FŐOLDAL  |   ZENESZERZŐK  |   FILMZENEALBUMOK  |   FILMZENÉKRŐL RÖVIDEN  |   FILMEK ALATT HALLOTT ZENÉK  |   INTERJÚK    
  |   HÍREK

    Spider-Man: Homecoming  The Autopsy of Jane Doe  Pirates of the Caribbean: Dead Men Tell No Tales  Close Encounters of the Third Kind  Alien: Covenant  King Arthur: The Legend of the Sword  Atlantis: The Lost Empire  Life  Colossal  Great Expectations
EGYÉB ÍRÁSOK  |   MOZISZÉRIÁK ÉS TÉVÉSOROZATOK  |   ÉVES ÖSSZESÍTÉSEINK  |   DÍJAK  |   FÓRUM  |   JÓ TUDNI  |   RÓLUNK  |   KAPCSOLAT



Keresés a Filmzene.neten

  






Beszámolók
  • Hollywood Magyarországon - Hans Zimmer-est Lisa Gerrarddal
  • Brian Tyler londoni koncertje
  • Hans Zimmer Magyarországon
  • Az Antonio Sanchez & Migration magyarországi koncertje

  • Zenék egy témára
  • Conan
  • Robin Hood
  • A három testőr
  • Sherlock Holmes
  • Cápás filmek

  • DVD kiadványok
  • Jerry Goldsmith 80th Birthday Tribute Concert - Fimucité 3
  • A Tribute to Basil Poledouris
  • Fimucité 2: Closing Night Gala 2008
  • "War" - A filmzene készítése
  • Creating the Lord of the Rings Symphony




  • Filmzene.net - The Bourne Identity (John Powell)    THE BOURNE IDENTITY   (2002)
       A Bourne-rejtély


      

       zene: John Powell
       vezényel: Pete Anthony
       kiadás éve: 2002
       kiadó: Varése Sarabande
       játékidő: 54:51




         Így kezdődött hát minden, amikor Matt Damon még kölyökképű, érzelemdúsabb Jason Bourne-ként Lolával, azaz Franka Potentével az oldalán jött rá arra, hogy két hete még a CIA csúcsgyilkosa volt.
         A sorozat másik két részének fényében újranézve a filmet, csoda, hogy nem aludtam be rajta, de azért hadd legyek fair, és emlékezzek vissza 2002-re, amikor lelkesülve fogadtuk Doug Liman lassan csordogáló, de azért jó pár hatásos jelenettel megpakolt művét. A "Mátrix" után az akciófilmek mind vizuális orgiákra törekedtek, és akkor jött ez a renitens rendező, aki az európai krimiktől megihletve valami újszerűt és frisset tett le elénk az asztalra. Már a szereposztás is ellentmondásos volt, hiszen Liman a tinifilmes réteget megcélozva Matt Damonra osztotta a szuperkém szerepét, akiből - valljuk be - igazán csak a második részben, Paul Greengrass direktori keze alatt vált rezzenéstelen arcú, hidegen számító ügynök. "A Bourne-rejtély" felvétele nem volt zökkenőmentes, az újraforgatások és az utolsó pillanatban kitalált befejezés miatt minden hollywoodi öltönyös azt hitte, bukás vár a produkcióra. Liman körül amúgy is mindig forrnak a dolgok: elég csak a "Mr. & Mrs. Smith" féléves forgatási szünetére gondolni. Frank Marshall producert aztán annyira felzaklatták ezek a történések, hogy gyorsan útilapot is kötött a rendező talpára a forgatás végeztével. Mint később az kiderült, jól döntött.

         John Powellnek nem volt problémája Limannel, sőt, rajongójának tekintette magát. Mikor aztán ügynökével épp a videotékákat rótták és ráakadtak a rendező korábbi filmjére, a "Nyomás!"-ra, a komponista ezen felbuzdulva kérte munkavadászát, hogy járjon utána, épp min dolgozik Liman. Akkoriban viszont a produkciónak már volt zeneszerzője. De hát miért pont a score körül ne lettek volna bonyodalmak: Carter Burwell túlzottan szimfonikus szerzeménye nem illett "A Bourne-rejtély" nyersvágása alá, ráadásul a forgatás egy évet csúszott is, alkalmat adva ezzel egy új zene elkészültének. Powell jelentkezése és kísérletező kedve így még kapóra is jött a direktornak. Limantől viszont - aki addig betétdalokkal festette alá filmjeit - vajmi kevés instrukciót kaphatott hősünk, így hát úgy döntött, hogy azon egyszerű vezérelvet követi, miszerint ha a szimfonikus hangzás nem volt nyerő, akkor ő majd megpróbálkozik egy elektronikusabb hangvétellel. Négy hét alkotómunka során a film képi világától elütő hangzásokkal állt elő, lerakva ezzel a Bourne-széria zenei alapjait.

         Ez a magának való zseni a világ minden zenei irányzatát igyekszik figyelemmel kísérni, legyen az egy kelet-európai népdal, vagy éppen Timbaland legújabb száma. Nem véletlen hát, ha némi közel-keleti ízt vélünk érezni a főcím ("Main Titles") vonósai fölé bekúszó fagottjátékban. Aztán az erre ráépülő vonós-osztinátó már olyannyira egybeépült Bourne figurájával, hogy elképzelni se tudnánk másképp a vásznon, főleg akció közben. A "Treadstone Assasins" gitárjátékát én mindig Jason témájaként azonosítottam, és ha Bourne uralja a vásznat, jellemzően meghalljuk (például: "Escape from Embassy"). A különböző durva ütőshangzások pedig az akciójelenetek prominens részeit képezik, elég csak az "Apartment"-et vagy az "At the Farmhouse"-t meghallgatnunk.
         Zaklatott tételek után kellemes megnyugvás a "Bourne on Land" és a "The Drive to Paris", utóbbi titokzatos ambient hangzásvilágot és távolból hümmögő női hangokat hozva. A későbbi filmekben kevesebb nyugalmas pillanatot találunk, így ezek a könnyed elektronikus, atmoszférikus hangzások is szép lassan kikoptak a trilógia harmadik darabjára. A dance-szerű "Hotel Regina" és a "The Investigation" szintiloopjai mellé betársuló marimba, e vibrafonszerű hangszer csilingelése teszi rejtélyessé a főhős útkeresését, vagy a már említett ambient hangzással társulva intimmé a sorozat egyetlen igazán romantikus jelenetét ("At the Hairdressers"). Powell ezt a zseniális megoldást sikeresen viszi tovább a következő két részben is.
         Az album eddig sűrű élmény tehát, és erre csak rátesz egy lapáttal, hogy a CD utolsó négy száma a szerző elborult demóit tartalmazza, melyek nem szerepeltek a filmben. Itt van például az erőteljes basszusütésekkel ránktörő "Jason's Theme". Matt Damon karakterét ekkor még igen kevés finomsággal képzelte el DJ Powell. A szellemes című "Mood Build" ("Hangulatépítő") is egy érdekes teremtmény, melynek apja valószínűleg az indusztriál hangzás, anyja pedig a jazz volt, minderre pedig helyenként ráépül a dúdoló női kórus hangja. Leginkább tehát a progresszív elektronikus zenék rajongóinak ajánlom az utolsó négy tracket.
         Végezetül kötelességem megemlíteni a filmben (de az albumon nem) szereplő két, nagyobb hangsúlyt kapott betétdalt, melyek Liman és zenei szerkesztője szokásos jó érzékét dicsérik. Az egyik Paul Oakenfold "Ready, Steady, Go" című pörgös elektronikus és gitáros felvétele a párizsi autósüldözéses jelenet, a másik pedig Moby "Extreme Ways"-e a stáblista alól.

         A szokatlan hangzás miatt az album megjelenése után sok kritikus méltatlanul ráhúzta a vizes lepedőt a score-ra, de nekik csak köszönetet tudok mondani, máskülönben sosem figyeltem volna fel erre a zenére, és rajta keresztül a filmekre. Powell egyik sarkalatos, ötletektől duzzadó művéről beszélünk tehát, voltaképp egykori műhelye, a Media Ventures utáni útkeresésének egyik fontos állomásáról. Külön dicséret illeti azért, hogy ilyen hamar jelentős mértékben szakítani tudott a jól ismert zimmeri hagyományokkal, s miután stílusát szimfonikusabb alapokra helyezte, a szélesebb siker sem váratott magára. Érdemes tehát ezt a zenét meghallgatni, hiszen sok olyan érdekes és kellemes ötlet megtalálható benne, melyet a szerző (a filmfolytatások eltérő természete miatt) nem vitt tovább.


    Berkes Zsolt
    2007.08.17.




    Tracklista:

      1. Main Titles (4:17)
      2. Bourne Gets Well (1:20)
      3. Treadstone Assasins (2:09)
      4. At the Bank (4:07)
      5. Bourne On Land (1:42)
      6. Escape from Embassy (3:12)
      7. The Drive to Paris (1:29)
      8. The Apartment (3:25)
      9. At the Hairdressers (1:29)
    10. Hotel Regina (2:11)
    11. The Investigation (1:34)
    12. Taxi Ride (3:43)
    13. At the Farmhouse (2:54)
    14. Jason Phones It In (3:04)
    15. On Bridge Number 9 (3:41)
    16. Jason's Theme (2:20)
    17. Mood Build (3:34)
    18. Bourne Identity (6:00)
    19. Drum and Bass Remix (2:15)



    TOVÁBBI ÉRTÉKELÉSEINK:

    Bíró Zsolt

    Dobrosi Tamás          nem értékelte

    Emesz Csaba          nem értékelte

    Gregus Péter          nem értékelte

    Kulics László

    Szabó Csaba          nem értékelte

    Tihanyi Attila




    KAPCSOLÓDÓ ANYAGOK:

    The Bourne Supremacy

    The Bourne Ultimatum

    John Powell - Önálló utakon
    (interjú)


    Mr. & Mrs. Smith

    További kritikáink
  • Jesse Stone - The Ultimate Collection
  • The Boss Baby
  • In the Heart of the Sea
  • Power Rangers
  • Noah
  • Mighty Morphin Power Rangers: The Movie
  • Crimson Rivers
  • Twister
  • xXx: Return of Xander Cage
  • The Lego Batman Movie
  • Shaft
  • Living in the Age of Airplanes
  • La La Land
  • Immortal Memory
  • Spirit: Stallion of the Cimarron

  • Filmzenékről röviden
  • Remember
  • Split
  • The Hollywood Shorties
  • Eddie the Eagle
  • Spotlight
  • Green Room
  • The Boy
  • Ma Ma
  • Jack Reacher: Never Go Back
  • Gagarin - First in Space

  • Filmek alatt hallott zenék
  • Jean-Claude Van Johnson
  • 47 Meters Down (In to Deep)
  • The Shallows
  • Solace
  • Into the Grizzly Maze
  • Enemies Closer
  • D-Tox
  • Rambo III
  • Transformers: Rescue Bots
  • Sex Tape

  • Interjúk
  • Jeff Beal: Apró kincsek
  • Lisa Gerrard: A szív hangja
  • Mark Hinton Stewart: A zene a párbeszédek mögött
  • Wolf Péter: A szerencse kapuja

  • Kollaborációk
  • Oliver Stone filmjeinek zenéi
  • Elmer Bernstein életútja I.
  • Jerry Goldsmith életútja III.
  • Jerry Goldsmith életútja II.
  • Jerry Goldsmith életútja I.

  • A filmzene legendái
  • Angelo Badalamenti
  • Philip Glass
  • Basil Poledouris
  • Lalo Schifrin
  • Dave Grusin

  • Moziszériák,tévésorozatok
  • A hobbit-trilógia zenéi
  • A Rémálom az Elm utcában széria zenéi
  • A Robert Langdon-filmek zenéi
  • A Hellraiser-filmek zenéi
  • A Válaszcsapás zenéje

  • További írásaink
  • Ez volt 2016
  • Oscar előtt és Oscar után 2016
  • 10 éves a Filmzene.net
  • Filmzeneszerzők különböző albumai
  • Filmzenékhez köthető kiadványok
  • Stúdiók
  • Lemezkiadók
  • In Memoriam