A második világháború derekán egy amerikai tengeralattjáró éppen hazafelé tart a bevetésrõl, mikor azt a parancsot kapják, hogy fel kell venniük három túlélõt, akik a tengeren hánykolódnak egy mentõcsónakban. Állítólag a túlélõk egy brit kórházhajóról származnak, melyet torpedótámadás ért. Ezt követõen egyre több megmagyarázhatatlan jelenség történik a hajón. Eme mentõakció után kisvártatva a Tigriscápa személyzete elkezd hallucinálni, és lassan fény derül arra is, hogy a felvett túlélõk valójában honnan származnak.
     David Twohy filmje nem a káprázatos blue screen-tecnológia, és nem is a lenyûgözõ színészi teljesítmény miatt élvezhetõ, hanem amiatt, ami a film lényege: zárt térben összezsúfolt emberek, akik hallucinálnak, és a frászt hozzák egymásra, valamint a nézõre. Ha csak ezt vesszük figyelembe, egy egészen jó kis filmrõl beszélhetünk, ha viszont a teljes mûvet kell jellemezni, akkor valamivel gyengébb, mint közepes. De egyedül nézni egy sötét szobában nem éppen kellemes élmény.
     Twohy eddig öt filmet tudhat magáénak, melyek közül háromhoz ("Pitch Black- 22 évente sötétség", "A sötétség krónikája", "Merülés a félelembe") Graeme Revellt kérte fel zeneszerzõnek. A filmet nézve már a felénél eldöntöttem, hogy ezt a zenét meg kell venni. Összesen három-négy populárisabb tételt komponált a szerzõ: egyet a nyitó képsor alá, a maradékot pedig a menekülések, illetve vészriasztások alá. Ezek mindegyikében felfedezhetõ valamiféle párhuzam a Media Ventures hasonló termékeivel. A többiben viszont már egyáltalán nem. Az elsõ két szám ritmusossága, és könnyen emészthetõsége után a harmadik szám egy hirtelen merülést szimbolizáló hanggal lemerül a rejtély, misztika és borzongás birodalmába. Szintis effektek, mély, valamint magas zongoraszólamok váltakozása, s az ezeket összefûzõ magas vonósok szolgáltatják a film mûfajának megfelelõ hangulatképeket. A Varese által kiadott album kiosztása a következõképpen alakul: egyharmad akció, kétharmad rémisztgetés. Az utolsó tétel pedig felöleli a fõbb akciózenéket, illetve a két "lágyabb" motívumot. De ebbõl nem szabad levonni az album egészére vonatkozó következtetést, mert csalódás érheti a hallgatót.
     Aki nem szereti Elliot Goldenthal elvont világát, vagy Christopher Young keményebb horrorzenéit, az ne próbálkozzon ezzel az albummal, mert csak kettétörné a lemezt, és azon morfondírozna, hogy ki ad ki ilyenekre pénzt? Ha viszont valaki önállóan is szeret feszültséggel teli zenét hallgatni, annak nem okoz csalódást a "Below". Revell ismét jó munkát végzett.

Kulics László
2005.01.30.

Tracklista:   1. Main Title (3:20)   2. Stations Ready (2:28)   3. Searching For Answers (2:50)   4. Prepare To Dive! (1:13)   5. The Haunted Hull (2:50)   6. Sealed Off Compartments (1:02)   7. Charred Remains (3:17)   8. Strange Forces (0:57)   9. Searching For Truth (1:01) 10. Odell Solves The Mystery (2:25) 11. Going Up! (0:54) 12. Facing The Truth (2:12) 13. Haunted By Dishonor (3:50) 14. Safe Harbor (6:50)

KAPCSOLÓDÓ ANYAGOK: The Crow The Exorcism of Emily Rose Freddy vs. Jason Species