FŐOLDAL  |   ZENESZERZŐK  |   FILMZENEALBUMOK  |   FILMZENÉKRŐL RÖVIDEN  |   FILMEK ALATT HALLOTT ZENÉK  |   INTERJÚK    
  |   HÍREK

    Rogue One: A Star Wars Story  Justice League  Murder on the Orient Express  Moon  Wonder Woman  The Ghost and the Darkness  It  Rebel in the Rye  The Mummy  Catch Me If You Can
EGYÉB ÍRÁSOK  |   MOZISZÉRIÁK ÉS TÉVÉSOROZATOK  |   ÉVES ÖSSZESÍTÉSEINK  |   DÍJAK  |   FÓRUM  |   JÓ TUDNI  |   RÓLUNK  |   KAPCSOLAT



Keresés a Filmzene.neten

  







Beszámolók
  • Hollywood Magyarországon - Hans Zimmer-est Lisa Gerrarddal
  • Brian Tyler londoni koncertje
  • Hans Zimmer Magyarországon
  • Az Antonio Sanchez & Migration magyarországi koncertje

  • Zenék egy témára
  • Conan
  • Robin Hood
  • A három testőr
  • Sherlock Holmes
  • Cápás filmek

  • DVD kiadványok
  • Jerry Goldsmith 80th Birthday Tribute Concert - Fimucité 3
  • A Tribute to Basil Poledouris
  • Fimucité 2: Closing Night Gala 2008
  • "War" - A filmzene készítése
  • Creating the Lord of the Rings Symphony




  • Filmzene.net - Body Shots (Mark Isham)    BODY SHOTS   (1999)
       Pár-baj


      

       zene: Mark Isham
       vezényel: Ken Kugler
       kiadás éve: 1999
       kiadó: Milan Records
       játékidő: 36:37




         Van olyan zene, ami nem a hozzá tartozó film révén kelti fel magára a figyelmet, hanem a megszületéséért felelős komponista miatt. Mark Isham a világ egyik legtermékenyebb filmzeneszerzője, főleg akkor, ha a minőség-mennyiség arányt vizsgáljuk, mert ha minden alkotása érthetően nem is sikerül jóra, azért két-három évente egy kiemelkedő albummal biztosan jelentkezik. Jelen művel egyidőben, 1999-ben ráadásul két pazar filmzenével is megajándékozta a nagyérdeműt, hisz egy romantikus gyönyörűség ("Első látásra") és egy csodálatos drámai mű ("Októberi égbolt") aláfestése is az ő nevéhez fűződik. E két muzsika pedig mindjárt meg is magyarázza, hogy a "Body Shots" miért lett olyan, amilyen.
         A hazánkban "Pár-baj"-ként forgalmazott, a szerelmi problémákat szexualitással keresztező dráma amolyan "tizenkettő-egy tucat", a nagy Őt, illetve önmagukat keresgélő felső középosztálybeli amerikai fiatalok történetét bemutató filmekkel Dunát lehetne rekeszteni. A "Gia" című életrajzi film rendezője, Michael Cristofer azért annyival megspékelte történetét (az "Amerikai história X" forgatókönyvírójának, David Mckennának hathatós közreműködésével), hogy a négy fiú és négy lány éjszakai kalandja dokumentarista stílusban tárul elénk, egyfajta állandó elemzésnek kitéve a főleg alkoholos mámorban megtörtént eseményeket. A főbb szerepekben a viszonylag látványosabb karrier elé néző Amanda Peet mellett többnyire tévésorozatok sztárjait láthatjuk (Sean Patrick Flanery, Emily Procter), de a magánéleti hasonlóságok miatt külön érdekes Tara Reid alakítása is.

         Noha a film az éjszakai élet varázsát hivatott kicsit bemutatni, ennek megfelelően mindig szól valami dal, a Milan Recordsnál valamiért úgy gondolták, hogy nem éri meg egy bővebb soundtrack összeállítása. A harminchét perces albumról ezért lemaradt a filmben elhangzott felvételek többsége, olyan előadóktól, mint a Propellerheads, az Apollo-Four-Forty, a The Cardigans vagy a Morcheeba. Hogy az ex-technoguru Moby miként jutott mégis túl a rostán, azt nem tudni pontosan, mindenestre az albumot az ő "Bodyrock" című száma nyitja, amely nem csupán hangulatában illeszkedik alig a további hét Isham-tételhez, de ráadásul még a csapból is ez folyt annak idején, épp ezért szinte semmi különösebb hatása nincs. Jóllehet, ez aztán igaz az instrumentális szerzeményekre is, mivel a szerző ezúttal csak a kvázi főtéma ("Two of Us Together") erejéig kapta kezébe kedvelt hangszerét, a "Body Shots" hangszerelése egyébként szigorúan elektronikus megoldásokra szorítkozik. A zömmel öt perc körüli trackek hangulata összefoglalva nem sokban különbözik egy jól megírt háttértörténettel rendelkező számítógépes akciójáték aláfestésétől. A viszonylag jellegtelen, a trip-hop és a drum'n bass műfajának inkább csak alapszintű sajátosságait felhasználó kompozíciók lüktetését a népszerű Café Del Mar-sorozat hangulatába illeszkedő nyugodtabb muzsikák törik meg, de a már említett főtéma szokásos ishami felépítésén túl valójában egyetlen másik szám alapján sem tudnám meghatározni a zeneszerzőt.

         A jazz, mint a komponista kedvelt zenei világa teljesen kimarad a félórás összeállításból, és a főtéma, illetve annak az albumot záró bővített visszaismétlése is inkább az "At First Sight" csodálatos dalának ("Love Is Where You Are") árnyékában született, a valódi hangszereket pedig egy csellót leszámítva az ambient világának finom elektronikai eszközei váltották fel. A "Foreplay" tempója egy játék menüjének aláfestéséhez hasonlít inkább (így akár még illik is rá az "előjáték" cím...), miközben felidézi BT vagy Chicane korai munkáit is. A majdnem hétperces "Body Shots" egy instrumentális Massive Attack-szám is lehetne, de míg annál a zenekarnál általában jótékonyan hat Shara Nelson, Tracey Horn vagy Elizabeth Fraser énekhangja, itt meg kell elégednünk a visszafogottabb hangzással, ami semmiképp sem figyelemfelkeltést szolgál, mint inkább egyfajta igényesebb (de nagyon hosszú, ezáltal hamar unalmassá váló) háttérzenét. A "Good Sex, Bad Sex" mélyebb tónusa a track címe ellenére egy technokrimi főhősének menekülését és/vagy akcióra felkészülését idézi, annak is nagyjából "Hitman"-nel vetekedő igényességében. A "No Remembering" során felcsendülő melankolikus vonósjáték érzékenyebben befelé forduló állapotot sejtet, hangulatában zseniális, és ez tekinthető talán az album egyik legjobban sikerült darabjának - miközben nem győzöm hangsúlyozni, hogy zenei szempontból nem számít maradandónak. Az "Afterplay" visszatér a lassabb tempóhoz, és megoldást sugalló elektronikus harmóniákkal nyugtatja az egyébként nem feltétlenül felzaklatott lelkiállapotot, s ennek hellyel-közzel folytatásaként a "Two of Us Together - reprise" zárja ezt a meglehetősen furcsa összeállítást, végre újra felhasználva a trombita hangjának előnyeit, mint valamiféle kapaszkodót az igazi hangszerek világa felé.

         Azok mindenképpen jól járnak, akik az írás során megemlített bármely könnyűzenei banda albumait jóízűen fogyasztják, hiszen a "Body Shots" mindegyik, szerepe szerint score-ként megalkotott trackje a chilloutos, triphopos hangzás énektől lecsupaszított változatának felel meg. Azonban Mark Isham egyedi zenei világának szerelmesei minden bizonnyal nagyon csalódottak lesznek, ha végigpörgetik ezt az egyébként mai napig könnyen beszerezhető albumot, mert a pár percnyi trombitás motívum mellett valójában jelentéktelen elektronikus háttérzenék halmaza ez, és ebből a célból sokkal több értelme van egy jófajta chillout-válogatást beszerezni.


    Tihanyi Attila
    2008.06.26.




    Tracklista:

      1. Bodyrock - Moby (3:37)
      2. Two of Us Together (2:44)
      3. Foreplay (4:29)
      4. Body Shots (6:51)
      5. Good Sex, Bad Sex (4:57)
      6. No Remembering (5:06)
      7. Afterplay (4:44)
      8. Two of Us Together (reprise) (4:35)



    TOVÁBBI ÉRTÉKELÉSEINK:

    Bíró Zsolt

    Dobrosi Tamás          nem értékelte

    Emesz Csaba          nem értékelte

    Gregus Péter

    Kulics László

    Szabó Csaba          nem értékelte




    KAPCSOLÓDÓ ANYAGOK:

    Danny the Dog

    Hitman

    Next

    Michael Clayton

    További kritikáink
  • Dunkirk
  • Blade Runner
  • Kingsman: The Golden Circle
  • War for the Planet of the Apes
  • Spider-Man Homecoming
  • The Autopsy of Jane Doe
  • Pirates of the Caribbean: Dead Men Tell No Tales
  • Close Encounters of the Third Kind
  • Alien: Covenant
  • King Arthur: The Legend of the Sword
  • Atlantis: The Lost Empire
  • Life
  • Colossal
  • Great Expectations
  • Jesse Stone - The Ultimate Collection
  • The Boss Baby

  • Filmzenékről röviden
  • Jigsaw
  • Hail, Caesar!
  • The Lego Ninjago Movie
  • The Dark Tower
  • Remember
  • Split
  • The Hollywood Shorties
  • Eddie the Eagle
  • Spotlight
  • Green Room

  • Filmek alatt hallott zenék
  • Jean-Claude Van Johnson
  • 47 Meters Down (In to Deep)
  • The Shallows
  • Solace
  • Into the Grizzly Maze
  • Enemies Closer
  • D-Tox
  • Rambo III
  • Transformers: Rescue Bots
  • Sex Tape

  • Interjúk
  • Jeff Beal: Apró kincsek
  • Lisa Gerrard: A szív hangja
  • Mark Hinton Stewart: A zene a párbeszédek mögött
  • Wolf Péter: A szerencse kapuja

  • Kollaborációk
  • Oliver Stone filmjeinek zenéi
  • Elmer Bernstein életútja I.
  • Jerry Goldsmith életútja III.
  • Jerry Goldsmith életútja II.
  • Jerry Goldsmith életútja I.

  • A filmzene legendái
  • Angelo Badalamenti
  • Philip Glass
  • Basil Poledouris
  • Lalo Schifrin
  • Dave Grusin

  • Moziszériák,tévésorozatok
  • A hobbit-trilógia zenéi
  • A Rémálom az Elm utcában széria zenéi
  • A Robert Langdon-filmek zenéi
  • A Hellraiser-filmek zenéi
  • A Válaszcsapás zenéje

  • További írásaink
  • Ez volt 2016
  • Oscar előtt és Oscar után 2016
  • 10 éves a Filmzene.net
  • Filmzeneszerzők különböző albumai
  • Filmzenékhez köthető kiadványok
  • Stúdiók
  • Lemezkiadók
  • In Memoriam