát valamiképpen lemásolja, feldolgozza. Témamentessége, követhetetlensége és unalmassága Howard egyik leggyengébb muzsikájává teszi a negyedik Bourne-mozi score-ját. Mindebből pedig talán kijelenthető: az akciófilm műfaja nem az, melyben otthonosan mozogna, hiszen a "Zöld Lámpás" és a "Salt ügynök" esetében is hasonlóan alulmúlta önmagát, pedig hát "A szökevény" és a "Waterworld - Vízivilág" komponistájáról beszélünk.


    Gregus Péter
    2014.03.08.




    Tracklista:

      1. Legacy (2:40)
      2. Drone (4:15)
      3. NRAG (0:59)
      4. You Fell in Love (1:42)
      5. Program Shutdown (3:00)
      6. Over the Mountain (0:51)
      7. High Powered Rifle (2:50)
      8.They're All Dead (2:48)
      9. Manila Lab (2:40)
    10. Wolves and Sick Ric (2:19)
    11. Doctor of What? (4:28)
    12. Aaron in Chicago (1:32)
    13. Wolf Attack (2:57)
    14. Chem Talk (1:35)
    15. Flight 167 (3:30)
    16. Aaron Run! (1:08)
    17. You Belong Here (1:17)
    18. Cognitive Degrade (2:49)
    19. 17 Hour Head Start (3:51)
    20. Viralled Out (0:58)
    21. You're Doing Fine (1:18)
    22. Simon Ross (1:37)
    23. LARX Tarmac (1:45)
    24. Magsaysay Suite (3:04)
    25. Aftermath (2:49)
    26. Extreme Ways (Bourne's Legacy) - Moby (4:51)






    TOVÁBBI ÉRTÉKELÉSEINK:

    Bíró Zsolt

    Dobrosi Tamás          nem értékelte

    Emesz Csaba          nem értékelte

    Kulics László

    Szabó Csaba          nem értékelte

    Tihanyi Attila




    KAPCSOLÓDÓ ANYAGOK:

    The Bourne Identity

    The Bourne Supremacy

    The Bourne Ultimatum

    Michael Clayton

    További kritikáink
  • Jesse Stone - The Ultimate Collection
  • The Boss Baby
  • In the Heart of the Sea
  • Power Rangers
  • Noah
  • Mighty Morphin Power Rangers: The Movie
  • Crimson Rivers
  • Twister
  • xXx: Return of Xander Cage
  • The Lego Batman Movie
  • Shaft
  • Living in the Age of Airplanes
  • La La Land
  • Immortal Memory
  • Spirit: Stallion of the Cimarron

  • Filmzenékről röviden
  • Remember
  • Split
  • The Hollywood Shorties
  • Eddie the Eagle
  • Spotlight
  • Green Room
  • The Boy
  • Ma Ma
  • Jack Reacher: Never Go Back
  • Gagarin - First in Space

  • Filmek alatt hallott zenék
  • Jean-Claude Van Johnson
  • 47 Meters Down (In to Deep)
  • The Shallows
  • Solace
  • Into the Grizzly Maze
  • Enemies Closer
  • D-Tox
  • Rambo III
  • Transformers: Rescue Bots
  • Sex Tape

  • Interjúk
  • Jeff Beal: Apró kincsek
  • Lisa Gerrard: A szív hangja
  • Mark Hinton Stewart: A zene a párbeszédek mögött
  • Wolf Péter: A szerencse kapuja

  • Kollaborációk
  • Oliver Stone filmjeinek zenéi
  • Elmer Bernstein életútja I.
  • Jerry Goldsmith életútja III.
  • Jerry Goldsmith életútja II.
  • Jerry Goldsmith életútja I.

  • A filmzene legendái
  • Angelo Badalamenti
  • Philip Glass
  • Basil Poledouris
  • Lalo Schifrin
  • Dave Grusin

  • Moziszériák,tévésorozatok
  • A hobbit-trilógia zenéi
  • A Rémálom az Elm utcában széria zenéi
  • A Robert Langdon-filmek zenéi
  • A Hellraiser-filmek zenéi
  • A Válaszcsapás zenéje

  • További írásaink
  • Ez volt 2016
  • Oscar előtt és Oscar után 2016
  • 10 éves a Filmzene.net
  • Filmzeneszerzők különböző albumai
  • Filmzenékhez köthető kiadványok
  • Stúdiók
  • Lemezkiadók
  • In Memoriam