FŐOLDAL  |   ZENESZERZŐK  |   FILMZENEALBUMOK  |   FILMZENÉKRŐL RÖVIDEN  |   FILMEK ALATT HALLOTT ZENÉK  |   INTERJÚK    
  |   HÍREK

    Spider-Man: Homecoming  The Autopsy of Jane Doe  Pirates of the Caribbean: Dead Men Tell No Tales  Close Encounters of the Third Kind  Alien: Covenant  King Arthur: The Legend of the Sword  Atlantis: The Lost Empire  Life  Colossal  Great Expectations
EGYÉB ÍRÁSOK  |   MOZISZÉRIÁK ÉS TÉVÉSOROZATOK  |   ÉVES ÖSSZESÍTÉSEINK  |   DÍJAK  |   FÓRUM  |   JÓ TUDNI  |   RÓLUNK  |   KAPCSOLAT



Keresés a Filmzene.neten

  






Beszámolók
  • Hollywood Magyarországon - Hans Zimmer-est Lisa Gerrarddal
  • Brian Tyler londoni koncertje
  • Hans Zimmer Magyarországon
  • Az Antonio Sanchez & Migration magyarországi koncertje

  • Zenék egy témára
  • Conan
  • Robin Hood
  • A három testőr
  • Sherlock Holmes
  • Cápás filmek

  • DVD kiadványok
  • Jerry Goldsmith 80th Birthday Tribute Concert - Fimucité 3
  • A Tribute to Basil Poledouris
  • Fimucité 2: Closing Night Gala 2008
  • "War" - A filmzene készítése
  • Creating the Lord of the Rings Symphony




  • Filmzene.net - Bicentennial Man (James Horner)    BICENTENNIAL MAN   (1999)
       A kétszáz éves ember


      

       zene: James Horner
       vezényel: James Horner
       közreműködik: Celine Dion
       kiadás éve: 1999
       kiadó: Sony Classical
       játékidő: 66:27



         Isaac Asimov művet filmre vinni nagyon nehéz a hatalmas rajongótábor sokszor eltúlzott igényei és irreális várakozása miatt. A robotika törvényeit megalkotó szerző zseniális ötletei a fenti okok ellenére mégis filmre kívánkoznak, bár kevesen fogtak bele ebbe a nagy feladatba. A több száz megírt műhöz képest kevés az ismert filmes adaptáció, igaz a legújabb nem is olyan régen az "Én, a robot" személyében született.
         A sztori pár mondattal összefoglalható, ám az egyszerű köntös mély morális kérdéseket vet fel. A Martin-család alkalmazásba állít egy emberszabású robotot (android), nem is annyira az élet megkönnyítésére, mint inkább státuszszimbólum gyanánt. Ám a bonyolult pozitronagy összes paraméterét nem sikerült beállítani a gyárban, emiatt ez a robot más, mint a többi. Kreatív, érzelmei vannak, gondolatai és vágyai. Ez az a pont, ami egyre erősebb és erősebb lesz; a vágy. Vágy az emberi létre és a szabadságra. Végül sok viszontagság és buktató után az időközben majdnem teljesen emberi Andrew eléri végső célját; ember lesz és emberként dönthet sorsa felől, ám ezért életével (működőképességével?) fizet.
         A filmes adaptáció nem sikerült rosszra, tagadhatatlanul magán viseli az alapjául szolgáló novella szellemiségét és mondandóját. Természetesen nem lehet szolgaian lemásolni az eredeti művet és a hollywoodi szokásoknak megfelelően - a könyvvel ellentétben - az érzelmi szál sem maradhatott el. Mindezek ellenére a film működik, amely az "Én, a robot"-tal ellentétben nem a lélegzetelállító effektekkel nyűgöz le, hanem emberközeliségével és bájával, néhol gyerekességével. Ehhez pedig jól ért a rendező, aki nem más mint Chris Columbus, aki legnagyobb sikerét a "Reszkessetek, betörők!"-kel ("Home Alone") és annak folytatásával ("Reszkessetek, betörok! 2. - Elveszve New Yorkban" ["Home Alone 2 - Lost in New York"]) aratta. Ugyancsak ő rendezte a "Mrs. Doubtfire - Apa csak egy van", az "Áldatlan állapotban" ("Nine Months") és a "Hull a pelyhes" ("Jingle All the Way") c. filmet. Természetesen ne feledkezzünk el a két első "Harry Potter"-filmről sem. Ebből is látható, hogy milyen nézőpontból közelítette meg az alkotó az alaphelyzetet. Ezért is hiányzik a novellára jellemző nyers hang és kétségbeesett törekvés, ami sokkal közelebbinek érezhetünk, mit a Columbus által megjelenített rózsaszínes felhőt.
         Ám összességében igényes alkotás született, ami jó alapot nyújt a jövőre nézve más rendezők számára is. Ennél rosszabbat ne!

         A több mint kétezer éves retorika egyik kedvenc fordulatával élve egy tételmondattal nyitom zenei kritikámat: Szeretem James Hornert!
         Mióta az eszemet tudom dúdolgatom dallamait, hiszen gyermekkorom kedvenc filmjeihez szerzett zenéket. Éppen emiatt joggal kritizálhatom őt és alkotásait, hiszen nem a rosszindulat, hanem a szeretet vezérli tollamat. Azt senki sem vitathatja, hogy Horner korunk egyik legjobb filmzeneszerzője, aki már számtalanszor bizonyította géniuszát.
         Ennek egyik ékes példája mindjárt az első szám ("The Machine Age"), ahol zongora és vonósok felelgetnek egymás dallamaira, ezzel teremtve meg a főtéma igazi erejét. A robotokat előállító gépsor vizualitását tökéletesen leképzi a pompás zene. Természetesen Hornertől megszokottan régebbi motívumait is beleszőtte már az első tételbe is, ugyanis záróakkordként az Enterprise űrhajó szállt el a hangversenyterem felett. Legalább nincs műfaji kavarodás: ez is sci-fi!
         A "Special Delivery" szám misztikus hangvétellel kezd, ami jól replikáz a filmbeli képekre, ugyanis ekkor kerül a későbbi Andrew robot a Martin családhoz. Elomló fuvolák és hegedűk ringatnak álomba minket. A harmadik számban mintha egy robot pozitronagyában járnánk, miközben álmodik. Tiszta, szép fúvósok ciripelnek a zongorával és egy kevéske kórussal. A feltöltés alatt álló robot fényjátékának zenei megfelelőjét hallhatjuk ekkor.
         A negyedik zenében ("A Gift for Little Miss") már némi konfliktus is megjelenik, bár ennél a filmnél a legnagyobb konfliktus is éppen csak kicsit fájdalmacska. Hárfa és a fúvósok tökéletes összjátéka nyújt itt csodaszép harmóniát, bár érezhető dallam kevés található. Ami viszont igen, az már elhangzott a "Deep Impact"-ben. Egyébként ez a legnagyobb hibája az albumnak (és nem csak ennek a Horner-szerzeménynek): nagyon sokat "merít" más zenéiből.

         Az ötödik szerzeményben ismét visszatér az először hallott főtéma, csupán lassabban. Lelki szemeink előtt a "Deep Impact" hős személyzete jelenik meg... Akárcsak a hatodik ("Wearing Clothes for the First Time") című számban. Kissé lelassul az album ezekben a számokban, bár az igaz, hogy nem akciófilmről van szó, így a lágyan folydogáló zene szépen megtestesíti Columbus hozzáállását a világhoz. A hetes "Wedding" című szám igazi meglepetést hoz. Mégpedig a "Braveheart" dallami köszönnek vissza szinte tökéletes épségben és pompájukban. Szép-szép, de talán valami újdonság is lehetett volna. A szám végére Horner visszatalál a "A kétszáz éves ember"-hez, ami roppant derék, tekintve, hogy nem a "More, more, more music from Braveheart" című albumról van jelen esetben szó. Igen a végére kifut a "Titanic" is, pontosabban a "Hymn to the Sea" című szám köszön vissza.
         A nyolcadik "The Passage of Time, a Changing of Seasons" című tételben az egész horneri életmű megtalálható. No nem a kemény akciózenék, hanem a lágy érzelmes dallamok és a szívet, lelket melengető melódiák. A "Search for Another" szám nagyon dinamikusan kezd - persze a filmhez képest -, sajnos azonban ez a lendület nem tart ki végig, de legalább ismét felbukkan egy kis egyedi íz és ismét visszatalál Horner a robotok világába.
         A tizedik zeneműtől egészen a tizenkettedikig lényegében semmi újat nem kapunk, az eddig hallottak variálása ("Titanic", "Deep Impact", "Rettenthetetlen" stb.) történik, ám a jól képzett zeneszerzőtől megszokott színvonalon Chris Columbus-i érzelmességbe csomagolva.
         Ebből a középszerből emelkedik ki a tizenharmadik tétel "A Truer Love". Itt a szerző valóban mesterit alkot hullámokban, és egyre erősödve lepnek el a keserédes érzelmek és dallamok minket. A szám címe tényleg találó, a fokozódó szerelem egyre mélyebbre és mélyebbre hatol (értsd. "Deep Impact") vonósokba, zongorába és hárfába csomagolva.
         A következő "Petiton Denied" című számban mintha Mel Gibson kacsintana felénk a múlt homályából. Persze ez nem változtat a dallam fájdalmasan szép mivoltán. Ez mit sem változik a "Growing Old" nevű tételben. Itt igazán kiderül, hogy Horner univerzális zenét alkotott, minden sírva mosolygós érzelmet ki tud fejezni zenéjével, szóval egy igazi tehetség.
         Az utolsó "The Gift of Mortality" című szám ha lehet még fájdalmasabb. Ezen a ponton a film még sokkolóbb is, mint a novella, hiszen ott Andrew még életében eléri rég áhított célját, emberré válik, míg a filmben meghal, mire a nehéz döntés megszületik.
         Csodák csodája, a legutolsó Celin Dion szám is hallgatható. Minden bizonnyal ez annak is köszönhető, hogy zenéjét szintén Horner jegyzi, aki folytatva Titanic-os pályafutását itt is szerzett egy könnyűzenei számot. Nem tudta meghazudtolni magát, masszív szimfonikus aláfestést produkált az énekesnő hangja alá. Ám ez nem ért egy Oscar-szobrot sem, holott a minősége semmiben sem marad el amellett.

         Összegezve a leírtakat a film könnyed hangvételéhez igazodó zene született, ami összegzi Horner addigi életművének lágy dallamvilágát. Nem kiemelkedő album, de látszik rajta az igényesség és az odafigyelés. Bár sok ismétlést tartalmaz, de jól összerakott munka.


    Szabó Csaba
    2004.04.02.




    Tracklista:

      1. The Machine Age (3:32)
      2. Special Delivery (2:59)
      3. The Magic Spirit (3:01)
      4. A Gift for Little Miss (5:28)
      5. Mechanical Love (2:02)
      6. Wearing Clothes for the First Time (2:10)
      7. The Wedding (6:49)
      8. The Passage of Time, A Changing of Seasons (8:32)
      9. The Search for Another (3:15)
    10. Transformed (2:25)
    11. Emotions (3:56)
    12. A New Nervous System (3:51)
    13. A Truer Love (2:36)
    14. Petition Denied (1:56)
    15. Growing Old (3:12)
    16. The Gift of Morality (6:13)
    17. Then I Looked at You* (4:22)

    * előadja: Celine Dion



    TOVÁBBI ÉRTÉKELÉSEINK:

    Bíró Zsolt

    Dobrosi Tamás

    Emesz Csaba          nem értékelte

    Gregus Péter

    Kulics László

    Tihanyi Attila          nem értékelte




    KAPCSOLÓDÓ ANYAGOK:

    House of Sand and Fog

    The Mask of Zorro

    Titanic

    További kritikáink
  • Jesse Stone - The Ultimate Collection
  • The Boss Baby
  • In the Heart of the Sea
  • Power Rangers
  • Noah
  • Mighty Morphin Power Rangers: The Movie
  • Crimson Rivers
  • Twister
  • xXx: Return of Xander Cage
  • The Lego Batman Movie
  • Shaft
  • Living in the Age of Airplanes
  • La La Land
  • Immortal Memory
  • Spirit: Stallion of the Cimarron

  • Filmzenékről röviden
  • Remember
  • Split
  • The Hollywood Shorties
  • Eddie the Eagle
  • Spotlight
  • Green Room
  • The Boy
  • Ma Ma
  • Jack Reacher: Never Go Back
  • Gagarin - First in Space

  • Filmek alatt hallott zenék
  • Jean-Claude Van Johnson
  • 47 Meters Down (In to Deep)
  • The Shallows
  • Solace
  • Into the Grizzly Maze
  • Enemies Closer
  • D-Tox
  • Rambo III
  • Transformers: Rescue Bots
  • Sex Tape

  • Interjúk
  • Jeff Beal: Apró kincsek
  • Lisa Gerrard: A szív hangja
  • Mark Hinton Stewart: A zene a párbeszédek mögött
  • Wolf Péter: A szerencse kapuja

  • Kollaborációk
  • Oliver Stone filmjeinek zenéi
  • Elmer Bernstein életútja I.
  • Jerry Goldsmith életútja III.
  • Jerry Goldsmith életútja II.
  • Jerry Goldsmith életútja I.

  • A filmzene legendái
  • Angelo Badalamenti
  • Philip Glass
  • Basil Poledouris
  • Lalo Schifrin
  • Dave Grusin

  • Moziszériák,tévésorozatok
  • A hobbit-trilógia zenéi
  • A Rémálom az Elm utcában széria zenéi
  • A Robert Langdon-filmek zenéi
  • A Hellraiser-filmek zenéi
  • A Válaszcsapás zenéje

  • További írásaink
  • Ez volt 2016
  • Oscar előtt és Oscar után 2016
  • 10 éves a Filmzene.net
  • Filmzeneszerzők különböző albumai
  • Filmzenékhez köthető kiadványok
  • Stúdiók
  • Lemezkiadók
  • In Memoriam