FŐOLDAL  |   ZENESZERZŐK  |   FILMZENEALBUMOK  |   FILMZENÉKRŐL RÖVIDEN  |   FILMEK ALATT HALLOTT ZENÉK  |   INTERJÚK    
  |   HÍREK

    Pirates of the Caribbean: Dead Men Tell No Tales  Close Encounters of the Third Kind  Alien: Covenant  King Arthur: The Legend of the Sword  Atlantis: The Lost Empire  Life  Colossal  Great Expectations  Jesse Stone - The Ultimate Collection  The Boss Baby
EGYÉB ÍRÁSOK  |   MOZISZÉRIÁK ÉS TÉVÉSOROZATOK  |   ÉVES ÖSSZESÍTÉSEINK  |   DÍJAK  |   FÓRUM  |   JÓ TUDNI  |   RÓLUNK  |   KAPCSOLAT



Keresés a Filmzene.neten

  






Beszámolók
  • Hollywood Magyarországon - Hans Zimmer-est Lisa Gerrarddal
  • Brian Tyler londoni koncertje
  • Hans Zimmer Magyarországon
  • Az Antonio Sanchez & Migration magyarországi koncertje

  • Zenék egy témára
  • Conan
  • Robin Hood
  • A három testőr
  • Sherlock Holmes
  • Cápás filmek

  • DVD kiadványok
  • Jerry Goldsmith 80th Birthday Tribute Concert - Fimucité 3
  • A Tribute to Basil Poledouris
  • Fimucité 2: Closing Night Gala 2008
  • "War" - A filmzene készítése
  • Creating the Lord of the Rings Symphony




  • Filmzene.net - Blade Runner (Vangelis)    BLADE RUNNER   (1982)
       Szárnyas fejvadász


      

       zene: Vangelis
       kiadás éve: 1994
       kiadó: Atlantic Records
       játékidő: 57:30





         A múltban készült, de jövőben játszódó sci-fik egyik igazi bája mindig az évszámok viszonyításában alakul ki, nevezetesen, hogy a köztes intervallumban mi épp melyikhez vagyunk közelebb. Ridley Scott "Szárnyas fejvadász" című, klasszikusnak tekinthető fantasztikus filmje 1982-ben készült, s 2019-ben játszódik, nekem pedig 2006 első napjára jutott az élmény, hogy először végignézzem. Ilyen megközelítésben megnyugtat, hogy pillanatnyilag kevésbé jósolható olyan technikai káosz 2019-re, mint amellyel Philip K. Dick (többek között a "Total Recall - Az emlékmás" és a "Különvélemény" alapjául szolgáló novellák írójának) víziójában találkozhatunk, bár mondanivalóját tekintve még mindig aktuális erkölcsi kérdéseket vet fel a robotok fejlődésével kapcsolatban, s - nagy szavak ugyan, de - alapvetően az élet értelmét illetően. Mi történik akkor, ha az ember által alkotott replikánsok fejlettségi szintje túlszárnyalja teremtőjükét? Mi történik, ha fellépnek létük korlátozottsága ellen? A történet szerint az ember szembeszáll saját teremtményével (szinte saját magával), s éppen ezen erkölcsi bukás zseniális bemutatása miatt válik a "Szárnyas fejvadász" filmtörténeti klasszikussá. A szinte kortalannak számító látvány, a sötét, mégis elképesztő hangulatú helyszínek, valamint speciális effektek mellett a film nagy erősségei közé tartozik még Rutger Hauer őrült alakítása is, aki ezzel a filmmel tette le névjegyét Hollywoodban.
         Scott három évvel a szintén alapfilmnek tekinthető "A nyolcadik utas: a Halál" után merész lépést tett: filmjéhez az akkor pályája csúcsán lévő görög szintetizátormágust, Vangelist csábította zeneszerzőnek, aki sikeres szólóalbumain túl épp abban az évben kapta meg a "Tűzszekerek" című film főcímdaláért járó aranyszobrocskát - nem mellékesen egyébként körülbelül innentől kezdve foglalkozott az Akadémia a betétdalok díjazásával is. 1982-ben a szintetizátor és a filmek kapcsolata még igencsak gyerekcipőben járt, és mind a mai napig igen sok kritikus fogadja negatívan az elektronikus score-okat. Talán ez lehet az oka, hogy a nevesebb, filmzenékkel foglalkozó oldalak többsége mellőzi a "Blade Runner" ismertetését, bár igaz, ami igaz: a főként lassú, meditatív tételek, és hosszan elnyújtott szintis szőnyegek kétségkívül nem számítanak annyira izgalmas zenei élménynek, mint akár a "Star Wars"-filmek sokszínű zenekari aláfestései, akár Jerry Goldsmith kortárs-klasszikus "Alien"-zenéje.

         Magam is meglepődtem, hogy az első mozgalmas, egyszersmind a legismertebb tétellel tulajdonképpen a stáblista alatt találkoztam, ez pedig mindent elárul az album tempójáról. Annak ellenére, hogy a film többnyire hatalmas, komor épületek beárnyékolta sötét, baljós helyeken játszódik, s természetes fények helyett leginkább deszkákkal csíkokra szabdalt reflektorok ontják a vakító világosságot, maga a zene ezzel szemben meglepő pozitívumot sugároz szinte végig a film során. A jövőbe vetett hit bizonytalansága természetesen megköveteli a disszonanciát, de Vangelis csak épp annyit ad belőle, amennyi feltétlenül szükséges; szintetizátorai segítségével meglepő, blues-, és jazz-jellegű aláfestéseket is komponált, melyek varázslatos pluszt adnak a Dick és Scott által megálmodott jövőbeni Los Angelesnek.
         Fel kell készülnünk arra, hogy nem szokványos filmzenével van dolgunk, ezért azon sem szabad meglepődni, hogy az első tételek alatt a főszereplők hangjait is hallhatjuk: az albumot indító "Main Title" elején Deckard (Harrison Ford) instrukcióival találkozhatunk a képnagyítós jelenetből, míg a Vangelistől megszokott, magasztos zenei nyitányt Rachel (Sean Young) és a robotokat megalkotó Tyrell (Joe Turkel) dialógja követi, hosszan elnyújtott hangú zenei kíséretben. A különlegesen megeffektezett emberi hangok pillanatok alatt visszaadják a film feszült hangulatát, így jelenlétük korántsem olyan zavaró, mint elsőre gondolnánk, sőt, tökéletesen ráhangol a műre.

         A csendes, ambientszerű melankóliába fojtott tételek megelőlegezik azt a stílusirányzatot, amelyből később Mark Isham vagy Patrick O'Hearn hasonló tökéletességgel építkezett. A gyönyörű "Wait For Me", vagy a Mary Hopkin vokáljával kiegészített "Rachel's Song" korántsem emlékeztet a görög zeneszerző jól ismert stílusára, a "Love Theme" pedig egyértelműen a filmzenék romantikus klasszikusaival vetekedik, (ál-)szaxofonos témája némiképp előrevetíti David Sanborn csodálatos játékát Michael Kamen "Halálos Fegyver"-hez írt zenéjéből. Ezt a merengést folytatná a "Blade Runner Blues"-ban is, ha valamilyen szerencsétlen marketingfogás révén nem ékelődött volna a két tétel közé egy bluesnóta, bizonyos Don Percival előadásában. Hogy mi szükség volt rá, nem tudom, mindenesetre teljes mértékig kilóg a szintetizátoros világból, és míg egy-egy régi nóta felbukkanása akár hangulatos is lehet (lásd Thomas Newman albumait), itt abszolút felesleges, gyorsan ugorjuk is át.
         A "Memoirs Of Green" csendes zongorajátéka után az album másik igen komoly pontjához érünk: a "Tales Of The Future" egyértelműsíti a komponista görög származását, ami Demis Roussos tradicionális vokálját egyesíti saját elektronikus zenei világával. Végül egy rövid hangulati átmenetet ("Damask Rose") követően elérünk a vérbeli Vangelis-zenéhez, a "Blade Runner (End Titles)"-hez, melyet szerintem már mindenki hallott legalább egyszer életében. Töredelmesen bevallom, hogy ezen egy tétel ismerete alapján sokkal tempósabb filmre számítottam, és tulajdonképpen furcsa is kissé, hogy végül egyáltalán szerephez jutott a halk művek mellett; az azonban kétségtelen, hogy a film fináléján jócskán dobott ez a stáblista alatti lendületes dübörgés. Az albumot mégsem ez a tétel zárja, hanem egy, az egész kompozícióra jellemző lassabb romantika, a "Tears In Rain", mely alatt Rutger Hauer utolsó pár mondatát hallhatjuk, esőcseppek, csilingelő hangok, és felemelkedést sugalló, csodaszép szintiharmóniák közepette.

         A "Blade Runner" hivatalos megjelenésére több, mint egy évtizedet kellett várni a film bemutatója után, mert bár 1982-ben egy kis német kiadó piacra dobott korlátozott példányszámban egy nyolc trackből álló, átdolgozott verziót, ez a film 1994-es rendezői változatának megjelenéséig szinte elérhetetlen volt (mellesleg az igazi Vangelis-rajongókat cseppet sem érdekelte a mester műveinek megkérdőjelezhető minőségű átirata). Ekkor Scott és Vangelis, talán a két évvel korábbi, az "1492 - A Paradicsom meghódítása" során létrejött újabb kollaboráció (és főleg annak abszolút sikeres, rádiók által is előszeretettel játszott főtémája) révén végre megteremtették a lehetőségét egy bővebb filmzenealbum kiadásának, s az Atlantic Records gondozásában megjelent a mai napig könnyen beszerezhető, szűk egyórányi, 12 trackes változat, melyhez a zeneszerző zömével az 1982-es felvételeit használta fel, és ahol kellett, ott egy-két helyen módosított is a hangzáson. A végeredményt illetően egy ragyogó mű született, és leszámítva egy-két későbbi kiváló követőjét (Mark Ishamtől a "The Hitcher", Cliff Martinez "Solaris"-a, vagy David Julyan "Memento"-ja), azóta is egyedülálló és szinte utánozhatatlan az elektronikus filmzenék egyébként csak ritkán elismert mezőnyében.


    Tihanyi Attila
    2006.01.03.




    Tracklista:

      1. Main Titles (3:42)
      2. Blush Response (5:47)
      3. Wait For Me (5:27)
      4. Rachel's Song (4:46)
      5. Love Theme (4:56)
      6. One More Kiss, Dear (3:58)
      7. Blade Runner Blues (8:53)
      8. Memories of Green (5:05)
      9. Tales of the Future (4:46)
    10. Damask Rose (2:32)
    11. Blade Runner (End Titles) (4:40)
    12. Tears in Rain (3:00)



    TOVÁBBI ÉRTÉKELÉSEINK:

    Bíró Zsolt

    Dobrosi Tamás

    Emesz Csaba          nem értékelte

    Gregus Péter

    Kulics László          nem értékelte

    Szabó Csaba          nem értékelte




    KAPCSOLÓDÓ ANYAGOK:

    Alexander

    Highwaymen

    Judgment Night

    The Terminator

    További kritikáink
  • In the Heart of the Sea
  • Power Rangers
  • Noah
  • Mighty Morphin Power Rangers: The Movie
  • Crimson Rivers
  • Twister
  • xXx: Return of Xander Cage
  • The Lego Batman Movie
  • Shaft
  • Living in the Age of Airplanes
  • La La Land
  • Immortal Memory
  • Spirit: Stallion of the Cimarron
  • Scream: The TV Series
  • London Has Fallen

  • Filmzenékről röviden
  • Remember
  • Split
  • The Hollywood Shorties
  • Eddie the Eagle
  • Spotlight
  • Green Room
  • The Boy
  • Ma Ma
  • Jack Reacher: Never Go Back
  • Gagarin - First in Space

  • Filmek alatt hallott zenék
  • Jean-Claude Van Johnson
  • 47 Meters Down (In to Deep)
  • The Shallows
  • Solace
  • Into the Grizzly Maze
  • Enemies Closer
  • D-Tox
  • Rambo III
  • Transformers: Rescue Bots
  • Sex Tape

  • Interjúk
  • Lisa Gerrard: A szív hangja
  • Mark Hinton Stewart: A zene a párbeszédek mögött
  • Wolf Péter: A szerencse kapuja
  • Edmund Choi: A kezdetektől az Apolló 11-ig

  • Kollaborációk
  • Oliver Stone filmjeinek zenéi
  • Elmer Bernstein életútja I.
  • Jerry Goldsmith életútja III.
  • Jerry Goldsmith életútja II.
  • Jerry Goldsmith életútja I.

  • A filmzene legendái
  • Angelo Badalamenti
  • Philip Glass
  • Basil Poledouris
  • Lalo Schifrin
  • Dave Grusin

  • Moziszériák,tévésorozatok
  • A hobbit-trilógia zenéi
  • A Rémálom az Elm utcában széria zenéi
  • A Robert Langdon-filmek zenéi
  • A Hellraiser-filmek zenéi
  • A Válaszcsapás zenéje

  • További írásaink
  • Ez volt 2016
  • Oscar előtt és Oscar után 2016
  • 10 éves a Filmzene.net
  • Filmzeneszerzők különböző albumai
  • Filmzenékhez köthető kiadványok
  • Stúdiók
  • Lemezkiadók
  • In Memoriam