FŐOLDAL  |   ZENESZERZŐK  |   FILMZENEALBUMOK  |   FILMZENÉKRŐL RÖVIDEN  |   FILMEK ALATT HALLOTT ZENÉK  |   INTERJÚK    
  |   HÍREK

    Rogue One: A Star Wars Story  Justice League  Murder on the Orient Express  Moon  Wonder Woman  The Ghost and the Darkness  It  Rebel in the Rye  The Mummy  Catch Me If You Can
EGYÉB ÍRÁSOK  |   MOZISZÉRIÁK ÉS TÉVÉSOROZATOK  |   ÉVES ÖSSZESÍTÉSEINK  |   DÍJAK  |   FÓRUM  |   JÓ TUDNI  |   RÓLUNK  |   KAPCSOLAT



Keresés a Filmzene.neten

  







Beszámolók
  • Hollywood Magyarországon - Hans Zimmer-est Lisa Gerrarddal
  • Brian Tyler londoni koncertje
  • Hans Zimmer Magyarországon
  • Az Antonio Sanchez & Migration magyarországi koncertje

  • Zenék egy témára
  • Conan
  • Robin Hood
  • A három testőr
  • Sherlock Holmes
  • Cápás filmek

  • DVD kiadványok
  • Jerry Goldsmith 80th Birthday Tribute Concert - Fimucité 3
  • A Tribute to Basil Poledouris
  • Fimucité 2: Closing Night Gala 2008
  • "War" - A filmzene készítése
  • Creating the Lord of the Rings Symphony




  • Filmzene.net - Basic Instinct (Jerry Goldsmith)    BASIC INSTINCT   (1992)
       Elemi ösztön


      

       zene: Jerry Goldsmith
       vezényel: Jerry Goldsmith
       kiadás éve: 1992
       kiadó: Varése Sarabande
       játékidő: 44:24




         Marilyn Monroe, Jane Mansfield, Elizabeth Taylor, Gina Lollobrigida, Sophia Loren, Brigitte Bardot, Claudia Cardinale, Bo Derek, Sophie Marceau, Sylvia Kristel, Kim Basinger - az ember ilyen névsor összeállításakor nem győz hálálkodni, hogy férfinak született. Minden kornak megvan a maga női ideálja, aki testi tökéletességével és ellenállhatatlan vonzerejével elvarázsolja és bekebelezi a másik nemet. A kilencvenes években színre lépett egy olyan nő, aki ugyanezt nyíltan ördögi módon űzte, és az erkölcsösséget feldúlva olyan halálos játékot játszott, amelyet elsősorban a férfiak elemi ösztöneire hegyezett ki. A filmvilágban addig szinte ismeretlennek számító Sharon Stone ebben az erotikus thrillerben egycsapásra ellenállhatatlan szexszimbólummá vált, noha a producerek előzőleg az akkor sztárnak számító színésznők szinte mindegyikét szerették volna meggyőzni erre a szerepre - hasztalan. Paul Verhoeven rendező a "Total Recall - Az emlékmás" óta tisztában volt a szőkeség képességeivel, így lett Stone a számító írónő, Catherine Tramell tökéletes megtestesítője. Legendás alulöltözött rendőrségi kihallgatását még legendásabb ágyjelenetei tetézték, s bár partnerére, a Nick Currant játszó Michael Douglasre csupán eszközként tekintett, könyörtelen módon kihasználva, a világ férfiállományának nagy része szíves-örömest behódolt volna a gyönyörű nőnek, vállalva ezzel minden kockázatot - akár a halált is.
         Verhoeven és Joe Eszterhas (az elképesztő gázsijú forgatókönyvíró) jócskán szakított az addigi filmes normákkal, és a szexualitás meglepően nyílt ábrázolásán túl kellően véres, erőszakos és fordulatos produkciót hoztak létre. A premier azon nyomban betiltásokat, kivágott jeleneteket, és botrányok sorozatát idézte elő, ám mindez csak növelte a közönség érdeklődését, s vitathatatlanul a filmtörténelem egyik legfelkavaróbb filmje lett. Az alkohol és kábítószer fertőjéből feltápászkodó sztárnyomozó egy gyilkossági ügy során úgy gabalyodik bele a csábító írónő kivetette hálóba (később másba is), hogy csakhamar kínos közelségben találja magát a valóság és nő által megalkotott fiktív világ különös egybeeséseivel. Bár első számú gyanúsítottként próbál rá összpontosítani, végül megadja magát, s nem derül ki teljes bizonyossággal, ki is a bűnös. A film zárására marad a néző előtt egy nagy kérdőjel és egy nagy jégvágó, elvétve pedig esetleg nyulak és halak is.

         A holland rendező "Hús és vér", illetve "Robotzsaru" című filmjeihez Basil Poledouris komponálta a nagyzenekari aláfestést, a "Total Recall" esetében azonban már Jerry Goldsmith vette át a karmesteri pálcát, s e kollaboráció sikerén felbuzdulva Verhoeven ismét a copfos mestert kérte fel az "Elemi ösztön" erotikus fülledtségének zenei kifejezésére. A zeneszerző előzőleg főként az akció és az erőteljes kalandzenék területén alkotott maradandót, s épp a '90-es évek elején vett vissza a zenei lendületből, úgyhogy a "The Russia House" ("Oroszország ház") vagy a "Sleeping with the Enemy" ("Egy ágyban az ellenséggel") mellett tulajdonképpen a lehető legjobbkor érkezett a "Basic Instinct". Az eredményt tekintve Goldsmith egyik legeredetibb művéről beszélhetünk, mely nem csupán a zeneszerző életművében számít jelentős darabnak, de a '90-es évek egészének egyik legmaradandóbb produkciójának tekinthető.
         Pedig a munkafolyamat korántsem volt olyan egyszerű, mint amilyen egyszerűnek tűnik a zenéről szuperlatívuszokban beszélni. A mester elmondása alapján világéletében képtelen volt témák nélkül dolgozni, márpedig a "Basic Instinct" tételei eleinte úgy körvonalazódtak, hogy nem volt igazán kitalált főmotívum, amire lehetett volna építkezni. Verhoeven többször játszott jeleneteket neki Hitchcock "Szédülés" című filmjéből (mellyel egyébként is gyakran szeretik a kritikusok összevetni az "Elemi ösztön"-t), hogy érzékeltesse a komponistával, nagyjából milyen zenei hangulatot képzel a filmhez. A régi idők zongorás próbáit félrehajítva Goldsmith összeállította körülbelül tíz szintetizátorból álló zenekari makettjét, s a már felvett jelenetek mellé elkezdett variációkat kitalálni.

         Hamarosan előállt három olyan témával, amely félredobta a korábbi erotikus töltetű filmzenék sablonjait. Elmondása szerint egyébként sem szeretett mindig bevált sztereotípiák szerint dolgozni, valószínűleg így maradt ki a szaxofon is a műből (John Barry hasonló mestermunkája, a "Body Heat" jócskán erre épült). A főtéma ("Main Title - Theme from Basic Instinct") fuvola és klarinét duójának, valamint az arra válaszolgató vonósszekciónak egy hathangú sorokból álló motívuma, s végül tényleg alappillérévé válik az egész kompozíciónak, mi több, Goldsmith életművének egyik örökérvényű ékessége is egyben. A történet kétértelműségének megfelelően a zenének is egyszerre kellett erotikusnak és ördöginek hatnia, és a komponista kétségkívül tökéletesen oldotta meg a feladatot. A második tétel, a "Crossed Legs" egy olyan kígyó zenei megfelelője, amely nem visszataszító csúszó-mászó formájában jelenik meg előttünk, hanem elegáns táncával teljes mértékig elvarázsol, és a mámoros bűvöletben észre sem vesszük, hogy szép lassan körénkfonódik és összeroppant. Halk zenekari játék, finom bőgő-pizzicato, mély disszonáns harmóniákra válaszoló magas fuvola-, és hegedűjáték jellemzi az album szerintem leghangulatosabb tételét, a háttérben felcsendülő szintetizátor pedig ráteszi a komponista hamisítatlan névjegyét a produkcióra.

         Míg az elektronikus alapú, csendesebb pillanatok leginkább Goldsmith "Legend" című klasszikusára emlékeztetnek, addig a vérbeli akciótételek, mint például a "Night Life", a "Roxy Loses", vagy a "The Games Are Over" második fele visszaidézik a "Rambo" vagy a "Total Recall" dinamikusabb pillanatait. Szokásos tört ritmusra építkező nagyhatású és lendületes tételek ezek, és megmutatják a National Philharmonic Orchestra valódi erejét - mely tökéletes összeszokottság egyébként is különösen érződik, összehasonlítva a filmzenék felvételénél leggyakrabban alkalmazott, ám csak legritkább esetben azonos összetételű Hollywood Symphony Orchestrával. A "Basic Instinct" a filmzenék történelmében egyébként is jelentős érdemmel bír: szexuális orgazmust így szimfonikus zenekar még nem nagyon prezentált, mint a "Pillow Talk" című tételben. Noha több köze van az ördögiességhez, mint a negédes romantikához, a zenei csúcspontig való felívelése így is fület gyönyörködtető élmény, s ezzel némileg változtatott formában a záró "An Unfinished Story" alatt is találkozhatunk. A fináléban a szerelmi légyotton túl kirajzolódik a sötét történet kérdőjele is (erős fúvós közbeszólással, a zongora legmélyebb hangjain sejtelmes lépegetéssel, valamint zenekari tusokkal), mielőtt a főtéma ismétlésével keretbe foglalva lezáródna a Varése Sarabande majdnem háromnegyed órás kiadása.

         Tizenkét évvel a hivatalos megjelenést követően a Prometheus Records közel harminc percnyi extra muzsikával együtt piacra dobta a "Basic Instinct" komplett változatát, amely kétségkívül egy ritkán alkalmazott, épp ezért különösen ünnepelt módszere a régebbi mestermunkák teljes valójában történő bemutatásának. Véleményem szerint azonban a Varése eredeti verziója tökéletesen visszaadja azt, amit Jerry Goldsmith ehhez a filmhez megálmodott, az extra kiadás pedig a végére picit el is fárasztott, úgyhogy igazából csak a zeneszerző igazán fanatikus rajongói számára okozhat szerintem feledhetetlen élményt. Maga a mester bevallása szerint is a "Basic Instinct" 90%-ban dialógok aláfestéseként szolgál, a legjelentősebb pillanatokat pedig már a hivatalos verzión is megtalálhatjuk. Goldsmith már megmutatta az Ördög legfélelmetesebb zenei megformálását az "Omen"-trilógia kapcsán, és ugyanígy hallhattunk tőle gyönyörű szerelmi témákat is ("Chinatown", "Lionheart"), a kettőnek ezen különös keveredése pedig meghozta számára a tizenhatodik Oscar-jelölését. Bár mint tudjuk, az Akadémia véleménye nem számít mérvadónak, abban egész biztosak lehetünk, hogy a "Basic Instinct" elég gyakran forog a filmzenerajongók lemezjátszójában - bármelyik kiadásról is legyen szó.


    Tihanyi Attila
    2006.04.14.




    Tracklista:

      1. Main Title (Theme from Basic Instinct) (2:15)
      2. Crossed Legs (4:50)
      3. Night Life (6:03)
      4. Kitchen Help (3:59)
      5. Pillow Talk (5:00)
      6. Morning After (2:29)
      7. The Games Are Over (5:36)
      8. Catherine's Sorrow (2:41)
      9. Roxy Loses (3:17)
    10. An Unending Story (7:56)



    TOVÁBBI ÉRTÉKELÉSEINK:

    Bíró Zsolt

    Dobrosi Tamás          nem értékelte

    Emesz Csaba

    Gregus Péter

    Kulics László

    Szabó Csaba




    KAPCSOLÓDÓ ANYAGOK:

    Basic Instinct 2

    Executive Decision

    Robocop

    További kritikáink
  • Dunkirk
  • Blade Runner
  • Kingsman: The Golden Circle
  • War for the Planet of the Apes
  • Spider-Man Homecoming
  • The Autopsy of Jane Doe
  • Pirates of the Caribbean: Dead Men Tell No Tales
  • Close Encounters of the Third Kind
  • Alien: Covenant
  • King Arthur: The Legend of the Sword
  • Atlantis: The Lost Empire
  • Life
  • Colossal
  • Great Expectations
  • Jesse Stone - The Ultimate Collection
  • The Boss Baby

  • Filmzenékről röviden
  • Jigsaw
  • Hail, Caesar!
  • The Lego Ninjago Movie
  • The Dark Tower
  • Remember
  • Split
  • The Hollywood Shorties
  • Eddie the Eagle
  • Spotlight
  • Green Room

  • Filmek alatt hallott zenék
  • Jean-Claude Van Johnson
  • 47 Meters Down (In to Deep)
  • The Shallows
  • Solace
  • Into the Grizzly Maze
  • Enemies Closer
  • D-Tox
  • Rambo III
  • Transformers: Rescue Bots
  • Sex Tape

  • Interjúk
  • Jeff Beal: Apró kincsek
  • Lisa Gerrard: A szív hangja
  • Mark Hinton Stewart: A zene a párbeszédek mögött
  • Wolf Péter: A szerencse kapuja

  • Kollaborációk
  • Oliver Stone filmjeinek zenéi
  • Elmer Bernstein életútja I.
  • Jerry Goldsmith életútja III.
  • Jerry Goldsmith életútja II.
  • Jerry Goldsmith életútja I.

  • A filmzene legendái
  • Angelo Badalamenti
  • Philip Glass
  • Basil Poledouris
  • Lalo Schifrin
  • Dave Grusin

  • Moziszériák,tévésorozatok
  • A hobbit-trilógia zenéi
  • A Rémálom az Elm utcában széria zenéi
  • A Robert Langdon-filmek zenéi
  • A Hellraiser-filmek zenéi
  • A Válaszcsapás zenéje

  • További írásaink
  • Ez volt 2016
  • Oscar előtt és Oscar után 2016
  • 10 éves a Filmzene.net
  • Filmzeneszerzők különböző albumai
  • Filmzenékhez köthető kiadványok
  • Stúdiók
  • Lemezkiadók
  • In Memoriam