FŐOLDAL  |   ZENESZERZŐK  |   FILMZENEALBUMOK  |   FILMZENÉKRŐL RÖVIDEN  |   FILMEK ALATT HALLOTT ZENÉK  |   INTERJÚK    
  |   HÍREK

    Catch Me If You Can  Dunkirk  Blade Runner  Kingsman: The Golden Circle  War for the Planet of the Apes  Spider-Man: Homecoming  The Autopsy of Jane Doe  Pirates of the Caribbean: Dead Men Tell No Tales  Close Encounters of the Third Kind  Alien: Covenant
EGYÉB ÍRÁSOK  |   MOZISZÉRIÁK ÉS TÉVÉSOROZATOK  |   ÉVES ÖSSZESÍTÉSEINK  |   DÍJAK  |   FÓRUM  |   JÓ TUDNI  |   RÓLUNK  |   KAPCSOLAT



Keresés a Filmzene.neten

  






Beszámolók
  • Hollywood Magyarországon - Hans Zimmer-est Lisa Gerrarddal
  • Brian Tyler londoni koncertje
  • Hans Zimmer Magyarországon
  • Az Antonio Sanchez & Migration magyarországi koncertje

  • Zenék egy témára
  • Conan
  • Robin Hood
  • A három testőr
  • Sherlock Holmes
  • Cápás filmek

  • DVD kiadványok
  • Jerry Goldsmith 80th Birthday Tribute Concert - Fimucité 3
  • A Tribute to Basil Poledouris
  • Fimucité 2: Closing Night Gala 2008
  • "War" - A filmzene készítése
  • Creating the Lord of the Rings Symphony




  • Filmzene.net - Batman Begins (Hans Zimmer, James Newton Howard)    BATMAN BEGINS   (2005)
       Batman: Kezdődik!


      

       zene: Hans Zimmer, James Newton Howard
       kiegészítő zene: Ramin Djawadi, Mel Wesson
       vezényel: Gavin Greenaway
       kiadás éve: 2005
       kiadó: Warner Records
       játékidő: 60:26



         "- Kicsoda maga? - kérdezi rémülten az előtte tornyosuló bőrruhás alakot.
          - A Denevérember... - feleli határozottan."
         Ezen párbeszéd hosszú évek múltán ismét szigorúan, és zordan hangzik el. S mire felocsúdunk, kedvenc bőregerünk már el is tűnt a vászonról, hogy a többi bajbajutotton segíthessen.

         Bruce Wayne (Christian Bale) szüleit rablótámadás éri egy sötét sikátorban. A kisfiú kénytelen végignézni családja halálát. Mikor felnő, tanulmányozni kezdi a bűnt, illetve a bűnözőket olyannyira, hogy saját maga is apró lopásokat követ el, míg egyik alkalommal a rendőrség kézre nem keríti. Börtönévei során egy idegen felajánlja neki a segítségét. Bruce a Himalája csúcsai közt megbúvó tanodában elsajátítja a keleti harcművészet fortélyait, hogy aztán Gotham városába visszatérve maga is beszálljon a jó és a rossz közötti örök harcba. Létrehoz egy szimbólumot, melytől rettegni kezd az alvilág: Batman pályafutása megkezdődik...
         A denevérkosztümös hős kalandjait először Leslie H. Martinson filmesítette meg 1966-ban, mely aztán sorozattá nőtte ki magát - a zenét az Oscar-díjas Nelson Riddle komponálta. Az akkoriban még harisnyás kosztümben tündöklő igazságosztó első - s azóta is emlékezetes - vászonra lépését Tim Burtonnek köszönheti, aki az 1989-ben megrendezett "Batman" című filmmel az eddigi legjobb képregény-adaptációt készítette el. Mind a képi világát, mind a színészgárdát tekintve (ki ne emlékezne Jack Nicholsonra, mint Jokerre?) maradandó alkotás született. Ezt követte három másik rész, melyek azonban egyre jobban giccsparádé helyszínévé változtatták Gothamet. Majd elérkeztünk 2005-be, mikor is egy Christopher Nolan nevű rendező ("Memento", "Álmatlanság") újból életre keltette a kultikus képregényhőst. Meg kell hagyni, rendkívül jó munkát végzett: Joel Schumacher csillogó-villogó víziója után ismét sötétségbe borult a város. A színészek is jól ki lettek válogatva - annak ellenére, hogy a kezdetekben bírálták a készítőket amiatt, hogy a walesi származású Bale-t választották az amerikai szuperhős szerepére. A további szerepekben pedig Michael Caine, Liam Neeson, Gary Oldman, Morgan Freeman, Rutger Hauer, és Ken Watanabe lép színre. A forgatókönyvet David S. Groyer írta a Frank Miller ("Sin City") által készített legsötétebb Batman-képregényből, az 1986-os "Year One"-ból, valamint Jeph Loeb "The Long Halloween" című füzetéből. Kell ennél több?

         Igen! Egy jó zene! Erről pedig nem mások gondoskodnak, mint James Newton Howard, illetve Hans Zimmer. Két ilyen kaliberű zeneszerző együttműködésére nemigen akadt még példa. Hogy egészen pontos legyek, 1954-ben történt utoljára meg, hogy két A-listás zeneszerző közösen komponáljon. Akkor Alfred Newman és Bernard Herrmann vállalták el a "The Egyptian" zenéjét. Ugyan tavaly hallani lehetett arról, hogy Howard és Zimmer együttműködik "A titkos ablak" című thriller kapcsán, ám ezen kollaboráció nem vált valóra (végül Philip Glass írta meg a zenét), ám most sikerült őket összehozni. A közös munka mintegy 12 hétig tartott - ugyanis kisebb kihagyásokkal, de ennyi idő alatt írták meg a zenét -, majd Londonba siettek, hogy a kilencventagú zenekar segítségével felvegyék a "Batman: Kezdődik!" score-ját. Ezalatt mindenki izgatottan várta, hogy két ilyen kaliberű, egyéni stílussal rendelkező zeneszerzőnek hogyan sikerül megértenie egymást a munka terén. Kisebb-nagyobb interjúk, cikkek jelentek meg róluk, illetve arról, hogy hogyan is áll a projekt, sőt még egy tévéműsor meghívását is elfogadták. Ezek abszolút nem jellemző vonásai a művészuraknak. Amikor először megkérdezték erről a kollaborációról Howardot, ennyit felelt: "Hát, miért ne?" Pár héttel később meglepett a hír, miszerint két Media Ventures-tag - Ramin Djawadi, Mel Wesson - is bekapcsolódott a projektbe. Minek? Két ilyen nagyágyú mellé? Zimmer megint nem bírta ki, hogy ne hozza el stábtagjait.

         Ennyi előtanulmány után nézzük, mivel örvendeztettek meg minket a zeneszerzők. Egy szürke színbe "öltöztetett" Warner Brothers-logo fordul, melyet denevérek rajzása vált fel. Alatta felcsendülnek az első taktusok. Ezzel az elektronikus hangzással összeállított dallamsorral indul a lemez is ("Vespertilio"), melyet felvált a főtéma. Elsőre egyszerűnek tűnik, ám mégis remekmű. A szintis hangzásból már hallani, hogy itt leginkább Zimmer keze van a dologban - továbbá a mormogó csellók is rá vallanak -, az "Eptesicus" lassan beúszó, kellemes dallamai azonban már James Newton Howardra utalnak. A szép vonósvezetést zongorajáték teszi szomorkássá, miközben az ifjú Bruce a temetés után a kastély ablaka előtt állva gyászol. A dallamok hullámain ringatózva szépen átlépünk ismét a főtémába, ami immáron jobban megnyílik előttünk, melynek végére egy határozott, karakteres, borongós mű tárul elénk: ismét Zimmerre emlékeztetnek a hangjegyek. Számomra ez a legjobb tétel a lemezen. Itt hallani igazán, hogy a két zseni mennyire jól össze tudta hangolni munkáját. Az egyik interjúban Howard a következőt nyilatkozta: "Hans felel a sötét hangulatért, én pedig az eleganciáért". Íme, tényleg így történt!
         Miután a "Myotis" megmutatta nekünk a szokásos Media Ventures-ös akciózenét, azt lehet mondani, hogy máris megismerhettük a score három fő pillérét: acélosság, drámaiság és pörgés. És ekkor jön a képbe a "Barbastella", amely a közel ötpercnyi játékidejével mindezt összefoglalja. Ezzel az összetétellel hamar belopta magát a szívembe, így a kiadvány második legjobb tételeként tartom számon.

         Mielőtt tovább boncolgatnám a dolgokat, szeretnék pár szót ejteni az egyes tételek címéről. Formabontóra sikeredett a dolog, és külön dicséretben is részesítem ezért a delikvenst, aki mindezt kitalálta, ugyanis itt a trackek az egyes denevérfajok latin neveit kapták meg. Bár így elsőre kissé nehéz beazonosítani, éppen melyik hol szól a filmben, mégis remek ötletnek tartom ezt a megoldást.

         De térjünk is vissza a koronghoz: az "Artibeus" mindenféle kusza hangzással, effektel van teletűzdelve, amitől igencsak kilóg a többi tétel harmonikusságából. Végleges öltözetében itt lép színre először Batman, hogy a konténerek közt kereskedő alvilági alakokat megfékezze. A nyugalmasabb, néhol meghitt "Macrotus" után megkezdődik a végső összecsapás: Gothamet ellepik a börtönből kiszabaduló bűnözők, és az egyik gonosztevő embereivel együtt megpróbálja lerombolni a várost. Ezt azonban újdonsült szuperhősünk nem hagyja annyiban: az "Antrozous" című tételben a főtéma bevezetésével megkezdődik az anarchia. Howard és Zimmer kalandra hív bennünket, melynek hatására magunk is az igazságosztó bőrszerkójába képzeljük magunkat. Mielőtt azonban elérnék a végső tetőpontot, visszafogják a zenekart, és ismét borongóssá változtatják a hangulatot: van itt dinamikusság, energia, de még várnak vele. A "Nycteris" még viszonylag visszafogott tempóval bír, ám egyre jobban előrevetíti azt, amit szinte az utolsó pillanatokra tartogatnak kedvenc komponistáink. Az albumot nyitó "dallamsor" itt is többször elhangzik, illetve pár leütés erejéig előkerül a zongora, hogy aztán a "Molossus" tényleg az alapoktól pörgesse fel a hallgatót. Egyre jobban "felturbózzák" a zenét, és már a felénél járva azt kérdezgetjük: hogyan lehetne még fokozni? Ők megmutatják, hogy egy tetőpontra járatott tételt is tovább lehet bontani. A zenekar minden tagja összehangoltan dolgozik a karmester által diktált iramnak megfelelően, ami majdhogynem egyezik a Wayne Vállalat gyorsvasútjának sebességével. Bár túlnyomó többségben a Zimmer-féle akciószemlélet érvényesül, mégis azt mondom: le a kalappal előttük!
         A lemezt záró két tétel közül a "Corynorhinus" első fele Wayne és Rachel búcsúját támasztja alá mesterien - hála Howardnak -, a másik fele Gordon rendőrfőnök és a Denevérember együttműködésének kezdetét, illetve Gotham új szimbólumának jövőjét vetíti előre. A "Lasiurus" meglehetősen komor, új elemekben is bővelkedő lezárás, melyből pár részlet a stáblista alatt is felcsendül, ám abban a formában, ahogyan a lemezen találjuk sosem hangzik el. Úgy tűnik, az album kedvéért formálták egésszé ezeket a témákat, hogy az - a műfajhoz képest - kellemesen végződjön.

         Mit is mondhatnék erről az albumról? Lehetne rossz érveket felhozni (észlelni egy kis "Mission: Impossible 2."-t, valamint Zimmer azért a jól bevált receptet alkalmazza, továbbá Howard igyekezett hangzásvilágilag idomulni a germán komponistához), de nincsen értelme, hiszen mind a film alatt, mint a lemezen tökéletesen megállja a helyét mindaz, amit hallunk. Ilyen együttműködés többször is létrejöhetne. Mindkét fél igyekezett a lehető legtöbbet kihozni magából úgy, hogy közben zenéjük ne különüljön el túlzottan egymástól. Véleményem szerint - annak ellenére, hogy azért egy-egy tételnél hallani, ki követte el - remek munkát végeztek. Csupán azért nem adok maximális pontszámot az albumra, mert a 60 percnyi játékidő ellenére eléggé sok momentum hiányzik róla. Őszintén megvallva ennek a produkciónak a "Complete Score" verziója egy parányit sem lenne unalmas. Ám sajnos egy cseppnyi esély sincsen arra, hogy ezt teljes terjedelmében valaha is kiadják.
         Maga az album "tálalása" botrányos. Sajnos nincs jobb kifejezés rá. A cd-n lévő kép még igényes, szép, ám az, hogy egy minimális "füzetecskét" adtak hozzá - melynek anyagvastagsága olyan csekély, hogy a sok festék miatt enyhén hullámossá vált - felháborító. Gyakran ostorozom a Varése Sarabande kiadó lemezeit, ám azok ehhez képest minőségi kiadványok. Uraim, illett volna igényesebben megoldani ezt a dolgot...


    Kulics László
    2005.07.18.




    Tracklista:

      1. Vespertilio (2:52)
      2. Eptesicus (4:20)
      3. Myotis (5:46)
      4. Barbastella (4:45)
      5. Artibeus (4:19)
      6. Tadarida (5:05)
      7. Marcrotus (7:35)
      8. Antrozous (3:59)
      9. Nycteris (4:25)
    10. Molossus (4:49)
    11. Corynorhinus (5:04)
    12. Lasiurus (7:27)



    TOVÁBBI ÉRTÉKELÉSEINK:

    Bíró Zsolt

    Dobrosi Tamás

    Emesz Csaba

    Gregus Péter

    Szabó Csaba

    Tihanyi Attila




    KAPCSOLÓDÓ ANYAGOK:

    Batman

    The Last Samurai

    The Interpreter

    Dreamcatcher

    További kritikáink
  • King Arthur: The Legend of the Sword
  • Atlantis: The Lost Empire
  • Life
  • Colossal
  • Great Expectations
  • Jesse Stone - The Ultimate Collection
  • The Boss Baby
  • In the Heart of the Sea
  • Power Rangers
  • Noah
  • Mighty Morphin Power Rangers: The Movie
  • Crimson Rivers
  • Twister
  • xXx: Return of Xander Cage
  • The Lego Batman Movie

  • Filmzenékről röviden
  • The Lego Ninjago Movie
  • The Dark Tower
  • Remember
  • Split
  • The Hollywood Shorties
  • Eddie the Eagle
  • Spotlight
  • Green Room
  • The Boy
  • Ma Ma

  • Filmek alatt hallott zenék
  • Jean-Claude Van Johnson
  • 47 Meters Down (In to Deep)
  • The Shallows
  • Solace
  • Into the Grizzly Maze
  • Enemies Closer
  • D-Tox
  • Rambo III
  • Transformers: Rescue Bots
  • Sex Tape

  • Interjúk
  • Jeff Beal: Apró kincsek
  • Lisa Gerrard: A szív hangja
  • Mark Hinton Stewart: A zene a párbeszédek mögött
  • Wolf Péter: A szerencse kapuja

  • Kollaborációk
  • Oliver Stone filmjeinek zenéi
  • Elmer Bernstein életútja I.
  • Jerry Goldsmith életútja III.
  • Jerry Goldsmith életútja II.
  • Jerry Goldsmith életútja I.

  • A filmzene legendái
  • Angelo Badalamenti
  • Philip Glass
  • Basil Poledouris
  • Lalo Schifrin
  • Dave Grusin

  • Moziszériák,tévésorozatok
  • A hobbit-trilógia zenéi
  • A Rémálom az Elm utcában széria zenéi
  • A Robert Langdon-filmek zenéi
  • A Hellraiser-filmek zenéi
  • A Válaszcsapás zenéje

  • További írásaink
  • Ez volt 2016
  • Oscar előtt és Oscar után 2016
  • 10 éves a Filmzene.net
  • Filmzeneszerzők különböző albumai
  • Filmzenékhez köthető kiadványok
  • Stúdiók
  • Lemezkiadók
  • In Memoriam